Szinte kimeríthetetlen márc. 19-i Newsweek számom újabb írásából (50. old.) kiderül, hogy a britek vonakodnak szembenézni a múltjukkal.
"...a birodalom történelmét jórészt mellőzik Britanniában: legszívesebben mindenki elfelejtené ezt a véres, szégyenletes epizódot. A BBC főműsoridőben játszott új dokumentumfilm-sorozata megrökönyödést vált ki Nagy-Britanniában, mert azzal vádolja az országot, hogy tagadásban van: 'Egyszerűen butaság úgy tenni, mintha nem kéne beszélnünk róla' - mondják a sorozat alkotói.
A birodalom történelme feltűnően hiányzik a brit iskolák tantervéből. A XX. század második felében nőttem fel Nagy-Britanniában, az én generációm a XVIII. századig tanulta a brit szigetek történelmét, majd a birodalmat átugorva az orosz forradalomtól kezdve az Amerikában élő afro-amerikaiak történetén át a II. világháborúig mindenfélével foglalkoztunk. Az ázsiai, közel-keleti és afrikai bevándorlókkal teli multietnikumú osztályunkkal szembenézve tanáraim kétségkívül megkönnyebbülten koncentráltak inkább Hitler gonosz tetteire és Martin Luther King nagyságára, mint hogy megosszanak bennünket azt részletezve, hogyan uralkodtak az osztály egyik részének felmenői az osztály másik részének felmenői fölött, és időnként hogyan mészárolták őket. Ebből minimum verekedés lett volna a játszótéren. Sokkal egyszerűbb volt szőnyeg alá söpörni megannyi indiai felkelést, a búr háború koncentrációs táborait és a karib szigetvilág rabszolgatelepeit.
Az Empire (Birodalom) című sorozat eltökélten, a tettrekész önostorozás jegyében szembesít a brit gyarmati múlttal: 'A birodalomban valahol mindig folyt a vér' - mondja a műsorvezető. Ezután szó szerint tömény bűntudat túrára indulunk a volt koronabirtokokon. A műsorvezető e szavakkal érdeklődik egy egyiptomitól: 'Tehát amit itt műveltünk, abban egy fikarcnyi jó sem volt?'
'Semmi' - feleli az egyiptomi, aki, csipetnyi iróniával, jellegzetes brit tweed öltönyt visel. 'Minden imperializmus rossz.' "
A múlttal tehát legalább egy TV-sorozat erejéig szembesülve van, ám a jelennel sem árt farkasszemet nézni.
"... a Channel 4 új valóságshow-t indított, amely azzal a még nehezebb problémával foglalkozik, hogyan találják meg a brit gyarmati kalandozás leszármazottai ma az együttélés módját. A Make Bradford British (Tegyük brit várossá Bradfordot) című műsor középpontjában Nagy-Britannia alighanem legszéttöredezettebb, etnikai zavargásairól hirhedtté vált városa áll. A műsor keretében közös házba költöztetnek egy ortodox muszlimot, egy rasszista fehér rendőrt, egy ázsiaiakat szidalmazó fekete nőt, a Brit Birodalom utóéletének egyéb válogatott multikulturális származékai társaságában. Rövidesen felszínre törnek a közöttük lappangó vallási és etnikai konfliktusok, majd a szereplők megrendülnek, és sírva keresik magukban a közös britséget. Azt állítják, britnek érzik magukat, de legtöbbjük hebegve-habogva mered a kamerába, mikor e fogalom meghatározására kérik.
Mindkét műsor egy potenciálisan végzetes nemzeti identitásválságra világít rá."
Ehhez képest Magyarország nem pusztán szembenézett a múltjával, hanem egyfelől erős történelemhamisítással duplájára fújta a '48-as szabadságharc során elkövetett hibákat, a Trianon előtti nemzetiségi sérelmeket, a holokausztban betöltött szerepet, másfelől csúsztatások sorával megfelezte Horty Miklós vészkorszakbeli érdemeit, csakúgy, mint Rákosi Mátyás és Kádár János diktátori bűneit. Baloldali "szakértőink" ehhez képest kérnek még további önostorozást a jobboldaltól. Nem, az eddigi is több, mint elég! Eljött a sugalmazottnál lényegesen kedvezőbb, valós helyzetkép összeállításának ideje, szembenézésre már csak a magyar baloldalon van szükség. Jöhetnek hozzánk toleranciát és önkritikát tanulni a britek. Van benne rutinunk, szívesen segítünk mindenkinek.
"...a birodalom történelmét jórészt mellőzik Britanniában: legszívesebben mindenki elfelejtené ezt a véres, szégyenletes epizódot. A BBC főműsoridőben játszott új dokumentumfilm-sorozata megrökönyödést vált ki Nagy-Britanniában, mert azzal vádolja az országot, hogy tagadásban van: 'Egyszerűen butaság úgy tenni, mintha nem kéne beszélnünk róla' - mondják a sorozat alkotói.
A birodalom történelme feltűnően hiányzik a brit iskolák tantervéből. A XX. század második felében nőttem fel Nagy-Britanniában, az én generációm a XVIII. századig tanulta a brit szigetek történelmét, majd a birodalmat átugorva az orosz forradalomtól kezdve az Amerikában élő afro-amerikaiak történetén át a II. világháborúig mindenfélével foglalkoztunk. Az ázsiai, közel-keleti és afrikai bevándorlókkal teli multietnikumú osztályunkkal szembenézve tanáraim kétségkívül megkönnyebbülten koncentráltak inkább Hitler gonosz tetteire és Martin Luther King nagyságára, mint hogy megosszanak bennünket azt részletezve, hogyan uralkodtak az osztály egyik részének felmenői az osztály másik részének felmenői fölött, és időnként hogyan mészárolták őket. Ebből minimum verekedés lett volna a játszótéren. Sokkal egyszerűbb volt szőnyeg alá söpörni megannyi indiai felkelést, a búr háború koncentrációs táborait és a karib szigetvilág rabszolgatelepeit.
Az Empire (Birodalom) című sorozat eltökélten, a tettrekész önostorozás jegyében szembesít a brit gyarmati múlttal: 'A birodalomban valahol mindig folyt a vér' - mondja a műsorvezető. Ezután szó szerint tömény bűntudat túrára indulunk a volt koronabirtokokon. A műsorvezető e szavakkal érdeklődik egy egyiptomitól: 'Tehát amit itt műveltünk, abban egy fikarcnyi jó sem volt?'
'Semmi' - feleli az egyiptomi, aki, csipetnyi iróniával, jellegzetes brit tweed öltönyt visel. 'Minden imperializmus rossz.' "
A múlttal tehát legalább egy TV-sorozat erejéig szembesülve van, ám a jelennel sem árt farkasszemet nézni.
"... a Channel 4 új valóságshow-t indított, amely azzal a még nehezebb problémával foglalkozik, hogyan találják meg a brit gyarmati kalandozás leszármazottai ma az együttélés módját. A Make Bradford British (Tegyük brit várossá Bradfordot) című műsor középpontjában Nagy-Britannia alighanem legszéttöredezettebb, etnikai zavargásairól hirhedtté vált városa áll. A műsor keretében közös házba költöztetnek egy ortodox muszlimot, egy rasszista fehér rendőrt, egy ázsiaiakat szidalmazó fekete nőt, a Brit Birodalom utóéletének egyéb válogatott multikulturális származékai társaságában. Rövidesen felszínre törnek a közöttük lappangó vallási és etnikai konfliktusok, majd a szereplők megrendülnek, és sírva keresik magukban a közös britséget. Azt állítják, britnek érzik magukat, de legtöbbjük hebegve-habogva mered a kamerába, mikor e fogalom meghatározására kérik.
Mindkét műsor egy potenciálisan végzetes nemzeti identitásválságra világít rá."
Ehhez képest Magyarország nem pusztán szembenézett a múltjával, hanem egyfelől erős történelemhamisítással duplájára fújta a '48-as szabadságharc során elkövetett hibákat, a Trianon előtti nemzetiségi sérelmeket, a holokausztban betöltött szerepet, másfelől csúsztatások sorával megfelezte Horty Miklós vészkorszakbeli érdemeit, csakúgy, mint Rákosi Mátyás és Kádár János diktátori bűneit. Baloldali "szakértőink" ehhez képest kérnek még további önostorozást a jobboldaltól. Nem, az eddigi is több, mint elég! Eljött a sugalmazottnál lényegesen kedvezőbb, valós helyzetkép összeállításának ideje, szembenézésre már csak a magyar baloldalon van szükség. Jöhetnek hozzánk toleranciát és önkritikát tanulni a britek. Van benne rutinunk, szívesen segítünk mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése