Az eredeti javaslatommal (http://wita.hu/index.php?show=post&post=1143) kapcsolatos ellenérveket, kiegészítéseket begyűjtve, íme a 2.0 változat.
Többnyire előkotrok egy százast a zsebemből, ha az aluljáróban vagy a piros lámpánál kéregetővel találkozom. Az ember szíve nincs kőből. A feje annál inkább, mert ha jobban belegondolok, két típusú kéregető bukkanhat elém: aki összeverte a konkurenseit, hogy e zsíros helyre kerüljön; akit a koldusmaffia tart ott. Egyik típus sem méltó a fizikai munkánál lényegesen jobban jövedelmező anyagi segítségre. A kéregetés igazságtalan azzal a több százezernyi rászorulóval szemben is, aki nem elég erőszakos, hogy érmegyűjtő helyzetbe hozza magát. Másfelől megértem azt, aki felháborodottan odaveti: menj el dolgozni! Azt is megértem, aki italra nem adományoz. Emberileg mégis nagyon nehezen vállalható, hogy ne adjunk valamit. Megoldásként innovatív jótékonysági utalványok bevezetésére teszek javaslatot.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adjon ki a kéregetőknek szánt utalványokat, melyeket azok fizetett közmunkára, albérletre, személyiségfejlesztő tanfolyamra, étkezésre, stb. válthatnak. Az utalványok címlete 50-től 500 forintig terjed, tízes tömbökben kaphatók, két változatban: a teljes árú "céges" változat adókedvezményként leírható; a félárú "lakossági" változat nem írható adókedvezményként, viszont sokkal olcsóbb.
Az utalvánnyal igénybe vehető szolgáltatások és közmunka körét (a hitelesség jegyében mind a bal-, mind a jobboldalt reprezentáló) munkaügyi szakemberek és szociológusok határoznák meg, olyan szemlélettel, hogy a rászorulókat életük megváltoztatására, a társadalmi felemelkedésre ösztönözzék. Az adakozók azzal a jóleső érzéssel segíthetnének a kéregetőkön, hogy adományuk jó célt szolgál, a rászoruló jól megfontolt érdekeit segíti. A foglalkoztatási illetékesek félpénzzel, aktív lakossági hozzájárulással növelhetnék a társadalmi kohéziót.
Többnyire előkotrok egy százast a zsebemből, ha az aluljáróban vagy a piros lámpánál kéregetővel találkozom. Az ember szíve nincs kőből. A feje annál inkább, mert ha jobban belegondolok, két típusú kéregető bukkanhat elém: aki összeverte a konkurenseit, hogy e zsíros helyre kerüljön; akit a koldusmaffia tart ott. Egyik típus sem méltó a fizikai munkánál lényegesen jobban jövedelmező anyagi segítségre. A kéregetés igazságtalan azzal a több százezernyi rászorulóval szemben is, aki nem elég erőszakos, hogy érmegyűjtő helyzetbe hozza magát. Másfelől megértem azt, aki felháborodottan odaveti: menj el dolgozni! Azt is megértem, aki italra nem adományoz. Emberileg mégis nagyon nehezen vállalható, hogy ne adjunk valamit. Megoldásként innovatív jótékonysági utalványok bevezetésére teszek javaslatot.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adjon ki a kéregetőknek szánt utalványokat, melyeket azok fizetett közmunkára, albérletre, személyiségfejlesztő tanfolyamra, étkezésre, stb. válthatnak. Az utalványok címlete 50-től 500 forintig terjed, tízes tömbökben kaphatók, két változatban: a teljes árú "céges" változat adókedvezményként leírható; a félárú "lakossági" változat nem írható adókedvezményként, viszont sokkal olcsóbb.
Az utalvánnyal igénybe vehető szolgáltatások és közmunka körét (a hitelesség jegyében mind a bal-, mind a jobboldalt reprezentáló) munkaügyi szakemberek és szociológusok határoznák meg, olyan szemlélettel, hogy a rászorulókat életük megváltoztatására, a társadalmi felemelkedésre ösztönözzék. Az adakozók azzal a jóleső érzéssel segíthetnének a kéregetőkön, hogy adományuk jó célt szolgál, a rászoruló jól megfontolt érdekeit segíti. A foglalkoztatási illetékesek félpénzzel, aktív lakossági hozzájárulással növelhetnék a társadalmi kohéziót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése