Fedelet mindenkinek! (Önerőből)

2000-ben kemény bírálatokat kapott a Fidesz (úgymond, szociális érzéketlensége miatt), amiért a hideg télen 52 ember fagyott meg – részint hajléktalanként, részint otthon, fűtés híján, részint szőlőshegyről hazafelé, részegen árokpartra dőlve. Ismét Fidesz-kormány van, könnyű lenne csuklóból kifejteni, hogy lám, megint ők kormányoznak, megint fagynak az emberek. Csakhogy az MSZP-kormány utolsó, 2009/10-es telén 120-an fagytak halálra, majdnem két és félszer annyian, mint az ezredfordulón. A hajléktalanság és a fedél alatti nyomor egyaránt fokozódik, kormánytól függetlenül. Ideje lenne nekünk, civileknek elgondolkodni a megoldáson, intézkedést javasolni, és felügyelni annak kivitelezését.

Az otthonuk hidegébe dermedők esete szakpolitikai szempontból egyszerű: fűtenének ők, ha lenne mivel, ha lenne miből. Szociális munkásoknak kellene rendszeresen végigjárni az előre katalogizált lakásokat, ellenőrizni a hő- és egyéb viszonyokat, tüzelő- és/vagy gázutalványt adva a rászorultaknak. Központi telefonszámot kellene létrehozni a szomszédok bejelentéseinek fogadására, gyors reagálású stábot állítani a feladatra. Ez közigazgatási rutinintézkedéssel megoldható. A szőlőshegyről soha haza nem érők esete népegészségügyi feladat, szintén kezelhető mértékű – látatlanban megkockáztatom, hogy a szocializmus alatt is legalább annyian, sőt alighanem többen hűltek ki kültelki alkoholmámorban, mint ma, csak akkor nem gyűjtötték az ilyen statisztikákat.

Az igazi problémát jelentő hajléktalanság ügyét kétféle körettel szokás tálalni: 1. à la Csipike a gonosz törpe: ki velük a városközpontból, mert zavarják a többi embert (koszosak, büdösek, és főképp rossz rájuk nézni); 2. à la Helybéli Lágyszívű Kántor: szegények az élet áldozatai, laknának ők hajlékban, ha tehetnék. Én egy 3. körítést javaslok, à la Realpolitik: a hajléktalanok valóban különböző problémák együttesének áldozatai, de jelentős részük van abban, hogy lecsúsztak, és jelentős ellenállást fejtenek ki a társadalomba visszailleszkedés ellen; életmódjuk lassú öngyilkosság, „csak” jogellenes, ám a hozzá nyújtott asszisztencia bűncselekmény. Márpedig a társadalom becslések szerint jelenleg is legalább harmincezer ember lassú öngyilkosságához nyújt segédkezet. A hatóságok (mind a régi, mind az új) alkotmányt sértő módon nem óvják az állampolgárok életét, sőt közvetetten maguk is közreműködnek a tömeges öngyilkosság kivitelezésében. A Szabadság-hídra mászó életuntakat tűzoltók szedik le, és szabálysértési eljárás indul ellenük. Javaslom, hogy a hajléktalanok ügyét is ehhez hasonlóan kezeljük, hiszen csak annyi a különbség, hogy a hídról ugrás közvetlenül, látványosan fenyegeti az elkövető életét, a hajléktalanság meg közvetetten, lassan, de annál biztosabban.

Új jogszabályt kell alkotni, amely a kábítószer-fogyasztáshoz hasonlóan kezeli a hajléktalanságot: az illegális szerhasználat miatt eljárás alá vont személy ugyanis egyszerre elkövető és áldozat, nem elég pusztán lesittelni, attól nem oldódik meg a probléma. Erre találták ki az elterelést: a kábszeres mentesül a büntetéstől, ha fél évig rendszeres drogterápián vesz részt, és teszttel igazoltan „tiszta” lesz. Megjegyzem, nálunk ez is magyar módra működik: betartják a papírformát, aztán a drogosok 95%-a ott folytatja, ahol abbahagyta. Rá kéne gyúrnunk a végrehajtás minőségére. A hajléktalanok büntető eljáráshoz képesti elterelése 6-12 hónap bentlakásos életreform terápiával valósulhatna meg. A terápián higiéniát, munkát, rendszeres és egészséges életvitelt, kapcsolati/érzelmi intelligenciát gyakorolnának, majd személyre szóló utókövetést, albérlettámogatást kapnának, és bekerülnének a munkaközvetítés viszonylag hatékonyan működő rendszerébe. Honnét lesz erre pénz?

Például az EU társadalmi befogadási programjaiból, csak meg kell végre írni a pályázatot. A göndörszőke Szakminisztérium herceg csókot lehelhetne szerelmének, az MTA Szociológiai Intézetének vértelen ajkára, hogy köpje ki a pár évtizede torkán akadt almát, és ébredjen fel a tetszhalálból... Hosszú távon pedig célszerű minden büntetőadót a büntetett jelenség kezeléséhez pántlikázni: a benzinadóból közösségi közlekedést, vasutat kellene fejleszteni; a cigaretta adójából az egészségügyet finanszírozni; az alkohol adójából a hajléktalanok rehabilitációját lehetne fedezni. Ehhez mindössze annyi kell, hogy merjünk célszerűek lenni.