Másfél évvel a bemutató után végre megnéztem az Út a vadonba c. filmet, és azóta is a hatása alatt vagyok.
Gyönyörű és fájdalmas utazás az amerikai természetbe, személyiségfejlődés, az emberiség elfogadása a felemelő vég előtt, gyönyörű zene és képek, minden benne van a katartikus élményhez.
Sean Penn hatalmasat alkotott - remek forgatókönyvből és egy valós történetből. Emlékműsor ez egy fiú halálára, aki a természetben akarta megtalálni az élet lényegét, s végül az emberi közösség vállalásáig jutott el. A fejlődése finoman, árnyaltan kidolgozott, számtalan szereplő igyekszik megérinteni a lelkét, kapcsolatot teremteni vele, de ez csak későn sikerül. Az utóbbi hónapok legjobb filmje számomra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése