A kereszténységgel kapcsolatban ezek a millió dolláros kérdések, mintha számítana, mi a "helyes" válasz. Ugyanis akár szűzen foganta Mária Jézust, akár nem, akár átváltozik a kenyér és a bor, földi logikával egyformán paradox a helyzet. Ha Mária nem szűzen fogant, és Jézusnak volt egy (ismeretlen) földi apja, akkor nehezebben tudjuk elhinni, hogy egyszerre valóságos Isten és valóságos ember - e nélkül a megváltás nem működik, lásd a 3. részt. Ha szűzen foganta, akkor egy fokkal könnyebb elhinni, hogy Jézus egyszerre valóságos Isten és valóságos ember, de nagyjából ennyivel nehezebb elhinni magát a szeplőtelen fogantatást.
A kereszténység története során folyamatosan napirenden volt a kérdés, és a pozitivista tudomány jegyében egyre többen szerettek volna rá írásbeli választ kapni. Így jött létre 1854-ben a szeplőtelen fogantatás katolikus dogmája, a pozitivista teológusok örömére. A teológusok többsége egyébként kezdetektől a szeplőtelen fogantatás irányába hajlott, szerintem indokoltan, mivel a hangsúlyt Jézus megváltói működésére célszerű helyezni, és a szeplőtelen fogantatás megkönnyíti ezt. A becsületes válasz azonban az, hogy erre nincs pontos válasz, az Isten és az ember közötti átmenet nem írható le földi tudománnyal. Ki-ki azt hisz ez ügyben, ami a megváltásban való őszinte hitét szolgálja.
Egyesek azt állítják, hogy Mária társmegváltó, azon az alapon, hogy ő szülte a Megváltót. Ennyi erővel Nagy Sándor anyja társhódító, Petőfi anyja társbordalszerző, Einstein anyja meg társzseni - de mondtunk ezzel valami értelmeset, hozzáadtunk valami fontosat az eddigi ismereteinkhez? Kétség nem fér hozzá, hogy Mária a kereszténység fontos és nagy alakja, tiszteletre méltó asszony, a tőle ismert szerénységgel alighanem ő tiltakozna leghangosabban a személye körüli túlzások ellen. Célszerű tisztázni: a katolikusok NEM imádkoznak Máriához, hanem fohászkodnak a közbenjárásáért, mint a szentek esetében.
Mi a helyzet a Mária-jelenésekkel? Általában szkeptikus vagyok, de a fatimai jelenéssorozat mélyen elgondolkodtat, különösen Jacinta és Francisco sorsának ismeretében.
Érdekes adalék, hogy Jézus messiásságát egyebek közt azért nem fogadta el a kortársak többsége, mert szerintük apai ágon kellett volna Dávid házából származnia, Márián keresztül viszont "csak" anyai ágon származott Dávidtól. (A helyzet fonáksága, hogy azóta már a zsidók is anyai ágon vizsgálják a származást.) Hogyan eshetett meg, hogy miközben Jézus végig gondosan beteljesíti a Messiásra vonatkozó jóslatokat, jeleket, feltételeket, nem felel meg egy ilyen alapvető követelménynek? Máté evangéliumában Jézus még apai ágon származik Dávidtól, ami arra utal, hogy a szerző (legalábbis "anyakönyvileg") József fiának tekinti a Megváltót. Erre az az ellenvetés, hogy ha a Szentlélektől fogant, akkor nem József fia, érvénytelen a levezetés. A valamivel később íródott Lukács-evangélium már Mária Dávid-házi származását hangsúlyozza, azt viszont abban a korban még nem tekintették érvényesnek. Csakhogy az ószövetségi jóslatok nem írják elő, hogy a Megváltónak apai vagy anyai ágon kell-e Dávid leszármazottjának lennie, Istent egyébként sem köti az emberi szokásjog. A Messiás nem pont úgy érkezik, ahogy hivatalosan, betű szerint várják, de tartalmilag mégsem lehet belekötni: milyen elegáns nevelő megoldás ez egy jogászkodásba merült nemzet számára! A többi ellenvetés is fontos, a következő részben térek ki rájuk.
A másik millió dolláros kérdés, hogy a szentáldozásban Jézus valóságos testévé lesz-e a kenyér, valóságos vérévé lesz-e a bor. A becsületes válasz: nem tudhatjuk. A többi önkényes okoskodás, fafejű, felfuvalkodott konfliktusgerjesztés. A vonatkozó részt (Máté 26, 18-30., Lukács 22, 7-38., Márk 14, 12-25) elolvasva kiderül, hogy az utolsó vacsora azonos a hagyományos zsidó széderrel. Aznap este nem csak Jézus és a tanítványok vacsoráztak így, hanem minden zsidó. Jézus ideje óta minimálisan változott a széder rendje, hogy ne lehessen azonosítani "azzal az emberrel" (aki botránykő, vörös posztó, a hagyományos judaizmus hívei szemében), például kihagyták belőle az időközben nem kívánatos jelképpé vált bárányt. Viszont a házigazda ma is megtöri széder közben a kovásztalan kenyeret, áldást mond, és körbekínálja, fogja a bort, áldást mond, és körbeadja a kelyhet. Ez a szokásos zsidó ünnepi vacsora pészach előestéjén. Jézus különleges jelentést ad a kenyérnek és a bornak, amikor testének és vérének, az új szövetség JELEINEK nevezi őket. Következik ebből, hogy a követői kiátkozzák, megégessék, legyilkolják egymást azért, mert nem értenek egyet a bor és a kenyér valós/jelképes átváltozása ügyében, illetve abban, hogy csak a pap igyon-e bort, vagy minden hívő ostyáját/kenyerét belemártsák-e? (Szakszóval: hány szín alatt "kell" áldozni.) Jézus nem széthúzást, nem konfliktust, nem szektás erőszakot akart, hanem egységet, mikor a kenyér és a bor jegyében Rá emlékeznek, ezt nevezte ÚJ SZÖVETSÉGNEK. A Messiás követőinek szövetségben, és nem széthúzásban kell élniük, ennyi világos, a többi emberi sötétség. A homo sapiens sapiens imád veszekedni és balhézni, ennek érdekében a legmagasztosabb ügyek ürüggyé silányításától sem riad vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése