Korrekt tényközlés a médiában

Jobbra is, balra is hervasztó a médiahelyzet: lapjaink egyszerűen nem hajlandók megadni az angol "WH" kérdésekre felelő információkat, mert nem tájékoztatni, hanem manipulálni akarnak. A baloldal lényegesen nagyobb felelősséggel bír, hiszen mintegy négyötödös többsége van a véleményformálásban, de ez még nem mentesíti a jobboldali sajtót a maga egyötödös felelőssége alól, és nem mentesít bennünket sem a manipulált tájékoztatás okozta károktól. Az átlagpolgár nem olvas módszeresen minimum egy jobb és egy baloldali újságot csak azért, hogy összeálljon a fejében az objektív helyzetkép. Ez nem is várható el tőle. Annál inkább elvárható, hogy egy magára valamit adó médiaorgánum kozmetikázatlanul és hiánytalanul közölje az alapinformációkat, valamint egy-egy ügy fő érintettjeinek érvelését - aztán döntsön az olvasó.

Hogyan juthatunk abba a szerencsés helyzetbe, amelyben a BBC nézők/hallgatók vannak? Hogyan kaphatunk a mértékadó angolszász lapoknál alapértelmezett színvonalú tájékoztatást? Médiatörvénnyel valószínűleg nem. Lehet ugyan büntetéseket és helyreigazításokat előírni a kirívó tényhamisításokra, de a mindennapi puha manipulációt ez nem szünteti meg. Sokkal többet jövedelmez ugyanis, mint amennyibe a nagy ritkán bizonyítható stiklik fájnak. Az információ önmagában már nem hatalom (lásd Internet), piaca manapság az információ manipulatív tálalásának van. A pártos lapok kormánybuktató/kormánycsináló szerepbe kerültek, és ez sok hirdetési pénzt ér a pártok holdudvarának. Elméletben szigorítható addig a médiaszabályozás, hogy többe kerüljön a tényhamisítás, mint a holdudvari bevétel, de a gyakorlatban nem éri meg. A nemzetközi szervezetek ugyanis a sajtó korlátozásaként értékelik a hasonló szabályozási kísérleteket, így Magyarország rövid időn belül a cenzúraállam kategóriájában találná magát, az pedig még a kormánybuktatásnál/-csinálásnál is károsabb.

Kétféle kiutat látok:
1. hosszú távon valódi konkurenciát teremteni a baloldali sajtónak azáltal, hogy a jobboldali lapok a köztájékoztatás etalonjává válnak, miközben - József Attilát parafrazálva - jó szóval oktatnak, és játszani is engednek, azaz némi szórakoztatást is nyújtanak a közönségüknek; ez a mai jobboldali sajtót ismerve hosszabb időt, legalább 3-5 évet, és szinte teljes fiatalítást igényelne. Nem teljesíthetetlen, de nagyon nagy kihívás.
2. Rövid távon létrehozni egy szégyencsarnokot a sajtóhamisítók számára, amely folyamatosan helyretenné a fél- vagy dezinformációkat, és napi, heti, havi gyakorisággal ingyenes hírlevélben tájékoztatná az érdeklődőket; fontos, hogy e fórum (pl. Lóláb néven, www.kilogalolab.hu) paritásos alapon működjön, azaz a baloldalt jobboldaliak igazítsák ki, és fordítva, de nem sandán, hanem a valódi korrektség jegyében. A Lóláb akár Lócitrom díjat is oszthatna azoknak, akik szégyent hoztak Pulitzerre.

Egy anekdóta szerint a Londonba látogató Hruscsov sérelmezte, amit egyes brit lapok róla írtak, és kérdőre vonta a brit miniszterelnököt: hát még a sajtónak sem tud parancsolni? Az eset tanulságai máig hatóak. Demokráciában a sajtó szabadon kommentálhatja a korrektül feltálalt tényanyagot, ahogy neki tetszik; persze az állampolgárok is azt mondanak a sajtóról, ami nekik tetszik; demokráciában nyugodtan masírozhatnak nácik és melegek, a közvélemény pedig azt gondol/mond róluk, ami neki tetszik. Ezt el kell fogadni. Azt viszont nem kell elfogadni, hogy a tényanyagot rendszeresen manipulálják és csorbítják a médiában, mint ahogy azt sem fogadjuk el, hogy a boltok pénztárosai annyit számoljanak az általunk vásárolt árukért, amennyi nekik tetszik.