2012. június 9., szombat

Áttérjek? 7. rész, Bahá'i hit

Mi lenne, ha bahá'i hitre térnék?

Először is, hagynám magam meggyőzni az alábbi "eladási" érvek által. (Forrás: www.bahai.hu)
1. Mit adott nekem a bahá’í hit? Én minden vallásra úgy tekintek, mint Isten a földi élethez adott „használati utasítására”. Így a szememben a bahá’í vallás nem más, mint a mai kor embere számára összeállított, legkorszerűbb „felhasználói kézikönyv”. (Laci)
2. 3 jó érv arra, hogy valaki bahá’í legyen: a tanítások logikusak, de a szívhez is szólnak; könnyebben érthetővé válik a többi vallás; jó közösséget találhatunk. (Zsóka)
3. Miért vagyok bahá’í? Gyerekkorom óta keresem Istent. Felnőttként pedig felismertem, hogy – az egész Föld egy nagy ország, és mindenki egyenlőnek születik, az élet célja, hogy Istent megismerjük és szeressük, embertársainkat pedig segítsük. (Marika)
4. 3 jó érv arra, hogy valaki bahá’í legyen: A hitélet meglehetősen szabad, nincsenek szertartások vagy egyházi adó, viszont aki keresi, megtalálhatja Istent és saját helyét a világban, azt, hogy miként szolgálhatja az emberiség fejlődését. (Levente)
5. Hogyan lettem bahá’í? Tetszett, hogy a bahá’í hit azt tanítja, hogy a nagy világvallások ugyanannak a Könyvnek a különböző fejezetei és mindegyik Isten Útja. A bahá’í hit adott életemnek értelmes célt. (Mariann)

Egyetértek ezekkel a gondolatokkal, szimpatikusak a nyilatkozók, nézzük, mi a teendő. A vallásalapító Bahá'u'lláh fő tanításait tartalmazó kézikönyvet pár évvel ezelőtt kaptam kölcsön bahá'i hitű kollégámtól, Pétertől, de reménytelenül elakadtam benne. Bahá'u'lláh életműve mintegy 15 ezer levélre, azaz mintegy 30 ezer oldalra rúg, az ebből zanzásított 350 oldalas könyv annyira komplex és olyan nehezen áttekinthető, hogy tovább kéne egyszerűsíteni. Szerencsére a hazai honlap szerkesztői már megtették, íme a Tan lényege.

A vallások egysége
Mivel csak egy Isten létezik, ezért Istennek egyetlen vallása van, mely különböző helyeken és korokban más és más formát ölt. A Mindenható Isten minden néphez elküldte az Ő Hírnökét és Prófétáit. A létező vallások (mint a zsidó vallás, kereszténység, iszlám, buddhizmus, hinduizmus) ugyanattól az Istentől származnak. Ahogyan a betegségek gyógyítása más és más szakorvost és gyógymódot igényel, úgy gondoskodik Isten korról-korra az emberiség szellemi gyógyulásáról az Ő Megnyilvánulásainak útmutatásain keresztül.
Mi a közös a vallásokban
A gyermek különböző személyektől kap nevelést: kezdetben a dadustól, majd a tanártól és végül a professzortól. Bahá’u’lláh szerint az emberiség nevelői az isteni megnyilvánulások, akiket a világvallások alapítóinak ismerünk. Egy Isten van. Ugyanaz az Isten küldte Mózest, Buddhát, Jézus Krisztust, Mohamedet, hogy az emberiség fejlettségi szintjéhez kapja a vezérvonalat. A vallások egységének megértése hatalmas energiákat fog felszabadítani az emberiség jólétéhez és fejlődéséhez.
Fejlődő kinyilatkoztatás
A történelem során az emberiség sokszor, többféleképpen megtapasztalta Isten gondoskodó szeretetét. Buddha, Mózes, Jézus vagy Mohamed mind ugyanazt az üzenetet adták át, ugyanattól az Istentől, csak az adott kor és kultúra nyelvén megfogalmazva. Mindig más alakban, más formában és látszólag más tanítással érkezett el Isten Hírnöke az emberiséghez annak érdekében, hogy ott és akkor megértsék korának népei. A mi korunkba is megérkezett Az, Akit elődei oly sokszor megjövendöltek.
A Föld egy ország
Az emberiség egy tőről fakad. Egy fajhoz tartozik, ugyanolyan isteni teremtmény minden egyes tagja. Hogy miért van mégis eltérés ember és ember között neme, bőrszíne, felépítése, nyelve és kultúrája vonatkozásában? Hát nem az a legcsodálatosabb, ha egy kertben a virágok sokszínűségükkel, formagazdagságukkal ragadják meg a tekintetet? Milyen unalmas lenne az a kert, ahol ezrével csak egyszínű, egyforma virágok lennének? Élvezzük a sokszínűséget, hiszen valamennyien egyazon kertnek és Kertésznek vagyunk a virágai!
Az emberiség egysége
A valódi egységre az emberi test ad példát: Testünk szerveinek el kell fogadni egymás különbözőségét, minden rész más módon járul hozzá a közös jóléthez. Ha a testrészek nem fogadják el egymás különbözőségét, azaz ragaszkodnak előítéleteikhez, közös boldogulásuk is lehetetlen. Bahá’u’lláh szerint, amíg az emberiség nem fogadja el egységét, nem orvosolhatók jelenkori problémáink. Az emberiség egységének felismerése a fejlődés új hajtóerejéül fog szolgálni.

Ezt elvben csak lelkesen igenelni tudom! A gyakorlatban a fenti öt bekezdés sajnos indokolatlan hurrá optimizmust tükröz: az 1817-ben Perzsiában (Iránban) született Bahá'u'lláh-t bebörtönözték, üldözték, száműzetésbe kényszerítették. A bahá'i hívőket azóta is keményen üldözi az intoleránsan muszlim iráni rezsim. Pontosítást igényel az a tétel is, hogy minden nagy világvallás egyformán Isten útja. Minden nagy monoteista vallás alkalmas arra, hogy istenkeresű lélekkel kiteljesedjünk benne. Ugyanakkor minden nagy monoteista vallás bizonyos fokig ki van téve a Tant erre vagy arra kiforgatók törekvéseinek: ha kettős mércével sanyargatnád embertársaidat, a judaizmus a te platformod; ha kardot akarsz rántani, az Iszlám nevében könnyen megteheted; ha bigottul el akarod rontani mások örömét, a kereszténység ideális vadászterep számodra. Jó hozzáállással az ember jó lehet akárhol, de azért tudjuk, hogy ez nem mindenhol egyformán könnyű. Rossz hozzáállással szintén bárhol lehet rossz az ember, de egyes világmodellek keretében ez sokkal könnyebben megvalósítható.

A rövid leírásból nem evidens, ám Bahá'u'lláh szövegeit olvasva annyi mindenképpen világossá válik, hogy a bahá'i hit iszlám alapokra épül. A fő tanítások 350 oldalából legalább 300 oldal Isten nagyságát, hatalmasságát, mindenhatóságát dicsőíti -- szerintem meglehetős szószátyársággal. A hiperhozsannázás az Iszlám fő külső jegye. Ennek alapján megkockáztatom, hogy a bahá'i hit egy Iszlám 2.0, avagy egy megreformált, korszerűsített és liberalizált Iszlám. Praktikus így, másképp esélye sem lenne a sok egyéb mellett a keresztény térítést is halállal büntető kőkorszaki iszlám világban. A világbéke érdekében lelkesen támogatom a kereszténység és a bahá'i hit közötti párbeszédet.

Mivel a bahá'iok szerint keresztényként érvényesen követhetem Isten útját, nem kell áttérnem. Mivel katolikus kereszténységem szerint egy istenre nyitott bahá'i a hite és jó cselekedetei által nyugodtan üdvözülhet, neki sem szükséges kereszténnyé válnia. A világ jobbá tételéért végzett közös munka feltételei rendelkezésre állnak, már csak az együttműködés gyakorlati részleteit kell kidolgoznunk.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-6-resz-tao-konfucianizmus.html

2012. június 8., péntek

Lesz-e szembenézés?

Az előző poszt kapcsán bukkantam e nem túl friss írásra Kertész Imre a Le Monde-nak adott interjújáról, és az alábbi észrevételt küldtem rá.

"Kertész Imre nem volt mindig ilyen feledékeny, ebben a beszélgetésben még emlékezett rá, hogy baloldali szélsőség is létezett: http://www.youtube.com/watch?v=EsyGPcGQk-M

Traumatizált lelkű embertől nem várok feltétlenül ésszerű, következetes logikát, de ha egyszer szert akarna rá tenni, íme néhány pontosítás:
1. A Holokauszt német fennhatóság alatt működött, Magyarország a megszállása után, német vezénylettel vett részt a transzportok elindításában.
2. Ha Horthy lemond '44 tavaszán (erkölcsi bizonyítványunk szempontjából jól tette volna), akkor aligha adhat ki parancsot a budapesti gettó elszállításának leállítására, így a ma haragos zsidó túlélők döntő többsége nem élne, nem tudná festékkel leönteni a szobrát.
3. A Zsidó Tanács szervilitása és kollaborációja nélkül a Holokauszt nem jöhetett volna létre.
4. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha a '30-as évek közepén Európa társutas baloldali értelmisége nem huny szemet mintegy 5 millió ukrán holokausztja felett -- ezzel szilárdította meg Hitler eltökéltségét és erősítette a nemzetben gondolkodók rettegését a Szovjetuniótól. Ha nincs rettegés, Horthy más pályán manőverezhetett volna, és a magyar zsidóság egészét is megmenthette volna, nem csak a budapesti gettó lakóit.
5. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha Trianon nem teszi irracionálisan sértetté a németeket és a magyarokat. Nem lett volna miért minden áron revansra vágyni. A nagyhatalmak eleve eldöntötték, hogy Magyarország helyett a területeit elnyerőkkel tárgyalnak, nem volt kihez átállni. Zárt pályán haladtunk előre, egészen a háború végéig. Képmutatás a szövetségesek rövidlátó igazságtalanságáért is a magyarokat hibáztatni.
6. A Holokauszt szintén nem jöhetett volna létre, ha a szövetségesek nem vonakodnak máig megmagyarázatlan okból közbelépni. Sztálin asszisztált a varsói gettó felszámolásához, a szövetségesek asszisztáltak a számukra is ismert módon teljes gőzzel működő haláltáborokhoz. Gyáva opportunizmus nem követelni szembenézést a nagyhatalmaktól, kettős mérce a marginális, illetve félpozitív szerepet játszó, a zsidó túlélést még német megszállás alatt is legnagyobb számban biztosító Magyarország nyitott kapuján dörömbölni; jellemtelenség felfelé nyalni, lefelé taposni.
7. A magyar szembenézés megtörtént, a Holokauszt tény, minden magyar történelemkönyvben kellő súllyal szerepel, a magyar részvétel tényeivel együtt. Csak Horthy szerepe maradt egyoldalúan negatív, ezen kell a történelmi hűség végett változtatni, de ez már zsidó oldali szembenézést igényel. A magyar szembenézés megtörtént, a bocsánatkérés megtörtént, a kártalanítás megtörtént, a zsidó oldali szembenézés és megbocsátás nem történt meg, pedig erősen ideje lenne.
8. Kertész úr leszólja a transzportokat német vezénylet alatt összeállító csendőrök hazáját, és inkább a Holokauszt kivitelezőinek fővárosában él, büszkén, szabadon, boldogan. Ha neki megfelel, nekem is, de ez teljesen megbicsaklott identitásra, szétesett logikára vall: a Stockholm-szindróma klasszikus esete.
9. A Kertész Imre által Európának aposztrofált hely nem létezik. Európa önmagukat képviselő nemzetekből áll, az európaiság a saját nemzet szeretetét és vállalását feltételezi. A franciák nemzeti érdekből újratárgyalják a "fiskális paktumot", a britek nemzeti érdekből ellenzik a náluk már létező bankadó európai szintűvé tételét, hogy ne kelljen közös kasszába tenni a bevételüket, a németek ellenzik az autók CO2 kibocsátási normáit, mert nemzeti érdek nagy motorral szerelt erős autókat gyártani, legyenek bár rákkeltő dízelszörnyek vagy globális felmelegedést okozó terepjárók. A nemzeti érdek nem ütközik az európaisággal, ez az évszázad átverése ... lenne, de most már a magyarok is kezdenek felzárkózni a többi európai néphez, és nem vevők minden butaságra.
10. Kérem, nézzenek szembe a baloldal XX. századi történelemben és a Holokauszt elindításában játszott szerepével, nézzenek szembe a nagyhatalmak Holokausztot megengedő szerepével, nézzenek szembe a magyar szembenézéssel, nézzenek szembe a megbocsátás elodázhatatlanságával, az egységes mércén alapuló konstruktív zsidó-magyar együttélés igényével, és nőjenek fel a 21. századhoz.

Csak bátraknak

Mindkét nyilatkozó holokauszttúlélő, s bár mindketten erősek, mindketten a sors kegyéből maradtak életben. Mindketten maradandó sérüléseket szenvedtek. Másképp dolgozták fel a traumát, másképp élnek tovább, más válaszokkal közelítenek a nagy kérdésekhez.

Melyikük jött ki jobban élete meghatározó tragédiájából?

http://www.youtube.com/watch?v=EsyGPcGQk-M (a kérdések halkak, erősen fülelni kell)
http://nepszava.com/2012/02/magyarorszag/kertesz-szerint-ismet-horthysta-az-atmoszfera.html

http://www.youtube.com/watch?v=nh-z4COwP9o (forrás: talita.hu)

2012. június 7., csütörtök

Kitöltöm a kérdőívet 2. rész

9. Legyen-e szabadvállalkozási zóna ott, ahol a legnagyobb a munkanélküliség?
 - a munkanélküli segély többe kerül, mint az adókedvezmény, ezen nincs mit gondolkodni
 - válaszom IGEN

10. Vissza kell-e szorítani a monopóliumokat, esélyt adva a kisebb vállalkozásoknak?
 - a monopólium a piacgazdaság megcsúfolása, persze, hogy vissza kell őket szorítani
 - a franciák minden eszközzel a kisvállalkozásokat támogatják, a németek minden eszközzel a saját vállalataikat, legyenek kicsik vagy nagyok
 - válaszom IGEN

11. A közüzemi szolgáltatásokat tartsuk-e köztulajdonban?
 - Európa egyetlen országában sem vált be a privatizációjuk, a fogyasztókat lenyúlták, az árakat felemelték, a szolgáltatás nem fejlődött
- válaszom IGEN

12. Szociális szövetkezetek alakuljanak-e a segélyezettek megélhetését segítve?
 - a segélyből élők aktívvá tétele létfontosságú
 - válaszom IGEN

13. Többet tegyen-e az állam a devizahitelesekért?
 - még bőven lehetnek, akik minden erőfeszítésük ellenére bajban vannak, segíteni kell rajtuk
 - válaszom IGEN

14. Az alacsonyabb jövedelműek készpénzben kapják-e a cafeteriát?
 - a cafeteria megélhetési célra ugyanúgy felhasználható, mint a készpénz
 - válaszom NEM, de ez csak egy lehetséges vélemény -- ki-ki döntsön ízlése és helyzete szerint

15. A létfenntartási cikkek ÁFA-ja legyen alacsonyabb, a luxuscikkeké magasabb?
 - ezen sem kell töprengenem
 - válaszom IGEN

16. A kormány megőrizze-e a nyugdíjak vásárlóértékét?
 - a nyugdíjbefizetések minden évben csökkennek a népességcsökkenés miatt
 - ideje összekötni a kettőt, és a nyugdíjemelést a születésszámhoz igazítani
 - válaszom NEM, ezzel a kiegészítéssel: "a nyugdíjat az előző évi születésszámhoz kell indexálni"

Ezek a kérdések sokkal jobban sikerültek, mint a nemzeti "konzultáció" előző köre. Az esetek háromnegyedében a válasz elsőre egyáltalán nem nyilvánvaló. Ez így helyes, így valódi a konzultáció. Küldjük vissza minél többen a kérdőívet.

2012. június 6., szerda

Kitöltöm a kérdőívet 1. rész

Ön mit gondol? - érdeklődik a kormány a frissen kézbesített kérdőívben, s mivel bonyolultak a kérdések, megpróbálom őket közérthetővé tenni. Nyilvánosan válaszolok.

A kérdéseket nem szó szerint, hanem zanzásított változatban közlöm. Ha bármit tévesen értelmeznék, szóljanak a józan ítélőképességű olvasók.

1. Az átalányadó kiterjedjen-e a 20 fő alatti cégekre?
 - átalányadózni annak éri meg, aki kevés költséggel viszonylag jól keres
 - ez újságírókra, alkotókra, szellemi dolgozókra szokott igaz lenni, nem a kisvállalatokra
 - viszont ha nem való nekik a kedvezmény, legfeljebb nem veszik igénybe, tehát válaszom IGEN

2. Adó- és járulékmentes legyen-e a nyugdíj mellett végzett munka?
 - kevés a munkahely, sok a munkakereső, ezért minden nyugdíjas dolgozó elveszi valaki elől a lehetőséget
 - különösen magas a pályakezdők munkanélkülisége, valahogy csökkenteni kell
 - válaszom IGEN, de szó szerint ezt írom a válaszok alá:  "épp annyi támogatást kapjanak a nyugdíjas dolgozók, amennyit a pályakezdők"

3. A gyermekes családok szocpoljából új autót is lehessen venni?
 - szóval vagy lakás, vagy új autó...
 - a gyermekvállalást minden eszközzel ösztönözni kell, az autó vonzó eszköz lehet
 - válaszom IGEN

4. Maradjon-e a nagyvállalati és bankadó akkor is, ha az EU ellenzi?
 - a nagyvállalatok minimális adót fizetnek, a bankok maximális hasznot értek és érnek el
 - az EU legtöbb tagállama tojik rá, mi nem tetszik Brüsszelnek, mert a saját nemzetét képviseli
 - az IGEN válasz legitimitást ad a Fidesznek, szabad kezet kap, hogy mi legyen a multi- és bankadóval
 - válaszom IGEN

5. Ösztönözze-e a kormány a rugalmas munkavállalási lehetőségeket, a nők és kisgyermekes anyák munkába állása érdekében?
 - a gyermekvállalás egyik fő ösztönzője lehet, ha az anyák úgy érzik, hogy babát vállalni nem a karrier vége
 - minden eszközzel ösztönözni kell a munkába állásukat, a rugalmas munkalehetőség vonzó ösztönzést jelent
 - válaszom IGEN

6. Folyamatosan emelkedjen-e a minimálbér?
 - a magyar minimálbér nyomorúságosan alacsony
 - annyira alacsony, hogy emelése nem veszélyezteti a versenyképességet (a francia minimálbér pl. 1400 euró, kb. 400eFt, a portugál minimálbér 600 euró, kb. 170eFt)
 - nem éhbérrel, hanem piacképes termékekkel lehet jólétet elérni, kiváló példa erre Németország
 - evidens, hogy folyamatosan emelni kell a bűnalacsony minimálbért, válaszom IGEN, alá ezt írom: "piacképes magyar termékeket is kell fejleszteni"

7. Kapjanak-e adókedvezményt a munkahelyet teremtő cégek?
 - a munkahelyhiány problémáink fő oka, így ezen nincs mit gondolkodni
 - válaszom IGEN

8. A mainál több eszközzel kell munkához segíteni a fiatalokat?
 - általános európai probléma a fiatalok óriási munkanélkülisége
 - mindent el kell követni az enyhítésére
 - válaszom IGEN

Folyt. köv.

Áttérjek? 6. rész, Tao - konfucianizmus

Mi lenne, ha taoista/konfucianista lennék?

A bőség zavarába esnék, mert választhatnék, hogy a hagyományos kínai sámánista/politeista modellt, a Konfuciusz hirdette alázatetika elsőbbségét, vagy a Lao Ce által hirdetett panteizmust fogadom-e el. Valójában még választanom sem kellene, mert ezek mindegyikét egyszerre is vallhatnám, plusz a buddhizmust, a judaizmust, a kereszténységet, az iszlámot, a sintót és bármit. Látszólag csodálatos lehetőség a vallások hipermarketjében bolyongani polctól polcig, kutyakaját önteni a mélyhűtött zöldborsóra, virslit harapni a lekvárhoz, de azért nem ennyire kaotikus a helyzet.

A taoizmus (az Út tana) egy átfogó világmodell, amelyben a Tao egyszerre jelöli a mindenséget és annak törvényeit. A világ maga: Tao. A világ működése: Tao. A boldogulás útja: Tao. A bölcsesség útja: Tao. Rejtélyes? Európai ésszel feltétlenül. Kínai alázattal rá lehet érezni a rendszerre.

Más megközelítésben a világ minden területe két ellentétes erő egyensúlyára épül: fény-árnyék, férfi-nő, kemény-lágy, meleg-hideg. Ha dinamikus egyensúlyban vannak, az jó. Ha megbomlik az egyensúly, az rossz. Az Út tehát a világ erőpárjainak egyensúlyban tartása. Ez a taoizmus lényege.

A konfucianizmus névadója a Kr.e. 6-5. évszázadban élt kínai bölcs, Konfuciusz. Tanát 499 mondás formájában jegyezték le tanítványai a Lun jü (Beszélgetések és mondások) című kötetben. Minden magyarázatnál többet ér, ha idézek belőle néhány mondást:
1/3. Az okoskodó beszéd és a nagyképű modor ritkán fér össze a jóindulattal.
1/4. Minden nap három szempontból vizsgálom meg magam: hű vagyok-e azokhoz, akiket képviselek; megbízható vagyok-e a barátaimmal; gyakorlom-e a tanításokat.
1/14. A nemesember nem eszi tele magát, nem keresi a könnyű életmódot, gyors ügyintéző, körültekintően fogalmaz. Láthatóan a tanulásnak szenteli magát.
1/16. Ne az zavarjon, hogy mások nem értékelnek. Az zavarjon, ha te nem értékelsz másokat.
2/4. Tizenöt évesen tanulni vágytam; harmincévesen kialakítottam az álláspontomat; negyvenévesen már nem ringattam magam illúziókba; ötvenévesen tudtam, mire rendeltettem; hatvanévesen felismertem, mi igaz abból, amit hallok; hetvenévesen vétek nélkül követhettem szívem vágyait.
2/10. Vizsgáld meg indítékait, kövesd cselekedetei irányát, figyeld, nem feszeng-e -- így nyitott könyv lesz számodra az ember!
2/15. Tanulni gondolkodás nélkül kárba veszett munka -- gondolkodni tanulás nélkül kétségbeejtő.
2/16. A szélsőségeknek nekitámadni veszélyes  csak igazán.
3/12. Mikor az ősöknek áldozatot mutatunk be, éreznünk kell a jelenlétüket. Ha szent áldozatot mutatunk be az isteneknek, éreznünk kell a jelenlétüket. Ha nem érzem a jelenlétüket, az olyan, mintha nem áldoztam volna nekik.
4/9. A tudós, aki az Útra vágyik, de megveti az ócska ruhát és a gyönge kosztot, említésre sem méltó.
4/18. Szüleid szolgálatában tapintatosan tégy javaslatot, ha nem fogadják meg, légy tisztelettudó, ne engedetlenkedj, viseld a terhet, és ne panaszkodj.
5/19. Csin Wen Cü háromszor is meggondolt mindent, s csak azután cselekedett. Ezt hallván így szólt Konfuciusz: "elég lenne kétszer meggondolnia".
6/24. Ha egy jóindulatú embernek azt mondják, valaki beesett a kútba, lemászik érte? - kérdezte Caj Wo. Miért mászna? Egy nemesembert oda lehet hívni, de nem lehet kelepcébe csalni. Megpróbálhatod becsapni, de nem fog sikerülni - válaszolta Konfuciusz.
8/9. Elérheted, hogy a nép kövessen, de tudásra nem kényszerítheted.
12/7. Cü Kung az uralkodás titkáról kérdezte a mestert. Elég étel, elég fegyver és a nép bizalma - felelte Konfuciusz. Ha valamelyikről le kell mondani, melyik legyen az? - kérdezte Cü Kung. Mondj le a fegyverről - szólt Konfuciusz. Ha egy másikról is le kell mondani, melyik legyen a kettő közül? - folytatta Cü Kung. Mondj le az ételről. Halál ősidők óta létezik, de bizalom nélkül a nép helytállni képtelen.
(Forrás: http://www.confucius.org/lunyu/lange.htm)

A bölcsességnek e gyöngyszemei jól mutatják, hogy Konfuciusz számára az ősök és feljebbvalók tisztelete, az engedelmesség és alázat fontosabb, mint hogy a világ végső titkai ügyében mi az "igazság". Etikája lehetővé teszi az ősök tisztelete, a politeizmus, a panteizmus, a buddhizmus és tetszőleges modern tanok együttélését, akár szintézisét is. Ez tette kétezer éve hatalmassá a kínai kultúrát, ez tette mára a világ legnépesebb országává Kínát. Mint mindennek, ennek a felfogásnak is van gyönge pontja.

Kína elsőként találta fel a puskaport, de nem harcászatra, hanem tűzijátékra alkalmazta. A puskapor így az Iszlám terjedését hozó török hódítások eszköze lett. Kína épített elsőként világjáró flottát, de önmérsékletből elpusztította. A felfedezéseket ezáltal a keresztény gyarmatosítókra hagyta. A nemcselekvés etikájával óvatlanul lepkeszárny effektust indított be, ennek köszönhette későbbi gyarmatosítását, a gyarmatosítás által megbontott egyensúlynak köszönhette még később a kommunizmus egyeduralmát. A Középső Királyság végre kilábalóban van a hosszú lejtmenetből, de ezt már nem a hagyománytiszteletnek, hanem a nyugati ipar átvételének köszönheti.

A hagyományos egyensúly átmenetileg felborult. Kína végre felvállalta a létszámából és helyzetéből adódó szerepet, magasabb technikai-jóléti szinten kell újraalkotnia fény és árnyék, keménység és lágyság, férfi és nő dinamikus összhangját.

Tisztelettel és örömmel olvasom a kínai bölcselőket, de nem leszek taoista-konfucianista, mert nincs kihez csatlakoznom: már a kínaiak sem azok. Szívesen csatlakozom viszont a globális fenntarthatóság etikáját keresőkhöz.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-5-resz-moon-egyesito-egyhaz.html

2012. június 5., kedd

Áttérjek? 5. rész, Moon Egyesítő Egyház

Mi lenne, ha belépnék Moon úr egyházába?

Hosszú és izgalmas olvasmányélmény keretében megtudhatnám, hogyan alapította a koreai Sun Myung Moon a szabatos nevén Szentlélek Egyesület a Világ Kereszténységének Egyesítéséért nevű egyházat 1954-ben. A múlt század '30-as éveiben nagy vallási megújulás pezsdítette fel Korea életét. Keresztény (presbiteriánus) hittérítők munkája nyomán sokan keresztények lettek, aztán magukra maradva "kereszténnyé" alakultak, és várták a jelet. 

Moon úr egyik rokona, Kim-baek Moon úr azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy ő Jézus, és Korea az új Izrael, ahol minden zsidó és keresztény egyesülni fog.Kim megalapította az Izrael-Jézus Egyházat, amelyben Moon úr is teológiai tanulmányokat folytatott, és amelynek igehirdetője lett, míg saját látomást nem kapott arról, hogy ő a Messiás, és feladata Jézus félbehagyott művének beteljesítése a második eljövetel formájában. Ennek jelentős akadályát képezte egy hagyományos házasságszerzéssel rálőcsölt házsártos feleség, aki nem szimpatizált az üggyel. 

Moon úr fiatalkora óta mellékállású látnok, előre látta egy hajó aknára futását, és a következőre szállt fel, unokatestvérének hónapra pontosan megjósolta a II. világháború végét. Egy dolgot nem látott előre, vagy nem tekintette akadálynak: 1946-ban Észak-Koreába utazott, és ott 6 évre lecsukták a hatalmat magukhoz ragadó kommunisták. Távolléte nem használt a házasságának, ám annál nagyobb hasznára vált vallásalapítói fejlődésének. 

A börtönben két másik látnokkal ismerkedett meg: egy férfi rabtársa igazolta, hogy látomása szerint valóban Moon úr a Messiás, és ezt megerősítette egy fogva tartott hölgy is. Neki Jézus jelent meg, elpanaszolta, hogy József hanyag apja volt, Mária pedig nem szerette, nem vett neki új ruhákat, még születésnapján sem, s erre tekintettel Jézus most új anyát keres, sőt meg is találta, jelesül a bebörtönzött hölgy személyében. E hölgy szintén hitet tett Moon úr messiási volta mellett. 

Moon úr kifejtette tételeit: 1. Ádám és Éva hibát követett el, mikor Sátán biztatására azelőtt szexelt, hogy tökéletessé vált volna Istenben; 2. Jézusnak nem kellett volna keresztre feszülnie, hanem családot alapítva kellett volna létrehoznia Isten földi országát; 3. az új Messiás tökéletes családot alapít, és az egész emberiséget örökbe fogadva mindenkit megszabadít az áteredő bűntől.E tételek a bebörtönzött látnok hölgy (Jézus új anyja) lelkes helyeslésével találkoztak, olyannyira, hogy saját lányát ajánlotta tökéletes messiásnénak. Moon úr elvben jónak találta az ötletet, de megjegyezte, hogy momentán házas. Ezt a forgatókönyvet tehát átmenetileg elvetették, ám Moon úr szabadulása és egyházalapítása után, 1959-ben elvált a feleségétől, és elvette a fogvatartott hölgy kicsiny lelkiségi csoportjának egyetlen életben maradt fiatal nőtagját (ne feledjük: a történet az '50-es évek Észak-Koreájában játszódik, ahol olcsó az emberélet, és a kommunista világnézeten kívül minden gondolatkísérlet halálos). 

A részben Dél-Koreában, részben az Egyesült Államokban tevékenykedő Mr. Moon azóta a Tökéletes Férj, neje a Tökéletes Feleség, ők ketten a Tökéletes Szülők, a Messiás és Társmessiás. Együtt hirdetik a bűntől tökéletesedés útján történő megváltást. Tervük szerint Észak és Dél, Kelet és Nyugat emberei, fehérek, sárgák, barnák és feketék egyesülnek a közös emberiségben, ezt Moon úr tömeges esküvők celebrálásával katalizálja, amelyhez ő maga párosítja össze a házasulandó feleket.

Moon úr számos vállalkozása hasznából finanszírozza messiási tevékenységét, többek között autógyára, üzletközpontja, irodaháza van, amerikai újsággal is rendelkezik (Washington Times), milliárdosként emlegetik. 14 gyermekéből 13 a második, Tökéletes Házasságából származik.Ez a sorozat első olyan vallási irányzata, amelynek hátterét kutatva fellombozódtam. Moon úr jó szándékában nem kételkedem. Az egyház létrejöttének szédítő fordulatai alapján viszont azon töprengek, vajon mit kezdtek volna ezen érzékeny lelkű látnoki tömegek, ha a Biblia helyett egy homeopátiás kézikönyv kerül a kezükbe. Alighanem az összes ott szereplő betegség tüneteiről kaptak volna kinyilatkoztatást, természetesen a homeopátia szaktekintélyeitől, és csodálatos gyógymódként most saját bogyókat készítenének, az emberiség üdvére.

Bár elvben szimpatizálok a Moon Egyház egyesítő szándékával és társadalmi ténykedésének nagy részével, nem szeretnék szerzett házasságban élni, Moon úr tökéletes szőlőtőkéjére sem kívánnék visszanőni (csökött fantáziámmal el sem tudom képzelni, hogyan...), és kifejezetten kétesnek tartom, ha egyetlen ember körül több csodálatos látomás-fordulat bontakozik ki, mint Az apostolok cselekedeteiben. Ádám és Éva történetét allegóriának és nem szexológiai problémának tartom, nem hiszem, hogy valaha lesz Tökéletes Pár, sem hogy az ember utólag pátriárkává teheti magát. Végezetül, Moon úr sem venne be, mert látnokként megérezné, hogy a felfokozott légkörben rövid időn belül fixa ideámmá válna, hogy ő valójában az új Szent János, én vagyok III. Messiás, Moon úr vagyonának Tökéletes Örököse, és hogy az általam kapott Tökéletes Kinyilatkoztatás szerint az emberiségnek egy Porvacsesznek határában található kis tisztáson kell egyesülnie.Tiszteletből nem lépek be az Egyesítő Egyházba, nem szívesen okoznék bánatot a jó szándékú Moon úrnak.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-4-resz-mormonizmus.html

2012. június 4., hétfő

Áttérjek? 4. rész, Mormonizmus

Mi lenne, ha mormonná válnék?

El kéne hinnem, hogy Joseph Smith 15 évesen közvetlen kinyilatkoztatást kapott Istentől és Jézustól, akik egymás mellett állva megjelentek neki. El kéne hinnem, hogy bizonyos lemezeket talált, melyeket angolra fordított, ám e lemezek elvesztek. El kéne hinnem, hogy Isten az egész emberiséget épp az amerikai kontinensen akarja egybegyűjteni a Smith által alapított miniegyházban, amely az alapító halálával 6 részre szakadt, és ma 7 ága létezik. El kéne hinnem továbbá, hogy Joseph Smith törekvése mormonális és nem hormonális volt: puszta véletlen, hogy a kinyilatkoztatás lehetővé tette számára a többnejűséget, és ennek keretében törvényes feleségén kívül még 47 nőt vett el "egyházilag". Nem szabadna furcsállnom, hogy a szent ember bankigazgató is volt, majd mikor csődbe ment, kártalanítás nélkül menekült el a betétesek elől; sem azt, hogy 37 esetben emeltek vádat ellene szélhámosság miatt.

Nos, kritikai gondolkodóként ennek a tizedét is kizáró oknak tekinteném.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-3-resz-buddhizmus.html

Áttérjek? 3. rész, Buddhizmus

Mi lenne, ha áttérnék a buddhizmusra?

A buddhizmus nem hagyományos értelemben vett vallás, hanem egy hinduizmus 2.0 alapú lélekvándorlásra épülő transzcendens filozófiai modell. Ha komolyan venném az áttérést, szerzetesnek kéne állnom. Reggeltől estig mantráznék, azaz monoton tudatzsongító mondókákat skandálnék, és a gurum fejbe somna a fakereplővel, ha ellankadna a figyelmetlenségem. A mantra célja ugyanis, hogy ne a szövegre, hanem az Útra figyeljek. Mi az Út, és hová vezet?

Az Utat a Felébredett (szankszritül Buddha) mutatná nekem. A Buddha hercegnek született, Sziddhártha néven nagy pompában és több tucat „udvarhölgy" között élt huszonéves koráig, mikor is egy éjjel váratlanul felébredve undor fogta el a tátott szájjal alvó ágyasai szájából csorgó nyáltól. Rádöbbent az elmúlásra, és nem tudta elfogadni, hogy „az élet nemi úton terjedő halálos betegség". Elszökött a palotából, aszkéta lett. Gyötörni kezdte a testét, hogy megtalálja a szenvedéstől szabadulás titkát. Kis híján halálra koplalta magát, mikor több napos transzba esett, és a világmindenség összes titkának birtokosaként ébredt. A teljes tanítást kortársai nem tudták volna befogadni, ezért csak a számukra érthető ismeretanyagot közölte, azt viszont példamutató alapossággal.

A Buddha szerint az élet lényege a szenvedés. A szenvedés oka az emberi érzékelés és a vele járó vágy. Konkrétan: kaját látsz, dőrén enni akarsz; szép nőt látsz, hebehurgyán szaporodni akarsz vele, s ezáltal utódaidra hagyományozod az Élet mókuskerekében rájuk váró rettenetes szenvedést. Az Út lényege, hogy amit látsz, ne tetsszen, ne akard. Ha így élsz, lélekvándorlásod során egy-egy szinttel feljebb lépsz az élőlények hierarchiájában. Először etikus, jó ember leszel, aztán bölcs, aztán majdnem Buddha, és egyszer csak magad is megvilágosodsz, megtalálod a szenvedés kozmikus körforgásából kivezető tetőkibújót, és kihussansz rajta -- a Nirvánába, a boldog megsemmisülésbe. Kis lánggal égsz, pislákolsz, elhamvadsz, mint a gyertyaszál. Ez az Út. Amit adnak, fogadd el, amit nem adnak, ne akard, ne kérd, ne vedd el. Főként: ne szaporodj. Így szabadulsz meg a szenvedéstől.

Vegyes véleményem van a buddhizmusról: egyrészt egy sok évezredes kultúra brilliáns, kifinomult terméke, amelyhez az emberi test és elme nyugaton elképzelhetetlenül gazdag empirikus ismerete társul; másrészt egy pikáns viccre emlékeztet, amelyben egy ember áll az asztalnál, kalapáccsal csapkodja a fütykösét, és minden ütéshez nagyot jajdul. Miért csinálod ezt? - kérdezi a döbbent arrajáró. Mert piszok jó érzés lesz, ha egyszer abbahagyom! - hangzik a válasz.

A Buddha hatása óriási volt az ókori keleten, a görög sztoikusok például tőle merítették az ihletett gondolatot, hogy élj úgy, mintha halott lennél. Ha feleséged van, gondold azt, hogy már nem él. Ha ragaszkodsz a gyerekedhez, a vagyonodhoz, tégy úgy, mintha elveszítetted volna őket. Így nem érhet bánat. Ez cáfolhatatlanul így van, csak mi benne a jó?

A Buddha hatása jelentős a mai nyugaton, főként az élettől megcsömörlött pénzes sztárok zsonganak Tibet körül. Sziddhárta módra élnek, Sziddhártaként megundorodnak. Költelenek egy kicsit a vagyonukból, aztán mennek vissza "pénzt csinálni". Másoknak a buddhizmus külsőségei tetszenek, ám hosszas hókuszpókusz után sem értik a Tan lényegét. A buddhizmus számos félreértés tárgya, még az általános iskolai történelemkönyv is annyit ír róla, hogy célja a mérsékelt életvitel. Csak annyira, mint a horgászatnak a sörözés és rádióhallgatás a parton, vagy a focinak a vandalizmus!

A Buddha nagy érdeme, hogy elvont síkra emelve tökéletesítette a hindu politeizmust, de mivel Kr.e. kb. 500 évvel élt, nem volt mentes korának korlátaitól. A lélekvándorlás tana kozmikus ketrecet rak az emberiség köré, természetessé teszi az áthághatatlan kasztokba rendeződést, értelmetlenné a fejlődést, az iparkodás minden formáját. Megállítja a történelmet. A buddhizmus egy rég elavult, életidegen, végtelenül pesszimista filozófia. Ellentmond mai ismereteinknek, mivel az örömelv vehemens tagadására épül. Sokan az istenhitet elutasítva menekülnek bele, mit sem törődve az anakronizmussal, hogy ha nincs Isten, akkor vajon milyen anyagi rendszerben vándorolhat a lélek.

A Felébredett nem volt a nemek közötti esélyegyenlőség híve. Amikor arra kérte az édesanyja, hogy engedje beállni a szerzetesei közé, Buddha kétszer is nemet mondott. Harmadszorra nagy nehezen beleegyezett, majd e szavakkal fordult a tanítványaihoz: ha nők nem csatlakoznak, ezer évig megmaradt volna tiszta formájában a Tan -- így csak ötszáz évig áll fenn tisztán. Az ötszáz év Krisztus születése körül járt le.

Miközben nagy tisztelője vagyok és maradok a buddhizmussal összefüggő orvosi, meditációs, sőt harcművészeti ismereteknek, kedvtelve olvasom Buddha mély gondolkodóra és nagy pedagógusra valló beszédeit, számomra a szépség és öröm az élet lényege, célom nem szabadulni tőle, hanem saját boldogságomra és másokéra leélni. A boldogság álláspontom szerint -- és mai ismereteink szerint is -- sokkal többről szól, mint hogy néha melléütsz a kalapáccsal.

A buddhizmus mint tudásbázis és módszertan: igen! A buddhizmus mint transzcendens világnézet: mindjárt elsírom magam.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-2-resz-iszlam_03.html

A valóság nem nádszál

Nehéz lenne összeszámolni, hány cikket írtak az utóbbi években az euró széteséséről, a mediterrán országok várható csődjéről. Az euró nem esett szét, a mediterrán országok nem mentek csődbe.

Az amerikai bankok ellenben óriási veszteségeket szenvedtek a híranyagban írtakra fogadva: a JP Morgan Chase 2 milliárd dollárt, az MF Global 1,6 milliárdot, és ez csak a jéghegy csúcsa. Hogyan keletkeztek a veszteségek? Az említettek értékpapírba építették az európai államok Hitel-nemteljesítési Kötelezvényeit (CDO), és csődre számítva kereskedtek velük. Nem jött be, meg is buktak a vezérigazgatók. A Newsweek május 21-i száma egy egész oldalt szentel az ügynek, ám azon belül egyetlen mellékmondatba dugja el a lényeget (t.i. hogy CDO-ra fogadás ténye forog fenn). Ezt szeretem az angolszász sajtóban: a kellemetlen tényeket kicsit dugdossa, de nem hallgatja el, mint nálunk szokás. Az angolszász sajtó nem ösztönzi, nem jutalmazza, de legalább lehetővé teszi a kritikai gondolkodást.

Amerikának sokáig gyakorlati monopóliuma volt a gazdasági-pénzügyi valóság alakítására. Ott voltak az igazi jó szakemberek, a globális folyamatokat csak ott látták át, a dollár révén kedvükre formálták a világ sorsát. Ez a monopólium került veszélybe az euró bevezetésével. Ahol lehet, leszólták az ötletet, huhogtak, tizenöt éve beszélnek a bukásról, szétesésről. Folyamatosan megkontrázzák az Európai Központi Bank kamatdöntéseit -- ha emel, az a baj, ha vág, akkor meg az. Kapóra jött a dél-európai államháztartási válság, Görögországgal együtt Olaszországot, Spanyolországot, Portugáliát is be lehetetett volna dönteni. Az angolszász sajtó, önbeteljesítő pánikot remélve, erősen felfújta a kockázatot, a bankok és a befektetési alapok cápaként úsztak rá a prédára. A valóság azonban nem nádszál, nem hajlott kedvük szerint. Torpedóra haraptak a ragadozó nagyhalak, darabokban repkednek szerteszét.

Az euró sorsa jó kezekben van a németeknél, Európa sorsát továbbra is jól alakítja a német-francia tengely. Az Európai Központi Bank jó példát mutat az Orbán-kormánynak: évek óta sikerrel vívja szabadságharcát a globális konglomerátumok nyomásgyakorlásával szemben. Természetesen nem álfüggetlenül, hanem az európai polgárok (egész pontosan az őket képviselő német-francia partnerség) érdekében -- ahogy az Orbán-kormány a magyar polgárok érdekében működteti az MNB-t.

Az ügy tanulsága, hogy érdemes tényanyagot gyűjteni, érdemes a médiatrendtől eltérő összefüggéseket megfogalmazni, alternatív modellt állítani. A 21. századi információháló révén a valóság különböző szegmensei olyan átláthatóvá és átjárhatóvá váltak, mint még soha. Soha nem volt még ennyi decentralizált hatalom a kritikai gondolkodóknál. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a befektetők továbbra is szépen keresnek a dél-európai államok mesterségesen megemelt hitelkamatain, a CDO-bukta a globális erőtangó egyik rosszul sikerült lépése csupán. The show must go on -- a műsor megy tovább.

2012. június 3., vasárnap

Áttérjek? 2. rész, Iszlám

Mi lenne, ha áttérnék az Iszlámra?

A szó arabul "teljes alávetés"-t jelent, és úgy tűnik, valóban ez a lényege. Naponta ötször leborulva kellene alávetnem magam Isten akaratának, elmondva a Korán első szakaszát.

(Biszmilliáh'Ir Ráhmán'Ir Ráheem
Álhámdulilláhi Rábbil álámeen
Al Ráhman'Ir Ráheem
Maliki jáumíd deenIjjáka ná bódo va ijjáka nasztaeen
Ihdina szirát al musztakeem
szirat al lathéna an'amta alajhin gájril mágdóbi alajhin valad dáleen.

Magyarul: A legkegyelmesebb és legirgalmasabb nevében
minden áldás Istennek, a világ urának,
a legkegyelmesebb és legirgalmasabb,a végitélet ura,
Téged Imádunk, és Neked szolgálunk,
vezess minket az igazak útjára
azok útján akikre kegyelmed kiterjeszted,
nem pedig azok útján, akik haragodra tesznek szert és elbolyonganak.)

A muszlimok szerint ez a naponta öt menetben, összesen tizenhétszer kötelezően ismételt ima tökéletes, összefoglalja az Iszlám lényegét. A Mi atyánkkal összevetve ez az állítás nem igazán meggyőző, első pillantásra is túl sok a hiányzó tartalom. A Mi atyánk mintegy 20%-a szerepel benne, plusz egy fenyegetés az elbolyongókra nézve.

Az Iszlám istenképe Kr.e. 600 körüli, holott Krisztus után 620-ban jött létre! Kicsinyes Isten az, aki a saját nagyságát és az imádás kényszerét hangsúlyozza, a tetejébe még haragszik is az elbolyongókra. Kicsinyes, vagy inkább félreértett Isten.

A Próféta visszatér az ószövetségi haragvó, bosszúálló istenképhez, de a zsidók belevaló vagánysága nélkül. A judaizmus alaphangulatát az fejezi ki legjobban, amikor Ábrahám lealkudja a Szodoma és Gomora elpusztítására készülő angyaloknál az igazak számát. Azok megígérik, hogy nem pusztítják el a két várost, ha 50 vagy 45 vagy 30 vagy 20, vagy akár csak 10 törvénytisztelő ember akad bennük. Ez bizony emberközpontú megközelítés, összekacsintó kupeckedés, ügyeskedő, és nagyon emberi.

Az Iszlám alaphangulatát ellenben az írja le a legjobban, amikor ugyanez az Ábrahám elindul, hogy vélt isteni igényre feláldozza a fiát -- a tökéletes alávetés szempontjából szinte kár, már-már csalódás, hogy erre végül még sincs szükség. Sikerül azonban "orvosolni" ezt a következetlenséget: az Iszlám habozás nélkül feláldozza az embert az éppen aktuális Ügy oltárán, túlvilági boldogságra beváltható utalványfüzetet ad az öngyilkos merénylőknek. Mi ennek a haszna, értelme? Ne kérdezd. Egy igazhitű számára nem csak ellenjavallt, hanem egyenesen bűn a kritikai gondolkodás.

Az Ószövetség evidenciaként kezeli, hogy Ádám és Éva belekóstolt a tudásba, ezért kiűzettek a Paradicsomból, punktum. Ez van, ebből kell kicsibészkedni a maximumot. Az Iszlám megkísérli utódaikkal kiköpetni az almát, elvenni tőlük a tudást és a kísértést, abban a reményben, hogy akkor majd visszapottyannak az idilli állapotba.

Viszont olyannyira nem bízik az esendő embertársakban, hogy teljes alkoltilalmat rendel el, mint egy leszokó alkoholistának szokás, teljes elkülönítést ír elő férfiak-nők között, mintha a lelke mélyén mindenki szatír és nimfomániás lenne. Az Iszlám radikális szárnya szerint a tudás a világ megrontója, tűzzel-vassal irtani kell, különösen a lányok és a nők között. Míg a zsidók Isten szerződött üzleti partnerei, a keresztények pedig Isten gyermekei és társai a Teremtésben, addig a muszlimok Isten gladiátorsorban tartott önkéntes rabszolgái.

Mennyivel emberibb a Jézus tanította istenkép: a Mindenható maga a végtelen szeretet, az imádás nem Isten, hanem a hívő lélek javára való, vétkeid megbocsáttatnak, ahogy te megbocsátasz embertársaidnak. Ahogy te mérsz másoknak, úgy mérnek neked. Isten örül minden megtérő tékozló fiúnak, és nem haragszik, hanem velünk együtt sír a világ nyomorúságán -- amelyet nem más, mint a Tízparancsolattól való eltérés okoz.

Az Iszlám minimum 600 évvel fejletlenebb és tízszer zordabb az én kereszténységemnél, így aztán nem lesz belőlem muszlim sem.

Előző rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2012/06/atterjek-1-resz-krisna-tudat.html

2012. június 2., szombat

Nathalie második élete

Ritka jó film, eredeti címe La delicatesse. Prózaian költői, hétköznapian ünnepi, és franciául megy, felirattal. 10 pontos élmény volt.

Áttérjek? 1. rész, Krisna-tudat

Hogyan egyeztethető össze a kritikai gondolkodás az istenhittel? Nagyon egyszerűen: bármikor kész vagyok áttérni egy másik világmodellre, legyen az politeista, monoteista vagy zéróteista. Minden alternatívát rendszeresen megvizsgálok, és a legfejlebbet választom ki. A következő posztsorozatban friss szemmel tekintem át a lehetőségeket.

Mi lenne, ha áttérnék a Krisna-tudatra?

Olyan lenne, mintha úgy döntenék, hogy Istent Lajosnak vagy Zsuzsának hívják -- vagy éppen Odüsszeusznak/Pénelopénak. A Ramayana szerint Krisna a Napisten dinasztiájában Ráma néven jelent meg, erre utal a "Hare Krisna, hare Ráma" mondóka. Krisna szanszkritul "vonzó férfit"-t jelent, számos híres ember nevében szerepel (pl. Ben Kingsley, szül.: Krishna Pandit Bhundhji). Nem tűnik túl kifinomult elgondolásnak, hogy egy szellemi lénynek neme legyen -- akkor mitől szellemi lény? Krisna/Ráma sztorija a görög mitológiára emlékeztet: harcművészetet tanult, sok démont legyőzött, majd feleségül vette szerelmét, Szítát. Finoman szólva gagyi a Biblia Istenéhez képest.

A gyakorlati vonatkozások is zavarnának. Miért kell úgy köszönnöm a többieknek, hogy "haribó"? Eddig a gumicukrot hívtam így. Szintén problémának tartom, ha egy vallás megszabja, mikor szerethetem a feleségemet. A hónap 9. napján 12-től 17 óráig? Rossz vicc. Szép a szegények számára üzemeltetett ingyenkonyha, de ilyen van az én vallásomban (római katolikus kereszténység) is. Ha minőségi fokozatot szeretnék váltani, beszállhatok oda. Krisna-tudatúként bevásárlóközpontok parkolójában tekereghetnék szandálban, tunikában, pöttyös homlokkal, kopasz fejjel. Ciki lenne. Pontosabban visszalépés lenne a kereszténységemhez képest.

Nem térek át a Krisna-tudatra.

2012. június 1., péntek

Holokauszt és megbékélés

A Holokauszt és a nyomában támadt poszttraumás érzelmi zűrzavar közéleti problémáink alfája és ómegája, szinte minden anomáliánk kiváltó oka, működtetője és fenntartója. A szembenézés megtörtént, a számonkérés megtörtént, a bocsánatkérés megtörtént, a jóvátétel megtörtént -- egyedül a megbocsátás késlekedik. Már csak ennyi akadálya van annak, hogy a Holokauszt eleven sérelemből számos sötét történelmi epizód egyikévé váljon, és ne mérgezze tovább zsidók és nem zsidók együttélését Magyarországon.

Vitatható egyéni álláspontom, hogy -- amennyiben a diszkós-rocker ellentéten túlmutató jelentőséget tulajdonítunk neki, akkor -- a sommásan antiszemitizmusnak nevezett jelenségcsoport 1. legnagyobb részben a zsidó identitás belső ellentmondásainak kivetülése a külvilágba és visszatükröződése onnan, illetve feloldhatatlan konfliktusa Jézus szimmetriára épülő tanításával, 2. kisebb részben zsidó identitású egyének közérdeksértésének frusztrált tudatosulása a nem zsidó társadalomban, 3. hasonló részben a csoportos érdekérvényesítés perverz ideológiája, 4. legkisebb részben pedig egy maroknyi gyűlölködő kedélybeteg öncélú szabadidős tevékenysége. Számítok rá, hogy mind a négy összetevőt hevesen vitatják majd az ellenérdekeltek -- jöjjenek, szeretettel várom őket. Mindenkinek jót tesz, ha végre kibeszélheti a problémáit.

A II. világháború alatt történt Holokauszt alaposan feltárt történelmi tény. Az előtte és az azóta történt holokausztokat azonban többnyire hivatalos tagadás és magánérdektelenség övezi. Szintén vitatható egyéni álláspontom szerint ennek oka, hogy a sértettek nincsenek pozícióban, így nem jutnak fórumhoz, nem lesz belőlük a politikai korrektséget meghatározó véleményvezér. A Holokauszt áldozatai és érdekvédői zavaró konkurenciának tekintik, hogy több nép is igény tart az emberiség részvétére, a bocsánatkérésre és a jóvátételre.

A népirtások elbagatellizálása során alkalmazott kettős mérce feltárása és egységessé tétele újabb tabut sért, ám elősegíti a traumából való felépülést, a megbékélést. Nincs annál tanulságosabb, mint amikor a vád vérügyésze öt percre a védelem sztárügyvédje lesz, ugyanabban az ügyben! Figyeljük meg, milyen érvekkel támasztja alá a Holokauszt egyediségét vitán felül állónak tartó érdekkör egy frissebb holokauszt hétköznapiságát. Tanuljunk ebből, és tegyük szimmetrikussá a holokausztok megítélését.

Az alábbi potenciálisan katartikus szövegrészt egy brit hetilapból idézem (The Week, május 26., 27. oldal).

"Meghalt a háború, éljen a háború! -- Bosznia: számvetés
Ed Vulliamy könyve

"Egy maroknyi újságíró röviddel a boszniai konfliktus kezdete után, még 1992-ben feltárta, hogy a helyi szerbek koncentrációs táborok láncolatát építették ki muszlim fogvatartottak számára. Ed Vulliamy az újságírók egyike volt, írja David Blair a The Daily Telegraph-ban. E táborokról és "lelket felőrlő örökségükről" szól "döbbenetes" tényfeltáró könyve -- immár a második, amelyet a konfliktusról írt. Ezen örökség zavaró vonatkozása, hogy sok szerb még mindig nem hajlandó elfogadni a "gulág" valódi jellegét, sem elismerni, "amit a szerbek nevében elkövettek", annak ellenére, hogy a túlélők "kétséget kizáróan megerősítették", hogy a táborok "gyilkolás, erőszaktevés és kínzás helyszínei" voltak. Ahogy Vulliamy látja, ez az "elhibázott békeszerződéssel" körülbástyázott "tagadási hajlam" akadályozza a valódi megbékélést Boszniában. Az egyik tábor, Omarska helyén "most vasércbánya működik, tulajdonosa Lakshmi Mittal, Nagy-Britannia leggazdagabb lakosa". Mittal -- "úgy tűnik, tiszteletben tartva a helyi szerbek ellenkezését" -- végül semmiféle emlékművet nem épített a helyszínen. Vulliamy szerint továbbra is nagy szükség lenne a zárszámadásra Boszniában."

"Vulliamy kiritikusai úgy érvelnek, hogy "elvesztette az objektivitását", mikor a bosnyák muszlimok ügyének élére állt -- írja Alec Russel a Financial Times-ban. Bár ahogy könyve "a napnál is világosabbá teszi", ennek "egyszerű oka" van: a boszniai szerbek felelősek a háború atrocitásainak "döntő többségéért". Vulliamy "rendkívül intelligens tudósító", aki "nagy szenvedélytől fűtött" könyvet produkált -- írja John Simpson az Observerben, de túloz, amikor azzal kritizálja Nagy-Britanniát, hogy nem konfrontált a "szerb szörnyetegekkel". Az igazság az, hogy "egy számukra is nyilvánvalóan gonosz törekvéssel szemtől szembe kerülve az átlagosan decens emberek tehetetlenné válnak, és ritkán reagálnak a szükséges keménységgel"."

---

Az összehasonlíthatóság végett egy-két napig itt hagyom az angol eredetit, amíg az újság internetes változatán elérhetővé nem teszik.

"The War is Dead, Long Live the War - Bosnia: the Reckoning
by Ed Vulliamy
Bodley Head 400 pp L20
Source: The Week, May 26th 2012, p. 26

Soon after the start of the Bosnian conflict in 1992, a handful of journalists revealed that local Serbs had set up a chain of concentration camps to hold Muslim refugees. Ed Vulliamy was one of them, said David Blair in The Daily Telegraph. And it is these camps and "their corrosive legacy" that are the focus of this "searing" book - the second he has written on the conflict. A disturbing aspect of that legacy is that there are still many Serbs who refuse to accept the true nature of the "gulag", or admit "what was done in their name", even though survivors have "reconfirmed beyond doubt" that the camps were "settings for murder, rape and torture". As Vulliamy sees it, such "denialism" buttressed by "a flawed peace settlement" has thwarted genuine reconciliation in Bosnia. For example, one former camp, Omarska, "is now an iron ore mine owned by Lakshmi Mittal, Britain's richest resident". But Mittal - "apparently in deference to the objections of local Serbs" - has failed to build any memorial on the site. For Vulliamy, a final reckoning in Bosnia is still much needed.
Vulliamy's critics argue he has "lost objectivity" in championing the cause of the Bosnian Muslims, said Alec Russel in the FT. But as his book makes "abundantly clear", there is a "simple reason" for that: it was the Bosnian Serbs who were responsible for the "overwhelming majority" of the war's atrocities. Vulliamy is a "highly intelligent correspondent" who has produced a book of "great passion" said John Simpson in the Observer, but his criticism of Britain's failure to confront the "Serbian monsters" is overstated. The truth is that "moderately decent people are out of their depth when they come face to face with the unquestionably wicked, and rarely react with the necessary toughness"."

(Note: this text is quoted from the printed source as it is essential for the above post but will be replaced by a link as soon as it becomes available on the Web.)

2012. május 30., szerda

Egy példamutató újságíró

A Le Point francia hetilap legfrissebb számából idézek. (május 24., 58. oldal, írta: Claude Allègre)

"Elnöktől elnökig
Az aktív politizálástól eltávolodva, minden pártos elkötelezettségtől mentesen, minden ambíció nélkül Nicolas Sarkozy-t támogattam a 2012-es elnökválasztás során. Ennek egyetlen oka volt: a válság. Tekintetbe véve határozott nézeteimet, előtörténetemet, környezetemet, baráti körömet, családomat, nem volt könnyű ezt felvállalnom. Kiléptem a sorból, ezzel hangsúlyozva, mennyire elsődleges szempontnak tekintem az európai országokat fenyegető, sőt civilizációnk fennmaradását megkérdőjelező válságnak.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint a franciák több mint 60%-a -- hozzám hasonlóan -- Nicolas Sarkozy-t tartotta alkalmasabbnak a válsággal való szembenézésre. Mégis ellene szavaztak. Ez arra vall, hogy az elnökválasztási viták nem a lényegre összpontosítottak. A franciákban nem tudatosult, milyen súlyos a válság.

Európa kormányai harminc éve hitelből élnek, teljes felelőtlenség mellett. Akkora az államháztartási hiány, hogy a társadalombiztosítási juttatások után az adósságszolgálat a legnagyobb költségvetési tétel. Bármit is teszünk, az adósságot törleszteni kell, különben csődbe megyünk!

Kettős válság alakult ki: az államháztartási válság mellett gazdasági válság is sújt bennünket. A bankok, amelyek feladata a termeléshez, szolgáltatáshoz szükséges források biztosítása lenne, arra rendezkedtek be, hogy a saját pénzüket fialtassák, a gazdaság rovására. A szabad kereskedelembe vetett együgyű, naiv, illetve önérdekű hit kiszolgáltatta a gazdaságunkat, és főként annak létfontosságú összetevőjét, a munkahelyek 75%-át adó kis- és középvállalkozásokat a feltörekvő országok kielégíthetetlen étvágyának. Ezek az országok legitim módon keresik a fejlődés lehetőségét, akár azon az áron, hogy most visszaadják a Nyugatnak, amit az évszázadok során tőle kaptak. A szűk látókörű protekcionizmus káros. A határok tisztességtelen versenyt hozó teljes megnyitása ellenben katasztrofális. Mondjuk ki nyíltan, hogy jelenleg fordított gyarmatosítás megy végbe!
...
François Hollande-ra gigászi feladat vár. Jól ismerem őt, volt alkalmam vele dolgozni, segíthettem őt a Szocialista Pártnál felívelő karrierje során.

Intelligens, tetterős ember, jól ismeri az elméleti közgazdaságtant, kiválóan kommunikál, és remek a humorérzéke. A jelöltsége kapcsán hangoztatott fenntartásaim lélektani jellegűek: túlságosan kedveli a puha konszenzusteremtést. A legkevésbé sem vonom vissza e fenntartásokat, melyek azonban enyhülhetnek a hivatali ideje alatt. Szívből kívánom, hogy François Hollande megvalósítsa a kiigazítás nagy művét, amelyet fel kell vállalnia. Sok sikert, Monsieur le Président!"


Ez az a viszonylagos függetlenség, kedves olvasóim, amelyet a magyar újságíróktól igényelek. Ez a közügyek szempontjából kívánatos hozzáállás, ezt a gondolkodásmódot népszerűsítem itt, e blog hasábjain. Boldog a haza, amely ilyen újságírót mondhat magáénak, áldott az ország, amelyet ilyen értelmiség szeret.

Savanyú az Hollande medgy

Az Index találó megállapítása szerint Franciaországban Medgyessy Péter helyi megfelelője nyerte az elnökválasztást. Meredek ígéretek hangzottak el a kampányban, a részleteket firtatóknak figyelemre méltó cinizmussal ennyit válaszolt François Hollande szocialista elnökjelölt: először meg kell nyernünk a választást, aztán majd meglátjuk.

Még nem jött el az igazság pillanata, június 17-én tartják ugyanis a parlamenti választást. A kormányképesség érdekében azon is többséget kellene szerezni, tehát kis időre még fenn kell tartani a hurrá optimizmus látszatát. Ebben az összekacsintós játékban a választó is tudja, hogy némileg átverik, de bonyolult -- és jórészt tudat alatti -- okok miatt együtt játszik a jelöltekkel. A hátralévő időben színház az egész világ, vagy legalábbis Franciaország egésze.

A francia sajtó, bár megéri a pénzét, kilométerekkel jár görcsösen elfogult magyar torzképe előtt. A Le Point hetilap kertelés nélkül megírja, mely ígéretek betartására nem lát esélyt. "Hat választási ígéret, amelyet el kell temetni" (máj. 24-i szám, 40-42. oldal)

1. A minimálbér minden 1% növekedés után automatikusan 0,5%-kal nő (ma bruttó 1398 euró, kb. 400 eFt).
2. Aki legalább 41 éve fizet nyugdíjjárulékot, az 60 évesen nyugdíjba mehet (szemben a Sarkozy által bevezetett 62 éves korhatárral).
3. Ha egy vállalkozás egy 25 év alatti és egy őt patronáló 55 év feletti dolgozót foglalkoztat, akkor egyikük után sem kell járulékokat fizetnie. A pályakezdő és az idős munkavállalók így egymást juttathatnák álláshoz.
4. Öt év alatt 60 ezer új álláshelyet hoznak létre az oktatási rendszerben, valamint ötezer munkahelyet teremtenek az igazságügyben, a rendőrségnél és a csendőrségnél.
5. Az állam öt évre megfinanszírozza 150 ezer fiatal munkavállaló munkahelyét, elsősorban társadalmi szervezeteknél és az önkormányzatoknál.
6. Az évi 1 millió euró feletti jövedelmekre 75%-os adót vezetnek be.

Az újság szerint ezek az ígéretek részint túl kockázatosak, részint többe kerülhetnek, mint amennyit hoznak. Számomra különösen szimpatikus a 3. pontban szereplő, a generációk közötti szolidaritást erősítő ígéret, legalább ennyi megvalósulhatna. Sajnos túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. François Hollande (nem zárt körben tartott) kijózanító beszéde egy hónap múlva várható.

Bár a magyar sajtó lett volna ennyire őszinte 2002-ben, amikor Medgyessy Péter nyert választást felelőtlen ígéretekkel, és mivel igyekezett őket betartani, elindította az országot az adósság/deficit lejtőjén. Bár a magyar választó is szert tenne annyi józanságra, hogy kimondja: örömmel vesz részt az összekacsintós ígéretversenyben, miközben lelke mélyén tudja, hogy a végén nem a politikus vagy pártja, hanem az adófizető rendezi a számlát. Míg nem dereng fel a nagy összefüggés, a magyar meggy a franciánál is savanyúbb lesz.

2012. május 29., kedd

Szabványosítsunk!

A fejlődés fenntarthatóvá tételéhez ésszerűbben kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, nyersanyagainkkal. Kiváló ötletnek tartom, hogy a fő hulladékforrásként működő termékeket (pl. az autókat, a számítógépeket, a háztartási gépeket, stb.) a fogyasztók a jövőben ne megvásárolják, hanem élettartamra szóló használati jogot szerezzenek rájuk, a tulajdonosuk pedig legyen a gyártó. Így külön intézkedés nélkül köteles lesz gondoskodni a hulladékról.

Ehhez teszem hozzá a magam ötletét: a kiforrott műszaki megoldásokat a lehető legteljesebb mértékben szabványosítsuk. A kávédarálót, hidrofort, lézernyomtatót, fénymásolót, mosógépet, TV-t, DVD-lejátszót, mobiltelefont legyen kötelező minden alkatrészében szabványos elemekből összeállítani és gyártani. Ez azt jelenti, hogy mindenbe mindenki készíthet utángyártott alkatrészt, és meghibásodás esetén nem kell az egész terméket egy apró bizgentyű miatt kidobni. A piacgazdaság szabadságával úgy kombinálható a megoldás, hogy a nem szabványos alkatrészekből álló termékekre környezetszennyezési adót lehet kivetni, ami tükrözi a jövő generációnak okozott kárt. A bevételből természetesen hulladékfeldolgozó üzemeket kellene építeni.

Az innovatív termékeknél nem lenne helyes előírni a teljes szabványosságot, de meg lehet követelni a szabványosítás igényével történő fejlesztést, a gyártók egymás közötti egyeztetését. Ennek híján Kína, India és az afrikai országok jólétének növekedése kezelhetetlen hulladékmennyiséghez és erőforrásversenyhez vezet. A fejlett nyugati országok már elérték a műszaki jólétet, már zavarja őket mind a világméretű szemétdomb kialakulása, mind a nyersanyagokért vívott egyre keményebb harc, így elemi érdekük, hogy jó példával járjanak elől.

2012. május 25., péntek

Mire szavaznak a határon túliak

Legalább egymillió szavazatra számíthat, aki eltalálja a határon túli választók számára fontos szempontokat. Ehhez adok némi segítséget.
  • Arra a pártra szavaznak, amelyik nagyobb gazdasági növekedést ért el és/vagy ígér? Nem valószínű, hiszen nem élnek Magyarországon, nekik a lakóhelyük szerinti gazdaság növekedése számít.
  • Arra szavaznak, aki nagyobb nyugdíjemelést ígér? Ez sem valószínű, mert határon túli nyugdíjat fognak kapni.
  • Arra szavaznak, aki bevezeti/megszünteti a bank- és egyéb különadót? Tök mindegy nekik, milyen adók sújtják a hazai bankokat és egyéb vállalkozásokat.
  • Arra szavaznak, aki eurokonformabb? Aligha, hiszen a román kormánynál keresve sem találni eurokonformabbat, de ez eddig nem akadályozta a magyarokkal való folyamatos kicsellózásban. A szlovák nacionalista kormány is eurokonformabbnak számít a miénknél, és a felvidéki magyarok mégsem látták ennek előnyét.
  • Arra szavaznak, aki médiaszabadságot ígér? Szintén nem sanszos, hiszen a határon túliak minimum kétnyelvűek, sokkal nagyobb médiaválasztékhoz jutnak az anyaországi magyaroknál.
  • Arra szavaznak, aki keményebben kiáll értük a kormányaikkal szemben? Bingo! A végére sikerült rátalálnunk a határon túli szavazatok szempontjából fő, sőt egyetlen megfontolásra.
Kedves pártok! Házi feladat a fentieket végiggondolni, az ötleteket, megoldásokat majd a jövő órán beszéljük meg.

A süket és a csengő

Az új választási rendszer MSZP-s kritikája megmosolyogtatott, aztán sírhatnékom támadt. A szocialisták "három csapás a demokráciára" jelszóval három ponton igyekeznek szétzúzni a rendszert megalkotó Fidesz népszerűségét.

1. A választóknak regisztrálniuk kell. Ez számomra ésszerűnek és hasznosnak tűnik. A közéletet valamilyen szinten fontosnak kell tartania annak, aki bejelentkezik, hogy szavazna. A regisztrálás komolysági szűrő, arra utal, hogy az illető nem az előző esti szappanopera hatására, nem sör-virsli pavlovi reflexre, nem a jelöltek nyakkendője vagy frizurája alapján találja ki a szavazás pillanatában, hogy hova ikszent -- hanem megfontolt egy-két-három dolgot. Döntsön a megfontolt többség. Én a választási jog állampolgári ismeretekből tett vizsgához kötését sem találnám túlzásnak, így aztán messzemenően támogatom a regisztrációs rendszert. Ennek ellenére elképzeltem néhány, a kritikát indokolttá tevő életszerű esetet: köbüki 114 éves, érti és óhajtja a választást, de csak a szülei kíséretében hajlandó regisztrálni; Marci bácsi még odaérne a kocsmából vasárnap este, de hétköznap nem hagyhatja magára a fröccsét; Jogvédő Jolán tudatos állampolgár, egy hetet tölt annak indoklásával, hogy miért nem jelentkezik be; Kovács Pistike időközben nagykorú lett, és addig nem regisztrál, míg az ügyfélszolgálaton írásba nem adják, hogy melyik párt törődik vele. Kíváncsian várom, hogy a média MSZP-t spontán felkaroló független része milyen interjúalanyokon illusztrálja, hogy egyrészt fontos nekik a választás, másrészt fizikailag képtelenek rá bejelentkezni.

2. A határon túli magyarok levélben is szavazhatnak. Ez természetes egy olyan ország esetében, amelynek lakói jelentős részben a határok túloldalán élnek, és nem azért, mert a magasabb fizetés reményében költöztek oda. Lehetséges persze úgy érvelni, hogy az erdélyiek valójában románok (a Securitate nyugdíjelőkészítő nyelvtanfolyamán tanultak meg magyarul -- de milyen tájszólásban!), maradjanak maguknak, ne jöjjenek a nyakunkra, ne vegyék el előlünk a ... nemtommit. Lehetséges így érvelni, de a kettős állampolgárságról tartott népszavazás előtti negatív kampány tanulságait levonva nem célszerű. Az MSZP mai népszerűtlensége jelentős részben ennek köszönhető. Valami mást, valami újat, bátrat, szépet kellene kitalálni, például e javaslatom szerint.

3. Bővülnek az adatkezelési lehetőségek. Feltételezem, nem úgy fognak bővülni, hogy az "f" betűvel kezdődő pártok bárkiről bármennyi adatot gyűjthetnek és kezelhetnek, az "m" betűvel kezdődő pártok ellenben senkiről semmit. Ha így lenne, én is tiltakoznék az új rendelkezések ellen. Amennyiben az adatkezelési lehetőségek minden párt számára egyformán bővülnek -- ráadásul a Fidesz szokása szerint valamelyik fejlett nyugati demokrácia megoldását alapul véve --, akkor meg dőreség ez ellen kapálózni.

Rövid megfontolás tárgyává tettem azt a lehetőséget is, hogy az MSZP esetleg rafinált kettős célt követ a bírálattal: egyrészt ostorozza a Fideszt, másrészt örömmel kihasználja az új lehetőségeket. Ez legfeljebb a harmadik pontra lehet érvényes, a kritika kétharmada aligha kétfenekű tréfa. A kishíján a Jobbik mögé szoruló formáció a jelek szerint komolyan gondolja, hogy így lesz népszerűbb. Egy befuccsolt üzenetekkel házaló párt olyan, mint aki nem hallja, hogy rossz a csengő, és csak nyomja, nyomja. Pedig lennének piacképes üzenetek is, meg kellene őket találni.

2012. május 24., csütörtök

Jó vezető kerestetik

Általában megütközést keltek a politikai elit iránti "vonzalmammal". Így szokták értelmezni azt, hogy elmagyarázom, miként működik a lehetséges művészete. "Vonzalmam" annyit jelent, hogy a politikai vezetőket nem Vitéz László kontra Ördög figuraként, nem megnevezetlen intergalaktikus hatalmak bábjaként, hanem tehetséges emberekként látom, nagyjából értem a működésüket, céljaikat, törekvéseiket. Mivel tőlem erősen eltérő személyiségprofillal rendelkeznek, nem valószínű, hogy valaha is puszipajtások leszünk.

A politikai vezető olyan ember, aki tudja, miért van a politikában: pénzt és hatalmat akar, többé-kevésbé átlátja az állam működését, van egyfajta jövőképe, de tudja, hogy a benne lévő tartalom nem kell a többségnek, és ezért vonzó design-t készít, kommunikációt tervez, becsomagol, elad, csúsztat, machinál, gáncsolja a konkurenciát, hatalomra kerülve először megszerzi a pénzt, aztán a többi ahogy esik, úgy puffan.

Ez nem a teljes kép, hiszen a parlamentbe bekerülő pártok mind kapnak némi pénzt, már önmagában ezért is érdemes ringbe szállni. A kisebb pártok körüli sürgölődésem során kiderült, hogy amint 5-6 ember összegyűlik a maga szemétdombján, attól kezdve mással sem foglalkozik, mint hogy lerugdossa a felkapaszkodókat, mondván: elegen vagyunk, megcsináltuk a boltunkat, itt már csak alattvaló lehetsz. A csúcson tapasztalható lökdösődés már az alagsorban elkezdődik. Már a belépőszinten eldől, hogy a tehetségedre, ötleteidre nincs szükség, csakis hűséggel és összetartással mehetsz valamire. Nem csoda, ha nincs meritokrácia.

Akinak van jobb ötlete, álljon elő vele. Készítsen modellt: miből lesz elég pénz az államkasszában, hogyan adható el a gondolat, hogy nőnie kell az adóbevételnek, miközben csökkentjük az adóterheket, hogyan emeljük fel az alsó rétegeket az adófizetők túlterhelése nélkül, hogyan vonjuk be a tehetségeket a közéletbe, milyen legyen 5-10-20 év múlva a gazdaság, merre menjen Magyarország. Nagyra törő terveket várok, miniszterelnöki ambíciókkal. Aki nagyban gondolkodik, egyszer majd jó vezető lehet.

2012. május 23., szerda

Hass, alkoss, gyarapíts

Vehemens vitapartnereimet önálló poszt írására biztatom, mert meggyőződésem, hogy ezzel mindenki jól jár. Gondolatmeneteim általában a 2x2 = 4 logikáját követik, ezért van, hogy a lényegbe vágó ellenérvekre olyan magabiztossággal válaszolok, mint aki nem rántottasütés, fogmosás vagy sörözés közben találta ki a mondanivalóját. Természetesen ennek ellenére tévedhetek, ilyenkor hálásan fogadom a korrekciót.

Vitapartnereim érvelése azonban többnyire nem a lényeg megértését célozza, hanem érzelmi-indulati, mintha rántottasütés, fogmosás vagy sörözés közben jutottak volna arra a megdönthetetlennek látszó vélelemre, hogy 2x2 = 13. Semmi gond, tessék önállóan levezetni. Ha az érvelés állja az érvelő szúrós pillantását, akkor potenciális alternatív modellel van dolgunk. A gondolatok világa végtelen, az erős verseny mindannyiunknak használ.

Ha az érvelés nem állja az érvelő szúrós pillantását, akkor célszerű ezen elmélkedni egy sort. Kellemetlen érzés, mikor az ember biztos az igazában, csak épp nem tudja saját maga által elfogadható logikával levezetni. A közbeszéd fejlődésének záloga, hogy egyre többen érezzék ezt a frusztráltságot, és tegyenek ellene: a reggeli torna mintájára építsék be a kritikai gondolkodást a napi rutinba.

Ha az érvelő maga is tudja, hogy cinkelt lapokkal játszik, akkor jól megfontolt érdekből nem fog posztot írni. Egy saját gondolatmenet ugyanis sokkal többet tár fel az alkotóról, mint akár száz vitriolos komment. A hóhér nem szereti, ha akasztják -- én meg elvből nem vitatkozom olyan emberrel, aki görbe utakon jár, és baráti mosollyal szeretné a nyakamba csúsztatni hurkolt szándékát. Írjon önállóan, ott majd kiderül, mit tud.

Magyarországnak sok-sok pozitív, konstruktív gondolatra van szüksége, és minél több kritikai, de tettre kész gondolkodóra. Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.

2012. május 22., kedd

Egy baloldali lap gátlástalanságáról

A Le nouvel Observateur című francia hetilapot olvasva (május 17-23-i szám, 70-71. old.) döbbenetes tényhamisításra bukkantam: a görög választásokról az jutott eszébe az újságnak, hogy európai körképet kellene készíteni a szélsőjobb helyzetéről.

Az "Ütött a félelem órája... Görögország: a szélsőjobb éledése" című írásban hosszú elemzés található a parlamentbe bejutott neonácikról. Mint már megírtam, a görög választási eredményt az teszi pikánssá, hogy miközben 2 szélsőjobb párt 17%-ot kapott, 3 szélsőbal párt 31%-ot ért el, és ideiglenes kormányt is alakított. Más szóval, akit aggasztanak a szélsőségek, annak minimum kétszer akkora súllyal kellene foglalkoznia a balszéllel, mint a jobbal. Ehhez képest a lap egy árva szót sem szól a görög szélsőbalról. A Le nouvel Observateur a Le Monde érdekeltségébe tartozó mértékadó balközép lap, kb. a HVG megfelelője. A francia hírekben igyekszik viszonylag objektívnak látszani, a külföldi információkat ellenben -- az eset tanúsága szerint -- a hírszerkesztő(k) világnézetéhez görbíti.

Ezek után kevéssé csodálkoztam a 74. oldalon közölt szélsőjobb térképen, amelyen velünk együtt 13 ország szerepel, és amelyről megtudhatjuk, hogy Orbán Viktor ultranacionalista miniszterelnökként a Jobbiktól szerez ihletet. A térkép két színnel készült: világossal jelöli a a 15% alatti támogatással rendelkező szélsőségeseket, sötéttel a 15% feletti országokat. Mondanom sem kell, Magyarország sötétszélsőjobb, míg Görögország világos színű, holott 2 szélsőjobb pártja összesen 17%-ot kapott. Fokozza a helyzet érdekességét a színmagyarázat, amely csak szélsőségesekről, és nem szélsőjobbról ír. Görögországban a radikális baloldal és a radikális jobboldal összesen 48%-os eredményt ért el. Ez Európa-csúcs, tisztességes újságíró aligha hagyná említés nélkül. Egy szakmai etikára valamit is adó újságíró nem machinálna oly módon, hogy hét ország esetében a szélsőjobb pártvezérét, Magyarország esetében viszont a miniszterelnököt említi név szerint. Orbán Viktor úgy jelenik meg, mint aki a Jobbik köpenyéből bújt elő. Ördögien ügyes húzás.

Eltekintek az ilyenkor természetes háborgástól, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy rosszul jár a francia olvasó, ha a Le nouvel Observateurből szeretné megismerni az európai politikát. A sajtó feladata a tájékoztatás, szégyellje magát, aki e helyett agymosással foglalkozik.

2012. május 20., vasárnap

Feta és frankfurter

Ha továbbra is napi 800 millió eurót mentenek külföldre a görög magánbetétesek, akkor a június 17-re kiírt új választásig még több mint 20 milliárd euró hagyhatja el az országot. Kétséges, meddig bírja a bankrendszer. Az EU folyamatosan cáfolja, hogy Görögország kilépne az euró övezetből. Az IMF szóba sem áll az ideiglenes balradikális kormánnyal. Kivárja egy megszorításokra hajlandó kabinet hivatalba kerülését, ezzel két pártra szűkíti az esélyesek listáját. Csak 27-et kell aludni, és jobbra fordulhat a helyzet. Hajrá, Görögország, hajrá, görögök!

A Newsweek május 21-i száma csipkelődő elemzést közöl Niall Ferguson tollából (15. old.): szerinte a kontinens sorsa a németek kezében van. Azt hiszik, a dolgok maguktól is rendbe jönnek a végén, de tévednek. Évi 1000 órával kevesebbet dolgoznak a dél-koreaiaknál!, és úgy elkényelmesedtek, hogy nincs kedvük a GDP-jük 8%-ával meghajítani Dél-Európát. Ennyibe kerülne egy teljes értékű Unió létrehozása. Ha nincs teljes Unió, folyamatos veszélyben van a közös pénz. Az adósságválságra tartós megoldást jelentene, ha az euró övezet valamennyi tagállama közös kalapba tenné a tartozásait. Így már kezelhetővé válna az adósságállomány, igaz, a szorgos németek kárára. Ferguson sajnálattal állapítja meg, hogy gyökeres átalakuláson esett át a nemzeti karakter: két nemzedék fáradozott Európa erőszakos meghódításán, és most, hogy békésen átvehetnék a hatalmat, rá sem lehet őket beszélni. Ezek a mai fiatalok...

Fügét a pártoknak

Friss hír szerint a Fidesz javasolja, hogy a pártok ne kapjanak pénzt 2013-ban és 2014-ben. Egy kanyi vasat sem, hiszen takarékosság van. Komolyan? Szerintem zseniális húzás ez a magyar közbeszéd továbbfejlesztésére.

Miből gondolom, hogy pedagógiai eszközről, és nem valódi pénztelenítésről van szó? A választáson elért eredménnyel arányos finanszírozási rendszerben egyáltalán nem kapnak sokat a pártok. Egy magánember nyilván örülne 300 millának, amennyi az LMP-nek jut évente, de egy komoly párt számára, amelynek  komoly működési költségei is vannak, ez nem jelentős összeg. Az MSZP 750 millája sem vészes, országos hálózatot kell fenntartania. A pártpénzek nagysága semmiképpen sem indokolja a megszorítást. Ha összesen évi 4 milliárd üti a markukat, az nekünk fejenként 400 (nem tévedés: négyszáz) forint terhet jelent. Bizonyára középiskolát is lehetne építeni ebből az összegből, de gondoljunk csak bele: ki mondta, hogy a többpárti demokrácia ingyen van? Nem ér meg ennyit a szabad választás lehetősége? Hivatalos pénz híján miből kampányoljanak a pártok a 2014-es választási évben?

A választókban kialakult az a tévképzet, hogy a politikusok állandóan rázzák a pénzfát, ahonnan folyamatosan hullik, sőt dől rájuk a lé. A magyar társadalom köztudottan irigy. Ha pénzt lát a szomszédnál, nem az jut eszébe, hogy többet kéne dolgozni és keresni, hanem hogy el kéne venni a szomszédtól. Következésképpen a pártok nem kaphatnak olyan keveset, amennyi ne lenne a választók szerint igazságtalanul sok.

A Fidesz fügemutatásának célja, hogy a közvélemény felvilágosítását az ellenzéki pártok végezzék el: ha nem akarnak elpénztelenedni, ki kell fejteniük, miért éri meg az adófizetőknek őket finanszírozni. A Fidesz besöpri a javaslatból adódó azonnali népszerűségnövekedést, majd meghajlik az észérvek előtt. Mindenki jól jár: a kormánypárt népszerűbb lesz, a média remek híranyagot kap a nyári uborkaszezonra, az ellenzéki pártok ingyenes szereplési lehetőséghez jutnak, a választó pedig pedig új felismerések fényében alakíthat ki egyre tájékozottabb álláspontot.

2012. május 18., péntek

A kettős mérce működése és funkciója

Újabb mérföldkőhöz érkezett a blog kommentvitája: sikerült tankönyvi formában szemléltetnünk a kettős mérce működését. Figyeljük meg az alábbi két téma tárgyalása közötti különbségeket.

1. példa -- Torpedó üzemmód

Vértes László: A diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet.
Ateesh6800: ... állításod a ...  gyáva obskurantizmus gyöngyszeme: egy adott, a lakhelye és az identitása/öröksége által meghatározott csoportról (en bloc!) azt állítod, hogy képtelenek egy adott fogalom értelmezésére (jóllehet a fogalmak értelmezése individuális kognitív aktus, és nincs az az ember a föld hátán, aki bizonyítani tudná, hogy egy adott ember azért nem képes egy kognitív aktusra, mert egy bizonyos helyen él ÉS egy bizonyos idetitással/örökséggel rendelkezik)."
                      "a diaszpróbában élő zsidók" kb. csak annyit jelent, hogy "olyan emberek, akik nem Izraelben élnek, ÉS vagy zsidó vallásúak, és/vagy zsidó ősökkel rendelkeznek, és/vagy a zsidó kulturális hagyományhoz tartozónak érzik magukat, és/vagy zsidónak vallják magukat, és/vagy..." Tehát idetartoznak a betért afroamerikai zsidók meg a zsidó vallású kazár elit is.
Vértes László: ... a zsidó etika szerint amit el tudsz érni, lúzer vagy, ha el nem éred. Amit technikailag meg tudsz szerezni, azt nem gond megszerezned. "A Mindenható az élvezetünkre teremtette a világot. A Talmud szerint akinek lehetősége van megkóstolni egy új gyümölcsöt, de nem hajlandó, számot kell adnia erről a Másvilágon."
Ateesh6800: ... lehetséges, hogy "a diaszpórában élő zsidók" egy bizonyos része réges rég nem zsidó vallású, és/vagy réges rég nem a talmudi zsidó etika szerint él, és/vagy réges rég keresztény. Ettől még persze diaszpórában élő zsidó.

Ateesh6800 állítása szerint a diaszpórában élő zsidók olyan heterogén halmaz, amelynek tagjait formailag a nem izraeli lakhely, valamint az identitás/örökség köti össze, ám ebből tartalmilag semmi sem következik. Ateesh6800 elvárása szerint ahhoz, hogy érvényes lehessen a fenti állítás, Vértes Lászlónak bizonyítania kellene, hogy mindenkire igaz. Ha Vértes László nem készít interjút minden egyes diaszpórában élő zsidóval, illetve ha közülük egyetlen egy nem ért egyet a fenti állítással, akkor az máris érvénytelen.

2. példa -- Eladás üzemmód

Feldmájer Péter állítólagos kijelentése a barikad.hu szerint: A Jobbik hívei a cigányok és a zsidók elleni erőszakra is készek.
Vértes LászlóHa Ateesh6800 módszerét ráeresztjük a hírre, Feldmájer Péternek bizonyítania kellene, hogy 1. a Jobbik valamennyi híve kész a zsidók és a cigányok elleni erőszakra; 2. mivel sem a Jobbik hívei, sem a zsidók, sem a cigányok nem egységes csoport, azt is bizonyítania kéne, hogy a többféle Jobbik-támogató a többféle cigány/zsidó csoport mindegyike elleni erőszakra kész.
Ateesh6800El...vártam volna tőle, hogy finomabban fogalmazzon: "a Jobbik sok híve..." vagy hasonló (ez ugyanis már ésszerűen adatolható, elég fórumozni egy kicsit).
... a Jobbik híveinek magatartása tényszerűen erőszakra buzdító ... Nekem lécci ne magyarázd meg, hogy a Jobbik hívei nem buzdítanak erőszakra a zsidókkal és a cigányokkal szemben.

Ebben az esetben Ateesh6800 elfogadja, hogy a "zsidók" homogén halmaz, és általános állítás fogalmazható meg velük kapcsolatban anélkül, hogy egyenként megerősítenék annak érvényét. Menet közben ellentmond magának, egyszer a Jobbik sok hívéről, másszor a Jobbik híveiről állítja, hogy erőszakra buzdítanak. Ennek igazolásához nem kell őket egyenként végigjárnia, nem számít, ők elfogadják-e a fenti állítást. Az érvényes, mivel Ateesh6800 "tényszerűen" tudja, számára néhány emberrel beszélve, néhány fórumot olvasva világossá vált.
-----

Mivel indokolja Ateesh6800 a két különböző mércét: A LÉNYEGET nem látod. A Te kijelentésed egy vallási/etnikai kisebbségi csoportot céloz meg, amelyről nem lehet egységes állításokat megfogalmazni, hiszen "a diaszpróbában élő zsidók" kb. csak annyit jelent, hogy "olyan emberek, akik nem Izraelben élnek, ÉS vagy zsidó vallásúak, és/vagy zsidó ősökkel rendelkeznek, és/vagy a zsidó kulturális hagyományhoz tartozónak érzik magukat, és/vagy zsidónak vallják magukat, és/vagy..." Tehát idetartoznak a betért afroamerikai zsidók meg a zsidó vallású kazár elit is.

Ehhez képest a "Jobbik hívei" NEM vallási/etnikai kisebbség, hanem politikai kategória. Míg egy egyénre nézve SEMMIT nem lehet kikövetkeztetni a származásából, addig egy politikai párt híveiről sokat ki lehet következtetni abból, hogy az adott politikai pártot támogatják. A Jobbik programja pedig ismert -- az is, amit hivatalosan közöl, és az is, amit az állománygyűléseken, a kampányokban és a saját sajtójában az emberek értésére ad.

-----

Hogyan látja Vértes László a különbséget: az 1. esetben egy Ateesh6800 számára elfogadhatatlan állítás szerepel, ezért a torpedó stratégiát választja. A cél az állítás szétlövése, letörlése a szellemi térképről. A frontális támadás ("gyáva obskurantizmus") után Ateesh6800 a lehetetlenségig aprólékos lesz, egyénre lebontott bizonyítást követel. Maximálisra növeszti a formai kétségeket, minimálisra zsugorítja a tartalmat. 


A 2. esetben egy Ateesh6800 számára nagyjából elfogadható állítás szerepel, ezért eladási stratégiát választ. Minimálisra zsugorítja a formai kétségeket, maximálisra növeszti a tartalmat. Enyhe kritikával indít, hogy függetlennek látsszon -- ez a beetetés. Mikor az olvasó bekapta a csalit, Ateesh6800 nagyvonalúan általános érvényűvé nyilvánítja a néhány esetről szóló, nem részletezett tapasztalatait. Adós marad annak kifejtésével, hogy miközben az identitásból/örökségből SEMMI sem következik, egy párt vélt programjának vélt ismeretéből és vélt teljes támogatásából a csoport egészére érvényes állítások következnek. A két téma közötti különbségtétel pusztán ürügy az érzelmi alapon előre meghozott ítélet közléséhez, Ateesh6800 számára legitimálja a kettős mérce alkalmazását. Indulatait logikának, eladási stratégiáját függetlenségnek álcázva igyekszik kommunikációs előnyre szert tenni.


Köszönöm Ateesh6800 részvételét ebben a demonstrációban, amely kontrasztosan ábrázolja a magyar közélet színvonalát alacsonyan tartó egyik fő anomáliát.

Székelyföld -- alibitender vagy piacszerzés?

Romániában közigazgatási és kisebbségügyi reform készül, melynek keretében Székelyföldet három régióra bontanák, mégpedig -- váratlan újdonság -- az ott élő magyarok számára hátrányos módon. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyílt levélben kéri Victor Ponta kormányfőt a terv felülvizsgálatára.

Érvei első olvasásra nyomósnak tűnnek, ám mivel ez kritikai gondolkodásra ösztönző blog, gyűjtöttem néhány tényt:
1. A román kormány összetétele: a miniszterelnök Victor Ponta (Szociáldemokrata Párt); ez év május 7. óta egy hárompárti szociálliberális koalíció (USL) kormányoz, miután az előző kormánykoalíció a népszerűtlen megszorítások miatt megbukott. Victor Pontáé a koalíció legnagyobb pártja.

2. Az új kormány nyíltan megfogalmazta, hogy a nem magyar kisebbségek lehetőségeit bővítő lépéseket tervez, a magyarok rovására.

Az MSZP honlapján kiderül, hogy Tabajdi Csaba európai parlamenti (EP) képviselő szót emelt a romániai kisebbségek jogaiért, ám olyan "ügyes" szóhasználattal élt, hogy a román kormány vidáman válaszolhatja neki: hiszen éppen bővítjük a kisebbségek lehetőségeit, köszönjük a helyeslést. A konkrét magyar kisebbség érdekei szempontjából Tabajdi Csaba -- és rajta keresztül az MSZP -- fel is szólalt, meg nem is, ki is állt a jogokért, meg nem is. A Google-ban minimális nyoma látszik a hírnek, inkább alibireferenciaként szolgálhat az MSZP számára: ha firtatják, íme az apró betűs bizonyíték, hogy mink is hazafik vogymuk ám, de hej -- továbbá recece!

A Jobbik természetesen széles mozdulattal ölelte keblére ezt a szívéhez és választóihoz közel álló témát.

A politika a lehetséges művészete, a közélet pedig a beszédaktusok piaca: a tervezett román közigazgatási és kisebbségügyi reform a mi szempontunkból tenderként értelmezhető konstruktívan. Az Élet versenytárgyalást hirdetett kb. hárommillió magyar szavazat megszerzésére. Egymillió romániában élő magyar választó, valamint legalább kétmillió hazai választó figyeli bíráló szemmel, melyik párt hogyan lép, milyen beszédaktusokkal áll elő az ügyben.

A versenytárgyalás valamennyi közéleti formáció számára nyitott, a döntés 2014 tavaszán születik meg. Aki kimarad, az lemarad.

2012. május 17., csütörtök

Bazi nagy görög bukta

A magánbetétesek napi 800 millió eurót menekítenek ki a görög bankokból külföldre, egy-két hét alatt bedőlhet az egész hellén pénzügyi rendszer. Mindez miért? Mert két hete a görög választók a mesemondó és kormányképtelen radikális baloldalra szavaztak ahelyett, hogy szembenéztek volna a helyzetükkel. Az állam sok-sok éven át többet költött a bevételeinél, a hiányt hitelből fedezte, így halmozódott az adósságállomány az éves GDP 160%-ára. Ebben a helyzetben egy társadalom nem engedhette volna meg magának, hogy okoskodjon, hogy a pofátlanul inkorrekt gazdálkodás következményeit a németekre, Brüsszelre, a nemzetközi pénzvilágra fogja. A görög választók azonban addig makacskodtak, addig mutogattak cokit a türelmes kitartással reformot kérő németeknek, míg sikerült szinte teljesen tönkretenniük magukat.

Most már csak egy határozott tekintély, egy Viktorisz Orbánopulosz fordíthat az események menetén. Ha nem sikerül, egy évtized szenvedés, szegénység, potenciálisan katonai diktatúra vár rájuk. Egy héten belül bekövetkezhet a görög betétek befagyasztása, aztán a szükségállapot bevezetése, aztán vagy megtartják az ismételt választásokat, vagy nem, mert feleslegessé válnak. Mindezt részben a kamatokat ésszerűtlenül emelő spekulánsok hozták a görögökre (miattuk ugrott fel az adósság a GDP 160%-ára), részben a görög választók hozták saját magukra (felelőtlen zajongással bohócot csináltak magukból, mert derogált nekik egyensúlyba hozni az államháztartást), a hazájuk balsorsát pedig a gnúcsordaként viselkedő magánbetétesek teljesíthetik be. Őszintén remélem, hogy a szakadék szélén még észbe kap ez a nagy múltú nép.

Elemzők szerint visszajöhet a drachma, az EU ezt határozottan cáfolja. Nem is lenne logikus, hiszen nem az eurót fenyegeti összeomlás, hanem az ország bankrendszerét. Ilyen helyzetben semmi sem indokolja a régi pénz visszahozatalát. Egy összedőlt épületnek mit használ a házszámcsere?

Hazai elemzőink ismét okoskodnak: a görög válság rossz hatással lehet a magyar pénzügyekre. Miért is? A befektetők aggódni kezdenek, és egymás között így társalognak majd.
- Te, Steve, a görögök után a magyarok is ki fognak lépni az euróból.
- De hát a görögök nem léptek ki.
- Viszont bármikor kiléphetnek, és utánuk a magyarok jönnek.
- Nem valószínű, Frank, mert ők bele sem léptek.
- Ja?!

További különbségek: hazánknak mérsékelt és kormányképes kormánya van, amely népszerű retorikát alkalmaz, de közben felelős gazdálkodást folytat. A magyar államháztartási hiány 3% körül vagy alatt várható, és ezzel Európa egyik legalacsonyabb deficitje lesz. Adósságunk szerény ütemben csökken, ami a spekulatív kamatemelések mellett valóságos csoda. Lassan az IMF is kifogy a tárgyalásokat eddig halasztó ürügyekből, Brüsszel pedig belátja, hogy ha nem hagyja abba a kettős mércén alapuló kekeckedést, akkor a mesterségesen gerjesztett pánik az egész kontinens pénzrendszerét elsodorhatja, ám még így sem árthat nekünk. A jól megválasztott retorikának köszönhetően minél nagyobb a külső nyomás, a magyar kormány annál szilárdabban áll majd a helyén, annál népszerűbb lesz. Szárba szökkent a kukorica, a szakértők elmehetnek kapálni.