Napi fix filó 13. rész

13. Miért térnek el a magatartási szabályokhoz vezető preferenciáink? 
Mert mások az érdekeink, a magunk nézőpontjából másként látjuk a világot, továbbá mást tartunk egyéni, közösségi és általános jónak. 
    Ahogy David Hume kifejtette, állításokból nem lesz felszólítás, óhajtó preferenciákra, azaz célokra is szükségünk van ahhoz, hogy magatartási szabályokat állapíthassunk meg. (Állítás: a kínzás fáj; preferencia: ne okozzunk fájdalmat embertársainknak; szabály: ne kínozd embertársadat.) 
    Általános preferenciának tűnik, hogy tiszteljük mások szabadságát, tulajdonát és élethez való jogát. Szintén általános preferencia, hogy mindenki testi szükségletei legyenek betöltve. Ha ez megtörtént, az emberek jelentős része fontosnak tartja, hogy alapvető igazságosság, teljesítményarányosság és együttérzés uralkodjék a világban, valamint hogy a világ egyre jobbá váljon. 
    A közéleti viták nagyrészt abból fakadnak, hogy e preferenciák helyenként ütköznek egymással, és nem tudnak mindenki esetében egyszerre teljesülni. Aki elveszi mások tulajdonát, annak sérülhet a szabadsága; aki előre megfontolt szándékkal elveszi egy ember életét, annak akár az élethez fűződő joga is megkérdőjeleződhet. Szintén ütközik a teljesítményarányosság elve és az együttérzés, mert az emberek elég gyakran a teljesítményhiányuk miatt kerülnek bajba, így az együttérző segítség máris ellentmond az arányosság elvének. Ilyen esetekben az igazságosság is bizonytalanná válik, mivel egyesek szerint az együttérzés az igazságos, mások szerint pedig a teljesítményarányosság. 
    Közéleti vitáinkban hasznos lenne konkrétan megfogalmazni a preferenciáinkat: egyből kiderülne, hogy nem csak a módszerben nem értünk egyet, hanem az elérendő célban sem. Ha megállapodunk a célról, sokkal könnyebb közös nevezőre jutni a módszerről. 
    Példa: a hajléktalanság kezelése terén egyesek vissza szeretnék illeszteni a hajléktalant a társadalomba, ennek érdekében munkavégzésre is ösztönöznék, míg mások csupán enyhíteni szeretnék a rászorultságát, de meghagynák őt a hajléktalan állapotban. Elég meglepő lenne, ha a célról ennyire eltérően gondolkodó emberek véletlenül egyetértenének a módszerben. Rákérdezhetünk a preferenciákra annak fényében is, hogy az utcán lakók átlagosan 4-5 éven belül meghalnak a szabadban alvás során szerzett betegségek és általános leromlás miatt: az a preferenciánk, hogy a hajléktalan röviden éljen, de „szabadon”, vagy hogy a társadalom többi tagjához hasonlóan éljen, szabályok között, minél hosszabban, jó egészségben? 
    Képzeljük el a preferenciák feltárását az abortusz kapcsán: az anya jogaitól a baba jogain és a közösség jogain át a jövő generációk jogaiig. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a legparttalanabbul vitatott ügyekről is értelmes diskurzust folytassunk. Az érzelmek természetesen szerepet kapnak – a preferenciák kialakításában, hiszen azok a személyiség legbelső, ösztönök és érzelmek által vezérelt magvában formálódnak. A már kialakult preferenciákat viszont racionálisan leltározhatjuk, és ha legjobb tudásunk szerint feltártuk őket, kiválaszthatjuk hozzájuk a legcélravezetőbbnek tűnő módszereket. Ebből nem lesz feltétlen egyetértés, hiszen aki az anyát preferálja, más módszert fog választani, mint aki a babát, illetve a jövő generációk érdekeit helyezi előtérbe. Viszont számos ponton kellemesen meglepődhetünk, amikor kiderül, hogy az anya érdekei nem egészen választhatók le a baba érdekeiről, mert sajátos érdekszimbiózusban vannak. 
    A preferenciák őszinte feltárása és a racionálisan hozzájuk igazított megoldások ugrásszerűen emelhetik közéleti vitáink színvonalát. (Legalábbis, egy-egy érdekcsoport nagyon pontosan tudja majd, hogy mit akar, miért száll síkra, vagy mit ellenez vehemensen.) 
    Most, hogy a preferenciák révén sikerült állításokból magatartási szabályokat alkotnunk, vizsgáljuk meg az erkölcs és általában az etika helyzetét 21. századi társadalmainkban. Hagyjuk, hogy teljesen gúzsba kössenek, vagy igyekezzünk ezen „önkényes társadalmi konstrukciókat” magunkról lerázni és meghaladni – vagy keressünk középutat?