Két napja pofára esett a német kötvénykibocsátás, egyszerűen nem jegyezték a kötvényeket a felajánlott hozamért. Amikor a forint gyengüléséért a kormányt okolják, érdemes megfontolni, hogy Magyarország része egy kontinensnek, egy általános hangulatnak, és nem ítélhető meg önmagában a helyzete. (
V.ö.: www.foxbusiness.com/investing/2011/11/23/germanys-failed-bond-auction-doesnt-signal-end-world/ ) Jól látható, hogy a hitelminősítők és a farvizükön evező spekulánsok sorra támadják az európai tagállamokat, még a legerősebb Németország sem kivétel. A forintgyengülés ügye ennélfogva önmagában nem mond sokat a lényegről.
Egyrészt a (főként) amerikai spekulánsok jól keresnek azon, hogy Európa széthúz az euró ügyében. Olyan ez, mint amikor az össze-vissza tekergő gnúkra rászállnak a portyázó oroszlánok. Számukra itt a bonanza. (Azt kergetik aktuálisan, aki gyengébbnek látszik, és az útjukba téved. Egy jobboldali kormány olyan hatást kelt a világban, mint az a gnú, amelyik céltáblát pingált a hátsójára. Pláne, ha előzőleg nem ortodox módszerekkel fricskázta a bankok orrát. Szívesen tönkre tennék, és ehhez nem kell összeesküdniük, mert a pénzpiac működése válság idején ezt könnyedén lehetővé teszi. Elég, ha hallgatólagos összehangoltságban dolgoznak.)
Másrészt a németek célja a szoros gazdaságirányítás és költségvetés-felügyelet bevezetése, csak ezt szuverenitási okokból ellenzi a többi tagállam, valamint erre a vonakodásra reagálva ellenzi a német választó. Fegyelem nélkül ugyanis a tervezett eurókötvények árát a legfegyelmezettebbnek kell megfizetnie, és ezt, valami miatt, ezúttal nem szeretnék a németek. Ám ha az euró bedőlése a tét, ésszerűsödhetnek az álláspontok. Következésképp megeshet, hogy szándékosan árazták alul a német államkötvényt, mert ezúttal a sikertelenség erősíti a német kormány üzenetét a saját lakossága felé.
Ami a libatop jelentőségű forinttal történik, az nem az ország gazdasági helyzetéről, hanem a pénzemberek erőfitogtatásáról szól. Egy kuruckodó kormánynak szíves örömest keresztbe tesznek, nehogy elterjedjen az európai átlagpolgárok körében erősen vonzó példája. Az európai utca embere valahogy úgy bánna a bankszektorral, mint Orbán Viktor, és ez nyugtalanná teszi sok nagy hatalmú ember álmát. (Néha óvatlanul megmondják az őszintét, pl. itt: http://www.szervuszausztria.hu/ausztriarolunkirjak/ongol-a-magyar-devizahitelezes-83202.html )
Elképzelhető, hogy a fejekben semmiféle összefüggés nem rajzolódik ki abból, hogy a frankhitelek többségi szállítói a végtörlesztésen bedurcult osztrák bankok, az osztrák sajtó véletlenül kitartóan cikkezik a "neonáci" magyar kormányról, többek között interjút közölve Heller Ágnessel, akit a kormány "üldözött" az MTA Filozófiai Intézet kamukutatásai miatt -- és ezt árgus szemmel követi, majd mértékadó nemzetközi véleményként honosítja az egyébként nem elsöprő sikerrel nyomuló hazai baloldal? Ezeket az erőket mintha egyáltalán nem zavarná, ha a forint a nyomulásuk túsza lesz. Lehet, hogy a "hatalomért kaparó, vinnyogó, nyüszítő, szűkölő" baloldalnak semmi sem drága a hegemónia visszakaparintásáért? (Azért teszem idézőjelbe a kifejezést, mert nem az én szóhasználatom, hanem a baloldalé, csak eddig nem volt világos, hogy bagoly mondja verébnek.) Hogy ez a magyar társadalom kibontakozó jólétébe kerülhet? Vajon egy baloldali demokrata hornyulásan így válaszol: na és?! Az olvasótól elnézést kérve, egy liberális kollégám szavajárásával fogalmazom meg, mi várható: "most majd elválik a szar a májtól".
Két részes álláspontom szokás szerint mind a kormányénál, mind az ellenzékénél árnyaltabb: 1. a kormány nem szállhat szövetségesek nélkül szembe a létező pénzvilággal, mert nem fog győzni; 2. nem árt egy-két csörtét megvívni, mert ennek során feltárul a magyar baloldal ancien régime-mel folytonos részének (figyelem: semmiképp sem az egészének!) jogállami csomagolásban marketingelt gátlástalan hatalmi tébolya, és archiválhatjuk ezt az ismeretet, későbbi miheztartás végett.
Lehetséges, hogy a szélsőjobb az egyetlen irányzat, amely kifogást emel ekkora pénzügyi-médiabeli-politikai-jólétellenes összefonódás láttán? Nos, ha ez így van, akkor ezúttal a szélsőjobb a fék és ellensúly, amelynek független, jó működését minden demokratikus gondolkodású egyénnek elő kell segítenie.
V.ö.: www.foxbusiness.com/investing/2011/11/23/germanys-failed-bond-auction-doesnt-signal-end-world/ ) Jól látható, hogy a hitelminősítők és a farvizükön evező spekulánsok sorra támadják az európai tagállamokat, még a legerősebb Németország sem kivétel. A forintgyengülés ügye ennélfogva önmagában nem mond sokat a lényegről.
Egyrészt a (főként) amerikai spekulánsok jól keresnek azon, hogy Európa széthúz az euró ügyében. Olyan ez, mint amikor az össze-vissza tekergő gnúkra rászállnak a portyázó oroszlánok. Számukra itt a bonanza. (Azt kergetik aktuálisan, aki gyengébbnek látszik, és az útjukba téved. Egy jobboldali kormány olyan hatást kelt a világban, mint az a gnú, amelyik céltáblát pingált a hátsójára. Pláne, ha előzőleg nem ortodox módszerekkel fricskázta a bankok orrát. Szívesen tönkre tennék, és ehhez nem kell összeesküdniük, mert a pénzpiac működése válság idején ezt könnyedén lehetővé teszi. Elég, ha hallgatólagos összehangoltságban dolgoznak.)
Másrészt a németek célja a szoros gazdaságirányítás és költségvetés-felügyelet bevezetése, csak ezt szuverenitási okokból ellenzi a többi tagállam, valamint erre a vonakodásra reagálva ellenzi a német választó. Fegyelem nélkül ugyanis a tervezett eurókötvények árát a legfegyelmezettebbnek kell megfizetnie, és ezt, valami miatt, ezúttal nem szeretnék a németek. Ám ha az euró bedőlése a tét, ésszerűsödhetnek az álláspontok. Következésképp megeshet, hogy szándékosan árazták alul a német államkötvényt, mert ezúttal a sikertelenség erősíti a német kormány üzenetét a saját lakossága felé.
Ami a libatop jelentőségű forinttal történik, az nem az ország gazdasági helyzetéről, hanem a pénzemberek erőfitogtatásáról szól. Egy kuruckodó kormánynak szíves örömest keresztbe tesznek, nehogy elterjedjen az európai átlagpolgárok körében erősen vonzó példája. Az európai utca embere valahogy úgy bánna a bankszektorral, mint Orbán Viktor, és ez nyugtalanná teszi sok nagy hatalmú ember álmát. (Néha óvatlanul megmondják az őszintét, pl. itt: http://www.szervuszausztria.hu/ausztriarolunkirjak/ongol-a-magyar-devizahitelezes-83202.html )
Elképzelhető, hogy a fejekben semmiféle összefüggés nem rajzolódik ki abból, hogy a frankhitelek többségi szállítói a végtörlesztésen bedurcult osztrák bankok, az osztrák sajtó véletlenül kitartóan cikkezik a "neonáci" magyar kormányról, többek között interjút közölve Heller Ágnessel, akit a kormány "üldözött" az MTA Filozófiai Intézet kamukutatásai miatt -- és ezt árgus szemmel követi, majd mértékadó nemzetközi véleményként honosítja az egyébként nem elsöprő sikerrel nyomuló hazai baloldal? Ezeket az erőket mintha egyáltalán nem zavarná, ha a forint a nyomulásuk túsza lesz. Lehet, hogy a "hatalomért kaparó, vinnyogó, nyüszítő, szűkölő" baloldalnak semmi sem drága a hegemónia visszakaparintásáért? (Azért teszem idézőjelbe a kifejezést, mert nem az én szóhasználatom, hanem a baloldalé, csak eddig nem volt világos, hogy bagoly mondja verébnek.) Hogy ez a magyar társadalom kibontakozó jólétébe kerülhet? Vajon egy baloldali demokrata hornyulásan így válaszol: na és?! Az olvasótól elnézést kérve, egy liberális kollégám szavajárásával fogalmazom meg, mi várható: "most majd elválik a szar a májtól".
Két részes álláspontom szokás szerint mind a kormányénál, mind az ellenzékénél árnyaltabb: 1. a kormány nem szállhat szövetségesek nélkül szembe a létező pénzvilággal, mert nem fog győzni; 2. nem árt egy-két csörtét megvívni, mert ennek során feltárul a magyar baloldal ancien régime-mel folytonos részének (figyelem: semmiképp sem az egészének!) jogállami csomagolásban marketingelt gátlástalan hatalmi tébolya, és archiválhatjuk ezt az ismeretet, későbbi miheztartás végett.
Lehetséges, hogy a szélsőjobb az egyetlen irányzat, amely kifogást emel ekkora pénzügyi-médiabeli-politikai-jólétellenes összefonódás láttán? Nos, ha ez így van, akkor ezúttal a szélsőjobb a fék és ellensúly, amelynek független, jó működését minden demokratikus gondolkodású egyénnek elő kell segítenie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése