Napi fix filó 3. rész

3. Milyenek vagyunk (az entitások kettős érzékelésének tükrében)? 
Mint az első részben megállapítottuk, az entitások érzékelése terén nem egyszerűen észleletekről és azok feldolgozásáról beszélhetünk, hanem az észleleteink két eltérő feldolgozási módjáról. Az egyik mód a hétköznapi észből kiinduló belső nézet, a másik pedig az emberi léttől elvonatkoztató külső nézet. Milyen természetűnek mutat ez bennünket? 
    Sok ezer éves intuíció, hogy az ember mintha kettős természetű lenne. Számos ellentétpárral igyekeztek már megragadni a kettősség lényegét: idea és annak árnya; ösztön – értelem; test – lélek, stb. Ezek a fogalmak megközelítik, de nem írják le megnyugtatóan a sajátos jellegünket. Végül Darwin evolúcióelmélete meghozta az áttörést, felvetve, hogy az idegrendszerünk a törzsfejlődés túlélési logikája szerint fejlődhetett sok millió éven át, a nagymajmokéhoz hasonlóra. Egy ponton azután – még kiderítendő okból – szert tettünk az elvont gondolkodás képességére, amellyel nem egyszerűen túlélési előnybe kerültünk az összes többi fajhoz képest, hanem részben az evolúció fölé emelkedtünk, függetlenedtünk a napi túlélés problémáitól, és egymásra épülő műszaki vívmányainkkal megkezdtük a világegyetem meghódítását. 
    Mielőtt a hübrisz elragadna minket, rögzítsük: csak a napi túlélési problémáktól, és nem az ökoszisztémától váltunk függetlenné, időről időre meg kell vizsgálnunk, hogy továbbra sem veszélyeztetettek-e fajunk hosszú távú létének alapjai. Legtöbbünk esetében elhanyagolható annak esélye, hogy holnap egy grizzly ebédjeként végezzük, a globális felmelegedés azonban holnapután könnyedén megtizedelhet bennünket. A gyermekvállalás hiánya és a kényelmi abortusz anomáliája pedig holnapután-után sodorhatja végveszélybe a civilizációnkat. Ezért jó okunk van őrizkedni a hübrisztől. 
    Darwin elméletét többféle irányból vitatják, de ha egy modell plauzibilitását az általa megválaszolt kérdések arányával mérjük, az evolúciós modell a lehető legpontosabbnak, legéleslátóbbnak tűnik. A kételkedő olvasót az evolúciókritika figyelmes tanulmányozására biztatom. 
    Ezek után rátérhetünk a következő kérdésre: vajon hogyan jutottunk olyan állapotba, amelyben szabadon elvonatkoztathatunk a napi túlélés szempontjaitól, és akár emberlétünkön kívüli nézőpontot vehetünk fel.