2012. május 30., szerda

Egy példamutató újságíró

A Le Point francia hetilap legfrissebb számából idézek. (május 24., 58. oldal, írta: Claude Allègre)

"Elnöktől elnökig
Az aktív politizálástól eltávolodva, minden pártos elkötelezettségtől mentesen, minden ambíció nélkül Nicolas Sarkozy-t támogattam a 2012-es elnökválasztás során. Ennek egyetlen oka volt: a válság. Tekintetbe véve határozott nézeteimet, előtörténetemet, környezetemet, baráti körömet, családomat, nem volt könnyű ezt felvállalnom. Kiléptem a sorból, ezzel hangsúlyozva, mennyire elsődleges szempontnak tekintem az európai országokat fenyegető, sőt civilizációnk fennmaradását megkérdőjelező válságnak.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint a franciák több mint 60%-a -- hozzám hasonlóan -- Nicolas Sarkozy-t tartotta alkalmasabbnak a válsággal való szembenézésre. Mégis ellene szavaztak. Ez arra vall, hogy az elnökválasztási viták nem a lényegre összpontosítottak. A franciákban nem tudatosult, milyen súlyos a válság.

Európa kormányai harminc éve hitelből élnek, teljes felelőtlenség mellett. Akkora az államháztartási hiány, hogy a társadalombiztosítási juttatások után az adósságszolgálat a legnagyobb költségvetési tétel. Bármit is teszünk, az adósságot törleszteni kell, különben csődbe megyünk!

Kettős válság alakult ki: az államháztartási válság mellett gazdasági válság is sújt bennünket. A bankok, amelyek feladata a termeléshez, szolgáltatáshoz szükséges források biztosítása lenne, arra rendezkedtek be, hogy a saját pénzüket fialtassák, a gazdaság rovására. A szabad kereskedelembe vetett együgyű, naiv, illetve önérdekű hit kiszolgáltatta a gazdaságunkat, és főként annak létfontosságú összetevőjét, a munkahelyek 75%-át adó kis- és középvállalkozásokat a feltörekvő országok kielégíthetetlen étvágyának. Ezek az országok legitim módon keresik a fejlődés lehetőségét, akár azon az áron, hogy most visszaadják a Nyugatnak, amit az évszázadok során tőle kaptak. A szűk látókörű protekcionizmus káros. A határok tisztességtelen versenyt hozó teljes megnyitása ellenben katasztrofális. Mondjuk ki nyíltan, hogy jelenleg fordított gyarmatosítás megy végbe!
...
François Hollande-ra gigászi feladat vár. Jól ismerem őt, volt alkalmam vele dolgozni, segíthettem őt a Szocialista Pártnál felívelő karrierje során.

Intelligens, tetterős ember, jól ismeri az elméleti közgazdaságtant, kiválóan kommunikál, és remek a humorérzéke. A jelöltsége kapcsán hangoztatott fenntartásaim lélektani jellegűek: túlságosan kedveli a puha konszenzusteremtést. A legkevésbé sem vonom vissza e fenntartásokat, melyek azonban enyhülhetnek a hivatali ideje alatt. Szívből kívánom, hogy François Hollande megvalósítsa a kiigazítás nagy művét, amelyet fel kell vállalnia. Sok sikert, Monsieur le Président!"


Ez az a viszonylagos függetlenség, kedves olvasóim, amelyet a magyar újságíróktól igényelek. Ez a közügyek szempontjából kívánatos hozzáállás, ezt a gondolkodásmódot népszerűsítem itt, e blog hasábjain. Boldog a haza, amely ilyen újságírót mondhat magáénak, áldott az ország, amelyet ilyen értelmiség szeret.

Savanyú az Hollande medgy

Az Index találó megállapítása szerint Franciaországban Medgyessy Péter helyi megfelelője nyerte az elnökválasztást. Meredek ígéretek hangzottak el a kampányban, a részleteket firtatóknak figyelemre méltó cinizmussal ennyit válaszolt François Hollande szocialista elnökjelölt: először meg kell nyernünk a választást, aztán majd meglátjuk.

Még nem jött el az igazság pillanata, június 17-én tartják ugyanis a parlamenti választást. A kormányképesség érdekében azon is többséget kellene szerezni, tehát kis időre még fenn kell tartani a hurrá optimizmus látszatát. Ebben az összekacsintós játékban a választó is tudja, hogy némileg átverik, de bonyolult -- és jórészt tudat alatti -- okok miatt együtt játszik a jelöltekkel. A hátralévő időben színház az egész világ, vagy legalábbis Franciaország egésze.

A francia sajtó, bár megéri a pénzét, kilométerekkel jár görcsösen elfogult magyar torzképe előtt. A Le Point hetilap kertelés nélkül megírja, mely ígéretek betartására nem lát esélyt. "Hat választási ígéret, amelyet el kell temetni" (máj. 24-i szám, 40-42. oldal)

1. A minimálbér minden 1% növekedés után automatikusan 0,5%-kal nő (ma bruttó 1398 euró, kb. 400 eFt).
2. Aki legalább 41 éve fizet nyugdíjjárulékot, az 60 évesen nyugdíjba mehet (szemben a Sarkozy által bevezetett 62 éves korhatárral).
3. Ha egy vállalkozás egy 25 év alatti és egy őt patronáló 55 év feletti dolgozót foglalkoztat, akkor egyikük után sem kell járulékokat fizetnie. A pályakezdő és az idős munkavállalók így egymást juttathatnák álláshoz.
4. Öt év alatt 60 ezer új álláshelyet hoznak létre az oktatási rendszerben, valamint ötezer munkahelyet teremtenek az igazságügyben, a rendőrségnél és a csendőrségnél.
5. Az állam öt évre megfinanszírozza 150 ezer fiatal munkavállaló munkahelyét, elsősorban társadalmi szervezeteknél és az önkormányzatoknál.
6. Az évi 1 millió euró feletti jövedelmekre 75%-os adót vezetnek be.

Az újság szerint ezek az ígéretek részint túl kockázatosak, részint többe kerülhetnek, mint amennyit hoznak. Számomra különösen szimpatikus a 3. pontban szereplő, a generációk közötti szolidaritást erősítő ígéret, legalább ennyi megvalósulhatna. Sajnos túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. François Hollande (nem zárt körben tartott) kijózanító beszéde egy hónap múlva várható.

Bár a magyar sajtó lett volna ennyire őszinte 2002-ben, amikor Medgyessy Péter nyert választást felelőtlen ígéretekkel, és mivel igyekezett őket betartani, elindította az országot az adósság/deficit lejtőjén. Bár a magyar választó is szert tenne annyi józanságra, hogy kimondja: örömmel vesz részt az összekacsintós ígéretversenyben, miközben lelke mélyén tudja, hogy a végén nem a politikus vagy pártja, hanem az adófizető rendezi a számlát. Míg nem dereng fel a nagy összefüggés, a magyar meggy a franciánál is savanyúbb lesz.

2012. május 29., kedd

Szabványosítsunk!

A fejlődés fenntarthatóvá tételéhez ésszerűbben kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, nyersanyagainkkal. Kiváló ötletnek tartom, hogy a fő hulladékforrásként működő termékeket (pl. az autókat, a számítógépeket, a háztartási gépeket, stb.) a fogyasztók a jövőben ne megvásárolják, hanem élettartamra szóló használati jogot szerezzenek rájuk, a tulajdonosuk pedig legyen a gyártó. Így külön intézkedés nélkül köteles lesz gondoskodni a hulladékról.

