2013. május 10., péntek

Az undor és a félelem erkölcsformáló szerepe

Az undorító dolgok viszolygást váltanak ki az emberből, a tiszteletlenség pedig szorongást, illetve félelmet kelt. Az erkölcs alapja az érzelmi nevelés, ennek keretében adják át a szülők gyermekeiknek az undor és a félelem intuitív szabályzatát. Az alábbi beszélgetésre egy amerikai gyorsétterem vécéjében került sor.

Gyerek (kb. 4 éves): Apu, mi lenne, ha ebbe kakilnék? (A piszoárra mutat.)
Apa: Az undi lenne. Menj szépen, és húzd le a vécét. Gyere, mossunk kezet.
(A mosdókhoz mennek.)
Gyerek: Apu, mi lenne, ha a mosdóba kakilnék?
Apa: Akik itt dolgoznak, megharagudnának rád.
Gyerek: És ha otthon kakilnék a mosdóba?
Apa: Dühös lennék rád.
Gyerek: És ha te kakilnál a mosdóba?
Apa: Anya dühös lenne rám.
Gyerek: És ha mind a mosdóba kakilnánk otthon?
Apa: (Szünet.) Asszem, akkor mind bajba kerülnénk.
Gyerek: (Nevetve.) Mind bajba kerülnénk!
Apa: Gyere, szárítsuk meg a kezünket. Mennünk kell.

Az apuka nem logikai, hanem érzelmi érveket használ, így adja át az értékrendjét a gyereknek.

A következő kitalált történet elutasítást vált ki az amerikaiak többségéből, de nem tudják megmondani, miért.

"Egy nő nagytakarításkor régi, kopott zászlót talál. Mivel már használhatatlan, feldarabolja, és törlőrongynak használja a fürdőszobában. Ezt senki sem látja."

Mivel liberális felfogás szerint a szabadság addig terjed, amíg másokban nem tesz kárt, a válaszadók addig gondolkodnak, míg ki nem találják kinek ártana ez. A gond csak az, hogy az erkölcsi ítélet egy pillanat alatt megszületett, az indoklás pedig nyakatekert vagy teljesen légből kapott. Például: a szomszéd valahogy mégis meglátta a zászlódarabolást, és megbotránkozott rajta -- a kísérletvezető erre elmondja, hogy a szöveg szerint senki sem látta az esetet. Vagy: azért helytelen a zászlódarabolás, mert a nő utólag esetleg lelkiismeret-furdalást érezhet? (Kérdezi bizonytalanul a válaszadó, miközben határozottan elutasítja a cselekedetet.)

A nemzeti zászló feldarabolása tiszteletlenség, megsérti a közösség értékrendjét, és szorongást vált ki. Az erkölcs nem logikai, hanem érzelmi alapon működik, de mivel az embernek van logikája, és használni szeretné, utólag érveket gyárt. Az érvek célja nem az, hogy segítsenek meghozni a döntést, hanem hogy meggyőzzük embertársainkat az intuitív ítélet helyességéről. Így gyűjtünk az értékrendünk köré szimpatizánsokat, így alakítunk politikai tábort.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése