2013. szeptember 28., szombat

Ha én róka volnék

Száz egeret fognék ezzel a hírrel: "(Európai Unió) Maradhat a telefonadó is
A telekommunikációs szektorra kivetett válságadó után most a telefonadó ügyében indított keresetét is visszavonta az Európai Bíróságon az Európai Bizottság Magyarország ellen - közölte Ryan Health, a digitális területért felelős biztos, Neelie Kroes szóvivője. A döntést azzal indokolta, hogy júniusban a bíróság úgy határozott, hogy a Franciaországban 2009-ben a távközlési szektorra kivetett adó sem ütközik uniós jogba, konkrétan az engedélyezési irányelvbe, ezért az ehhez hasonló kifogásait, amelyeket ugyanerre az irányelvre hivatkozva indított Brüsszel, most sorban mind visszavonja a Bizottság. MTI" (Forrás: metropol, 2013. szeptember 27. péntek)

Elsőként kifejteném, hogy beállt az úgynevezett "Hungary-fatigue" (Ungarn-fásultság), az Európai Bizottság izomlázat kapott a Magyarországnak kiosztott sallerektől, és bár bőven akad még koki a kokitárban, nagylelkűen úgy döntött, hogy - üsse tyúkanyó -, ezúttal futni hagy bennünket, csak aztán meg ne lásson többet a környéken, mert lesz nemulass.

Másodsorban elmagyaráznám, hogy miután az Európai Bizottság földbe döngölte Magyarországot, feltörölte vele a Vén Kontinens porát, kifacsarta bő gatyánkat a szelektív hulladékvíz-gyűjtőbe, lehipózta rólunk az ugarszagot, merő jószívűségből mégsem küld vissza minket a sztyeppére, ahová egyébként valók vagyunk, mert ejropéer úriember nem süllyed a vele szemben álló alpári csürhe szintjére.

Harmadsorban közölném: a magyaroknak minden okuk megvan rá, hogy magukba szálljanak, mert ki hallott már olyat, hogy a kis töpszli addig hepciáskodott a nagykutyákkal, míg azok rá nem csattintottak egyet a méretes állkapcsukkal, és kitörött az összes foguk? Ilyen nincs, sosem volt, sosem lesz, tessék szépen helyreállítani a harapási rendet, és kirúgni a hatalomból minden másként gondolkodót.

Negyedsorban sejteni engedném, hogy okosan van ez kitalálva, még nincs vége a játszmának, Brüsszel egy nagyobb átkaroló hadművelet részeként visszavonulást színlel, hogy mikor már biztonságban érezzük magunkat, harapófogóba szorítson, dupla Nelsonba fogjon, tripla Rittbergerbe szúrjon, a Nagy Bertába töltött sós lövedékkel hátsón lőjön, elpárologtasson a kozmikus csodafegyverrel, és szétszórja atomjainkat a távoli galaxisok peremvidékén - nu zájec, nu pagagyi!

Így folytatnám ezt százig és tovább, helyre igazítván a hagymázas téveszmét, miszerint az, hogy Brüsszelnek a sokadig körben sem lett igaza Magyarországgal szemben, az azt jelentené, hogy Magyarországnak a sokadik körben is igaza lett Brüsszellel szemben. Nem, nem, soha! Ha én róka volnék, sajtszerzésre szakosodnék, és sosem énekelném, hogy ...amióta a szívemet összetörte, savanyú a, savanyú a császárkörte.

2013. szeptember 13., péntek

Rugalmas visszacsatolódás

A "kicsit sárga, kicsit savanyú, de mégis miénk" hetilap legfrissebb számában olvasom, hogy Magyarország gazdasága kivívta és megőrizte a nemzetközi befektetők bizalmát, ezért hagyták hazánkat gyakorlatilag érintetlenül az utóbbi hetek pénzpiaci rezgései, amelyek hatására 20%-ot vesztett az értékéből az indiai és a brazil valuta, átlagban 3%-kal gyengültek térségünk fizetőeszközei, míg a forint mindössze 2%-kal ér kevesebbet. Ez - írja sajnálkozva a lap ügyeletes közgazdásza - a kormány következetes és hiteles államháztartási intézkedéseinek tudható be.

Egy másik cikk arról értesít, hogy az EU furkósbotja csak azért nem pattog a hátunkon, mert Brüsszelnek nincs eszköze fellépni egy olyan alkotmány ellen, amelynek vitatott rendelkezései külön-külön mind megtalálhatók más tagállamok alkotmányában. Pedig jogos és indokolt lenne a furkó, teszi hozzá a liberális szerző, aki továbbra is úgy látja, hogy Magyarországgal komoly baj van. Ám az EU nem vetette be ellenünk a szavazatmegvonás "atombombáját", a politikai nézeteltérések miatt nem fagyasztotta be a fejlesztési támogatásainkat, sőt a nyáron megszavazott Tavares-jelentésben kilátásba helyezett alapvető európai értékeket (minden tagállamban) felülvizsgáló mechanizmus bevezetésére sincs esély a közeljövőben.

Nem érdemes köntörfalazni: sztálingrádi fordulat ez bal-liberális honfitársaink számára. A 2010 óta indított támadások egyike sem jött be, minden ötletük balul sült el, lábon lőtték maguk alatt a fát. Az őszinte vallomás úgy hangzana, hogy "hazudtunk éjjel és nappal, minden sorban és hullámhosszon, kivált a kérdéseinkkel", de hát ki venné meg ezek után a kicsit sárga, kicsit savanyú lapot? Érthető, hogy Sztálingrád után legalább Csernobilt szeretnék elkerülni. A taktikus beismerés ezért így szól: minden prognózisunknak az ellenkezője valósult meg, amiből világosan kiderül, hogy végig igazunk volt, csak sajnos a körülmények ellenünk dolgoztak. Vegyük észre, hogy három és fél év gátlásosan igazmondó tényszeretete után a bal-lib média éppen rugalmas visszacsatolódást hajt végre ahhoz, amit pongyolán valóságnak szoktunk nevezni.