Ehhez teszem hozzá a magam ötletét: a kiforrott műszaki megoldásokat a lehető legteljesebb mértékben szabványosítsuk. A kávédarálót, hidrofort, lézernyomtatót, fénymásolót, mosógépet, TV-t, DVD-lejátszót, mobiltelefont legyen kötelező minden alkatrészében szabványos elemekből összeállítani és gyártani. Ez azt jelenti, hogy mindenbe mindenki készíthet utángyártott alkatrészt, és meghibásodás esetén nem kell az egész terméket egy apró bizgentyű miatt kidobni. A piacgazdaság szabadságával úgy kombinálható a megoldás, hogy a nem szabványos alkatrészekből álló termékekre környezetszennyezési adót lehet kivetni, ami tükrözi a jövő generációnak okozott kárt. A bevételből természetesen hulladékfeldolgozó üzemeket kellene építeni.

Az innovatív termékeknél nem lenne helyes előírni a teljes szabványosságot, de meg lehet követelni a szabványosítás igényével történő fejlesztést, a gyártók egymás közötti egyeztetését. Ennek híján Kína, India és az afrikai országok jólétének növekedése kezelhetetlen hulladékmennyiséghez és erőforrásversenyhez vezet. A fejlett nyugati országok már elérték a műszaki jólétet, már zavarja őket mind a világméretű szemétdomb kialakulása, mind a nyersanyagokért vívott egyre keményebb harc, így elemi érdekük, hogy jó példával járjanak elől.

2012. május 25., péntek

Mire szavaznak a határon túliak

Legalább egymillió szavazatra számíthat, aki eltalálja a határon túli választók számára fontos szempontokat. Ehhez adok némi segítséget.
  • Arra a pártra szavaznak, amelyik nagyobb gazdasági növekedést ért el és/vagy ígér? Nem valószínű, hiszen nem élnek Magyarországon, nekik a lakóhelyük szerinti gazdaság növekedése számít.
  • Arra szavaznak, aki nagyobb nyugdíjemelést ígér? Ez sem valószínű, mert határon túli nyugdíjat fognak kapni.
  • Arra szavaznak, aki bevezeti/megszünteti a bank- és egyéb különadót? Tök mindegy nekik, milyen adók sújtják a hazai bankokat és egyéb vállalkozásokat.
  • Arra szavaznak, aki eurokonformabb? Aligha, hiszen a román kormánynál keresve sem találni eurokonformabbat, de ez eddig nem akadályozta a magyarokkal való folyamatos kicsellózásban. A szlovák nacionalista kormány is eurokonformabbnak számít a miénknél, és a felvidéki magyarok mégsem látták ennek előnyét.
  • Arra szavaznak, aki médiaszabadságot ígér? Szintén nem sanszos, hiszen a határon túliak minimum kétnyelvűek, sokkal nagyobb médiaválasztékhoz jutnak az anyaországi magyaroknál.
  • Arra szavaznak, aki keményebben kiáll értük a kormányaikkal szemben? Bingo! A végére sikerült rátalálnunk a határon túli szavazatok szempontjából fő, sőt egyetlen megfontolásra.
Kedves pártok! Házi feladat a fentieket végiggondolni, az ötleteket, megoldásokat majd a jövő órán beszéljük meg.

A süket és a csengő

Az új választási rendszer MSZP-s kritikája megmosolyogtatott, aztán sírhatnékom támadt. A szocialisták "három csapás a demokráciára" jelszóval három ponton igyekeznek szétzúzni a rendszert megalkotó Fidesz népszerűségét.

1. A választóknak regisztrálniuk kell. Ez számomra ésszerűnek és hasznosnak tűnik. A közéletet valamilyen szinten fontosnak kell tartania annak, aki bejelentkezik, hogy szavazna. A regisztrálás komolysági szűrő, arra utal, hogy az illető nem az előző esti szappanopera hatására, nem sör-virsli pavlovi reflexre, nem a jelöltek nyakkendője vagy frizurája alapján találja ki a szavazás pillanatában, hogy hova ikszent -- hanem megfontolt egy-két-három dolgot. Döntsön a megfontolt többség. Én a választási jog állampolgári ismeretekből tett vizsgához kötését sem találnám túlzásnak, így aztán messzemenően támogatom a regisztrációs rendszert. Ennek ellenére elképzeltem néhány, a kritikát indokolttá tevő életszerű esetet: köbüki 114 éves, érti és óhajtja a választást, de csak a szülei kíséretében hajlandó regisztrálni; Marci bácsi még odaérne a kocsmából vasárnap este, de hétköznap nem hagyhatja magára a fröccsét; Jogvédő Jolán tudatos állampolgár, egy hetet tölt annak indoklásával, hogy miért nem jelentkezik be; Kovács Pistike időközben nagykorú lett, és addig nem regisztrál, míg az ügyfélszolgálaton írásba nem adják, hogy melyik párt törődik vele. Kíváncsian várom, hogy a média MSZP-t spontán felkaroló független része milyen interjúalanyokon illusztrálja, hogy egyrészt fontos nekik a választás, másrészt fizikailag képtelenek rá bejelentkezni.

2. A határon túli magyarok levélben is szavazhatnak. Ez természetes egy olyan ország esetében, amelynek lakói jelentős részben a határok túloldalán élnek, és nem azért, mert a magasabb fizetés reményében költöztek oda. Lehetséges persze úgy érvelni, hogy az erdélyiek valójában románok (a Securitate nyugdíjelőkészítő nyelvtanfolyamán tanultak meg magyarul -- de milyen tájszólásban!), maradjanak maguknak, ne jöjjenek a nyakunkra, ne vegyék el előlünk a ... nemtommit. Lehetséges így érvelni, de a kettős állampolgárságról tartott népszavazás előtti negatív kampány tanulságait levonva nem célszerű. Az MSZP mai népszerűtlensége jelentős részben ennek köszönhető. Valami mást, valami újat, bátrat, szépet kellene kitalálni, például e javaslatom szerint.

3. Bővülnek az adatkezelési lehetőségek. Feltételezem, nem úgy fognak bővülni, hogy az "f" betűvel kezdődő pártok bárkiről bármennyi adatot gyűjthetnek és kezelhetnek, az "m" betűvel kezdődő pártok ellenben senkiről semmit. Ha így lenne, én is tiltakoznék az új rendelkezések ellen. Amennyiben az adatkezelési lehetőségek minden párt számára egyformán bővülnek -- ráadásul a Fidesz szokása szerint valamelyik fejlett nyugati demokrácia megoldását alapul véve --, akkor meg dőreség ez ellen kapálózni.

Rövid megfontolás tárgyává tettem azt a lehetőséget is, hogy az MSZP esetleg rafinált kettős célt követ a bírálattal: egyrészt ostorozza a Fideszt, másrészt örömmel kihasználja az új lehetőségeket. Ez legfeljebb a harmadik pontra lehet érvényes, a kritika kétharmada aligha kétfenekű tréfa. A kishíján a Jobbik mögé szoruló formáció a jelek szerint komolyan gondolja, hogy így lesz népszerűbb. Egy befuccsolt üzenetekkel házaló párt olyan, mint aki nem hallja, hogy rossz a csengő, és csak nyomja, nyomja. Pedig lennének piacképes üzenetek is, meg kellene őket találni.

2012. május 24., csütörtök

Jó vezető kerestetik

Általában megütközést keltek a politikai elit iránti "vonzalmammal". Így szokták értelmezni azt, hogy elmagyarázom, miként működik a lehetséges művészete. "Vonzalmam" annyit jelent, hogy a politikai vezetőket nem Vitéz László kontra Ördög figuraként, nem megnevezetlen intergalaktikus hatalmak bábjaként, hanem tehetséges emberekként látom, nagyjából értem a működésüket, céljaikat, törekvéseiket. Mivel tőlem erősen eltérő személyiségprofillal rendelkeznek, nem valószínű, hogy valaha is puszipajtások leszünk.

A politikai vezető olyan ember, aki tudja, miért van a politikában: pénzt és hatalmat akar, többé-kevésbé átlátja az állam működését, van egyfajta jövőképe, de tudja, hogy a benne lévő tartalom nem kell a többségnek, és ezért vonzó design-t készít, kommunikációt tervez, becsomagol, elad, csúsztat, machinál, gáncsolja a konkurenciát, hatalomra kerülve először megszerzi a pénzt, aztán a többi ahogy esik, úgy puffan.

Ez nem a teljes kép, hiszen a parlamentbe bekerülő pártok mind kapnak némi pénzt, már önmagában ezért is érdemes ringbe szállni. A kisebb pártok körüli sürgölődésem során kiderült, hogy amint 5-6 ember összegyűlik a maga szemétdombján, attól kezdve mással sem foglalkozik, mint hogy lerugdossa a felkapaszkodókat, mondván: elegen vagyunk, megcsináltuk a boltunkat, itt már csak alattvaló lehetsz. A csúcson tapasztalható lökdösődés már az alagsorban elkezdődik. Már a belépőszinten eldől, hogy a tehetségedre, ötleteidre nincs szükség, csakis hűséggel és összetartással mehetsz valamire. Nem csoda, ha nincs meritokrácia.

Akinak van jobb ötlete, álljon elő vele. Készítsen modellt: miből lesz elég pénz az államkasszában, hogyan adható el a gondolat, hogy nőnie kell az adóbevételnek, miközben csökkentjük az adóterheket, hogyan emeljük fel az alsó rétegeket az adófizetők túlterhelése nélkül, hogyan vonjuk be a tehetségeket a közéletbe, milyen legyen 5-10-20 év múlva a gazdaság, merre menjen Magyarország. Nagyra törő terveket várok, miniszterelnöki ambíciókkal. Aki nagyban gondolkodik, egyszer majd jó vezető lehet.

2012. május 23., szerda

Hass, alkoss, gyarapíts

Vehemens vitapartnereimet önálló poszt írására biztatom, mert meggyőződésem, hogy ezzel mindenki jól jár. Gondolatmeneteim általában a 2x2 = 4 logikáját követik, ezért van, hogy a lényegbe vágó ellenérvekre olyan magabiztossággal válaszolok, mint aki nem rántottasütés, fogmosás vagy sörözés közben találta ki a mondanivalóját. Természetesen ennek ellenére tévedhetek, ilyenkor hálásan fogadom a korrekciót.

Vitapartnereim érvelése azonban többnyire nem a lényeg megértését célozza, hanem érzelmi-indulati, mintha rántottasütés, fogmosás vagy sörözés közben jutottak volna arra a megdönthetetlennek látszó vélelemre, hogy 2x2 = 13. Semmi gond, tessék önállóan levezetni. Ha az érvelés állja az érvelő szúrós pillantását, akkor potenciális alternatív modellel van dolgunk. A gondolatok világa végtelen, az erős verseny mindannyiunknak használ.

Ha az érvelés nem állja az érvelő szúrós pillantását, akkor célszerű ezen elmélkedni egy sort. Kellemetlen érzés, mikor az ember biztos az igazában, csak épp nem tudja saját maga által elfogadható logikával levezetni. A közbeszéd fejlődésének záloga, hogy egyre többen érezzék ezt a frusztráltságot, és tegyenek ellene: a reggeli torna mintájára építsék be a kritikai gondolkodást a napi rutinba.

Ha az érvelő maga is tudja, hogy cinkelt lapokkal játszik, akkor jól megfontolt érdekből nem fog posztot írni. Egy saját gondolatmenet ugyanis sokkal többet tár fel az alkotóról, mint akár száz vitriolos komment. A hóhér nem szereti, ha akasztják -- én meg elvből nem vitatkozom olyan emberrel, aki görbe utakon jár, és baráti mosollyal szeretné a nyakamba csúsztatni hurkolt szándékát. Írjon önállóan, ott majd kiderül, mit tud.

Magyarországnak sok-sok pozitív, konstruktív gondolatra van szüksége, és minél több kritikai, de tettre kész gondolkodóra. Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül.

2012. május 22., kedd

Egy baloldali lap gátlástalanságáról

A Le nouvel Observateur című francia hetilapot olvasva (május 17-23-i szám, 70-71. old.) döbbenetes tényhamisításra bukkantam: a görög választásokról az jutott eszébe az újságnak, hogy európai körképet kellene készíteni a szélsőjobb helyzetéről.

Az "Ütött a félelem órája... Görögország: a szélsőjobb éledése" című írásban hosszú elemzés található a parlamentbe bejutott neonácikról. Mint már megírtam, a görög választási eredményt az teszi pikánssá, hogy miközben 2 szélsőjobb párt 17%-ot kapott, 3 szélsőbal párt 31%-ot ért el, és ideiglenes kormányt is alakított. Más szóval, akit aggasztanak a szélsőségek, annak minimum kétszer akkora súllyal kellene foglalkoznia a balszéllel, mint a jobbal. Ehhez képest a lap egy árva szót sem szól a görög szélsőbalról. A Le nouvel Observateur a Le Monde érdekeltségébe tartozó mértékadó balközép lap, kb. a HVG megfelelője. A francia hírekben igyekszik viszonylag objektívnak látszani, a külföldi információkat ellenben -- az eset tanúsága szerint -- a hírszerkesztő(k) világnézetéhez görbíti.

Ezek után kevéssé csodálkoztam a 74. oldalon közölt szélsőjobb térképen, amelyen velünk együtt 13 ország szerepel, és amelyről megtudhatjuk, hogy Orbán Viktor ultranacionalista miniszterelnökként a Jobbiktól szerez ihletet. A térkép két színnel készült: világossal jelöli a a 15% alatti támogatással rendelkező szélsőségeseket, sötéttel a 15% feletti országokat. Mondanom sem kell, Magyarország sötétszélsőjobb, míg Görögország világos színű, holott 2 szélsőjobb pártja összesen 17%-ot kapott. Fokozza a helyzet érdekességét a színmagyarázat, amely csak szélsőségesekről, és nem szélsőjobbról ír. Görögországban a radikális baloldal és a radikális jobboldal összesen 48%-os eredményt ért el. Ez Európa-csúcs, tisztességes újságíró aligha hagyná említés nélkül. Egy szakmai etikára valamit is adó újságíró nem machinálna oly módon, hogy hét ország esetében a szélsőjobb pártvezérét, Magyarország esetében viszont a miniszterelnököt említi név szerint. Orbán Viktor úgy jelenik meg, mint aki a Jobbik köpenyéből bújt elő. Ördögien ügyes húzás.

Eltekintek az ilyenkor természetes háborgástól, mindössze arra hívom fel a figyelmet, hogy rosszul jár a francia olvasó, ha a Le nouvel Observateurből szeretné megismerni az európai politikát. A sajtó feladata a tájékoztatás, szégyellje magát, aki e helyett agymosással foglalkozik.

2012. május 20., vasárnap

Feta és frankfurter

Ha továbbra is napi 800 millió eurót mentenek külföldre a görög magánbetétesek, akkor a június 17-re kiírt új választásig még több mint 20 milliárd euró hagyhatja el az országot. Kétséges, meddig bírja a bankrendszer. Az EU folyamatosan cáfolja, hogy Görögország kilépne az euró övezetből. Az IMF szóba sem áll az ideiglenes balradikális kormánnyal. Kivárja egy megszorításokra hajlandó kabinet hivatalba kerülését, ezzel két pártra szűkíti az esélyesek listáját. Csak 27-et kell aludni, és jobbra fordulhat a helyzet. Hajrá, Görögország, hajrá, görögök!

