Paradoxonok könyve 22. rész

22. Az ok és cél paradoxonja – tudatos cselekedeteink oka a célra irányul, a cél pedig visszahat az okra

Vélhetnénk, hogy az ok mögöttünk van, a cél pedig előttünk, ezért könnyű őket megkülönböztetni egymástól. A gyakorlatban minden cselekvésünk oka a cél elérése, célja pedig az ok megszüntetése. Az ok a célhoz vezet, a cél visszacsatolódik az okra. Sem az ok, sem a cél nincs sem mögöttünk, sem előttünk – egyszerre van előttünk és mögöttünk.

1. példa: nincs kenyér otthon, bevásárolni megyek. Az ok, hogy nincs kenyér. A cél, hogy legyen. A bevásárlás oka, hogy a cél teljesüljön, célja pedig, hogy az ok megszűnjön. (Akár süthetek is kenyeret, ez nem változtat az elvi sémán.)

2. példa: a kormány adót emel, hogy javítsa a szociális ellátást. Az intézkedés oka, hogy a szociális ellátás nem megfelelő. A cél, hogy megfelelő legyen. Az ok ismét az, hogy a cél teljesüljön, a cél pedig, hogy az ok megszűnjön.

Az ok és a cél körkörössége csak a tudatos cselekvésre jellemző, a természetre már nem. A cunami oka egy tenger alatti földrengés, ám nem célja, hogy elpusztuljon a partközeli élet. A cunami szempontjából egyre megy, hogy a parton lévők élnek vagy halnak.

Az evolúció oka, hogy az élő szervezetek versengenek egymással az elérhető erőforrásokért. Az evolúciónak nem célja, hogy az élőlények tökéletesedjenek, vagy hogy az alkalmasak életben maradjanak és szaporodjanak. Az evolúció szempontjából teljesen mindegy, melyik szervezet szaporodik jobban, vagy hogy marad-e akár csak egyetlen élő szervezet a világegyetemben.

Dr Jekyll szerint értetlenül állunk a természet cél nélkülisége előtt, és azzal oldjuk a céltalanság okozta stresszt, hogy antropomorf célt vetítünk a világba. Mr Hyde szerint a probléma önmegoldó, mert akár a cél látszólagos, akár a céltalanság az, számunkra mindkét forgatókönyv jobb, mint ha nem látnánk célt a világban.

Az ok és a cél körkörös egymásra hatása nem csak az emberre jellemző. Az állatok is többé-kevésbé céltudatosak, legfeljebb rövidebb távú célokat követnek, illetve a célt a körülményekhez inkább alkalmazkodva, mint azokat alakítva érik el. (Pl. az eső elől egy barlangba bújnak.) Az ember hosszú távra képes előregondolni, és a jövőképét akár nagyszabású átalakítás keretében is meg tudja valósítani. (Ha nem talál barlangot, épít magának egyet, hogy jövőre már ne ázzon.) Ez azonban csak mennyiségi előny az állatvilághoz képest.

A minőségi különbség, hogy számunkra alapvető kérdés, mi az élet (sőt: az Élet) oka, célja, értelme. A következő részben az értelemkeresés törekvését vizsgáljuk meg.