3. Blaise Pascal zseniális matematikus-fizikus volt, aki 31 évesen megtért, és rövid élete hátralevő részét keresztényként élte le. Tudományos hátterét felhasználva megalkotta a "Pascal fogadása" néven ismertté vált alábbi levezetést, amelyben egy szerencsejátékos optimális játékstratégiát alkot.
- Ha feltételezi, hogy van Isten, akkor a szabályai szerint élve elnyerheti az örök boldogságot, végtelen jutalomban lesz része. Ha kiderül, hogy még sincs, akkor legfeljebb hiába strapálta magát, a veszteség minimális.
- Ha feltételezi, hogy nincs Isten, logikus, hogy a szabályait sem tartja be. Ebből minimális előnye származik az élete során. Amennyiben kiderül, hogy mégis van Isten, akkor az örök büntetést kockáztatja, azaz végtelen a vesztesége.
- A szerencsejátékos akkor racionális, ha a végtelen jutalom kontra minimális veszteség stratégiát játssza meg. Ellenkező esetben irracionálisan játszik, minimális jutalomért végtelen veszteséget kockáztat.
Aki tehát a racionális gondolkodás jegyében Isten nemlétére fogad, az irracionális. Minél kevésbé nyitott Isten esetleges létezésére, annál ésszerűtlenebbül gondolkodik. Amint megnyílik rá, világi értelemben egyre irracionálisabbá, játékelméleti értelemben viszont egyre racionálisabbá válik. A gondolkodó ember úgy jár oda-vissza a ráció és az irracionalitás között, mint a jojó.
Pascal érvelésével kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy Isten szabályainak betartása nem jelent automatikusan üdvösséget, alázatra és isteni kegyelemre is szükség van hozzá, tehát a jutalom nem végtelen, hanem "csak" nagyon nagy. Másrészt, mai felfogásunk szerint Isten a legnagyobb humanista, semmi olyat nem kér tőlünk, ami hosszú távon ne nekünk használna. Ebből az következik, hogy a szabályok betartása rövid távon erőfeszítést igényel, hosszú távon viszont világi előnnyel jár. Vagyis aki Isten létére fogad, az nagyon nagy túlvilági jutalomra játszik, és ha nincs Isten, akkor "csak" jelentős világi előnyhöz jut (nagy plusz kontra jelentős plusz). Aki Isten nemlétére fogad, az magának és embertársainak árt a földi életben, továbbá nagyon nagy túlvilági veszteséget kockáztat (jelentős mínusz kontra nagy mínusz). A kontraszt így még erősebb, mint Pascal levezetésében.
A racionális játékstratégia levezetése egyébként nem Isten létezését igyekszik bizonyítani, hanem azt, hogy ésszerű és hasznos is feltételezni a létezését, következésképp úgy viselkedni, mintha lenne. A számos cáfolatkísérlet (folyt. köv.) sem Isten létét igyekszik cáfolni, hanem azt, hogy kötelező/célszerű lenne ezzel a racionális feltételezéssel élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése