A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 5. rész

Mi lehet a kereszténység átütő üzenete?

Az, hogy a zsidó Messiás követése tette szabaddá, demokratikussá, jogállamivá, jólétben élővé a nyugati civilizációt. A Római Birodalom széthullása után nulláról újraépített európai kultúra vezetői egytől egyig messiáshitre tért barbárok, országaik alapja a kereszténység, minden fejlett európai ország közvéleményében a mai napig többségben vannak a keresztények. Következésképp aki szabadságot, demokráciát, jogállamiságot és jólétet szeretne, az tegye kereszténnyé a közvélemény többségét. Aki a keresztényeket kisebbségben akarja tudni, az a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és a jólét ellen dolgozik.

De hát a keresztények "köztudottan" gyűlölik és üldözik a zsidókat?

Éppen fordítva, az ójudaisták üldözik kétezer éve "annak a gonosz embernek, akinek a nevét sem mondjuk ki" az eretnek tanát és követőit. Naponta háromszor, kötelező ima keretében átkot mondanak ezekre az "eretnekekre". Időközben annak az embernek a buta, tehetségtelen gój követői felépítettek egy minden eddiginél sikeresebb civilizációt, amely olyan toleráns, hogy egyben az ójudaisták Kánaánja is, ugródeszka a kiválasztottak világuralma felé. Mindent megtesznek, hogy a buta gójokat eltérítsék "annak a gonosz embernek" a követésétől, és a saját jövőképükre hangolják őket. A diszkréten kezelt jövőkép lényege, hogy a szellemi szempontból alacsonyabb rendűnek tartott gójok elfogadják a kiválasztottak uralmát, csodálatuk jeléül elhalmozzák őket minden földi jóval, és önként átadják nekik a vagyonukat. Marhaság? Szerintem is. Plusz még antidemokratikus, jogállamiatlan, és jólétrontó. De az ójudaisták rendületlenül hisznek abban, hogy így lesz.

Az "az ember" viszont szintén zsidó volt, szintén judaista volt, és azt tanította, hogy minden gój embertárs, minden gójjal úgy bánj, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjon, mert amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked. Így építhetsz az egész világon igazságos társadalmat, így hozhatod létre Isten országát, ahol minden ember testvér (tehát lehet neki köszönni, szóba lehet vele állni, lehet vele házasodni). Ez a világ létrejött, a zsidó Messiást követő országokban. Az emberiség luxushelyzetben van, választhat az ókori judaizmus antidemokratikus jövőképe és a messiási judaizmus demokratikus jelene, megvalósult jóléte között.

Polarizált erőtérben élünk, minden gondolat, szó és tett az egyik vagy a másik oldalt segíti. Nincs hatalmi vákuum, ha nem a Messiás követői, azaz a demokratikus jólét megalapozói viszik a közügyeket, akkor mások fognak irányítani, választhatunk az iszlám, a kommunizmus és az ójudaizmus között. Ezek egyike sem tudott demokratikus jólétet létrehozni a világon, sőt látványos antidemokratikus rosszlétet teremtett a maga befolyási övezetében.

Nincs gazdasági vákuum sem, ahol nem messiáskövetőké a gazdaság többsége, ott más értékrend képviselői irányítanak, csökkentve a társadalom jólétét.

Nincs kulturális vákuum: ahol nem a messiáskövetők értékrendje az irányadó, ott egy alternatív értékrend kerül hatalomra, amelyről már tudjuk, hogy nem demokratikus, nem jogállami, nem jóléti.

Nincs művészeti vákuum: ahol a trendet nem a messiáskövetők alakítják, ott alternatív trendek fognak uralkodni, erkölcsileg-szellemileg eltávolítva a társadalmat a zsidó Messiás követésétől, ezáltal a demokratikus, jogállami jóléttől.

Nincs világnézeti vákuum: ahol nem a zsidó Messiás követői vannak többségben, ott az iszlám, a kommunizmus vagy az ójudaizmus aszimmetriáját magukra vevő gójok kerülnek többségbe, és oda a demokratikus jóléti optimum.

Nincs döntési vákuum: aki nem dönt, az is a messiáskövetés vagy az alternatívák oldalára sodródik. Hosszú távon senki sem tud középen maradni, a mindennapok elkerülhetetlen döntései lassan eltolják erre vagy arra.

Nincs egyetemes emberi optimum: csak konkrét kultúrákon belüli gyakorlati alternatívák léteznek, ezek egyikét választja mindenki, akár akarja, akár nem.

Mi ebben a pozitív és konstruktív? A demokrácia és a jólét, a zsidó Messiás értékrendjével elérhető szabadság, egyenlőség, testvériség, diszkriminációmentesség. Ehhez nincs szükség erőszakra, a messiáskövetés előnyei piacképesek. A demokratikus jólétet senkire nem kell rálőcsölni, mint az iszlámot. Az egyenlőség és testvériség átütő eladási érv, sokkal vonzóbb, mint ami az ójudaizmus kiválasztott-gój aszimmetriája. A zsidó Messiás követése demokratikus jóléthez vezet, nem igényel külön reklámot és furfangos kommunikációt - ezekre a befeketítése és hírnévrontása érdekében van szükség. A messiáskövetés nem igényel teljes hegemóniát, mint a kommunizmus a menekülni vágyók fogva tartása miatt, a messiáskövetés testi-lelki jóléte demokratikus döntéshozatallal, 51%-os többséggel megőrizhető.

Nem csak a saját demokratikus jólétünk, hanem a világ szabadsága, egyenlősége és testvérisége is rajtunk, politizáló keresztényeken múlik.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 4. rész

Miután összeállt a keresztény politizálás elméleti kerete (egyre javuló valóságismeretünk módszere a tudomány, társadalmi-etikai módszertanunk pedig Jézus a zsidó Messiás világszínvonalú tanítása), érdemes körülnézni a magukat kereszténynek nevező, illetve annak tartott pártok háza táján. A gazdaságilag kiemelkedő, egész Európa élén álló Németország keresztény politizálásban is kimagaslik.

Ha német CDU (Kereszténydemokrata Néppárt) és a CSU (Keresztényszociális Néppárt) példájából indulunk ki, van esély a keresztény politizálásra, a két néppárt élén álló Angela Merkel tavaly ősszel kezdte meg a második kormányzati ciklust. A 2011-es népszámlálás alkalmával a lakosság 60%-a vallotta kereszténynek magát, szemben a magyar 38%-kal. A volt NDK (Német Demokratikus Köztársaság, ma Kelet-Németország) területén azonban a lakosság többsége nem mondja magát sem kereszténynek, sem hívőnek.

Így már világosabb a felállás: a volt szocialista NDK hozzánk hasonló helyzetben van (viszonylag alacsonyak a bérek, lelki és szellemi zűrzavar uralkodik, népszerűek a szélsőséges pártok), Németország nyugati része viszont lényegesen jobb állapotban található,  magas az életszínvonal, demokratikusabb a gondolkodás, létezik lelkiismeret és közérdek, a szélsőségek nem népszerűek, a lakosság nyitott a lelki értékekre - ez mutatja számunkra a kiutat. Ma a volt NDK-ra hasonlítunk, néhány éven belül pedig a német összképre szeretnénk, várva ennek a szabadságbeli, demokratikus és jóléti hozadékát.

A magyar választásokon a Fidesszel együtt induló KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt) 17 képviselői helyet szerzett, a Fidesz pedig 116-ot. A 2018-as választásra az aránynak meg kellene fordulnia ahhoz, hogy jelentősen előrelépjünk jólétben és demokráciában.

Hogyan lehet megfordítani az arányokat? Megfelelő üzenetek kellenek hozzá, a következő részben ezeket fogom áttekinteni.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 3. rész

Az előző részben hiányolt összefüggő világnézeti keret Kant és Hegel óta hiányzik, ők írtak utoljára átfogó igényű filozófiát. Egyiküknek sem sikerült összefüggő keretet létrehoznia, és ez nem is baj, mivel legfeljebb keresztényszerűnek nevezhetjük őket: Kant a fogalmak objektív metafizikai létezésében hitt, Hegel pedig világszellemmé próbálta átlényegíteni Istent. Mai ismereteink fényében egyik nézet sem helytálló. Mindketten a pozitivista tudományt igyekeztek leképezni a tudományon kívüli területekre ahelyett, hogy felderítették volna a tudomány, a valóság és az ember közötti tapasztalati összefüggéseket. Ez a vizsgálat ma már lehetséges, rendelkezünk a szükséges adatokkal.

Mai ismereteink szerint az ember az evolúció során kifejlődött biomechanikai szerkezet (ösztönlény), amely a homo sapiens sapiens szakaszban önreflexióra képes agyi réteget növesztett. A biomechanika önjáró, önirányító, az életben maradásra és a szaporodásra koncentrál, évmilliók sikeres kódjára támaszkodik. Az önreflexiós agyi réteg feladata pedig elsősorban nem a moralizálás, hanem hogy a biomechanikai lény tetteit magyarázza és eladja a többi ember felé. Az önreflexió fejlettebb társas kapcsolatokat és társadalmi életet eredményez, javítja az emberi faj sikeresélyeit, ezért alakulhatott ki és válhatott dominánssá. Szó sincs róla, hogy a valóság bármilyen formában be lenne huzalozva az emberi agyba, vagyis hogy bárkinek esélye lenne objektíven leképezni a külvilágot. Minden ismeretünk közvetett, érzékszervi vagy spekulációs. Az érzékszerveink az evolúció során túlélésre-szaporodásra hangolódtak, és nem ismeretszerzésre.

Az ismeretelmélet feloldhatatlan paradoxonok sora. Az önreflexiós képességünkhöz kíváncsiság és ügyesség is járul, ezért - paradoxon ide vagy oda - nem mondunk le a valóság legjobb képességeink szerinti megismeréséről, és jelentős eredményeket értünk el, mégpedig a tudomány módszertanával. Ez egyeseket elbizakodottá tett, figyelmen kívül hagyták az ismeretelméleti paradoxonokat, és már-már a valóság teljes felderítéséről álmodoznak... legalább százötven éve. Mára világossá vált, hogy a valóságot soha nem fogjuk objektíven megismerni, eleget látunk belőle ahhoz, hogy felismerjük a korlátainkat. (Csak egy példa: az univerzumunk szélét sem észleljük, egyes modellek szerint pedig multiverzumban élünk, azaz előre tudjuk, hogy a többi univerzum jellemzőiről mindössze spekulálhatunk, semmilyen módon nem szerezhetünk róluk közelebbi ismeretet.)

Ebből az következik, hogy az ismeretelmélet feloldhatatlan paradoxonait átmenetileg figyelmen kívül hagyva az adatgyűjtést a tudományra bízhatjuk, hogy közben a lényegre, vagyis az életünket meghatározó személyközi kapcsolatokra összpontosítsunk. A személyes földi életünk nem tart évmilliókig, és bölcsőtől a sírig nem a multiverzum feltérképezése tölti ki az időnket, hanem a többi emberrel való kapcsolattartás és együttműködés, ezen belül is a szeretteinkkel való kapcsolatrendszer, amely saját magatartásunk és szeretteink viselkedése függvényében hozhat jót és rosszat, eredményezhet több vagy kevesebb boldogságot. Ezen a ponton adott átütő üzenetet Jézus, a zsidó Messiás, ez az üzenet tette jóléti és szabad, demokratikus jogállami civilizációvá a Nyugatot, és ez az az üzenet, amely az egész világ helyzetét optimalizálja - ha a tanítást legjobb tudásunk szerint megvalósítjuk, kifelé is vállaljuk, és világméretekben terjesztjük.

Képzeljük el, hogy augusztusban, csillaghullás idején egyszer csak elénk toppan egy jóképű férfi, és így szól: Örömhírt hoztam nektek! Kripton Fia vagyok, akit megígért nektek atyám, és akit évmilliók óta vártok. Ujjongjatok, végre elérkezett a kriptonulásotok. Velem, bennem és általam fogtok megkriptonulni. Nagy lenne a tanácstalanság. Mihez kezdjünk ezzel az "örömhírrel"? A keresztény hittérítőket épp ilyen tanácstalanság fogadta, őseink körében is, aztán a misszionáriusok szép lassan elmagyarázták az ószövetségi hátteret és a megváltás fogalomrendszerét. Jézus, a zsidó Messiás származása és háttere azért fontos, mert csak az ókori zsidó kultúra fényében érthetjük meg, ki Ő, és miért jött a világba. Egyetlen más nép vagy kultúra sem várt Messiásra/Felkentre/Szabadítóra, csak a zsidók (akiknek egy kisebbsége továbbra is várja, mivel NEM pontosan abban a formában várta, amilyenben Jézus megjelent). A megváltás fogalomrendszere a judaista háttér nélkül teljesen érthetetlen és értelmetlen, sőt még a ebben a háttérben is mélyen elgondolkodtat, hiszen ókori zsidó elképzelések szerint a Messiás egy kardforgató vitéz király, aki leigázza a környező népeket, és naggyá teszi Izraelt. Ehhez képest egy sérülékeny, érzékeny lelkű, bűntelen(!) ember jött, aki Isten fiának nevezte magát, és a hazáját megszállva tartó katonaság helyett a judaizmus szokásrendszerét, továbbá vallási elitjét támadta meg. Zsidó szemmel nézve: káromolta Istent, amikor hozzá hasonlította magát, megszentségtelenítette a Sábeszt, sokszoros vallásgyalázást követett el, felül akarta írni a szokásrendet, világméretű térítési feladatot adott a befelé forduló népnek, és ebben nem ismert kompromisszumot. Ahhoz képest, hogy erőszakmentességet hirdetett, meglehetősen erőszakos a judaizmus átformálásában. Az elítélése és kereszthalála kapcsán hosszú parttalan vitát spórolhatunk meg, ha belátjuk, hogy Jézus maga mondja: ennek így kellett lennie, így volt elrendelve. Ennek fényében pontatlanság és együgyűség krisztusölésről vagy krisztusölőkről beszélni, célszerűbb a megváltás forgatókönyvéről szólni, így hamarabb összeáll a logika.

Egyedül a judaizmusé a Messiás tana, de még ez a Messiás sem egészen olyan, mint Jézus. Mai judaista értelmezések szerint az ószövetségi jóslatokkal nem ütközik teljesen, a szöveg akár Jézus-szerű Messiásra is értelmezhető, de tény, hogy az akkori vezetők várakozásának maximálisan nem felelt meg. Ókori judaista felfogás szerint a katonai erő és a pénz számít, a siker vagy e világi, vagy nem létezik. A kiválasztottak uralkodnak, elsőkből lesznek az elsők, az utolsók meg utolsók maradnak. Az ellenségnek nem bocsátunk meg, hetedíziglen jogos és célszerű a megtorlás. A mózesi szabályokat betartó ember mindig gazdag lesz, a szabályszegő mindig szegény és beteg, magára vethet - miért vétkezett? Jézus az ellenkezőjét tanítja: nincsenek már kiválasztottak, mindenki meghívott, utolsókból lesznek az elsők, a vakok látnak, az okosok megbutulnak, a szegény, beteg embernek nem elég a bűnét kutatni, hanem segíteni is kell rajta, a gazdag, sikeres embernek is bűnbánatot kell tartania, a szerénység kötelező, Istentől csak alázattal remélhetünk bármit.

Ez az a szabályrendszer, ami a zsidó Messiás tanítását mindenki másé fölé emeli a világon, és amely alkalmas a földi világunk igazságosabbá, boldogabbá tételére. Miközben nincs átfogó valóságmodellünk, átfogó személyközi/etikai/társadalmi modellt kaptunk Jézustól, ezt a modellt igyekszünk keresztényként megvalósítani, és ezt a modellt mutathatjuk fel büszkén, megfelelve a zsidó Messiás akaratának: tegyetek tanítványommá minden népet. Az ókori judaista tanítványok számára ez így szólt: tegyetek tanítványommá minden gójt. Nos, a gójok jelentős része már tanítvány, de még mindig több milliárd ember sínylődik igazságtalan elnyomásban, demokrácia- és jóléthiányban, hozzájuk is el kell juttatnunk a zsidó Messiás tanítását, mégpedig folyamatos versenyben a messiásváró ójudaista konkurenciával.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 2. rész

Száz megkérdezett magyarból hány értene egyet azzal, hogy a kereszténység a judaizmus demokratikus, befogadó ága, és hogy állandó versenyben áll a judaizmus ókori, törzsi változatával a világméretű uralomért?

?@#!

Ez mutatja a világosan fogalmazó keresztény politizálás pillanatnyi esélyeit nem csak nálunk, hanem világszerte. A kommunikációs csatornákat uraló és tematizáló régi judaizmus kialakított egy olyan érzelmi keretet, amelyben a szókimondás kellemetlenné, lenézetté, hovatovább üldözendővé vált.

A jelen keretben a keresztény politizálásnak nincsenek esélyei, legfeljebb a vereséget lehet vele ideig-óráig elodázni. Olyan új keretre van szükség, amely megfelel a következő követelményeknek: összefüggően magyarázza és rendezi a világ jelenségeit; demokratikus, toleráns és befogadó; jólétet és társadalmi igazságosságot biztosít; egységes mércét alkalmaz; lehetővé teszi a problémák és megoldások világos megfogalmazását; pozitív, konstruktív és piacképes; megszólítja a közvélemény többségét; ésszerű és hasznos globális cselekvéshez vezet.

Egyelőre nincs ilyen keret, ki kell alakítani. Hogy ez miért létfontosságú, kiderül az alábbi (politikailag inkorrekt, szocialista időkből származó) viccből. A szocializmusban nem az utazott, aki akart, hanem akit a hatóságok engedtek. Akit nem engedtek, az hiába igényelt, nem kapott útlevelet. A határőrség nem hivatásos rendészekből, hanem sorkatonákból állt, akiknek rendszeresen meggyűlt a bajuk a "dezertőrökkel".

"A cigány át akar szökni a határon, de az őr elkapja. Addig-addig veszekednek, míg megegyeznek abban, hogy ha a cigány megeszik egy vödör szart kiskanállal, akkor átengedi a határőr. Mikor kiürül a vödör ígéretének eleget téve elengedi az őr a cigányt. A cigány épp hogy átlépi a határt, iszonyú röhögésben tör ki. Meg is kérdi az őr, hogy:

- Hát te cigány mit röhögsz?

Mire a cigány büszkén:

- Jól kitoltam veled, mert mikor nem figyeltél ide, akkor kiskanál helyett marokkal ettem."

A vicc főhőse meg van róla győződve, hogy a legjobbat hozta ki a helyzetéből, jól manőverezett benne, és ő maradt fölül. Egy külső szemlélő erről másként vélekedhet, főleg ha feltűnik neki, hogy a helyzet egésze igazságtalan, és nem teszi lehetővé a tényleges kibontakozást. Igazságos megoldás csak egy teljesen átalakított keretben képzelhető el, a szocializmusnak buknia kell. Ilyen igazságtalan és tarthatatlan helyzetben van ma a kereszténység világszerte, miközben a fejlett nyugati országokban a közvélemény többsége keresztény, legfeljebb nem érvényesül a súlyának megfelelően. Magyarországon rosszabb a helyzet, a társadalom mindössze 38%-a vallja magát kereszténynek.

Bal-liberális nézetben ez nem gond, hanem öröm: ha mindannyian egyetemes emberek vagyunk, és a vallás a világ megrontója, az egyház a sötét lelki elnyomás képviselője, akkor minél kevesebben vallásosak, annál jobb a világnak. Ez egy világos keret, amelyben a keresztényeknek tulajdonképpen nincs helyük. A keresztény oldalon is hasonlóan világos keretre van szükség, csakhogy a fenti követelmények szerint, azaz demokratikus és befogadó, pozitív és konstruktív megoldásban.

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 1. rész

A keresztény közéletiségről kétféle elképzelés létezik: az első szerint Isten országa nem e világból való - mondta Jézus -, és ez azóta is így van, vagyis a keresztények a világon kívül élnek, nem dolguk részt venni a közügyek irányításában. A politizálás ebben a megközelítésben nem kívánatos, sőt káros. A másik elképzelés szerint Jézus az ókori környezetre mondta, hogy Isten országa nem abból a világból való, hanem majd a követői által megvalósított világban lesz. Erre utal az az állítása, hogy "Isten országa bennetek/köztetek van" (Lukács 17, 21), azaz a keresztények személyközi kapcsolataiban, társadalmi viszonyaiban ölt testet. Ebből a modellből aktív politizálás következik.

Lukács evangéliumában görögül ez áll: "Isten országa bennetek van", viszont a legtöbb modern fordításban így szerepel: "Isten országa köztetek van". A magyarázatok arra helyezik a hangsúlyt, hogy Isten országa NEM a világtól elhúzódó egyén lelkében, hanem a földi világban élő egyének közösségében van. Az ókorban nem létezett a mai értelemben vett egyén, mindenkinek nagycsaládja, törzse, faluközössége/városa volt, amelyek nélkül nem maradhatott volna életben, és amelyek meghatározó mértékben voltak jelen az életében és a gondolkodásában. A bennetek-köztetek terminológiai váltás azért következett be, mert a mai ember képes lenne félreérteni azt, ami Jézus hallgatói számára még teljesen egyértelmű volt. (Ahogy az amerikai alkotmányt olvasva elcsodálkozhatunk, miért nincs benne, hogy házasságot egy férfi és egy nő köthet. Azért, mert amikor írták, senki legvadabb rémálmaiban nem szerepelt, hogy ezt a nyilvánvaló előfeltételt bárki valaha megkérdőjelezheti.) Jézus követői a messiási értékrendet megvalósító közösségeket építettek, ezzel töltötték az egész életüket. Térítéseik során Isten földi országának határait terjesztették ki, azzal a céllal, hogy globális uniót hozzanak létre a zsidó Messiás tanítása szerint.

Elsőként a közelükben lévő térséget alakították át. A Római Birodalom bukása utáni zűrzavar elültével keleten az ókori közigazgatást keresztény keretbe átmentő Bizáncot találjuk, nyugaton pedig a kereszténnyé lett barbár törzsfők által újonnan alapított, messiási alapra helyezett királyságokat. Ezen a ponton új kihívások jelentek meg. A messiási világunió létrejöttét két külső és egy belső tényező akadályozta és akadályozza ma is. Külső probléma az iszlám létrejötte és a karddal térítés, amely lépéskényszerbe hozta a Messiás követőit. Ha nem állnak ellen, meghódítják őket, és előbb-utóbb muszlimmá válnak. Számukra még világos volt, hogy egy általuk felépített keresztény világban élnek, amelynek ügyeiből nem maradhatnak ki végzetes következmények nélkül. Ám ha ellenállnak, megszeghetik a "ki kardot ragad, kard által vész" messiási tanítást. A kérdést megfontolva úgy döntöttek, hogy ez az elv a támadást tiltja, nem az önvédelmet, így amikor a szeldzsuk törökök a XI. század végén lerohanták Bizáncot, önvédelemből megindult az első keresztes hadjárat. Megjegyzendő, hogy a keresztes hadjáratok jogos kritikája nem az önvédelemre, hanem a hódító vadhajtásokra vonatkozik, és figyelmen kívül hagyja, mit csináltak közben a muszlim harcosok (rosszabbat, vadabbul, nagyobb léptékben, és Allah dicsőségére, lelkiismeret-furdalás nélkül - ahogy ma is).

A második külső tényező a régi judaizmus párhuzamos küldetése. A mai keresztények számára elhomályosult, hogy Jézus nem egy légüres, ám rejtélyes okból megváltásra váró világba érkezett, hanem egy küldetéssel rendelkező judaista kultúrába, azzal, hogy új módszertant tanít a régi küldetés végrehajtására. A küldetés az ábrahámi ígéret szerint áldássá válni a föld minden népe (röviden: a gójok) számára. Csak a módszert látták másképp. A hagyományos judaista felfogás úgy szól, hogy a zsidók a kiválasztottak, az áldás az övék, és megtartják maguknak, pénzt és dicsőséget csinálnak belőle. A gójok szerepe, hogy fejet hajtva belássák: tényleg a zsidóknál van az áldás, ezért megérdemlik a pénzt és dicsőítést. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy minden ügyet világszerte zsidók irányítanak, minden vállalkozást ők vezetnek, a gójok pedig a magukat önként alávető beosztottaik. Mivel a kiválasztottság vérségi alapú, és betérni nagyon nehéz, a tömegek számára gyakorlatilag lehetetlen, az okos, tehetséges, dicsőítendő kiválasztottak hosszú távon is kiválasztottak, a buta és tehetségtelen gójok meg gójok maradnak, egy idő múlva megszokják és elfogadják, hogy ez a teremtés és a természet rendje - Jehova így akarta. Vagyis Isten akarata az, hogy dicsősége és ereje a zsidókon keresztül nyilvánuljon meg a világban, és a gójok a zsidókon keresztül imádják Őt.

Jézus ennek a judaista közösségnek hirdetett bűnbánatot, szelídséget és alázatot, ennek a közösségnek adta a "mindenki embertárs" tanát, a tömeges térítés feladatát, és ebben a közösségben váltotta ki az Újszövetségből ismert dühöt és megrökönyödést. Röviden: Jézus a zsidó Messiás bevezette az egyenlőség és testvériség elvét az egyenlőtlenül és testvérietlenül gondolkodó judaista kultúrába, ezért kellett meghalnia. Megalázó, majd felemelő kereszthalála azonban jellé lett, minden judaistát azóta is választás elé állít, és csak a legelszántabbak választják továbbra is az egyenlőtlen, testvérietlen gondolkodást. Amely azonban kifizetődő, a nyitott, toleráns keresztény világban óriási világi sikert eredményez, néhány évszázad alatt egy párhuzamos világuralmi hálózat kiépüléséhez vezetett. A párhuzamos küldetések lényege egyszerű értékrendi félreértés: a messiáskövetők úgy tudják, hogy a befogadott ójudaisták mindenki máshoz hasonló emberek, akik homályos okból nem látják be Jézus megváltói nagyságát, de sebaj, a keresztények példamutató élete nyomán lassan majd belátják. A judaisták pedig úgy tudják, hogy ez a naivitás a gójok butaságának ékes bizonyítéka, ami megerősíti bennük a kiválasztottak-alárendeltek modellbe vetett küldetéses hitet - Istennel vagy akár isten nélkül, de vérségi alapon. Az őszinte szerzők meg is fogalmazzák: ahol erősek a keresztények (értsd: az egyenlőségpárti, demokratikus világrendben gondolkodók), ott rossz a zsidóknak, és fordítva. 

A fordítva komponensből pedig a messiáskövetők folyamatos gyengítése, a társadalom szétzilálása, a többségi közvélemény összezavarása, a gazdaság, a kultúra, a média, a művészet, a tudomány logikátlanná, elfogulttá, közvetítőkre szorulóvá tétele következik, ez eredményezi a kiválasztottak vezető szerepét és a küldetés végrehajtását. A messiáskövetők jelenleg tanácstalanok és tehetetlenek ezzel a párhuzamos küldetéssel, többnyire kimondani sem merik a létét, sem azt, hogy itt igazából kétféle judaista küldetés közötti demokratikus-testvériségi felfogáskülönbségről van szó, a messiáskövetők előnyére. Mielőtt bárki a rasszizmus/zsidóellenesség/szélsőségek térnyerésére gondolna, hozzáteszem, hogy a mai sokszínű világban éppen az bizonyítja a zsidó Messiás követésének hozzáadott értékét, hogy együtt él a párhuzamos judaista küldetéssel, és eladja magát az értékrendek szabad piacán: ki szeretné Istent egy földi közvetítő törzsön keresztül dicsőíteni, ha örömhír formájában értesült, hogy a törzs Messiásán keresztül ezt immár közvetlenül is megteheti? Ki szeretne egy szűk arisztokratikus elit megvezetett alárendeltjeként sínylődni, ha szabad, egyenlő embertársként, demokratikus jómódban is élhet ugyanazon judaizmus Messiásának értékrendje szerint, és a döntés egyedül rajta áll? Zárójelben jegyzem meg, hogy aki nem szeretne, de facto az is dönt, mint vasrészecske a polarizált erőtérben, idővel erre vagy arra sodródik.

A keresztény világunió létrejöttének harmadik akadálya belső: a hatalommal való érintkezés súlyos torzulásokat okozhat a lelki értékrendben. A zsidó Messiás követése belső meggyőződésből értékes, formai alapon a fentebb említett hozzáadott értéke lecsökken, akár nullára. A közügyekkel foglalkozó keresztények ugyanazoknak a kísértéseknek vannak kitéve, mint világi társaik, és hiába ellenállóbbak, hébe-hóba el fognak bukni. Különösen egy kettős mércés környezetben, amely a világiaknak elnézi, hogy világi módra viselkednek, a keresztényektől azonban ezt nem tűri. A "hírhedt" Borgia pápát, VI. Sándort azért tartják a történelem egyik legnagyobb gazemberének, mert úgy viselkedett, mint a kora felvilágosultnak, reneszánsznak tartott elitje. VI. Sándorból csak egy volt, míg a felvilágosult, reneszánsz elit létszáma minimum több tízezer, és nem VI. Sándor rontotta meg őket, hanem fordítva. A messiási értékrend része az egységes mérce. A kettős mércézés összezavart világlátást eredményez, teljesíthetetlen elvárásokhoz vezet. Kétségtelen tény, hogy a keresztények közéleti szerepvállalása az elvilágiasodás veszélyével jár, a szerepvállalástól való tartózkodás viszont a kereszténység háttérbe szorulását, azaz a világiasság - mivel a világiasság nem önálló ideológia, és nincs ideológiai vákuum -, áttételesen a párhuzamos judaista küldetés teljes uralmát hozza. Melyik az okosabb megoldás: ha megtanuljuk irányítani a messiási értékrendű társadalmunk-gazdaságunk-kultúránk-művészetünk ügyeit, vagy ha kiengedjük a kezünkből az irányítást, és panaszkodunk, hogy a saját társadalmunk, gazdaságunk, kultúránk, művészetünk nem a messiási értékrend szerint működik?

Értékelem a választásokat

A tények: 98,39%-os feldolgozottság mellett a Fidesz 96 egyéni választókerületben nyert a 106-ból, országos listán pedig 44,46%-ot szerzett, a kétharmados parlamenti többsége valószínű, de még nem biztos. A baloldali összefogás Budapesten 8, vidéken további 2 választókerületben nyert, az országos listán 26%-ot kapott, ezzel második. A Jobbik 20,59%-ot kapott országos listán, az LMP pedig 5,27%-ot, amivel éppen bekerült a Parlamentbe.

Számos tanulság vonható le, számos tanulság ellenben nem vonható le, nézzük sorban.

A magyarok támogatják a Fidesz politikáját és annak stílusát? A 60%-os, viszonylag alacsony részvétel ezt nem teszi egyértelművé. Inkább arra utal, hogy a Fideszt tartják a gyenge mezőnyben a legalkalmasabbnak, illetve a legkisebb rossznak, és a bátor, határozott harcmodor eredményeit méltányolva, befogott orral ebben a körben még lenyelték a stílusát. 2018-ban nem fogják, úgyhogy ideje stílust váltani, társadalombarátabb hangnemet megütni, nem elmarni mindenkit a döntéshozatal közeléből, teret adni a fiataloknak és az önálló gondolkodásnak, vagy felkészülni a süllyesztőre.

Tisztességtelen az új választási rendszer? Gyurcsány Ferenc szerint illegitim és immorális, miközben lényegében megegyezik a brit választási szabályokkal. A baloldal karizmatikus üdvöskéje lassan a lárifári kategóriába manőverezi magát. A jelenlegi eredményével a Fidesz a korábbi választási rendszerben is nyert volna, legfeljebb nem kétharmadot. Közel 20%-ot vert rá a baloldali ellenzékre, ilyen helyzetben bolond érvelés az új szabályokat hibáztatni. Bajnai Gordon őszintén kimondta: a baloldal nem tudott vonzó üzenetet megfogalmazni a magyar választók többsége számára. Ez államférfihoz illő viselkedés, már-már 2018-as eséllyel kecsegtet - csak azokat a libákat tudnánk feledni.

A baloldal nem gratulált Orbán Viktornak a győzelemhez, ez történelmi hiba, oda a demokrataság (eddig sem túl meggyőző) látszata. Gyurcsány úr kizárta a Demokratikus Koalíció sajtótájékoztatójáról a HírTV-t és a köztévét, ezzel oda a sajtószabadság támogatójának póza is. (Megjegyzendő, hogy a Fidesz helyhiányra és a külföldi tudósítók tömegére hivatkozva nem engedte be a saját sajtótájékoztatójára a 444.hu, a cink.hu és hir24.hu tudósítóját, ez sem volt elegáns, de a Felsőpakonyi Harsona súlycsoport azért nem azonos a köztévével. Az ügy haszonélvezője a Népszabadság és az Index, amely a sajtószolidaritásra hivatkozva sem a DK, sem a Fidesz sajtótájékoztatójáról nem tudósított. Ennyi erővel persze át is adhatta volna a helyét a 444.hu és a cink.hu tudósítóinak...) Akárhogy is, Gyurcsány úr a kettős állampolgárság elleni kampányt, az őszödi beszédet, a 2009-es lemondást, a határon túliak választójoga elleni kampányt most megfejelte azzal, hogy illegitimnek és immorálisnak tartja a brit választási rendszer alapján kialakított hazait, valamint hogy kirekesztette a sajtótájékoztatójáról a jobboldal fő hírcsatornáját és a köztévét. Pillanatnyilag nehéz elképzelni azt a karizmát, amellyel még ebből a PR-szakadékból is visszakapaszkodhat, és a demokrácia/sajtószabadság védelmezőjeként újra eladhatja magát a tömegeknek.

Mit jelent a Jobbik 20,59%-a? A BBC szerint azt, hogy a felpuhított imázs vállalhatóbbá tette a radikális pártot a választók szemében. Szerintem azt, hogy a magyar választók 44,5+20,5=65%-a helyesli azt az irányt, amelybe az ország az utóbbi négy évben haladt, és 20,5% még ennél is keményebb megközelítést igényel. A vereséget elemző baloldalon alighanem megfogalmazódik majd az igény, hogy váltsák le a közvéleményt/társadalmat/zembereket, Magyarország nem bal-liberális kétharmada menjen a fenébe, húzza le magát a retyón. Kérdés, hogyan lehet e vágynak demokratikus módon érvényt szerezni, hogyan lehet a kisebbségből irányítás szándékát lefordítani a demokrácia, a sajtószabadság, a jogállamiság nyelvezetére. A balliberális értelmiség valósággal való radikális kapcsolatát ismerve (a valóság mintha nem erősítené meg, hogy igazunk van, sebaj, a valóság is elmehet a fenébe!), ki fogják dolgozni a retorikai módszertant. Csakhogy a sajtó nem attól szabad, hogy kizárólag a bal-liberális üzeneteket engedi át, a demokráciának nem az a lényege, hogy folyamatosan a bal-liberális erők irányítanak, a jogállam nem azt jelenti, hogy a fékek és ellensúlyok miatt minden jobboldali törekvés elakad, azaz nincs alternatíva, a bal-liberális hegemóniának ellenállni reménytelen. Ez egy letűnt kor bukott ideológiája. Javaslom, hogy bal-libék hagyják abba a demokrácia formális eszköztárával folytatott hivatásszerű visszaélést, és a jövőben egyszerűen gyúrjanak a választói többség szimpátiájának megszerzésére, fogalmazzanak meg ezt segítő üzeneteket.

Csupa jó dolog következik abból, hogy az LMP bejutott a parlamentbe: van esélye a nagyok egyikével sem kupeckedő politizálásnak. A politikát a választáson részt vevők 95%-a (a baloldali összefogásra szavazókkal együtt) továbbra is a lehetséges művészetének gondolja, de 5% szerint lehet ennél jobban, a hétköznapi erkölcsökhöz közelebb álló felfogásban művelni. Lelkesen egyetértek, igen, szerintem is lehet a politikát a hétköznapi erkölcshöz közelebb álló (persze nem azonos, azaz naiv szándéketikai) felfogásban művelni. A küszöb átlépése azt jelenti, hogy nem volt kötelező lepaktálni a baloldali ellenzék múltjával és korrupciós ügyeivel, az LMP e nélkül is be tudott kerülni a Parlamentbe. Szép jövőt ígér, hogy a nem keveredni a korpa közé, és mégis talpon maradni stratégiája életképes politikai alternatívának bizonyult. Amennyiben meggyőzően szerepel az Országgyűlésben, az LMP a 2018-as választás nagy esélyese, bronzérem-várományosa lehet.

A választás másnapján szigorúbb mércét hirdetek: a félig jó ezentúl nem lesz elég jó, a vak mezőny félszeműje nálam nem lesz király. A magyar társadalom jól felfogott érdeke, hogy a 2018-as választást egy teljes arculat- és felfogásváltást végrehajtó Fidesz vagy a tartalmi demokráciára képessé váló, hiteles baloldali ellenzék nyerje meg, ebben a megközelítésben fogom a nagypolitikát kommentálni. A négyéves meccs most kezdődik, 0:0-ról indul.

Human Rights Watch, szégyelld magad!

Világszerte üldözik a keresztényeket, tegyünk közösen ez ellen: hirdessük együtt, hogy a kereszténység az egyetlen békés jóléthez vezető tanítás, az emberiség helyzetét javító egyetlen, minden más felett álló módszer. Muszlimok, hinduk, hit nélkül élő világiak, ismerjétek fel Jézusban az Utat, az Igazságot és az Életet. Kövesd te is Jézus, a judaista Messiás tanítását.

Hetek óta csordogál a hírcsapokból, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban keresztény harcosok üldözik a szegény védtelen muszlimokat. Gyanús felállás, hiszen fordítva szokott lenni, évszázadok óta. Tegnap utánanéztem, és feltárult az ügy háttere.

Az úgy kezdődött, hogy... a 80%-os keresztény többségű országban muszlim harcosok kerültek hatalomra Szeleka (Koalíció) néven. 2013 márciusában puccsal távolították el az előző kormányt, és 11 hónapnyi rémuralmuk alatt tömeges kereszténymészárlásokat hajtottak végre.

A keresztényeknek elegük lett a muszlim harcosok által elkövetett fosztogatásból, nemi erőszakból és kivégzésekből. Megalapították az anti-balaka (kardellenes) mozgalmat, és mivel a muszlim harcosok a muszlim lakosság soraiból és támogatásával garázdálkodhattak, úgy döntöttek, hogy a muszlimokkal nem lehet együtt élni, távozniuk kell a szomszédos Csádba, ahol egyébként muszlim többség van, és ahol szeretettel látják őket.

Ez zajlik jelenleg. A keresztény harcosok felszólítják a muszlim lakosságot, hogy hagyja el az országot, vagy meg fogják támadni. A Human Rights Watch beszámolója szerint egyes harcosok kimondják, hogy a hátramaradt muszlimokat meg fogják ölni, elvágják a torkukat, pont úgy, ahogy pár hónappal korábban a muszlim harcosok bántak el a keresztényekkel. A jogvédő szervezet 3 (azaz három) keresztények elkövette atrocitásról is beszámol, ezekből kettő tényleges vérontás, egy pedig fenyegetőzés, amiből semmi sem lett.

Hol volt a Human Rights Watch és a nemzetközi közvélemény meg a hírcsatornák, amikor a muszlimok gyilkolták a keresztényeket? Mit tettek a rémtettek megakadályozásáért? Semmit, a keresztények tömeges kirablását, megerőszakolását, kivégzését tétlenül, szótlanul tűrték.

Most ébredtek fel hirtelen, amikor a keresztények szeretnék magukat megvédeni, és biztosítani, hogy a jövőben ne támadhassanak rájuk a muszlim harcosok (vagy előtte legalább át kelljen kelniük a határon)? A jogvédők és a nemzetközi hírcsatornák most találtak magukra, most hangoskodnak, hogy meg kell akadályozni a keresztény önvédelmet. Más szóval, az afgán táliboknak megfelelő muszlim szélsőségesek nyugodtan gyilkolhatják a keresztényeket Afrikában, a keresztényeknek viszont nincs joguk megvédeni magukat, semmilyen módon nem gondoskodhatnak a saját biztonságukról, mert az aztán tényleg felháborító, arra már tényleg lépni kell.

A tálibok ráülhetnek a keresztények nyakára, azzal nincs baj, de a keresztényeknek nincs joguk lerázni magukról a tálibokat, mert... Miért is?

Human Rights Watch és nemzetközi média, szégyelljétek magatokat!

Frissítés: most érkezett a hír, hogy csádi katonák múlt szombaton megöltek 30 „civilt", és megsebesítettek 300-at, miután vaktában lövöldözni kezdtek egy zsúfolt piacon. http://www.reuters.com/article/2014/04/04/us-centralafrica-chad-un-idUSBREA330IT20140404

Gyengébbek kedvéért: a csádi katonák muszlimok, az áldozatok keresztények. Érdemes lesz megfigyelni, hogy ha itthon megjelenik erről bármi, kiderül-e belőle, hogy ki kiket ölt.

Nemzetközi média, hagyd abba a hazudozást! Keresztények, ne tűrjük ezt a pofátlan átverést! - mondom erre én, magánvéleményemként.

A keresztényüldözés azóta sem lankad, friss írásom itt olvasható: http://kozlogika.blogspot.hu/