Napi fix filó 6. rész

6. Miért mindegy, mit gondolunk a teremtésről? 
Mert akár így, akár úgy vélekedünk róla, a mindennapi életünket meghatározó tudomány egységes módszertanát mindannyian elfogadjuk. A módszertan kidolgozója pedig William of Ockham 13. századi angol ferences rendi szerzetes, akinek a hitével szemlátomást nem ütközött az Istent definíció szerint kizáró modell. 
    E szerint ha egy jelenségre Isten és egy természeti tényező is magyarázatot kínál, kötelesek vagyunk a természeti magyarázatot elfogadni. Sőt ha nincs természeti magyarázat, kötelesek vagyunk akár az idők végezetéig keresni. Istennek ily módon nincs esélye bekerülni egy tudományos modellbe, „ki van definiálva” a tudományból. 
    Mit kezdjünk ennek fényében azzal a véleménnyel, hogy X majd akkor hiszi el Isten létét, ha a tudomány bizonyítja? X jól tenné, ha megismerné a tudományos módszertant és következményeit. 
    Ockham módszertana elvi alapon kizárja Isten létének elfogadását – pontosabban elzárkózik attól, hogy érdemben vizsgálja ezt a kérdést. Mintha kijelentenénk, hogy a világ anyagi része szabályvezérelt(nek teremtetett), ezért Istentől (ha van) függetlenül felderíthető. A tudomány azt vizsgálja, hogy mire megyünk mi magunk, önerőből, a természettel, és ezáltal nagyon hasznos módszer. A tudománynak köszönhetjük a mindennapi életünket nagyságrendekkel kényelmesebbé tevő technikát, és az ennek következtében keletkezett rengeteg szabad időt, amelyben pl. ilyen posztokat írhatunk/olvashatunk. A világ emberi fejlesztése helyett Istennel érvelő civilizációk lemaradnak a fejlődésben. 
    A nyugati civilizációban élők (akár hisznek Istenben, akár nem) arra a kérdésre, hogy „Miért esik az alma lefelé?” sosem válaszolják, hogy „Mert Isten lehúzza.”. Istennel a világ összes kérdését nagyon egyszerű lenne megválaszolni – ám ha így tennénk, leállna a gondolkodás és a fejlődés. A nyugati civilizáció viszonylagos technikai és műveltségbeli előnye jelentős részben Ockham és az általa kidolgozott módszertant alkalmazók érdeme. 
    Miközben a tudomány – indokoltan és megérdemelten – irányadóvá vált a mindannapi életünkben, minimális a tudományos módszertanra rálátással rendelkezők száma. Fontos lenne tanítani, hogy a tudomány illetéktelennek definiálja magát Isten vizsgálatára, de ez nem Istenről szól pro vagy kontra, hanem az önállóan fejlesztő ember mozgásterének tágításáról. 
    A tudomány két további korlátjára érdemes rálátást nyernünk ahhoz, hogy reálisan gondolkodjunk az eredményeiről és lehetőségeiről. 
    Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy sokkal alapvetőbb feltevést vizsgálunk meg: miből gondoljuk, hogy a világ anyagi része szabályvezérelt, illetve hogy e szabályok felderíthetők?