Az iszlám arabul "teljes alávetés"-t jelent, mégpedig Istennek, az imámnak, a talibanátusnak, és az egész teokrata hűbéri láncnak. A szolgálati szabályzat (saria) szerint Isten a főparancsnok, aztán jön a Próféta, a vallási előljárók, a férfiak, a nők, végül a gyerekek. A teljes alávetés előnye, hogy nem sokat kell gondolkodni, sőt többnyire tilos. Engedelmeskedsz vagy erőszakkal térítenek jobb belátásra. A modern európai ember számára döbbenetes ez a működési mód. Hogyan alakult ki?
A zsidók Mózes törvényeinek betűjét és a kellemes földi életet tartották fontosnak, Jézus az Istennel és az embertársakkal való szeretetkapcsolatot és a törvények szívből követését hangsúlyozta, hozzátéve, hogy "irgalmasságot akarok, nem áldozatot". Mohamed Isten törvényeinek feltétlen követését helyezte előtérbe, Jézushoz hasonlóan elítélve a zsidók által rendszeresített értelmiségi jogászkodást. Itt véget is ér a hasonlóság. Az iszlám visszahozta a Jézus által megtiltott állatáldozatot, érvényben hagyta az arab törzseknél szokásos Kába-kő kultuszt, s talán a legfontosabb, hogy szentté nyilvánította a "jó" célt szolgáló erőszakot, amelyről Jézus azt tanította, hogy "ki karddal támad, kard által vész". A Biblia logikai alapon feldolgozható könyveivel ellentétben Mohamed tanítása költői szépségben tündököl, az értelem helyett az érzelmeket szólítja meg. Ez sajnos nem kedvez sem az eredeti tanítás módszeres vizsgálatának, sem az ebből kiinduló esetleges iszlám reformációnak.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az iszlám az arab törzsek természetvallását ötvözte a zsidó vallás ortodox szokásaival, a végtelenségig meghosszabbítva a Közel-Keleten dívó szokást, melynek hódolva a filiszteusok (palesztinok) és zsidók kölcsönösen egymás levágott előbőrét gyűjtögetve ütötték agyon üres óráikat. Jézus ehhez képest lehetőséget adott az önálló gondolkodásra, nem feltétlen tekintélytiszteletet, hanem tiszta szívet és emberszeretet követelt meg, továbbá a leghatározottabban elutasította az erőszakot.
A zsidók ma már nem ragaszkodnak mereven Mózes törvényeihez, az évezredek során a szabályok korlátozóból kellemessé csavargatásának talaján brilliáns szellemi hagyományt alakítottak ki, vezető szerepet értek el a tudomány és a műszaki fejlesztések terén. Meghatározó mértékben járultak hozzá a pénzügyi rendszer, a szórakoztatóipar, az amerikai életforma és a belőle táplálkozó mai európai kultúra arculatához. Az iszlám filozófia, csillagászat, matematika és gyógyászat Kr. u. 1000 táján még az írástudatlan keresztény tudomány előtt járt. Azóta viszont nem sokat fejlődött, a teljes alávetés ugyanis nem kedvez a gondolkodásnak, az észbeli gyarapodásnak. Az iszlám 600 évvel modernebb helyzetből indult a kereszténységnél, mégis ott tart ma, ahol Krisztus követői 600 éve.
Az igazhitűek számára épp úgy értelmezhetetlen fogalom a kritikai gondolkodás, ahogy a diaszpórában élő zsidók számára az önmérséklet. A kereszténység a padlógázas zsidó önérvényesítés és a satufékes iszlám kritikai gondolkodás között félúton élhető társadalmat hozott létre a civilizált világban, és kellő önmérséklettel biztosítja a fenntartható fejlődést. Kellemes életteret nyújt többek között a zsidó kisebbség számára is, amely Izraelben az ortodoxia és az erőszak ősi állapotába zuhant vissza, mivel saját tömör közegében nem volt képes élhető társadalmat kialakítani. Egy izraeli bevándorlási illetékes szavaival: "nem lehet mindenki orvos és ügyvéd, utcaseprőkre is szükség van". A középkori állapotokat őrző, iskolázatlan iszlám hívek pedig merényletek sorozatát követik el zsidók és keresztények ellen, ékesen bizonyítva, hogy a teljes alávetés sokkal inkább nyugtalanító erőszakforrás, mint optimális létállapot a homo sapiens sapiens számára.
A zsidók Mózes törvényeinek betűjét és a kellemes földi életet tartották fontosnak, Jézus az Istennel és az embertársakkal való szeretetkapcsolatot és a törvények szívből követését hangsúlyozta, hozzátéve, hogy "irgalmasságot akarok, nem áldozatot". Mohamed Isten törvényeinek feltétlen követését helyezte előtérbe, Jézushoz hasonlóan elítélve a zsidók által rendszeresített értelmiségi jogászkodást. Itt véget is ér a hasonlóság. Az iszlám visszahozta a Jézus által megtiltott állatáldozatot, érvényben hagyta az arab törzseknél szokásos Kába-kő kultuszt, s talán a legfontosabb, hogy szentté nyilvánította a "jó" célt szolgáló erőszakot, amelyről Jézus azt tanította, hogy "ki karddal támad, kard által vész". A Biblia logikai alapon feldolgozható könyveivel ellentétben Mohamed tanítása költői szépségben tündököl, az értelem helyett az érzelmeket szólítja meg. Ez sajnos nem kedvez sem az eredeti tanítás módszeres vizsgálatának, sem az ebből kiinduló esetleges iszlám reformációnak.
Összességében azt mondhatjuk, hogy az iszlám az arab törzsek természetvallását ötvözte a zsidó vallás ortodox szokásaival, a végtelenségig meghosszabbítva a Közel-Keleten dívó szokást, melynek hódolva a filiszteusok (palesztinok) és zsidók kölcsönösen egymás levágott előbőrét gyűjtögetve ütötték agyon üres óráikat. Jézus ehhez képest lehetőséget adott az önálló gondolkodásra, nem feltétlen tekintélytiszteletet, hanem tiszta szívet és emberszeretet követelt meg, továbbá a leghatározottabban elutasította az erőszakot.
A zsidók ma már nem ragaszkodnak mereven Mózes törvényeihez, az évezredek során a szabályok korlátozóból kellemessé csavargatásának talaján brilliáns szellemi hagyományt alakítottak ki, vezető szerepet értek el a tudomány és a műszaki fejlesztések terén. Meghatározó mértékben járultak hozzá a pénzügyi rendszer, a szórakoztatóipar, az amerikai életforma és a belőle táplálkozó mai európai kultúra arculatához. Az iszlám filozófia, csillagászat, matematika és gyógyászat Kr. u. 1000 táján még az írástudatlan keresztény tudomány előtt járt. Azóta viszont nem sokat fejlődött, a teljes alávetés ugyanis nem kedvez a gondolkodásnak, az észbeli gyarapodásnak. Az iszlám 600 évvel modernebb helyzetből indult a kereszténységnél, mégis ott tart ma, ahol Krisztus követői 600 éve.
Az igazhitűek számára épp úgy értelmezhetetlen fogalom a kritikai gondolkodás, ahogy a diaszpórában élő zsidók számára az önmérséklet. A kereszténység a padlógázas zsidó önérvényesítés és a satufékes iszlám kritikai gondolkodás között félúton élhető társadalmat hozott létre a civilizált világban, és kellő önmérséklettel biztosítja a fenntartható fejlődést. Kellemes életteret nyújt többek között a zsidó kisebbség számára is, amely Izraelben az ortodoxia és az erőszak ősi állapotába zuhant vissza, mivel saját tömör közegében nem volt képes élhető társadalmat kialakítani. Egy izraeli bevándorlási illetékes szavaival: "nem lehet mindenki orvos és ügyvéd, utcaseprőkre is szükség van". A középkori állapotokat őrző, iskolázatlan iszlám hívek pedig merényletek sorozatát követik el zsidók és keresztények ellen, ékesen bizonyítva, hogy a teljes alávetés sokkal inkább nyugtalanító erőszakforrás, mint optimális létállapot a homo sapiens sapiens számára.
Nem tartozom a kalákádhoz, mert nem értek egyet nagyjából sem azzal, hogy a 21. század világát néhány nagy vallás világképén keresztül próbálod meg értelmezni annak ellenére, hogy soha nem volt ennyire sokszínű a világ egyik nagy világvalláson BELÜL sem.
VálaszTörlésNem is Neked küldöm át a linket, hanem az esetleges "józan ítélőképességű" olvasónak.
Előre borítékolom, Laci, hogy szerinted (1) ennek a cikknek semmi köze ahhoz, amiről írsz; (2) eleve gáz, hiszen a NOL-on jelent meg; (3) nem is keresztény az ilyen, akit zavar a fundamentalista keresztény eszmék rátelepülése a civil lakosságra és beépülése az annak idején demokratikusan létrehozott, világnézetileg (és nem értékek szempontjából!) semleges államba.
http://nol.hu/belfold/20120511-a_magyarok_hatabol_bocskorszijat_lehet_hasitani
"Összességében azt mondhatjuk, hogy az iszlám az arab törzsek természetvallását ötvözte a zsidó vallás ortodox szokásaival, a végtelenségig meghosszabbítva a Közel-Keleten dívó szokást, melynek hódolva a filiszteusok (palesztinok) és zsidók kölcsönösen egymás levágott előbőrét gyűjtögetve ütötték agyon üres óráikat." -- Laci, ez intellektuális formába öntött változata a náci zsidógyalázásnak (nagyorrú, pajeszos, csúnya emberek).
VálaszTörlésRáadásul vagy fogalmad nincs a körülmetélkedésről kultúrtörténetéről, vagy úgy döntöttél, figyelmen kívül hagyod, hogy üthess egyet a zsidókon mint barbár népen.
A körülmetélkedés rituális tartalma eredetileg a gonosz elleni védelem volt. Az odavetett emberi testrész magára vonzza a gonoszt, így maga az ember megmenekül a gonosztól. Ha tetszik, áldozatnak is tekinthető ez, mint a gyík ledobott farka.
(Az, hogy a körülmetélkedést szabadidős tevékenységként állítod be, szándékos tiszteletlenség egy másik vallással szemben -- hogy tetszene, ha az észak-amerikai kereszténységet fikáznám ugyanezzel olyan alapon, hogy ott gyakorlatilag minden fiúgyermeket körülmetélnek, csak már nem rituális szempontból, hanem kulturális normávvá vált megszokásból?)
Apróság, hogy az Újszövetség szerint Keresztelő Szent Jánost és Jézust is körülmetélték (nyilván csereberélték aztán az aszott bőrdarabkákat, mert nem volt még autóskártyájuk meg pikacsus albumuk).
Ugyancsak apróság, hogy a Te egyházad, Laci, 1960-ig ünnepnapot szentelt Jézus körülmetélésének, azaz történeti léptékben a Te egyházad is ott volt azok között, akik "végtelenségig meghosszabbították" a körülmetélkedés hagyományát, sőt, ÜNNEPELTÉK azt. Feltételezem, hogy erről vagy nem tudtál (végül is 1960 után születtél), vagy pedig tudatosan ignoráltad, ami nem mást jelent, mint a "józan ítélőképességű" olvasók szándékos, manipulatív becsapását, akik írásod alapján jól kiröhögik a primitív zsidókat, miközben fogalmuk sincs arról, hogy a Te vallásod teológiai hagyománya szerint a körlmetélkedés az ószövetségi hitből igazolható SZENTSÉG.
Egyszerűbben is fogalmazhatok: katolikus szempontból a körülmetélkedés gúnyolásával meggyalázod saját vallásod szentségeit. A körülmetélkedés az ábrahámi hagyományban az Istennel kötött SZÖVETSÉG jele (Ter 17,9-14). Ebből űzöl csúfot ugyanazzal a vitriollal, amely a náci pamfletekből fröcsög.
Mindezt nyugodtan hagyd figyelmen kívül; nyilván nem várhatom el Tőled, hogy átgondolj bármit. De a "józan ítélőképességű" olvasó megérdemli, hogy tudja: a körülmetélkedés kigúnyolásával szeretett Jézusodat is arculütöd -- vagy tudatlanságból, vagy gonoszságból (tertium non datur, sajnos).
Kérésedre: http://atis.freeblog.hu/archives/2012/05/11/Elobor_es_sotetseg/
VálaszTörlésA "tertium non datur"-t felül kell bírálnom. A harmadik lehetőség az, hogy írás közben you got carried away, elszaladt Veled a ló, és azóta sem olvastad vissza, mit műveltél.
VálaszTörlésA témában kialakult tabudöntögető vita alapján megtoldottam az egyik kulcsmondatot, hogy könnyebb legyen az értelmezés:
VálaszTörlésAz igazhitűek számára épp úgy értelmezhetetlen fogalom a kritikai gondolkodás, ahogy a diaszpórában élő zsidók számára az önmérséklet, a keresztények számára a spontán életöröm, a buddhisták számára a világ szépségének csodálata, vagy az ateisták számára a túlvilági jutalomra törekvés.