Elvileg akárhány jöhet, különböző sztorikkal: hogy a kertje végében sárgarépát ásva talált egy új szent könyvet (Joseph Smith, a mormonizmus alapítója), hogy a börtöncellájában megjelent neki Jézus, és felkérte, hogy Ádám alkalmatlansága miatt legyen már az emberiség új, Tökéletes Atyja (Sun Myung Moon, a Moon Egyesítő Egyház alapítója), hogy Jézus valójában nem római kereszten, hanem indián kínzócölöpön halt meg, és ezt az igazságot csak egy új vallás fejezheti ki megfelelően (Charles Taze Russel, a Jehova Tanúi alapítója), és még hosszan folytathatnám a pehelysúlyúak sorát. Érdekesebbek náluk a nehézsúlyúak: a hinduizmusban Buddha, a judaizmusban Jézus, 600 évvel később Mohamed, végül az iszlámon belül Baháolláh.
Ha megismerjük Jézus színre lépésének hátterét, világossá válik, hogy a vallásalapítás utána technikailag lehetséges, ám nehezen indokolható.
Jézus a judaizmus hitrendjébe érkezett, amelyben a nép egy új Felkeltet (Messiást) várt az első Felkent, Dávid király után. Elvárás volt, hogy Dávid házából származzon (v.ö. nálunk az Árpád-házi származás), egyesítse a világban szétszórt zsidókat (akik a babiloni "fogságban" olyan jól érezték magukat, hogy eszük ágában sem volt hazatérni, gazdag kereskedő-értelmiségi diaszpórákban éltek az ókori világban), és győzelmes, nagy néppé tegye őket (kirúgva a megszálló rómaiakat, akik úgy voltak "megszállók", ahogy az USA Irakban). Izajás könyve alapján a messiásság formai kelléke volt, hogy "szamárháton érkezzen", "gonosztevőként bánjanak vele", "megöljék, de örök élete legyen az Úrban", "átszúrják", de "csontot ne törjenek benne". Néhány vonatkozó részt lábjegyzetként beillesztettem.
Mély jelentéssel bír, hogy Jézust épp a pészach (az elkerülés ünnepe) előtti napon feszítették keresztre. A pészach az egyiptomi kivonulás előtti utolsó csapásra emlékeztet, amikor a zsidók az Úr utasítására bárányvérrel kenték be az ajtófélfát, az öldöklő angyal e jel miatt elkerülte a hajlékukat, megkímélte az elsőszülötteiket, és az Úr Mózes közreműködésével szabadságra vezette őket. Jézus egy személyben bárány és elsőszülött, aki a vérével új, örök szövetséget köt, és szabadságra vezeti az emberiséget. Ilyen összetett, több szálon illeszkedő szimbolikát egyetlen vallásalapító sem alkalmazott sem azelőtt, sem azóta. Ezért vélem úgy, hogy Jézus után technikailag lehet még alapítani, csak nincs mivel indokolni.
Térjünk rá arra, hogy a korabeli zsidók többsége miért utasította el Jézus messiásságát: mert nem égi, hanem földi királyt várt. Nem "utolsókból lesznek az elsők", "mérj túlcsorduló mértékkel, hogy neked is azzal mérjenek", "boldogok a szegények", "könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába", "ki kardot ránt, kard által vész", "meg kell halnod a nevemben, hogy örök életed legyen" jellegű tanítást vártak, hanem egy Dávid-reinkarnációt, világi hatalmat, dicsőséget, gazdagságot. Téged is zavarna, ha úgy hiszed, hogy a Vörös téren fehér Mercedeseket osztogatnak, lelkesen odafutsz, és ott kiderül, hogy fekete Volgákat fosztogatnak. Ekkora csalódás lehetett a világi várakozásokhoz képest a lelki tanítás. Mercedesre vágytál, az ígéret szerint? Tessék, itt egy pakli autós kártya, nézegesd azt, míg imádkozol... Mi ez az örökéletes hablaty Isten országáról? Nekem most kell a Mercedes, nem a másvilágon. Örömhír? Kenje a hajára, mint Nyuszika a gereblyét$@#!
Jézus nem testi örömöket, hanem lelki megújulással elérhető testi-lelki jólétet hirdetett, ez volt a legnagyobb probléma, ez bizonyult befogadhatatlan üzenetnek. Pedig ez az üzenet vetett véget az ókornak, majd a barbárságnak, ez az üzenet hozta el a mai szelíd jólétet, az emberi jogokat, a szabadságot és a demokráciát - a messiáskövető (azaz: keresztény) világba. A sors iróniája, hogy amennyiben a zsidók nagy része elfogadja a Jézus által mutatott utat, akkor a rómaiak nem rombolják le a jeruzsálemi templomot, aztán a "majdnem valódi Messiás" Bar Kochba-lázadása után egész Jeruzsálemet, nem tiltják ki onnan a zsidókat, nem adnak nekik cserébe római polgárjogot, és persze a zsidók sem üldözik a judaista eretneknek tartott első messiáshívőket (görögül: krisztoszhívőket), nem közösítik ki őket, nem mondanak rájuk átkot naponta háromszor, ráadásul szent ima keretében, Szent Pál nem üldözőből lesz terjesztő, és akkor a messiáskövetést ma újjudaizmusként ismerjük, papjait levitáknak hívjuk, tanítóit pedig rabbiknak. Másként alakult volna az európai civilizáció, sőt az emberiség történelme. Elképesztő belegondolni, hogy egy banánhéjon csúszott el a dolog, a Megváltó modern üzenetére nyitottabbak voltak a gójok, mint Isten népének többsége. A kő, melyet az építők elvetettek, végül szegletkővé lett. A messiáskövetők ma kétmilliárdan vannak, a messiásvárók meg tizenkétmillióan, kár volt elcsúszni ezen a banánhéjon.
Jézus nem testi örömöket, hanem lelki megújulással elérhető testi-lelki jólétet hirdetett, ez volt a legnagyobb probléma, ez bizonyult befogadhatatlan üzenetnek. Pedig ez az üzenet vetett véget az ókornak, majd a barbárságnak, ez az üzenet hozta el a mai szelíd jólétet, az emberi jogokat, a szabadságot és a demokráciát - a messiáskövető (azaz: keresztény) világba. A sors iróniája, hogy amennyiben a zsidók nagy része elfogadja a Jézus által mutatott utat, akkor a rómaiak nem rombolják le a jeruzsálemi templomot, aztán a "majdnem valódi Messiás" Bar Kochba-lázadása után egész Jeruzsálemet, nem tiltják ki onnan a zsidókat, nem adnak nekik cserébe római polgárjogot, és persze a zsidók sem üldözik a judaista eretneknek tartott első messiáshívőket (görögül: krisztoszhívőket), nem közösítik ki őket, nem mondanak rájuk átkot naponta háromszor, ráadásul szent ima keretében, Szent Pál nem üldözőből lesz terjesztő, és akkor a messiáskövetést ma újjudaizmusként ismerjük, papjait levitáknak hívjuk, tanítóit pedig rabbiknak. Másként alakult volna az európai civilizáció, sőt az emberiség történelme. Elképesztő belegondolni, hogy egy banánhéjon csúszott el a dolog, a Megváltó modern üzenetére nyitottabbak voltak a gójok, mint Isten népének többsége. A kő, melyet az építők elvetettek, végül szegletkővé lett. A messiáskövetők ma kétmilliárdan vannak, a messiásvárók meg tizenkétmillióan, kár volt elcsúszni ezen a banánhéjon.
Jézusnak köszönhetően jó ma a keresztény civilizációban (a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, az igazságosság térségében) élni, sőt sokkal kellemesebb judaistának, muszlimnak vagy ateistának lenni benne, mint a keresztény világon kívül kereszténynek, a hinduizmusban hindunak, Izraelben judaistának, az iszlámban muszlimnak, vagy ateistának egy "ateista" államban.
A barlangi meditációkból gyönyörű versekkel visszatérő Mohamednek valójában semmi oka nem volt új vallást alapítani, a népével együtt nyugodtan betérhetett volna a judaizmusba, vagy felvehette volna az akkor már hatszázéves kereszténységet. A vallásalapítás nem tartozik az alapvető emberi jogok közé, mint a magántulajdon: "szent" gesztenyét akarsz? Süssél magadnak! Ez nem így működik. Isten népe tökéletes monoteizmust adott a világnak, Jézus pedig tökéletesen modernné és egyetemessé tette azt. Gyakorlatilag felülmúlhatatlanul. Jó példa erre Baháolláh esete, aki százötven éve modernizálta az iszlámot, közelítve azt a kereszténységhez. Ennyi erővel a kereszténységet is választhatta volna - kivéve, hogy az iszlám halállal sújtja a kereszténységre térőket!
A Jézus által megreformált judaizmus értelemszerűen nem lehet antiszemita, hiszen az alapítói és első terjesztői egytől egyik zsidók, akik a judaizmuson belüli kisebbségből, a pogányok (vagyis a "népek", héberül gójok) megtérítésével váltak többségi mozgalommá. A messiáskövetők és a messiásvárók között a mai napig komoly elméleti ellentétek vannak, de ez a Jézus-korabeli nézeteltérések folytatása, zsidó-zsidó belvita, és nem antiszemitizmus. Az antiszemiták a messiáskövetőből világi nacionalistává lett IQ-hiányosok soraiból kerülnek ki, és a messiáskövetők azon dolgoznak, hogy ez a tömeg minél kisebb legyen. Ha logikusan belegondolunk, az növeli az antiszemitizmust, aki gyengíti és megosztja a messiáskövetőket.
A fentiekből következően nehézsúlyú vallásalapító már nem jöhet, pedig nem tilos, csak Jézus műve emberi erővel nem múlható felül.
- - -
A Messiásra vonatkozó néhány ószövetségi szakasz:
Féljétek az Urat, ti szentjei, akik őt félik, nem szenvednek hiányt. A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek. Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket. Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot? Őrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtől! Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában! Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön. Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette őket minden bajtól. A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja. Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja. Az Úr megőrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét. A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket s akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte. A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár. (Zsoltárok könyve 34, 10-23.)
A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad. Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik. Úgy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Mert terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját összetöröd, mint Midián idejében. Mert minden harcban viselt sarut, minden vérben forgatott ruhát elégetnek, s tűznek lesz martaléka. Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete. (Izajás 9, 1-7.)
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. (Izajás 10, 1-6.)
Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta: Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek. (Izajás 42, 1-7.)
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan megborzadtak láttán, – hiszen oly dicstelennek látszott és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még soha nem hirdettek nekik; és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. (Izajás 52, 13-15.)
Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Izajás 53, 1-12.)
Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében. Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél, és olyanok sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít. (Izajás 55, 3-5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése