Márairól hazudni

Egy erkölcsi tartással rendelkező őszinte ember, aki mindig az adott időszak problémájáról ír, könnyen kiforgatható önmagából, akár a legsajátabb idézeteivel. Könnyű Márai Napló-ja elé polárszűrőt tenni, és világgá kürtölni, hogy lám, lerántotta a leplet, megmondta a tutifrankót.

A Népszava szerint Márai gondolkodásának lényege, hogy a jobboldali keresztény nemzeti magyarok lehúzhatják magukat a retyón. Tény, hogy 1944-ben e szavakkal írt róluk, felháborodva a sötét korszak vállalhatatlan tettein.

"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a jobboldaliság címkéjével ismert különös valamit. A tudatot, hogy ő mint keresztény magyar ember, előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert keresztény, magyar úriember, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem keresztény magyar vagy úriember, tartani a markát és a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt nálunk a jobboldaliság igazi értelme. És ez a fajta nem tanult. Aki elmúlt harminc éves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. S mert önző és gyáva, bizonnyal hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén örökké visszasírja a jobboldali keresztény nemzeti világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidóvagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. És lehetett előkelő közhivatalnoknak lenni, és sérthetetlen páncélinggel védett katonatisztnek, és mindezért nem adni semmit, csak becses létezését. Ez a fajta sosem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, addig Magyarország nem lesz nemzet."

A Népszava emlékeztet rá, hogy Márai várakozásteljesen fogadta az orosz fel/megszabad/szállást.

"Egy régi barátommal elmondtuk, hogy az úgynevezett polgári humanisták, vagyis mi, mit akartunk Magyarországon. Egy méltányos földreformot, megszüntetni a magyar társadalom mélyében erjedő úr-cseléd helyzetet, akartuk a munkásvédő szocializmust, azokat a változatait, amelyek Nyugaton már megvalósultak, de sem mi, sem osztályunk nem volt elég erős és bátor, most megjelent a Vörös Hadsereg - ki tudja, mit hoz az országnak."

Mint már annyiszor, a baloldal a saját vádjában bűnös, a cikk bevezetőjében írtak szerint.

"Persze elképzelhető hogy sok csúsztatással, ezernél több oldalából "célirányos" idézés-technikával valaki összeeszkábálhat a maga hasznára és önös politikai céljai elérése érdekében egy hazug Márai-képet. Ám ahogy egykor a nagyszerű történész-irodalmár Hahn professzor a kommunista kurzusirodalomra mondta: "Ezt hívjuk szellemi útonállásnak"."

A Népszava szellemi útonállást folytat, amikor elhallgatja az érem másik oldalát. A létező szocialistákat megismerő Márai 1948-ban elhagyja az országot, és később így ír róluk.

"A kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme képviselője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt!"

A San Gennaro vérében Márai így teszi nevetségessé a kommunista érvelést.

„A pacalárus kommunista. A kőműves is kommunista, akinek télen át nem volt munkája, s ezért most szentképeket árul és adományokat gyűjt egy távoli, bizonytalan földrajzi helyzetű, épülő kolostor céljaira. A pacalárus kommunista. Nem hisz semmiféle megváltásban, csak abban, amit Moszkvából ígérnek. A pacalárus megkérdezi a kőművest: Ti hányan alusztok a szobában? – Nyolcan – mondta a kőműves nyugodtan. – Tudod, hány szoba van a Vatikánban? – kérdezte a pacalárus. De a boros most közbeszólt. Ezt mondta: - Tudod, hány szoba van a Kremlben? – Sok – mondta büszkén a pacalárus. – Tudod, hányan alusznak egy moszkvai szobában? – kérdezte most a félkarú halas.”

Márai Sándor nevét évtizedekig ki sem ejtették a kultúrpropagandisták, mert az általa képviselt polgári lét és emberi tartás ellentmondott a szocialista múltfelfogásnak, ezért hivatalosan nem létezhetett. Az 1980-as években már engedélyezték volna művei megjelenését, de ő megfogadta, hogy csak akkor járul hozzá a hazai kiadáshoz, ha a megszálló szovjet csapatok már elhagyták az országot, és újra szabad választást lehet tartani. 1989-ben halt meg, egy évvel az első demokratikus választás előtt. Gondolhatnánk, hogy ilyen háttérben a Népszavának nem lesz pofája Márairól baloldali portrét festeni, de ez csak azt mutatná, hogy nem nézünk szembe a létező baloldal cinikus gátlástalanságával.

A portréhamisítás itt olvasható: http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=241695

Leszámolás a szocialista illúziókkal

Írhatnám akár, hogy le kell számolnunk az utolsó kommunista-szocialista illúziókkal, de mivel létező kommunizmus szerencsére nem adatott nekünk (ellentétben az északkoreaiakkal), abból indulok ki, hogy mi, magyarok legfeljebb létező szocializmusunk utolsó makacs téveszméitől tudunk megszabadulni.

A szocializmus rózsaszín ködbe burkolta a tömegek elméjét, látszatmegoldásokat kínált a II. világháborúban tapasztalt borzalmakra. Nem jönnek ki egymással a különböző bőrszínű emberek? Akkor számunkra ne legyen bőrszín. Állandó konfliktus van az egyházak és a vallások között? Szűnjenek meg mind. Túl hierarchikus a társadalom? Töröljük el a hierarchiát. A szocializmus harcot indított minden különbség ellen, feltételezve, hogy minden emberben lakik egy egyetemes és jó belső ember, aki kihozható, csak elő kell csalogatni. A régi világ akadályozta az emberiséget összekötő jellemzők felszabadulását, az új világ majd elősegíti. Vívjunk közös harcot a belső jó emberért, és minden rendbe jön.

Zsidók házasodtak keresztényekkel, ritkán jött be. Földművesek házasodtak értelmiségiekkel, szövőnők orvosokkal, többnyire el is váltak. Egészen különböző gondolkodású, hátterű és személyiségű emberek gondolták rózsaszín aggyal, hogy az egyetemes jó belső emberség összetartja őket -- aztán jöttek a hétköznapok, a veszekedések. A szocializmus látszólag gazdasági okból bukott meg. Valójában jóval az eladósodás és tönkremenetel előtt megbukott, a lelkekben: nem jött létre a szocialista embertípus, így az utópia napjai meg voltak számlálva. Sokáig tart azonban, mire az utolsó téves adatokat is sikerül aktualizálni a köztudat adatbázisában.

A szabadság nagyon kellemes, ha jóléttel párosul. Erről is rózsaszín gondolatokat tápláltunk a rendszerváltás előtt és körül. Kell lennie valaminek a kapitalizmusban, ami jólétre predesztinál - véltük. Lassan kiderült, hogy a jólét nem a piac szerkezetéből, hanem hatékony, szorgos és erkölcsös munkából adódik. Egy atlétikai bajnokságba távolról bepillantva azt gondolhatjuk, kell lennie valaminek a pálya salakjában, hogy ilyen szélsebesen futnak rajta. A versenybe benevezve aztán döbbenten tapasztaljuk, hogy ez a valami az atléták lábában, évek szorgos munkájában van. Egy jól felépített pálya sokakból kihozhatja a képességeik legjavát, de a csodát nem a pálya teszi.

Ennél a felismerésnél tartunk most. A gazdasági világválság mélyén szinte mindenki elégedetlen, frusztrált, szeretné valakin vagy legalább valamin levezetni az indulatait. Általános a szétesettség és a gazdasági-környezeti világvége hangulat. A jólét és a rend helyreállítását természetesen a demokratikus sokszínűség jegyében igen különbözőképpen képzeljük el, de a többség világszerte a nemzet, a haza, a vallás és a hagyományok gyökereihez tér vissza. A "haladó" értelmiség csalódottan ismeri fel a régi nótát, és figyelmeztet, hogy ebben az utcában már jártunk, oltári nagy verekedés lett belőle. Javaslom, hogy a visszatérést ne egyszerűsítsük "fasizmussá", "rasszizmussá", vallási-nacionalista szélsőséggé, hanem tekintsük B. kísérletnek, ahol A. kísérlet a kommunizmus-szocializmus-internacionalizmus volt. ("Ne civakodjunk most azon, ki kit ölt meg" -- avagy melyik utcában volt több halott. Legyen elég, hogy tömegek pusztultak el mindkét oldalon.) A kísérlet célja a XX. század konfliktusainak rendezése, azok teljes újraélése nélkül.

A szocializmus gyökértelenné tette az egyént, hogy magasabb szinten váljon közössé a nevező (a rendszerváltozás megmutatta, mennyire nem vált!), a gyökerekhez visszatérés ellenben a spontán sémák megnyugtató biztonságát ígéri, s egyben a közösnevezőtlenségből adódó konfliktusokkal fenyeget. Világszerte azt látjuk, hogy (keletkezési sorrendben) a zsidók egyre zsidóbbá, a keresztények egyre keresztényebbé, a muszlimok egyre muszlimabbá válnak. Aki nem néz ezzel szembe, nem érti az események menetét.

Ebben a helyzetben magasabb közös nevezőről beszélni haszontalan, mert az elsöprő többség nem ezt keresi, és a gazdasági-erkölcsi rendezetlenség múltáig legfeljebb felbosszantható a rózsaszín illúziók emlegetésével. Ezt felismerve vizsgáltam meg a vallások gyökereit, remélve, hogy ott majd találok valamit, ami összeköt. Találtam is!

A három nagy monoteizmust összeköti az Ószövetség és a Mózessel-Ábrahámmal-zsidósággal (szerintük) jogfolytonos küldetés. Jézus Messiásnak szerette volna elismertetni magát, és mivel csak a zsidók kisebbsége látta annak, létrejött a judaizmus 2.0; Mohamed eredetileg zsidó prófétának szerette volna elismertetni magát, és miután ez nem sikerült, csalódásában indította az első dzsihádot a zsidó törzsek és a velük szövetséges arab! törzsek ellen.

Az időközben eltelt évszázadok fényében az alábbi következtetéseket vonhatjuk le, ismét kronológiai sorrendben:
1. A hagyományos judaizmus 1.0-át megtartók célszerűtlenül, az újító hullámokkal szemben pozicionálták magukat, elzárkóztak, és zsákutcába kerültek. Modelljük legalább kétezer éve elavult, de megújítható, például így.
2. A keresztények személyes konfliktusok miatt a messiást jelentő görög szóról (krisztosz) nevezték el magukat, így jutottak el tragikus félreértések sorozatán át az antiszemitizmus téveszméjéig, a teljes tudathasadásig. Ebből is van kiút.
3. A muszlimok szentnek vették a Próféta nagyon is emberi harciasságát, így védtelenné váltak saját szélsőségeseik erőszaktörekvéseivel szemben. Szintén van kiút.

A magasabb közös nevező és a gyökerek keresői között egyelőre áthidalhatatlannak látszik a szakadék, azonban ne feledjük, hogy előbbi rózsaszín kommunista-szocialista illúziónak bizonyult, utóbbi pedig egyrészt megkerülhetetlen evidencia a mai gazdasági-erkölcsi zűrzavarban, másrészt nem hoz megoldhatatlan konfliktust.

Hová valók az antiszemiták?

A kérdés megválaszolásához vissza kell nyúlnunk a nyugati civilizáció kezdeteihez: a kereszténység térhódításához. Európa és az Egyesült Államok sokáig nagy vonalakban az őskeresztény jövőkép alapján működött, előbbi a XVIII. századi felvilágosodásig, utóbbi egészen az 1950-es évekig.

Mi az őskeresztény, pontosabb nevén messiáskövető, még pontosabb nevén judaizmus 2.0 szerinti jövőkép? Az, amit a zsidó Messiás, Jehosua átadott a zsidó apostoloknak, a négy Evangélumban írtak szerint.

A judaizmus 2.0 küldetése szóban egyáltalán nem különbözik a judaizmus 1.0 küldetésétől: a zsidók a világ világossága, a föld sója, céljuk az emberiség egyesítése és bűntől való megváltása. A gyakorlatban azonban van egy nagy különbség. A judaizmus 1.0 hívei szerint a zsidó nép kiválasztottsága csak az övé, a gójok (nemzetek) szerepe pedig a kiválasztottak előtti hódolat és szolgálat mindaddig, amíg a folyamatosan várt messiás földi királysága meg nem valósul, majd utána is, az idők végezetéig.

A judaizmus 2.0 ezzel szemben mindenkire kiterjeszti a kiválasztottság lehetőségét, aki azt magára veszi. Jézus messiási tanítása új megvilágításba helyezi az ószövetségi parancsot (Szeresd szomszédodat, mint önmagadat.), és kiterjeszti az emberiségre. A judaizmus 1.0 felfogása szerint az embertárs akkor szomszéd, ha maga is a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozik. A judaizmus 2.0 szerint minden embertárs szomszéd, és egyenlő bánásmódot érdemel, feltéve, hogy azt ad. Az emberek egyenlőek lehetnek, ha elfogadják a feladattal és teherrel járó kiválasztottságot, a messiáskövetés küldetését, röviden, a keresztséget. A feladat egy egyenlőségen és igazságosságon alapuló világrend kialakítása, szakítva a kevés kiválasztott - sok szolga koncepcióval.

Ez a különbség már Jézus korában is sokkoló volt, és azóta is megbotránkozást szül, mivel érdekeket, előjogokat, kiváltságokat sért. Ugyanakkor futótűzként terjesztette az őskereszténységet a rabszolgák körében, így lett a messiáskövetés szinte pillanatok alatt nagy vallás, míg a judaizmus 1.0 megmaradt a gójok elől elzárkózó keveseknek. Eleinte az óhitűek akadályozták az újhitűek működését, majd az arányok megváltozásával fordult a kocka.

Európa egészen a felvilágosodásig kizárta a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozókat, azon az alapon, hogy születés alapján kiválasztott úr-szolga világképük nem kompatibilis a judaizmus 2.0 egyenlőségmodelljével. A felvilágosodás eleinte a katolikus egyház ellen lépett fel, később az istenhit minden formáját elutasította, így teljesen logikus módon mellékes badarságnak minősítette a különböző vallásos világképek közötti vitákat, konfliktusokat. A felvilágosodás terjedésével lehetőséget kaptak a judaizmus 1.0 érdekkörébe tartozók az érvényesülésre, a társadalomba való betagozódásra. (Más szóval, végbement a zsidók emancipációja.)

A judaizmus 2.0 térvesztését ellenzők természetesen aktívan reagáltak, ezen a ponton lépett színre a teológiától elváló antiszemitizmus. A Jézustól kapott küldetés zsidó voltát, ennélfogva saját zsidóságukat is figyelmen kívül hagyva, illetve félreértve az antiszemiták nagy hangon a "zsidók" ellen kezdtek beszélni, egy kalap alá véve az emancipáció különböző fokán tartó vagy akár megkeresztelkedett zsidókat, de öntudatlanul a judaizmus 2.0 érdekkörébe tartozókat (saját magukat!) is. Ez teljes szellemi káoszt hozott, elfedte a judaizmus 1.0 és 2.0 közötti modellbeli-etikai különbséget, és vérségi hangsúlyt adott az eredetileg ideológiai vitának.

A későbbi antiszemiták "zsidókra" szórt válogatott szidalmaiban kibogozhatatlanul összekeveredik a másság, a faj, a vérség, a zsidó vallás és a zsidó nép, az emancipáltak, a megkeresztelkedettek, és zsidóbérenccé korcsosulnak a "zsidók" mellett szót emelők. Az antiszemiták eredetileg a judaizmus 2.0 térvesztése ellen szálltak síkra, ám primitív, artikulátlan nyelvi-gondolati megnyilvánulásaikkal csak ártottak, még nagyobb térvesztést értek el. Az ártók közé tartozott többek között az egyébként jó szándékú Prohászka Ottokár püspök is. E primitív zűrzavar és egyre erőszakosabban megnyilvánuló szellemi sötétség mélypontján következett be a Holokauszt.

A Holokauszt után lehetetlen volt más tanulságot levonni, mint hogy az antiszemitizmus irtandó betegség, szellemi járvány, minden tisztességesen és igazságosan gondolkodó ember közös ellensége. Az antiszemiták maroknyi serege fanatikusan harcolt tovább, de reménytelenül, mert több évtizedre perifériára szorult.

A kommunizmus bukásával és a kapitalizmus győzelmével azután megszűnt a világ nagy erőit átmeneti egyensúlyban tartó szembenállás. Az egypólusú világrend régi-új problémákat hozott: a kommunizmus elleni harc egy időre legitimálta a kapzsiságot, a környezetszennyezést, a fenntarthatatlan növekedést, másfelől azonban féken tartotta a kizsákmányolást, és félelemből egészen tisztességes jogokat biztosított a munkavállalóknak. Az egypólusú világrendben delegitimálódott a fenntarthatatlanság, ám legitimálódott a kizsákmányolás, csorbultak a munkavállalói jogok. Ez tömeges frusztráltsághoz, és kiút híján bűnbakkereséshez vezetett. Az antiszemitizmus ott porosodott a polcon, csak le kellett emelni. A Holokauszt után viszont az anti-antiszemitizmus is bekerült a közegészségügyi arzenálba, csak be kellett vetni. Így alakult ki a mai helyzet, amelyben antiszemiták és anti-antiszemiták küzdenek egymással abban a meggyőződésben, hogy ez a harc lesz a végső, miközben egyik csoport sem tud érdemben mit kezdeni a világot sújtó valódi problémákkal, sőt egyenesen hátráltatja azok kezelését.

Álláspontom szerint a világ problémáit ugyanis a judaizmus 1.0 által fémjelzett kirekesztően aszimmetrikus modell okozza, a megoldást pedig a judaizmus 2.0 által fémjelzett befogadóan demokratikus és szimmetrikus modell hordozza. Mindkét modell zsidó, ezért az antiszemitizmus nem alkalmas a kettő között különbség felmutatására, más szóval, úgy baromság, ahogy van. Ráadásul a baromság fokozottan kártékony fajtája, mivel legitimálja az anti-antiszemiták tevékenységét, és eltereli a figyelmet a fent említett két modell tényleges törésvonalairól, megoldáskeresés helyett pótcselekvésre késztetve a frusztrált emberiséget.

Az 1.0 modell egy zárt csoport született felsőbbrendűsége mellé mindenki más szolgaságát vizionálja. Ebben a modellben a felsőbbrendűeknek a szolgákat becsapva és agymosva gyakorlatilag mindent szabad. Az 1.0 modell kedvezményezettjei és támogatói a legfejlettebb eszközökkel hátráltatják a demokratikus, igazságos világrend kialakulását, egyebek mellett módszeresen lejáratják a 2.0 modell híveit. Mindkét csoport tagjai tág értelemben véve zsidók (bár ebben sosem fognak megegyezni, hiszen kölcsönösen igyekeznek ellehetetleníteni egymás tevékenységét), nézeteltérésük nem faji, hanem szemléletbeli. Téved, aki kívülállónak érzi magát ebben a vitában, mert egyetlen bolygónk van, szinte teljesen betöltöttük, és tetteink, sőt gondolataink is alapvetően befolyásolják a jövőjét.


Ha a valódi problémákról akarunk beszélni, célszerű olyan választ adnunk a címben szereplő kérdésre, hogy az antiszemiták és az anti-antiszemiták egyaránt indulatkezelési-logikai tanfolyamra valók, és csak miután sikerrel elvégezték, lehet őket is bevonva megvitatni, hogy vajon a születési alapon működő úr-szolga modellel járó aszimmetrikus etika vagy a demokratikusan nyitott, szimmetrikus etika kívánatosabb-e a jövő generációinak jóléte és boldogsága szempontjából.

Antiszemitázás és zsidózás a köbön

Ha valaki esetleg aggódna, hogy zsidóügyben elszaladt velünk a ló ezen a fórumon, figyelmébe ajánlom az alábbi tanulságos blogbejegyzést és a gyorsan szaporodó kommenteket.

http://nemtetszikarendszer.blog.hu/2012/06/27/nyilt_level_erdo_peter_biboros_urnak#comments

Szóltam nekik, hogy a keresztények is zsidók. A folytatás szintén tanulságos.

A zsidók és a kungfu

Egyetlen párhuzam sem tökéletes, de ez elég közeli ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta.

A hongkongi kínai harcművészeti közösség évszázadokig élt elzárkózva, abban a boldog tudatban, hogy övé a világ legütősebb módszere. Igaz, hogy angol fennhatóság alá került a tartományuk, de egyszer jól jön még a titkos kungfu tudás, hogy megszabaduljanak a megszállóktól.

A kungfut csakis kínaiak tanulhatták, kétféle konstrukcióban: 1. ha volt pénzük, szintenként kemény fizetségért, a teljes tudásért legalább 15 évet edzve és szó szerint egy vagyont a mesternél hagyva; 2. ha nem volt pénzük, a mesterhez beköltözve, házi szolgaként, a teljes tudást akár 20-30 év szolgálat után sem birtokolva. Ez volt a hagyomány.

Egyszer csak egy Li Csen-fan nevű tanítvány jelentkezett, aki 13 évesen már bámulatos képességekkel rendelkezett, és Yip Man mesternél öt év alatt kitanulta a wing csun módszer összes fogását. 30 évesen világsikerű filmekben mutatta be képességeit, főszerepeket játszott, bemutató körutakat tartott, a tanultakat továbbfejlesztve saját harcművészeti módszert dolgozott ki. Bruce Lee néven minden idők legsikeresebb harcművésze lett, a nyugati világban félistenként tisztelték. Karrierje mindössze három évig tartott.


A hongkongi zárt közösséget sokkolta és felháborította Li Csen-fan sikere. Kiszolgáltatta a titkos tudást az idegeneknek, veszélyeztette a mesterek megélhetését, megszegte a hagyományos szabályokat. Egy titkos tanács kimondta rá az ilyenkor szokásos ítéletet: vesznie kell. Bruce Lee 33 évesen halt meg, orvosi vélemény szerint egy szokatlan nyugtatóallergia következtében. Családja szerint megmérgezték. Világszerte milliók gyászolták, Kínában is sokak példaképe lett. Azóta sem született hozzá fogható harcművész.


A harcművészeti közösség dilemma elé került. Bruce Lee sikere nyomán óriási érdeklődés mutatkozott a kungfu iránt, és ő még életében hálózatot épített ki a saját módszerének (dzsit kun do -- a megállító ököl útja) tanítására. Az elzárkózás azt jelentette volna, hogy kicsúszik az irányítás a kínai mesterek kezéből. A világ így is, úgy is hozzájut a "titkos" tudáshoz, de a hagyomány őrzőinek ebben már nem jut szerep, sem díjazás, sem tisztelet. A közvélemény úgy emlékszik majd rájuk, hogy ők voltak a gonoszok, akik megölték a harcművészet Istenét. A bölcs mesterek nem ezt az utat választották.


Megnyitották edzőtermeiket a világ számára, özönlöttek a tanítványok. A legtehetségesebbek származástól függetlenül mesterré váltak, hazájukba visszatérve iskolát alapítottak. A tandíj egy részét visszajuttatják a nagymestereknek, akik így jobban élnek, mint valaha. Világszerte százmilliók tanulnak kungfut, nagyra becsülik a kínai kultúrát és általában a kínaiakat. Mindenhol, ahol a kínai bevándorlók letelepednek, létezik némi kínaiellenesség, de nem a kungfut tanulók körében. Számukra Kína a tudás forrása, a kínaiak az ősi tudás birtokosai, nagy és tiszteletre méltó nép. Mindez azon múlt, hogy a mesterek Bruce Lee halála után nem akadályozták a mozgalmat, hanem az élére álltak.


70 generációval ezelőtt a zsidó mesterek (rabbik) fordított döntést hoztak Jehosua halála után, a többi, sajnos, történelem. Megfontolandó, hogy sosem késő stratégiát váltani.

A muszlim "becsület"

Brahim Bahrir 34 éves francia állampolgárságú muszlim férfi június 8-án gyilkossági kísérletet követett el két belga rendőr ellen a brüsszeli Beekkant (Molenbeek) metróállomás peronján. Le akarta őket szúrni, hogy megbosszulja a "muszlimok becsületén" esett csorbát. A rendőrség ugyanis korábban igazoltatott egy niqab-ot viselő nőt.

A sors iróniája, hogy a késsel több helyen megszúrt két rendőr egyike, Yasmina (24) is muszlim. A döfések a nyakán és a hátán érték, életmentő műtét után intenzív osztályon fekszik. Brahim Bahrir ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy védence őrült tettet követett el, ép elmével. A támadást megelőző napokban muszlim és szélsőjobb tüntetések váltották egymást, felkavarva az indulatokat. A szélsőjobb Vlaams Belang párt 250 euró eseti díjat ajánlott fel az utcán burkát viselő nőket bejelentőknek. Bahrir zsebében megtalálták az erről tudósító újságcikket.

Ellentmondásos konstrukció a muszlimok "becsülete": egy tetőtől talpig azonosíthatatlanná tett ember igazoltatása nem egyeztethető vele össze, az igazoltató (vagy találomra kiválasztott) rendőrök meggyilkolása viszont belefér.
Bővebben, franciául: http://www.rtl.be/info/belgique/faitsdivers/885166/brahim-bahrir-devant-la-chambre-du-conseil-un-acte-fou-commis-par-un-esprit-saint-

Zsidó-keresztény érdekközösség

Ebben a posztban kifejtem az első pillantásra rejtélyesnek látszó mondatot: "a diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet fogalma".

Először is, kik a "zsidók"? Jézus és az apostolok után minden keresztény zsidó, ebben tehát nem különbözik a "zsidóktól". A "zsidók" megkülönböztető jellemzője (differencia specifikuma) nem a származásuk, hanem a kettős mérce és a messiásvárás. 

Mi a kettős mérce? Ha más szabályzat vonatkozik miránk, mint őrájuk. Jézus egységes mércét tanított, a nem zsidókat is egyenrangú embertársnak tekintette. Nem Jézus találmánya az aranyszabály (tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások tegyened veled), de kortársait ő sokkolta vele. Abban a korban a zsidók létszáma elenyészően kicsi volt az emberiséghez képest, a törzsi etika nem okozott problémát, sőt a fennmaradás záloga volt. Ma kétmilliárd keresztény révén a világ csaknem 30%-a zsidó, ebből mindössze 12 millió a kettős mércéjű messiásváró, esetükben a törzsi etika visszatetsző és káros. Eljárt felette az idő, nem illik sem Európába, sem a globalizálódó világba.


Mi a messiásvárás? A keresztények szerint Jézus a Messiás, már nem kell rá várni. Tanítása elérhető, tanulmányozható, "mindössze" meg kell valósítani. A "zsidók" szerint Jézus nem volt messiás, mert több ponton sem teljesítette a messiásság feltételeit. A legnagyobb hiányosság, hogy nem a földi valóságban hajtotta végre nagy tetteit. Felfogásuk szerint a Messiás azóta sem jött el, noha többen is próbálkoztak. Eddig Bar Kochba került a legközelebb ahhoz, hogy Messiás legyen -- csak annyi hiányzott, hogy Kr.u. 135-ben nem győzött a rómaiak ellen.


Mi a diaszpóra? Az említett Bar Kochba-lázadás leverése után a rómaiak elűzték a messiásvárókat, akik szórványban (görög szóval diaszpórában) telepedtek le.


A diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet fogalma. Ez azt jelenti, hogy mivel szórványban élnek, nem kényszerülnek önálló, életképes közösségi keretek kialakítására, mint Izrael államban. Nincs szükség például a szakmák egyensúlyának kialakítására, mert a többségi társadalom biztosítja az élhető hétköznapok hátterét, logisztikáját.


Az önmérséklet a kettős mérce szerint nem erény, hanem a balekség jele. Miért adnál fel önként bármit is? Jöjjenek, és vegyék el, ha tudják! Ha nem tudják, akkor győzött az ügyesebb, és annyi. Ez egy európai keresztény hátterű ember számára teljességgel érthetetlen, számára ugyanis íratlan szabály az önmérséklet, az utolsó morzsa nem elvétele, a földön fekvő felsegítése. Végső soron nem meglepő, hogy a kettős mércéjű messiásvárók és az egységes mércéjű messiáskövetők között nem más, mint a jézusi tanítás hiánya/megléte a különbség. A keresztények lelki átalakuláson estek át, a messiásvárók pedig megrekedtek a Jézus előtti állapotban -- erősen lemaradva az egyre nagyobb uniókban élő emberiségtől.


A messiásvárók kettős mércéje nem csak a párbeszédet, hanem a szembenézést is akadályozza, hiszen hogyan lehetne közös emberi alapra hivatkozva egyezkedni azzal, aki kiválasztottnak, egy isteni kiváltságokkal felruházott csoport tagjának tartja magát, paradox módon akkor is, ha nem hívő.


Belső nézetből olyan ez, mint főnemesnek lenni egy nemesi kiváltságokat el nem ismerő világban. Hivatalosan nincs gróf, nincs báró, nincs herceg. Nem hivatalosan, azaz belülről ellenben nagyon is van! A gróf pontosan tudja, kik a többiek, mert egyrészt kevesen vannak, és egymás között házasodnak, másrészt a főnemességnek vannak csalhatatlan jelei, az élre vasalt nadrágtól kezdve az ingmell keményítésén át a hanghordozásig, a főtartásig, az összbenyomásig. Meg lehet nyíltan vitatni a főnemesekkel, hogy viselkedésük nem demokratikus, szíveskedjenek befogadni a köznépet? Reménytelen, hiszen ahhoz, hogy a vita nyílt legyen, a partnernek eleve főnemesnek kellene lennie, viszont ha az lenne, tudná, hogy nem szabad feltennie a vita lefolytatásához szükséges kérdéseket. Róka fogta csuka helyzet.


Nem lenne jó leragadni a reménytelenség logikájánál, természetesen van kiút: a "zsidókat" szembesíteni lehet azzal, hogy nem a származás, hanem a kettős mérce és az európai etikától idegen, falig elmenő magatartás különbözteti meg őket, továbbá hogy kiválasztottságuk ugyanúgy elmondható Európa szinte teljes lakosságáról. Az európai társadalmak demokratikusak, egységes mércét igényelnek, illetve amennyire nem tökéletesen demokratikusak, annyira a kettős mércével szemben is toleranciát mutatnak.


Az összefüggéseket megfontolva kiderül, hogy a "zsidók" valójában az eredeti Tant megélő kereszténység erősödésében érdekeltek: aki komolyan veszi az Evangéliumokat, és tanulmányozza a judaizmus hátterét, annak világossá válik, hogy minden keresztény zsidó is egyben, mégpedig az ősi vallási szabályok alapján vér szerint! Ezek után keresztényként antiszemitának lenni nem csak fából vaskarika, hanem fogalmilag kizárt, az öngyűlölet vagy az elmebetegség kategóriájába tartozik. "Zsidó" részről pedig bele kell törődni abba, hogy a kettősmérce-ellenesség nem rasszizmus, hanem diszkriminációellenesség, a demokratikus értékrend egyik fő eleme.

A kereszténység csendes öröme

Hogy áll a kereszténység az életörömmel? Ha a Tant hirdető négy Evangélium szó szerinti jelentéséből indulunk ki ("euangelion" görögül jó hír/örömhír), akkor a kereszténység a világ legvidámabb vallása lehetne. Egyelőre nem az, ám ez nem akkora probléma, mint amekkorának látszik. Egy korábbi poszt kapcsán azt írtam, a keresztények számára értelmezhetetlen, mert ellentmondásos a spontán életöröm fogalma. Egyrészt jó lenne némi trendi heppiséget felmutatva vonzóvá, versenyképessé tenni az életformát, másrészt visszaüt, ha a PR felülírja a valóságot: a kereszténység nem könnyed vidámságot, hanem kemény munkával elért mély, valódi örömöt ad.


Igazi spontán életöröme az erkölcsi gátlásoktól mentes, minden gombába beleharapó, tücsöktávlatú embernek van. Aki nem rendelkezik mindhárom jellemzővel, annak csak többé-kevésbé megfontolt életöröme lehet. A keresztények olyan feladatot kaptak, és olyan gondolati távlattal élnek, hogy Jézust követve csendes életörömnél többre nem számíthatnak. Az önfeledt öröm első akadálya mindjárt a teremtéstörténet (a judaizmus, a kereszténység és az Iszlám közös teremtéstörténete), és a benne allegorikusan megfogalmazott dilemma: minden szép volt, míg Ádám és Éva el nem rontotta az öntudatra ébredéssel. Hosszú, ösztönös "eszel vagy megesznek" életmód után önreflexióra képessé válni ellentmondásos vívmány. Percekig gyönyörködhetünk a naplementében, azután órákig tünődhetünk a mulandóságán, szomorkodhatunk a világ tökéletlenségén. Rövid örömeinket rendre hosszú szünetek szakítják meg, ahogy étkezéseink közé (jó esetben) hosszú megéhezések esnek.


Az ember ősidőktől fogva igyekezett előnyére manipulálni a világmindenség transzcendens erőit. Bűn esetén áldozati engeszteléssel, vadászat előtt varázslással, utána farkas módra az égi falkavezérnek adva a legjobb falatokat. Kópé őseink persze folyamatosan tágították a határokat. A mitológia a csibészkedés nagy szöveggyűjtménye. Az istenek pajkosan becsapják az embereket, az emberek pedig leleményesen becsapják az isteneket. A tét mindig valamilyen földi előny, és a megszerzéséért folyó meccsben hol az istenek, hol az emberek vezetnek.

Ehhez képest Jézus hatalmas botrányt kavart azt tanítva, hogy Istent nem lehet becsapni, legfeljebb a dolgok nagy rendjében amúgy is kívánatos irányba befolyásolni az imádsággal; hogy a szív szándéka és a kéz tette, nem pedig a száj beszéde számít; hogy nincs szükség több külső áldozatra, viszont aki belső áldozatot nem hoz, aki lélekben nem nemesedik, az nem jut be a mennyek országába. Óriási lehetett a csalódás, az értetlenség, mikor a kenyér- és halszaporítás után eltűnt a csodarabbi, mert nem akarta, hogy az előírt messiási eljárás szerint földi királlyá válasszák. Még nagyobb csalódást okozott látszólagos gyengeségével és dicstelen halálával a kor akasztófájának számító kereszten -- leghűségesebb tanítványai is meginogtak. Első olvasatra nem így volt megírva, nem ezt várták az örök élet örömhírét hozótól, pláne nem ezt várta a nép a dicsőséges és hatalmas Isten küldöttétől. Kézenfekvő lett volna, hogy a feltámadt Jézus megjelenjen a tömeg előtt, supermanként repüljön néhány kört a neve kezdőbetűit viselő hologramos szerkóban, látványos lézershow keretében megmutassa hatalmát, és a lába elé boruljanak az emberek. Nem így történt. Tanítványai legszűkebb körében jelent meg, olyan alakban, hogy nagy nehezen ismerték csak fel, és azóta sem mutatkozik igény szerint. Nem szerepel sem óriásplakáton, sem talk showban. Nem küld SMS-t, sem kör-emailt. Követői abban a tudatban élnek, hogy a Világ Ura nem avatkozik be értük a világ menetébe, bár gondviselését érzik a hétköznapjaikban és életük nagyobb eseményeiben. Hitükért, szeretetükért és tetteikért távoli jutalomra számíthatnak, de nem menekülnek meg a földi szenvedéstől, sem a bizonytalanságtól. Nincs titkos gyöngyszem a rózsafüzérükön, amelyet háromszor elfordítva egy arámi varázsigével megidézhetnék őt. A messiáskövetők öröme egy embertársaik számára felfoghatatlan távlatú ígéretből táplálkozik, amelynek megbízhatóságára nincs perdöntő bizonyíték. Aki ennek fényében harsány életörömöt vár a keresztényektől, az félreérti a kereszténység lényegét: manna helyett baconös sajtburgert reklamál.


Az egyetemes (katolikus) kereszténységnél több örömöt kínálnak a pünkösdista megújulási mozgalmak, híveik hétről hétre újraélhetik a Szentlélek pünkösdi csodáit, nyelveken szólnak, jövendölnek, gyógyítanak, eksztázisba esnek, és úgy térnek haza, mint egy wellness hétvégéről. Ez a kereszténység vidámparkja, ha úgy tetszik, szórakoztatóipara, és tömegeket vonz. Erre való, nem többre. Ha elolvassuk Az apostolok cselekedeteit az Újszövetségben, azt látjuk, hogy az apostolok működését hasonló jelenségek kísérték, hatásukra tömegek tértek meg, melyek azután a nehézségek ellenére is nagy egymás iránti szeretetben élték le példamutató életüket ... többnyire a mártírhalálig. Pünkösd egyszeri jel, és nem iparosítható, ahogy a defibrillátorral újraélesztett ember is hiába jelentkezik a kardiológián, hogy olyan jó volt a múltkor, kérne még egyet. Ha szerencséje van, elküldik örülni, hogy füle van, és nem szatyor. Életet kapott, vele földi feladatot, tegye hát a dolgát, és ne nosztalgiázzon a konnektor körül!


A messiáskövetők indító lökést és vele még éppen elviselhető terheket kapnak perdöntő bizonyíték helyett. Teréz anya például arról számol be, hogy évtizedekig nem érezte Isten jelenlétét az életében, hogy száraz lélekkel, látszólag értelmetlenül haladt előre napról napra a fiatalon választott úton -- de nem állt meg. Olyan vidámság lehetett az övé, mint az alaptáborból a középtábor felé lavina alá temetett hegymászóé, aki tíz körömmel kikaparja magát, és megy tovább, félig megfagyva, nem tudva, várják-e fent, vagy hogy van-e Fent egyáltalán. Hol a kereszténység öröme? Öröm pehelysúlyba tartozni, mert ilyen ólomnehézség csak a legfelső súlycsoportnak adatik.


Gautama Sziddhárta herceg a megvilágosodása után annyira elégedett volt saját, külön bejáratú új tudásával, hogy esze ágában sem volt tanítani. Hosszas nógatásra engedett csak az érdeklődőknek, mert szánalom ébredt irántuk a szívében. Miért szenvednének tovább a világ reménytelen körforgásában, ha szabadulásuk csak annyin múlik, hogy megismerjék a buddhai tanítást? Tanítványai buzgón lejegyezték a beszédeit. Az izraeliták jobb helyzetből indultak, egy könyvtárra való tekercset kaptak őseiktől, melyek nem a szenvedésből ígértek kiutat, hanem feladatot és boldogságkereső módszert adtak nekik, a földi győzelem ígéretével, a kor legfejlettebb monoteista modellje keretében. Jehosua idejére a zsidók olyan tökélyre fejlesztették a Szentírás olvasását és értelmezését, annyira lekötötte őket a Törvény (Tóra) minden betűje, és annyira bizonyosak voltak a maguk olvasatában, hogy e tárgyban senkitől nem fogadtak el új meglátást. Milyen lehetett Jehosua boldogsága, látva, hogy népe nem a feladatra, Isten országának megteremtésére összpontosít, hanem kiválasztotti kevélységben hátradől, hiszen "papírja van róla", hogy hétköznapi stiklijei miatt apró kellemetlenségek érhetik ugyan, de hosszú távon minden bajtól megóvatik? Jézus földi működése arra irányult, hogy valódi feladatára emlékeztesse a világi ügyekben tetterős, ám lelki síkon álomba süppedt népet. Valószínűleg azért nem írta le a Tant, mert intő példának látta a Tóra értelmezése kapcsán történteket. Csalódása legalább akkora lehetett, mint a tanításában botrányt látóké.


Éleslátónak lenni nem öröm, hanem gyötrelem, ahogy egyik kollégám, István tapasztalata jelzi: képzeld el, hogy egy sebességkorlátozás nélküli német autópályán mész 150-nel, ködben. Egyszer csak látod, hogy a túloldalon, a belső sávban fékez egy autó, és a mögötte menő hátulról beleütközik. Nem állhatsz meg, amúgy sem tudnál segíteni a magad helyzetéből, de leveszed a gázról a lábad. Ahogy óvatosabban mész tovább, egymás után látod a 180-nal, 200-zal száguldó autókat, amint a vesztükbe rohannak. Mire a ködben észreveszik a balesetet, már nem tudnak megállni. Ebből ráfutásos tömegszerencsétlenség lesz, 50-60 autó egymás hegyén-hátán, számos halott. Látod, ahogy a szemközt jövők gondtalanul nevetnek egy rádióműsoron, átjárja őket a szabadság mámora, biztonságban érzik magukat. Nagy autókban ülnek, széles gumikkal, tempósan haladnak, úgy tudják, aznapi életcéljuk felé. Hirtelen éleslátó lettél, látod a jövőjüket. Ha szólhatnál hozzájuk, mit mondanál, és ők mit válaszolnának? Mennyire örülnél, ha nem hallgatnának rád? Mit éreznél, ha a balesetet valahogy túlélve sem állna bennük össze, hogy ami történt, az maguk miatt, intelmed ellenére történt?


Jézus tanítása többek között egy éleslátó intelme kortársaihoz. Keresztre feszítése után alig negyven évvel lázadás tör ki, a rómaiak győznek. Lerombolják a zsidó lét jelképének számító jeruzsálemi templomot. Kr.u. 132-135-ben Bar Kochba lázadása is kudarcba fullad, a rómaiak ezúttal halálbüntetés terhe mellett kitiltják a zsidókat Jeruzsálemből, és Jupiternek emelnek templomot. Ez a szétszóratás, a diaszpóralét kezdete, de nem a lelki elmélyülésé. A messiásvárók mai álláspontja szerint Jézus több okból sem lehetett a Messiás,  főként azért, mert messiási tetteit transzcendensen, és nem a konkrét földi valóságban vitte véghez. Hozzáteszik, hogy a messiássághoz eddig Bar Kochba jutott a legközelebb, nála egyedül a győzelem hiányzott...


A messiáskövetők intelmei azóta is folyamatos elutasításra lelnek: gondoljunk csak arra, hogy a népességcsökkenés miatt fenntarthatatlanná válnak a nyugdíjrendszerek, miközben a nem kívánt gyermekek a szabadság és a kényelem nevében végzett abortuszok áldozatai lesznek. Az abortusz támogatói és eltűrői gondtalanul nevetnek, átjárja őket a szabadság mámora. Fő aggodalmuk, hogy mennyi adalékanyag került az ételükbe, és nagyon-nagyon elegük van a messiáskövetők nyomulásából. Első blikkre nehéz ennek örülni, de ... másodikra is.

Harmadikra azért vigasztal, hogy hosszú távon csak fejlődik a világ, Jézus éleslátása egyre többeket szólít meg, és követőinek a saját életükre is kell tartalékolniuk energiát. Sikeres, boldog életet élve hitelesebb példaként jelenhetnek meg. Ötmilliárd nem keresztény él a földön, az örömhírről ma már mindegyikük értesül. Elég őket figyelmeztetni, hogy a Tan mindenkor a rendelkezésükre áll, de ha elzárkóznak, és a szabadság mámorában klotyót csinálnak az életükből, nem nyomhatják a kezünkbe a WC-kefét. Kétmilliárd keresztény között oszlik meg a világjobbítás feladata, úgy álljunk hát hozzá, hogy mindenki odaférjen! Aki nagy összefüggésekben gondolkodik, arra rászakad az egész bolygó önsorsrontó nyomorúsága, és agyonnyomhatja, megkeserítheti az életét. Nyilvánvalóan nem ez a cél. Egyensúlyt kell találnunk a társadalom jövője miatti folyamatos aggódás és a pillanatban élő tücsöklét között. Jézus a gondviselésre hagyatkozás oldalán az ég madaraira és a mező virágaira hívja fel a figyelmünket, az előrelátás terén pedig az okos szüzek és a toronyépítés előtt számításokat végző ember példáját állítja elénk. Ezt a két szempontot összeegyeztetve megtaláljuk a kereszténység csendes örömét.

Áttérjek? 12. rész, Keresztény alternatívák

Mi lenne, ha katolikus keresztény judaizmusomat lecserélném a messiáskövető judaizmus valamely más felekezetére?

Mindenekelőtt egy kis terminológia: a kereszténység szó szerint Krisztus-hitet jelent, Krisztus görögül krisztosz, vagyis felkent, héber nyelven messiás. Jézus arámi nyelven Jehosua, és szintén messiást jelent. Jézus Krisztust tehát születésétől fogva Messiásnak hívták a Szentföldön abban az időben beszélt arámi nyelven (nem volt ritka ez a név, ahogy ma Dél-Amerikában gyakori a Jesus), majd a tanítását eleinte főleg görög nyelvterületen hirdető apostolok hozzátették a nevéhez a "messiás" görög megfelelőjét.

Minden keresztény a judaizmus messiáskövető ágához tartozik, egyenes ági leszármazottként. A judaizmus felfogása szerint ugyanis minden betérő misztikus módon Ábrahám vér szerinti gyermekévé válik. Jézus zsidó volt, az apostolok szintén, ezért mindazok, akiket betérítettek (megkereszteltek), azok ugyanígy Ábrahám gyermekeivé váltak. A zsidó-keresztény szembenállás nem vérségi, hanem ideológiai: Jézus tanítása szerint minden ember embertárs, mindenkinek egyforma mércével kell mérni, és a kiválasztott néphez tartozás az egész emberiségre kiterjed. Ezt a tanítást a messiást azóta is váró zsidók sem Jézus földi életében, sem utána nem fogadták el. A messiáskövetést minden eszközzel akadályozták, ezért az apostolok elhatárolódtak tőlük. Így lett a messiásváró közösség megnevezése az Evangéliumokban pontatlanul "zsidók", holott az Újszövetségben hívő közösség tagjai magukat szintén a judaizmus folytatóinak, beteljesítőinek tekintették. A "zsidók" küldetése szóról szóra megegyezik a keresztények küldetésével, és természetesen mindkét közösség magát tartja a küldetés jogos letéteményesének. Amikor tehát azt mondom, hogy katolicizmusomat más keresztény felekezetre cserélhetném, akkor ez alatt a judaizmus messiáskövető ágának két alága közötti váltást kell érteni.

Mi lenne tehát, ha katolikus keresztény judaizmusomat lecserélném a messiáskövető judaizmus valamely más felekezetére?

Pozitívumokat és negatívumokat érnék el vele, az alábbiakban vázolt módon.

1. Görögkeleti (ortodox) kereszténység
- pozitívum az őskeresztény hagyományok, rítusok és papi ruházat megőrzése; a pópák nagyjából úgy öltöznek, mint az ortodox rabbik; továbbá gyönyörűek a többszólamú énekek
- negatívum a háttal misézés, a szertartás hosszúsága, valamint a bizánci államhatalommal kötött szövetségre visszavezethető összefonódás: a görögkeleti egyház ma is az államhatalom részének tekinti magát

2. Evangélikus kereszténység (lutheranizmus)
- pozitívum, hogy Martin Luther nem egyházszakadást, hanem reformot kívánt, amikor protestált korának katolikus gyakorlata ellen; az evangélikus szertartás alig különbözik a katolikustól; pozitívum, hogy a Holokauszt előtt és alatt az evangélikus egyház fogadta be a legkészségesebben az alibiből megkeresztelkedőket, ezáltal sokakat megmentett
- negatívum, hogy még nem jött létre az újraegyesülés a katolicizmussal; Luther fő hittétele (egyedül a kegyelem üdvözít) fatalista, szerencsére azonban senki nem veszi komolyan: legtöbb híve éppen az iparkodó észak-nyugati protestáns társadalmakban van

3. Református (kálvinista) kereszténység
- pozitívum a templomok dísztelensége, így jobban oda lehet figyelni a Tanra; a reformátusok fordították először nemzeti nyelvekre a Bibliát; a lelkészek korszerű módon házasodhatnak, így teljesebb élettapasztalat alapján tudnak prédikálni
- negatívum az eleve elrendeltetés (predesztináció) tana, ám ma már nem ragaszkodnak hozzá; a katolikus egyház az idők folyamán átvette és magába építette a vívmányokat, így indokolatlanná vált a különállás; szintén negatívum Jean Calvin fő tana (egyedül a hit üdvözít), ez épp oly távol áll Jézus tanításától, mint a kegyelem kizárólagossága

4. Görögkatolikus kereszténység
- pozitívum, hogy felszentelésükig nősülhetnek a papok, és mindezt a Római Katolikus Egyház fennhatósága alatt!; katolikus paphiány esetén görögkatolikus pap is misézhet, a nősülős modell akár teljesen ki is szoríthatja a cölibátust; papnövendékként komolyan megfontolnám
- negatívum a római katolikusnál jóval hosszabb mise és a korszerűtlen szertartás: könnyű a Tan helyett az ájtatosságba mélyedni

5. Anglikán kereszténység
- pozitívum, hogy azonos a római katolicizmussal; lenyűgöző dalkultúrája van (hallható a Tűzszekerek c. filmben); sok vezetője ma már visszatérne a római pápa fennhatósága alá
- negatívum, hogy kizárólag VIII. Henrik válási szándéka miatt önállósodott, és ez aligha jó ómen a Tan komolyan vétele szempontjából -- Jézus kifejezetten tiltotta a válást

6. Hit Gyülekezete
- pozitívum az élő hitre helyezett hangsúly és a lelkesítően szép zenei kultúra
- negatívum a megszokott ünnepek bálvánnyá minősítése, az Úr áldásának anyagi elvárása és a hívek gátlástalan pumpolása

7. Pünkösdista-karizmatikus mozgalmak
- pozitívum, hogy ma ez a leggyorsabban terjedő keresztény hitforma, lényege a pünkösdi hangulat folyamatos újraélése a Szentlélek segítségével; a katolicizmus befogadta és magába építette a vívmányait
- negatívum, hogy túlhangsúlyozza a Szentlélek működésével kapcsolatos területeket (pl. a nyelveken beszélést), cserébe elhanyagolja a Tan többi összetevőjét

8. Keresztény kisegyházak (adventizmus, szombatizmus, unitarizmus, baptizmus, anabaptizmus, stb.)
- pozitívum, hogy mind mögött egy-egy lánglelkű és őszinte hitű alapító áll
- negatívum, hogy egy-egy önkényesen kiragadott motívumot hangsúlyoznak, és hogy érdeklődés híján létszámuk folyamatosan csökken

A katolicizmus nem tökéletes, de a pozitívumokat és negatívumokat megfontolva nincs nála kiegyensúlyozottabb és/vagy a jézusi tanításhoz közelebb álló alternatíva. Ugyanakkor bármelyik említett felekezetben kiteljesedhet a hívő keresztény, így neki sincs oka áttérni a katolicizmusra.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-11-resz-jehova-tanui.html

Áttérjek? 11. rész, Jehova Tanúi

Mi lenne, ha beállnék Jehova Tanúi közé?

Semmi, hiszen minden nagy monoteista vallás (judaizmus, kereszténység, Iszlám) követője automatikusan Jehova tanúja. Nincs miért áttérni. Persze ha itt abbahagynám a posztot, joggal kérdezné az olvasó, hogy miért is kezdtem bele. Azért, mert a kritikai összkép teljessége végett szólni szerettem volna arról az egyházról, amelynek hittérítői évi két-három alkalommal becsöngetnek hozzám, és egy álláspontomat tisztázó rövid beszélgetés után többnyire kezembe nyomják az Őrtorony című újság legfrissebb számát.

A Jehova Tanúi története egyedülálló: jóval azelőtt kezdődött, hogy elkezdődött volna. Az adventizmus egyik ága, a millerita mozgalom világvégét jósolt 1843. március 21. és 1844. március 21. közöttre ... aztán 1844. április 18-ra ... aztán október 22-ére. Krisztus második eljövetele azonban harmadik nekifutásra sem következett be, óriási volt a csalódás. Az arcra esést feldolgozandó, különböző Biblia-tanulmányozó csoportok indultak. Ezek egyikéből jött létre az 1870-es években a Jehova Tanúi Egyház.

Az alapító, Charles Taze Russell úgy látta, hogy a keresztény egyházak eltávolodtak az eredeti jézusi tanítástól. Jehova Tanúinak célja elvben az "igazi" kereszténység helyreállítása, a gyakorlatban azonban érdekes egzotikumokkal álltak elő. Russell szerint Jézus nem azonos Istennel, nem is egyidős vele, hanem Mihály arkangyal földi változata, tehát Isten beosztottja. Nem keresztre feszítették, hanem egy faoszlophoz kötözték. Nem testi, hanem szellemi alakban támadt fel. Feltámadása után 40 nappal azonban ismét hústestet öltött, majd felment az égbe, és soha többé nem fog látható alakban megjelenni. Azóta a Szent Szellem, az angyalok és egy látható vezető testület társaságában uralkodik. 1914-ben Jehova átadta neki a teljes hatalmat, majd 1919-ben Jézus szemlét tartott, és csak az Őrtorony folyóirattal kapcsolatban állókat találta megfelelő kereszténynek, következésképpen "összes vagyona" intézőjének nevezte ki ezt a "hű és értelmes rabszolga osztályt". (Ámulok és bámulok. Nem lehetett könnyű mindezt levezetni az Evangéliumokból.)

Jehova Tanúi szerint égi feltámadásban csak egy 144 ezer emberből álló elitnek lesz része, a többiek a Földön támadnak fel. Az egyház tiltja a hivatalos egyházi ünnepeken való részvételt, a katonáskodást és a vérátömlesztést, továbbá tagadja az evolúciót. Az embernek a jehovisták szerint nincs teste, hanem Isten által alkotott és működtetett szellem, aki a halállal végleg meghal, azaz megsemmisül, ám Isten később újra feltámasztja szellemi alakban. Ennek fényében érdekes gondolatmenet, hogy Jézus teste először végleg meghalt, majd szelleme támadt fel, amely 40 nap múltán mégis testet öltött, mielőtt végleg láthatatlanná vált volna. Érdekes, hogy ha Jézust előzőleg Mihály arkangyalnak hívták, akkor miért nem Mihályként támadt fel. Nem tekintem kizáró tényezőnek, hogy a derék Charles Taze Russel nem filozófus volt, hanem posztókereskedőként tevékenykedett Pittsburghben, de ez a hús-szellem-hús-szellem kaszkadőrmutatvány súlyos kétségeket ébreszt a modell átgondoltságát illetően. Feltételezhetjük, hogy testünk valójában nem hús-vér, hanem szellem, de azt nem feltételezhetjük, hogy a jó hangzás kedvéért hol ez, hol az. Hogyan támadhat fel valaki húsként, ha eleve nem is volt húsból? Szintén tisztázandó, miért aggódik egy magát szellemnek tekintő lény a vére miatt. Egyrészt minek az neki, másrészt ha ez az elvi ellentmondás nem zavarja, akkor mit faksznizik plusz-mínusz két literen?

Bibliát bárki értelmezhet, ahogy cigarettázás közben is lehet Tórát olvasni, viszont a Tan "eredeti" állapotának helyreállításához nem árt a következetes gondolkodás.

Szükségtelen csatlakoznom Jehova Tanúihoz: máris Jehova ma élő négymilliárd tanújának egyike vagyok. Ha időm engedi, elbeszélgetek a jehovista hittérítőkkel, lelkesen egyetértek velük abban, hogy az ember Isten parancsai szerint élve lesz igazán boldog, és hogy készülnünk kell az Ő országának közelgő eljövetelére. Egyetértek, hogy dátumot inkább ne mondjunk, okulva a szomorú tapasztalatokból. Ami viszont az égi feltámadók különleges csapatát illeti, szkeptikus vagyok: az ember nem olyan, mint a százéves "single malt" whisky, hogy igaz emberségét egyedi sorszám garantálja; és azt sem tartom valószínűnek, hogy a Mennyek Országában kevesebb férőhely volna, mint a Kozma utcai Új Köztemetőben.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-10-resz-judaizmus.html

Áttérjek? 10. rész, Judaizmus

Mi lenne, ha betérnék a judaizmusba?

1. Nem lenne könnyű dolgom, mielőtt ugyanis a rabbi zsidóvá avatna, köteles három kísérletet tenni a lebeszélésemre. El kell mondania, hogy ha gój maradok, akkor csak Noé hét szabályát kell betartanom, ha zsidóvá válok, akkor viszont 613 mózesi szabályt.

Szemfülesen megkérdezném, mi lesz azokkal a zsidókkal, akik nem tartják be a szabályok egyikét sem. Kénytelen lenne közölni, hogy semmi sem lesz velük, ugyanúgy zsidók maradnak. Mi van, ha Istenben sem hisznek? Attól még továbbra is zsidók, mert Ábrahám leszármazottainak zsidósága nem függ sem a hittől, sem a szabályok követésétől.

Mi lesz velem, ha nem tartom be a szabályokat, vagy elvesztem a hitemet? Semmi, hiszen a betéréssel misztikus módon én is Ábrahám leszármazottjává, húsává-vérévé válok, tehát nem veszíthetem el a zsidóságomat. Akkor miért akar átverni ezzel a noés érveléssel? - kérdezném. Hát tennék én ilyet? - felelné jellegzetes stílusban a rabbi.

2. Belépnék az ellentmondások világába, részesévé válnék Izrael küldetésének. Mi ez a küldetés? Fénnyé, szent néppé, papok királyságává, próféták utódaivá, a társadalmi igazságosság bajnokaivá válni a gójok, azaz "nemzetek" számára, és örökké tiltakozni a megváltatlan világ korrupciója ellen, továbbá a bűntől való megváltást hirdetni az emberiségnek.

Nagyszerű, akkor hát misszióba kezdhetek, sokakat megnyerhetek a zsidó vallás számára? Szó sem lehet róla. A zsidó vallás nem térít. Akkor hogyan teljesíti a küldetést? A választ kétezer év homálya fedi.

3. Előnyben kellene részesítenem a többi zsidót az üzletben és a tudományos életben is. Össze kellene tartanom a közösségem tagjaival, nyilvánosság előtt tilos lenne őket bírálnom. Hogyan állhatok ki ezek után a megváltatlan világ korrupciója ellen, hogyan lehetek szent nép, papok királysága, a társadalmi igazságosság bajnoka? A kérdés helytelen gondolkodásra vall, minden szentnek maga felé hajlik a keze.

4. Lojálisnak kellene lennem Izrael államhoz, minden intézkedését meg kellene magyaráznom. Miért? Ez minden zsidó kötelessége. Mi van, ha Izrael igazságtalanul bánik a palesztinokkal? Hogyan lehetek ezzel együtt a társadalmi igazságosság bajnoka? Miért, a palesztinek talán hibátlanok?

5. Kétségeim ellenére meg kellene védenem a zsidó államot létrehozó cionizmust. Hogy alapítói és vezetői nagyrészt a kazár birodalom (hozzám hasonlóan) judaizmusra tért leszármazottai, így világi megfontolás szerint legfeljebb ideológiai rokonai az eredetileg Izraelben lakóknak? Na és?! Mint fentebb kiderült, a betéréssel misztikus módon Ábrahám vérévé váltak. Ettől kezdve nem a történelemkönyv, hanem a vérségi szempont dönt. Hogy az Igéret Földjét Istenre hivatkozva szerezték "vissza", miközben nem voltak hívők? Ez helytelen gondolkodás: államérdekbe ütközik.

6. Nem szabadna csodálkoznom, hogy miközben Izrael lakosságának 80%-a nem hisz Istenben, házasságot csakis egyházilag köthet, és ebből következőleg zsidó a gyakorlatban nem házasodhat gójjal. Hogy ez apartheid, rasszizmus, hit nélküli teokrácia? A 20% hívő szerint Adonáj útjai kifürkészhetetlenek. Na már most, mennyivel kifürkészhetetlenebbek az útjai, ha nem is létezik? Akinek ez nem tetszik, az definíció szerint antiszemita.

7. Minden gójban potenciális antiszemitát kellene látnom. Hogy esetleg ő is társadalmi igazságosságot szeretne, és joggal kifogásolja a zsidó lét gyakorlati ellentmondásait? Akiben nem Ábrahám vére csörgedez, az semmit sem kifogásolhat jogosan. Ha a zsidókat érintő kérdések bármelyike kapcsán bármiről negatív véleményt nyilvánít, antiszemita, punktum.

8. Távol kellene tartanom magam a gójoktól, mert veszélyeztetik új identitásomat. Nem arról volt szó, hogy küldetésem van feléjük? Lehet, de ennek ellenére el kell különülnöm. Miért nem szólhatok nekik, hogy legyenek ők is zsidók, és ilyen formában egyesüljön az emberiség? Ez botrányosan helytelen gondolkodás: azé, Akiről nem beszélünk.

9. Folyamatosan ébren kellene tartanom a Holokauszt emlékét, nehogy lezárt fejezetté váljon. Miért nem bocsáthatok meg, miért nem léphetek tovább? Mert ez egyedülálló, semmihez sem hasonlítható sérelem. Mi a helyzet a modern holokausztokkal, hutukkal-tuszikkal, szerbekkel-bosnyákokkal? Ők nem Ábrahám gyermekei, tehát ne panaszkodjanak, hanem bocsássanak meg és felejtsenek.

10. Vadul ellenkeznem kellene annak tanításával és követőivel, Akiről nem beszélünk. Talán nem is volt történelmi személy, vagy ha mégis, nem lehetett a Messiás, mert nem a Földön akarta létrehozni Isten országát, és a zsidókra is érvényes egyenlőséget prédikált. Ábrahám gyermekei egyrészt senkivel sem egyenlőek, másrészt csakis földi sikerember vezetheti őket.

11. Nem csodálkozhatnék azon, hogy Isten -- társaim többsége szerint is -- fokozatosan elhagyta a zsidóságot: eltűrte a Templom lerombolását Kr.u. 70-ben, eltűrte a zsidók szétszóratását, évszázadokon át tartó megpróbáltatásaikat, eltűrte a pogromokat, és végül eltűrte a Holokausztot. Sok társam szerint ezzel megszegte az Ábrahámmal kötött szövetséget, így a zsidóság ma már egyoldalúan diktálhatja, milyen feltételeket szab Istennek cserébe azért, hogy továbbra is hajlandó zsidó maradni. Ha Ábrahám köztünk élne, szerződésszegés jogcímen a gatyát is leperelné a Kaporszakállú Hegylakóról -- de nem él köztünk, ezért utódaira maradt a feladat.

12. Hozzá kellene szoknom a kettős mérce alkalmazásához. Miért mérjek másféle mércével a nem zsidóknak, mint az enyémeknek? Mert zsidóként a kiválasztottak közé tartozom, köteles vagyok előnyben részesíteni a többi kiválasztottat. De hát most mondtuk, hogy Isten megszegte a szövetséget -- ezzel nem szűnt meg a kiválasztottság? Azt is megállapítottuk, hogy a zsidók egyoldalúan szabják a feltételeket Istennek (akár van, akár nincs), tehát ha ők mondják, akkor továbbra is kiválasztottak.

13. El kellene hinnem, hogy okosabbak vagyunk a többi népnél. Miért? Ha a többi buta nép szabályt lát, be akarja tartani. Nem tudná kitalálni, hogyan lehet sábeszkor 200 lépés megtételével minden ügyet elintézni. Nem tudná kitalálni, hogyan kölcsönözhet kamatra, ha ez elvileg tilos. A többi nép olyan buta, hogy fel sem tűnik neki az ellene alkalmazott kettős mérce, vagy ha valaki mégis szóvá teszi, azt buta társai utasítják rendre, hogy ne legyen már antiszemita. A zsidók így komoly előnyre tesznek szert, ez bizonyítja, hogy tényleg okosabbak a többi népnél.

14. Kiválasztottként leereszkedhetnék az egyszerű emberekhez, és úgy biztatnám őket bőrszíntől, vallástól, nemi orientációtól független egyenlőségre, hogy közben egy pillanatra sem válnék egyenlővé velük. Úgy érvelnék a születési előnyök ellen, hogy nem mondanék le a saját születési előnyömről. Nem egészen 21. századi gondolat? A judaizmusban már az 58. századot írjuk. Annál látványosabban nem modern ez a logika? A  betéréssel felvettem a vérségi logikát, következésképp nem kérdezek efféle klasszikus logikára épülő butaságokat.

15. Minden belső problémámat a nem zsidókra kellene átruháznom. Ha ellentmondások lennének az identitásomban, zűrösnek nevezném a gójok identitását. Ha elveszteném a hitemet, a gójokat is lebeszélném a hitről. Ha nem akarnék megbocsátani nekik a Holokausztért, azt mondanám, hogy nem néztek szembe a múltjukkal. Ha törzsi kultúrám lenne, ragaszkodnék hozzá, hogy az övék a törzsi kultúra. Ha felsőbbrendűnek tartanám magamat, kijelenteném, hogy ők tartják magukat felsőbbrendűnek. Ha elkülönülnék tőlük, róluk állítanám, hogy idegenkednek tőlem. Ha nem adnám hozzájuk a lányomat, azt mondanám, hogy rasszizmusból nem vennék feleségül. Ha gyanakodni kezdenének, hogy mindig a saját hibámmal vádolom őket, azzal vágnék vissza, hogy már megint a régi "vérváddal" jönnek.

16. Az én Bibliám nem lenne azonos az Iszlám és a kereszténység Ószövetségével: nem az övék, nem is értik -- ha mégis, az soha nem derülhet ki. Ha véletlenül kiderül, attól még mindig nem tudják hátulról előre, sem lóugrásban, sem pedig énekelve. A Törvény betűjének ismerete terén lemosnám őket a pályáról, a Törvény szelleméről pedig -- a toleranciára hivatkozva -- nem nyitnék vitát.

17. Soha egyetlen tévedésemet vagy hibámat sem szabadna elismernem, soha nem engedhetnék semmiben, mindig maradéktalanul kellene érvényesülnöm. Ha ellenvetést tapasztalnék, akkor duplán, triplán, tízszeres keménységgel kellene fellépnem.

18. Ha így járnék el, nem tűnne fel a keresztényeknek, hogy ők is judaisták, és hogy a két csoportot nem a vérség, hanem az egyenlőségfelfogás választja el egymástól, így a keresztények definíció szerint csak önmagukat is szidva lehetnek antiszemiták. Gondoljunk bele: Jézus zsidó volt, az apostolok szintén. Akiket ők megtérítettek, misztikus módon Ábrahám húsává-vérévé váltak. A világ összes kereszténye Ábrahám gyermeke, Isten kiválasztottja lett, ideértve a gyarmatokon megtérítetteket is! Jézus fellépésével a zsidóság az egész emberiség számára elérhetővé vált. Akkor mi a különbség? A jézuskövető zsidók egységes mércével mérnek, demokratikusan gondolkodnak és befogadók -- az üdvösséget minden ember kiválasztottá tételével tennék egyetemessé. A messiásváró zsidók kettős mércével mérnek, antidemokratikusan gondolkodnak és elzárkózók -- az üdvösséget elvben (a misztikusan távoli jövőben) egyetemessé tennék, a kiválasztottságot ellenben mindvégig megtartanák maguknak.

A felsorolt ellentmondások egyike is elég lenne ahhoz, hogy messiásváróvá válva egységes mércére épülő reformmozgalmat indítsak, és ha sikertelen, visszatérjek a katolikus keresztény judaizmusomhoz.

Megjegyzés: mivel a kommentek borítékolhatóan a végtelenbe nyúlnak majd, kiemelem a zsidó identitás zavarainak kézenfekvő megoldását. 1. Nyitni kell az emberiség felé, azaz lebeszélés és távolságtartás nélkül be kell fogadni mindazokat, akik őszintén vállalják a 613 szabály megtartását, mert így jól érzik magukat, mert nekik ez így szimpatikus. 2. Zárni kell a szabályszegők felé, azaz nem vérségi, hanem normakövetési alapon kell bárkit is zsidónak tekinteni, zsidónak nevezni, függetlenül attól, hogy ő minek tartja magát. 3. Meg kell szüntetni a kettős mérce minden formáját, mert éljünk bár a 21. vagy az 58. században, a kettős mérce igazságtalan, és nem csak az emberiség egészét, hanem etológiai kutatások szerint már az emberszabású majmokat is kihozza a sodrukból.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-9-resz-ateizmus-materializmus.html

Nem kötelező egyetérteni...

...de ha nem értesz egyet, le is út, fel is út. Felkerültem az LMP szociális munkacsoportjának nyílt levelezőlistájára, ezt megtiszteltetésnek éreztem. Naponta 5-10 üzenetet kaptam aktuális szociális ügyekről, "botrány, amit a szegényekkel művel a kormány" jeligére.

Egy LMP-szimpatizáns hölgy szóvá tette tegnapelőtt, hogy az is botrány, amit a hajléktalanok az általa bérelt és üzemeltetett kisbolt előtt művelnek, nem győz utánuk takarítani. Valamit ki kellene találni a helyzetük rendezésére. Kapott néhány vehemens választ, miszerint nem a hajléktalanokkal van baj, rosszul látja, kik szemetelik/hányják össze a bolt körüli területet. Nyilván az unatkozó belvárosi fiatalokról van szó, gondolkodjon megfelelően a hölgy, és ne higgyen a szemének.

Az LMP illetékese higgadtabban válaszolt, röviden kifejtve, hogy hiba lenne letorkolni a markánsan eltérő álláspontot megfogalmazó szimpatizánsokat, inkább lassan alakítani kell a világképüket. Igazság szerint az LMP még nem rendelkezik működőképes megoldásötletekkel, ezeket közösen kell kialakítani.

Gondoltam, itt az idő, hogy mind a problémafelvetéssel, mind a higgadt válasszal szimpatizálva felhívjam a figyelmüket két korábbi írásomra a hajléktalanok/kéregetők témában. Elküldtem a listára, hozzászólásokat kérve. A folytatás hamleti (néma csend). Levettek a listáról, sem értesítést, sem választ, sem hozzászólást nem kaptam. Nincs gond, nem vagyok sértődős, és ki tudom találni, mit írtak volna az elmaradt értesítésben: "ezen a listán az LMP szociális elképzeléseivel többé-kevésbé egyetértők szerepelnek; a te álláspontod kilóg a tűréshatárból, ezért törlünk; sok sikert egy gondolkodásodhoz közelebb álló listán; jó egészséget kívánva, üdvözlettel:...".

Amikor Ateesh6800 korábbi támadó kommentjeivel hasonló szankciót igyekezett nálam kiprovokálni, akkor aligha sejtette, hogy Magyarország legtoleránsabb közéleti formációjának (LMP) az ilyen esetekben alkalmazott megoldására hajt. Azt talán sejtette, bár nem közölte nyíltan, hogy az Amerikai Népszava nevű lapocska nem éppen demokratikusan polárszűrt megoldását várja tőlem. Ha ott nem illesz a képbe, kiretusálnak. Ateesh6800-nak csalódnia kellett. Nem kapta meg, amit akart, mert én nem riadok vissza a markánsan eltérő álláspontok megjelenésétől. Azt gondolom, hogy az ellenvélemények hasznosan ráirányítják a figyelmet egy-egy írás gyengeségeire vagy erősségeire, és akár így, akár úgy, hozzájárulnak a közbeszéd fejlődéséhez. Kritikai gondolkodóként nem akarok mindenképpen, akár az ésszerűség ellenében is nyertesen kijönni a szócsatákból; célom, hogy gondolkodásunk megnyíljon az Élet valós problémáira, és óhajtsuk végre megoldani őket.

Az LMP-listáról való hangtalan törlésem és az Amerikai Népszava sunyi véleménycenzúrázása csak növeli a kontrasztot a lózungdemokrácia és a valódi között: utóbbiban elmondhatod a nem trendi véleményedet. Továbbra is büszke vagyok rá, hogy ez a blogműhely Magyarország pillanatnyilag legdemokratikusabb internetes közéleti fóruma, ahol a hozzászólók a kommentkezelés legjobb gyakorlatának előnyeit élvezhetik. Egy apróság a véleménypluralizmusról, az egységes mérce jegyében: ahogy én nem várom el, hogy az észrevételek feltétlenül egyetértőek legyenek, úgy a kommentelők sem várhatják el, hogy ellenvéleményüket lelkes helyeslés fogadja.

Utóirat: az LMP lista üzeneteit egy nap felfüggesztés/szünet után ismét kapom, de beküldött üzenetemre egyetlen válasz sem érkezett. Ezek szerint a "szóra sem méltatandó, de maradhat" kategóriába kerültem. Kíváncsian várom, hogy alakul további hozzászólásaim sorsa.

Nyílt levél az Amerikai Népszavához

Tisztelt Amerikai Népszava!

Háromszor próbáltam sikertelenül véleményt nyilvánítani a Kertész Imre-interjúról szóló cikkük kapcsán. Háromszor küldtem be a kommentemet, azóta is "moderálásra vár". Nem jelent meg, választ vagy visszajelzést sem kaptam esetleges formai/tartalmi kifogásaikról. Mivel önök folyamatosan, nagy nyilvánosság előtt aggódnak a magyar sajtószabadság miatt, különösen oda kellene figyelniük a vélemény-nyilvánítási szabadság érvényesülésére.

Álláspontom szerint aki Magyarország vélemény-nyilvánítási szabadságát félti, az nem engedheti meg magának az önökéhez hasonló sunyi cenzúrázást. A lapjuk nevében is szerepeltetett Amerikai Egyesült Államok világos szabályokat dolgozott ki a vélemény-nyilvánítási szabadság korlátairól, emlékeztetőül: nem nyilvánítható szabadon olyan vélemény, 1. amelyről a nyilatkozó is tudja, illetve ésszerű tájékozottsággal tudnia kellene, hogy hazugság; 2. amely közerkölcsbe ütközik; 3. amely bűncselekményre vagy közvetlen erőszakcselekményre szólít fel; 4. amely gyűlöletet kelt valamely vallással vagy néppel szemben. Beküldött észrevételem egyik korlátba sem ütközik, erről bármikor kész vagyok nyílt vitát folytatni.

Önök megsértették a vélemény-nyilvánítási szabadságomat, mert a lapjuktól eltérő álláspontot fogalmaztam meg. Tiltakozom felháborító, a szabad világhoz, a demokráciához, a 21. századhoz méltatlan gyakorlatuk ellen.

Tisztelettel:

Vértes László közéletfejlesztő

2012. június 16.

Ui.: Az önök cikke: http://nepszava.com/2012/02/magyarorszag/kertesz-szerint-ismet-horthysta-az-atmoszfera.html

Háromszor beküldött észrevételem:
"Kertész Imre nem volt mindig ilyen feledékeny, ebben a beszélgetésben még emlékezett rá, hogy baloldali szélsőség is létezett: http://www.youtube.com/watch?v=EsyGPcGQk-M

Traumatizált lelkű embertől nem várok feltétlenül ésszerű, következetes logikát, de ha egyszer szert akarna rá tenni, íme néhány pontosítás:

1. A Holokauszt német fennhatóság alatt működött, Magyarország a megszállása után, német vezénylettel vett részt a transzportok elindításában.

2. Ha Horthy lemond '44 tavaszán (erkölcsi bizonyítványunk szempontjából jól tette volna), akkor aligha adhat ki parancsot a budapesti gettó elszállításának leállítására, így a ma haragos zsidó túlélők döntő többsége nem élne, nem tudná festékkel leönteni a szobrát.

3. A Zsidó Tanács szervilitása és kollaborációja nélkül a Holokauszt nem jöhetett volna létre.

4. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha a '30-as évek közepén Európa társutas baloldali értelmisége nem huny szemet mintegy 5 millió ukrán holokausztja felett -- ezzel szilárdította meg Hitler eltökéltségét és erősítette a nemzetben gondolkodók rettegését a Szovjetuniótól. Ha nincs rettegés, Horthy más pályán manőverezhetett volna, és a magyar zsidóság egészét is megmenthette volna, nem csak a budapesti gettó lakóit.

5. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha Trianon nem teszi irracionálisan sértetté a németeket és a magyarokat. Nem lett volna miért minden áron revansra vágyni. A nagyhatalmak eleve eldöntötték, hogy Magyarország helyett a területeit elnyerőkkel tárgyalnak, nem volt kihez átállni. Zárt pályán haladtunk előre, egészen a háború végéig. Képmutatás a szövetségesek rövidlátó igazságtalanságáért is a magyarokat hibáztatni.

6. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha a szövetségesek nem vonakodnak máig megmagyarázatlan okból közbelépni. Sztálin asszisztált a varsói gettó felszámolásához, a szövetségesek asszisztáltak a számukra is ismert módon teljes gőzzel működő haláltáborokhoz. Gyáva opportunizmus nem követelni szembenézést a nagyhatalmaktól, kettős mérce a marginális, illetve félpozitív szerepet játszó, a zsidó túlélést még német megszállás alatt is legnagyobb számban biztosító Magyarország nyitott kapuján dörömbölni; jellemtelenség felfelé nyalni, lefelé taposni.

7. A magyar szembenézés megtörtént, a Holokauszt tény, minden magyar történelemkönyvben kellő súllyal szerepel, a magyar részvétel tényeivel együtt. Csak Horthy szerepe maradt egyoldalúan negatív, ezen kell a történelmi hűség végett változtatni, de ez már zsidó oldali szembenézést igényel. A magyar szembenézés megtörtént, a bocsánatkérés megtörtént, a kártalanítás megtörtént, a zsidó oldali szembenézés és megbocsátás nem történt meg, pedig erősen ideje lenne.

8. Kertész úr leszólja a transzportokat német vezénylet alatt összeállító csendőrök hazáját, és inkább a Holokauszt kivitelezőinek fővárosában él, büszkén, szabadon, boldogan. Ha neki megfelel, nekem is, de ez teljesen megbicsaklott identitásra, szétesett logikára vall: a Stockholm-szindróma klasszikus esete.

9. A Kertész Imre által Európának aposztrofált hely nem létezik. Európa önmagukat képviselő nemzetekből áll, az európaiság a saját nemzet szeretetét és vállalását feltételezi. A franciák nemzeti érdekből újratárgyalják a "fiskális paktumot", a britek nemzeti érdekből ellenzik a náluk már létező bankadó európai szintűvé tételét, hogy ne kelljen közös kasszába tenni a bevételüket, a németek ellenzik az autók CO2 kibocsátási normáit, mert nemzeti érdek nagy motorral szerelt erős autókat gyártani, legyenek bár rákkeltő dízelszörnyek vagy globális felmelegedést okozó terepjárók. A nemzeti érdek nem ütközik az európaisággal, ez az évszázad átverése ... lenne, de most már a magyarok is kezdenek felzárkózni a többi európai néphez, és nem vevők minden butaságra.

10. Kérem, nézzenek szembe a baloldal XX. századi történelemben és a Holokauszt elindításában játszott szerepével, nézzenek szembe a nagyhatalmak Holokausztot megengedő szerepével, nézzenek szembe a magyar szembenézéssel, nézzenek szembe a megbocsátás elodázhatatlanságával, az egységes mércén alapuló konstruktív zsidó-magyar együttélés igényével, és nőjenek fel a 21. századhoz.

Hasznos olvasmány: http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=4_3_3&type=content"

Áttérjek? 9. rész, Ateizmus-materializmus

Mi lenne, ha visszatérnék az ateizmushoz-materializmushoz?

Első lépésként eltöprengenék, vajon vallás-e. Az ateizmus-materializmus úgy vallás, ahogy a koffeinmentes kávé a kávé egy fajtája. Illatra, ízre, hangulatra kávé, csak a lényeget lúgozták ki belőle. Az ateizmusban nincs Isten, ám ezt pont annyira tudja bizonyítani, mint bármely monoteista vallás Isten létét: vannak rávezető érvek, de az utolsó kognitív szakadékot hitből kell átugrani.

Az ateizmust-materializmust jól ismerem, 19 éves koromig a vallásom volt. A Tan lényege 3 tételben foglalható össze.
1. Isten(ek) és transzcendens jelenségek nem léteznek, mindent az anyag határoz meg.
2. Tudományosan minden megmagyarázható -- többé-kevésbé és előbb-utóbb.
3. Az emberek a gyakorlatban is meggyőzhetők erről, istenhit nélkül is megélhetik az élet teljességét.

Az ateizmus-materializmus kezdete a francia enciklopédizmusra nyúlik vissza. Denis Diderot (1713-1784) átfogó Enciklopédiába akarta rendezni az emberiség tudását, meggyőződése volt, hogy minden belefér egy néhány kötetes sorozatba. A sorozat befejezetlen maradt, harmincöt kötetnél akadt el. Diderot hitt Istenben, csak az egyházi tekintélyt utasította el. Követői már Istent is elutasították, a tudományra bízták minden rejtély megfejtését. Az Enciklopédia következő, bővített kiadása már 166 kötetben jelent meg! A XIX. század a gépek, találmányok és iparosodás mellett óriási tudományos fejlődést hozott. Sokáig úgy tűnt, hamarosan megleljük minden jelenség anyagelvű tudományos magyarázatát. Sorra születtek az új eredmények, ám minden válasz helyébe azonnal két vagy több további kérdés állt. A XX. század végére világossá vált, hogy a belátható jövőben nem lesz összefüggő tudományos világképünk. A láthatatlanul kicsi részecskék (mikrovilág) és az ésszel felfoghatatlanul nagy konstellációk (makrovilág) nem a földi hétköznapokban megszokott szabályok szerint működnek, a leírásukra használt elméletek közvetettek, bizonytalanok, ellentmondásosak, horribile dictu, spekulatívak. Makacsul léteznek az anyagi léten túlmutató jelenségek: pl. a klinikai halál állapotában tapasztalt fényesség, alagút, lepergő életfilm és istenélmény leírása már Platónnál is szerepel egy sebesült katona elbeszélése alapján, ám kétezer-ötszáz év és több ezer klinikai halálból visszatért ember beszámolója nyomán sem kerültünk közelebb a titkához.

A tudás és nem tudás aránya nem mérhető objektíven, de minden korban kialakul erről egy intuitív érzet. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig okkal és joggal érezhette úgy az emberiség, hogy a tudás pohara több mint félig telt, és rövid időn belül teljesen tele lesz. Az azóta eltelt idő pedig olyan érzést alakított ki, hogy miközben exponenciálisan nő a pohár tudástartalma, hiperexponenciálisan nő a pohár mérete. Minél többet tudunk, annál közelebb kerülünk az emberi lehetőségek kerítéséhez, amelyen átkukucskálva már látjuk, mennyivel több lehet az össztudás a valaha elérhetőnél, és hogy emberi korlátaink okán esélyünk sincs hozzáférni a végső ismeretekhez. (Ez persze egy pillanatig sem jelenti, hogy ne próbálkozzunk.)

A színek példáján elemezhetjük azt a képzeletbeli állapotot, amelyben mindent tudunk, mindent értünk, mégsem kívánjuk a gyakorlatban alkalmazni. A tudomány bebizonyította, hogy színek a külső objektív valóságban nem léteznek, csak az agyunk állítja elő őket. Amit pontatlanul színnek nevezünk, az a tárgyak felületéről visszavert fény hullámhossza. Megvan a tudományos ismeret, de mi következik belőle?

- Vitatkozunk azon, hogy van-e szín? Nem, úgy teszünk, mintha lenne.
- Felsőbbrendű-e a hullámhosszmodell a színmodellnél? Elvont, tudományos szempontból pontosabb, ám gyakorlati és érzelmi szempontból a színmodell írja le pontosabban a "számunkra való" világot; előbbi elvileg fejlettebb, utóbbi gyakorlatilag fejlettebb -- mire ezt végiggondoljuk, kiegyenesednek az agytekervényeink.
- Akarjuk-e államilag kötelezővé tenni a hullámhosszt vagy a színskálát? Igen, mégpedig az objektíven nem létező színskálát: aki nem látja a színeket, nem vezethet.
- Zavar bennünket ez a tudománytalan élet? Nem, sőt: lubickolunk benne.
- Miért nincs színizmus kontra hullámhosszizmus-aszínizmus? Mert elfogadjuk, hogy a látásra képes emberek döntő többsége így érzékeli a valóságot, és nincs jobb gyakorlati alternatívánk, nem is keresünk ilyet: elismerjük, hogy társas lényként számunkra az elvi-objektív valóságnál valósabb a kollektív-szubjektív valóság.
- Miért festjük szürkéről színesre a lakótelepi házak falát? A fénytudomány erre nem ad választ.
- Haszontalan, netán nemkívánatos a fényjelenségek és a látás tudományos vizsgálata? Ellenkezőleg, nagyon is hasznos: segíthet visszaadni a vakok, gyengénlátók látását, színlátóvá teheti a színvakokat -- feltéve, hogy vállalja ezt a fejlesztő szerepet, és nem a színlátókat akarja lebeszélni meglévő képességük használatáról.
- Ha létezne digitális szemüveg, amely fekete-fehérben mutatná a világot, és számmal kiírná a hullámhosszokat, sokan használnák? A színvakok minden bizonnyal; én is szívesen kémlelném vele távoli csillagképek láthatatlan sugárzásspektrumát, de nem szívesen nézném csak általa a tavaszi rétet, Csontváry festményeit, a naplementét.
- Van, aki egy szemet gyönyörködtető látványt csodálva elszégyelli magát, hogy ennyire tudománytalanul viselkedik? Nem kizárt, de még nem hallottam ilyen emberről.
- Mit gondolnánk arról, aki a színlátást nem emberségünk elválaszthatatlan részeként, nem csodálatos adottságként, nem életminőségként, hanem megoldandó problémaként fogja fel, és eltökélten hisz benne, hogy az emberiség a távoli jövőben meg is fogja oldani? Várom az olvasói véleményeket.

A transzcendensek emberiségen belüli aránya hasonlít a látókon belül a színlátókéra. Az emberek legkevesebb 99,9%-a spontán transzcendentális gondolkodású, és semmiképp sem beszélhető le róla. Spontán transzcendens gondolkodású többek között, aki a gyerekei születési adataival lottózik, mondván: ez különleges számsor; aki úgy érzi, nagymama néha lenéz rá az égből, és örül a sikerének, boldogságának; aki előjelnek tekinti a rossz álmát; akinek hatodik érzéke van; aki munkába rohanva fohászkodik a buszhoz: "gyere már!"; aki indulatában teológiailag nem létező testrészei pajzán használatára szólítja fel a szerinte nem létező Istent; aki büntetésként értelmezi, ha egy "rossz" cselekedete után látszólag véletlenül elesik az utcán; aki elalvás előtt megszámolja a szoba sarkait; aki a fognyűvő manóktól tartva mos fogat; aki felárat fizet a mosópor szennyeződést levadászó "intelligens" részecskéiért; aki "lekopogja"; aki tüsszentés után azt mondja: "így igaz"; aki megborzong, ha halottra gondol, vagy kísértetről, szellemekről hall; aki szerint nem mindegy, hogy délben vagy éjfélkor megyünk-e temetőbe; aki szerint életét befolyásolja a Vénusz és a Mars együttállása vagy az, hogy beköszöntött a Vízöntő kora/patkány éve; aki szerint a jáspis vagy a topáz "az ő köve"; aki szilveszterkor lencsét főz, hogy sok pénze legyen az új évben, és különleges fogadalmat tesz január elsején; aki szerint nem valósul meg, amit előre "elkiabál"; aki kíván valamit a hullócsillag láttán vagy vízbe aprópénzt dobva; és aki úgy gondolja, a világmindenség intuitív erőit megidézve bepillanthat a jövőjébe, vagy segítheti ügyei alakulását. Ha valaki ezek után nem tartja magát spontán transzcendens gondolkodásúnak, az vagy fehér holló, vagy nem nevezhető az önismeret bajnokának.

Az emberiséget a transzcendens dimenzióról lebeszélni olyan vállalkozás, mint leszoktatni a művészetről vagy az alkotásról: nem fog menni. Tudományos szempontból a Für Elise különböző időtartamú harmonikus frekvenciák sorozata. Emberi szempontból örökzöld zongoradarab. Tudományos szempontból a Mona Lisa gyakorlott mozdulatokkal vászonra kent ecsetvonások együttese kb. 0,4 négyzetméteren. Emberi szempontból örök talány és gyönyör a szemnek. Tudományos szempontból a szivárvány folyamatos átmenet a rezgő fotonok számunkra érzékelhető hullámhossz-tartományán belül. Emberi szempontból pedig... nos, meg kell nézni.

Nem térek vissza az ateizmushoz-materializmushoz, mert belső tapasztalattal rendelkezem Isten létezéséről, gondoskodásáról, és nem mondok le életem egyik legfontosabb dimenziójáról, emberségem anyagon túlmutató minőségéről.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-8-resz-sinto.html

Abortusz kontra szabadság

Férfiak az abortuszról 1. - Sarkosan liberális címmel jelent meg a kiváló talita.hu magazin véleménycikke, amelyre az alábbi választ írtam.

"Nagyon helyes, hogy ilyen markáns vélemény is helyet kap itt a példamutató tolerancia jegyében, ez ugyanis több esély, mint amit a liberális sajtó egésze ad a keresztény érveknek. Hadd mutassak rá néhány ügyes logikai csavarra Jósvai úr gondolatmenetéb en.

1. Az abortusz egy orvosi vívmány. Az atombomba meg egy katonai vívmány. Mi következik ebből az alkalmazásra nézve? Semmi. Az alkalmazást az erkölcs és a józan gondolkodás, továbbá a végső pusztulástól való félelem szabályozza. Az abortusz sem pusztán egy konkrét élet elvételéről szól, hanem globális pillangóeffektu st indít be, amelyből az agresszor is rosszul jön ki.

2. A nő szabadon szexelt egy férfival, de ha kénytelen megtartani a tőle fogant gyereket, az olyan, mintha erőszak áldozata lenne. Legfeljebb a saját kiinduló döntésének áldozata, ez pedig a racionális élettel jár. Az ember döntéseket hoz, néha nem jönnek be, de emberségét veszíti el, aki ártatlanok élete árán menekülne a saját tévedése következményeit ől.

3. Egy abortuszt átélő lány is áldozat. Igen, a szabadság illúziójával házaló csalók és a miattuk hozott rossz döntés áldozata. Az embernek lehetősége van rossz döntéseket hozni, de nincs lehetősége azok következményeit  tartósan elkerülni. Ez az ember szabadságának kemény betonkorlátja.


4. A nő azt tesz a testével, amit akar. Igen, de aztán az élet is azt teszi a testével, amit akar, és csúnya dolog hiszékeny nők elől eltakarni ezt az összefüggést. Az abortuszt ritkán ússzák meg annyival, hogy a 10 lehetséges terhesség egyike nem valósul meg. Gyakoribb a meddőség, a krónikus nőgyógyászati rendellenesség, a tartós lelkiismeret-furdalás és az ebből adódó boldogtalan életút. Nagyon sokan rettegve várják az abortuszért járó büntetést, és ha valami tragédia történik a családban, azt mondják: most megkaptam, megérdemeltem. Az abortusz olyan erkölcsi öngól, mint uzsorakamatra hitelt felvenni: a szabadság pillanatnyi illúziójáért életre szóló rabszolgasággal kell fizetni.

5. Az állam sara, ha a polgárai nem akarnak gyereket. Csábító a gondolat, de ilyen alapon a városvezetés sara, ha valaki tilosban parkol, a társadalom sara, ha van bűnözés, az értelmiség sara, ha valaki nem akar gondolkodni. Szerintem az ember társas lény, boldogságának maximuma nem esik egybe egyéni szabadságának maximumával, ahogy a közérdek optimuma sem esik egybe az egyéni érdekek maximumával. A társadalom lét- és boldogságesélyt ad az egyénnek, cserébe némi lemondást követel a spontán önzésről. Az egyén szabadsága ott ér véget, ahol markánsan a közérdekbe ütközik.


Az abortusz egyébként nem mindenhol ütközik evidens módon a közérdekbe: az USA bűnözése kimutathatóan csökkent az abortusz szabaddá tétele óta, az érvek szerint azért, mert a bűnözőket nevelő családok az átlagnál gyakrabban élnek vele. Igaz, de hozzáteszik, hogy semmilyen értelemben nem éri meg, mert 100 baba élete árán csökken 1 fővel a bűnözők létszáma. (Forrás: Steven Levit - Stephan J. Dubner - Freakonomics). Az USA korlátlan létszámutánpótl áshoz jut, más helyzetben van, mint Európa, ahol a nyugdíjcsökkené ssel is számolnunk kell. Nálunk az abortusz markánsan ütközik a társadalom hosszú távú jóléti érdekeivel. 


Nem vagyok a betiltás híve, de indokoltnak tartom a probléma tudatosítását és az abortusz igénybevételét nehezítő szabályozást, az impulzív, "kényelmi" abortusz megnehezítését. Pl. APEH-jövedelemigazol áshoz kötött díjfizetéssel is el lehet gondolkodtatni az embert az élete értelméről."

Áttérjek? 8. rész, Sintó

Mi lenne, ha felvenném a sintó vallást?

Izgalmasan színessé válna az életem: mikor reggel felhúzom a zoknit, fohászkodhatnék a zoknik istenéhez, a csíkos zoknik démonához vagy a fehér zoknik szelleméhez. Fogmosás előtt ellenőrizhetném a fogkefét, melyet előző este háromszor megforgattam az óramutató járása szerint, és kelet felé tájoltam úgy, hogy a sörték az ég felé nézzenek. Ez állítólag csalhatatlan módszer arra, hogy még ebben a hónapban előléptessenek a vállalatnál. Este fáradtan hazaérve fenyőtüskét csúsztatnék a lábtörlő alá helyezett ráklekváros linzer mellé, hogy távol tartsam a balszerencsét, és nyugodtan alhassak. Évtizedeket tölthetnék sok ezer hasonló bölcsesség elsajátításával.

A sintó Japán ősi vallása, az őshonos vallási tanítások és gyakorlatok összessége. A sintó szó jelentése: az istenek útja, helyesebben "a szellemek útja", hiszen a sintóista szemléletben a hagyományos értelemben vett istenek helyét szellemek (kamik) töltik be. ... A sintó rokonságban áll Ázsia és a csendes-óceániai szigetvilág sámánisztikus hagyományaival és kultuszaival. E vallás középpontjában a kamik (istenek) állnak, ezek szellemek, gyakran az ősök szellemei vagy különböző természetben előforduló dolgok szellemei: külön kamija van a földnek, a mezőnek, a folyónak, az erdőnek, stb. Összesen körülbelül 8 millió kami ismeretes. (Wikipédia)

Nem térek át a sintó vallásra, mert a magam monoteizmusával (katolikus kereszténység) a vallás magasabb fokozatánál tartok, fejlettebb hitrendszert vallok. Mit értek fejlettség alatt, és milyen érvekkel támasztható alá a monoteizmus fejlettebb volta? Képzeljünk el egy olyan matematikát, amelyben 2x2 attól függően -10, +3, +5, +7 vagy nyolcmillió variáció akármelyike, hogy nagymama-nagypapa milyen összefüggésben mit mesélt róla. Ez a babonaság és műveltebb változata, a politeizmus. Az ötletszerű rendezetlenség sok-sok nemzedék alatt hagyománnyá érik, ám semmiféle következetességet nem alakít ki. Most képzeljük el azt a matematikát, amelyben 2x2 = 4. Ez a monoteizmus. Egységes rendszere van, belső koherenciával rendelkezik. Az einsteini elv (mindent a lehető legegyszerűbben, de annál nem egyszerűbben!) alapján egy értelmes módon tovább már nem egyszerűsíthető következetes modell fejlettebb egy bonyolult és következetlen modellnél. A monoteizmus elvben még tovább egyszerűsíthető Isten elhagyásával, ám a gyakorlatban ez sokféle következetlen ateizmust, rosszabb esetben babonaságot (összefoglaló néven: New Age) eredményez. Hasonló hierarchikus viszony létezik a szellem-félisten-istenek-Isten fokozatok között. Fogalmi ellentmondás emberhez hasonló transzcendens lényeket feltételezni: akinek nincs teste, az definíció szerint nem írható le az emberi test fogalmaival. Minél közelebb áll a transzcendens világ a földihez, annál fejletlenebb valóságmodellt testesít meg.

A sintó egzotikus báját méltányolom, mágikus puttyogása kellemesen elzsongít, de hogy vallásként labdába rúghasson nálam, ahhoz rendezetté és következetessé kellene válnia.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-7-resz-bahai-hit.html