Napi fix filó 2.a rész

2.a A kettős érzékelésről 
Indokolt-e érzékelésnek neveznünk a „felhőasztal” modelljét eredményező folyamatot? Hiszen szabad szemmel tömörnek látjuk az asztalt, a fejünkkel is annak érezzük. Elektronmikroszkóppal kell vizsgálnunk ahhoz, hogy atomfelhőként kezdjünk róla beszélni. Mióta eszköze az érzékelésünknek az elektronmikroszkóp? Amióta a tudomány fajsúlyos tényezővé vált a kultúránkban: az ókori görögök is keresték az anyag „végső” modelljét, már ők is elvonatkoztattak a szabad szemmel nyert adatoktól; vizsgáló eszközeink időközben fejlődtek, a tudomány legfontosabb eredményei pedig beépültek az alapfokú oktatásba, így egy magát iskolázottnak tartó felnőtt köteles ismerni és figyelembe venni a tudományos-intellektuális modelleket. Indokoltan mondhatjuk tehát, hogy egy iskolázott felnőtt a „lelki szemeivel" atomfelhőnek látja az asztalt és fényhullámhossznak a színt, illetve hogy intellektuális meggyőződése szerint az asztal atomfelhő, a szín pedig fényhullámhossz. 
    Megjegyzendő, hogy a tömörasztal modell sem csupán közvetlen érzékszervi adatok eredménye, már e modell kialakításában is szerepet kap az adatokat feldolgozó és azoktól elvonatkoztató intellektus. (Egy tárgyat a jellemzői, illetve funkciója alapján más tárgyakkal azonos kategóriába sorolni intellektuális művelet. Továbbá intellektuálisan teszünk különbséget az üvegasztal és a szappanbuborék szemre hasonló felülete között, úgy összegezve a tapintási tapasztalatainkat, hogy az egyik tömör és stabil, a másik pedig nem.) A tömörasztal modell megalkotásához elég a természetes látásunk-tapintásunk és intellektusunk, míg a felhőasztal modellhez ezek mellett elektronmikroszkópra (vagy vele egyenértékű eszközre) is szükség van.