A Newsweek május 21-i száma csipkelődő elemzést közöl Niall Ferguson tollából (15. old.): szerinte a kontinens sorsa a németek kezében van. Azt hiszik, a dolgok maguktól is rendbe jönnek a végén, de tévednek. Évi 1000 órával kevesebbet dolgoznak a dél-koreaiaknál!, és úgy elkényelmesedtek, hogy nincs kedvük a GDP-jük 8%-ával meghajítani Dél-Európát. Ennyibe kerülne egy teljes értékű Unió létrehozása. Ha nincs teljes Unió, folyamatos veszélyben van a közös pénz. Az adósságválságra tartós megoldást jelentene, ha az euró övezet valamennyi tagállama közös kalapba tenné a tartozásait. Így már kezelhetővé válna az adósságállomány, igaz, a szorgos németek kárára. Ferguson sajnálattal állapítja meg, hogy gyökeres átalakuláson esett át a nemzeti karakter: két nemzedék fáradozott Európa erőszakos meghódításán, és most, hogy békésen átvehetnék a hatalmat, rá sem lehet őket beszélni. Ezek a mai fiatalok...

Fügét a pártoknak

Friss hír szerint a Fidesz javasolja, hogy a pártok ne kapjanak pénzt 2013-ban és 2014-ben. Egy kanyi vasat sem, hiszen takarékosság van. Komolyan? Szerintem zseniális húzás ez a magyar közbeszéd továbbfejlesztésére.

Miből gondolom, hogy pedagógiai eszközről, és nem valódi pénztelenítésről van szó? A választáson elért eredménnyel arányos finanszírozási rendszerben egyáltalán nem kapnak sokat a pártok. Egy magánember nyilván örülne 300 millának, amennyi az LMP-nek jut évente, de egy komoly párt számára, amelynek  komoly működési költségei is vannak, ez nem jelentős összeg. Az MSZP 750 millája sem vészes, országos hálózatot kell fenntartania. A pártpénzek nagysága semmiképpen sem indokolja a megszorítást. Ha összesen évi 4 milliárd üti a markukat, az nekünk fejenként 400 (nem tévedés: négyszáz) forint terhet jelent. Bizonyára középiskolát is lehetne építeni ebből az összegből, de gondoljunk csak bele: ki mondta, hogy a többpárti demokrácia ingyen van? Nem ér meg ennyit a szabad választás lehetősége? Hivatalos pénz híján miből kampányoljanak a pártok a 2014-es választási évben?

A választókban kialakult az a tévképzet, hogy a politikusok állandóan rázzák a pénzfát, ahonnan folyamatosan hullik, sőt dől rájuk a lé. A magyar társadalom köztudottan irigy. Ha pénzt lát a szomszédnál, nem az jut eszébe, hogy többet kéne dolgozni és keresni, hanem hogy el kéne venni a szomszédtól. Következésképpen a pártok nem kaphatnak olyan keveset, amennyi ne lenne a választók szerint igazságtalanul sok.

A Fidesz fügemutatásának célja, hogy a közvélemény felvilágosítását az ellenzéki pártok végezzék el: ha nem akarnak elpénztelenedni, ki kell fejteniük, miért éri meg az adófizetőknek őket finanszírozni. A Fidesz besöpri a javaslatból adódó azonnali népszerűségnövekedést, majd meghajlik az észérvek előtt. Mindenki jól jár: a kormánypárt népszerűbb lesz, a média remek híranyagot kap a nyári uborkaszezonra, az ellenzéki pártok ingyenes szereplési lehetőséghez jutnak, a választó pedig pedig új felismerések fényében alakíthat ki egyre tájékozottabb álláspontot.

2012. május 18., péntek

A kettős mérce működése és funkciója

Újabb mérföldkőhöz érkezett a blog kommentvitája: sikerült tankönyvi formában szemléltetnünk a kettős mérce működését. Figyeljük meg az alábbi két téma tárgyalása közötti különbségeket.

1. példa -- Torpedó üzemmód

Vértes László: A diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet.
Ateesh6800: ... állításod a ...  gyáva obskurantizmus gyöngyszeme: egy adott, a lakhelye és az identitása/öröksége által meghatározott csoportról (en bloc!) azt állítod, hogy képtelenek egy adott fogalom értelmezésére (jóllehet a fogalmak értelmezése individuális kognitív aktus, és nincs az az ember a föld hátán, aki bizonyítani tudná, hogy egy adott ember azért nem képes egy kognitív aktusra, mert egy bizonyos helyen él ÉS egy bizonyos idetitással/örökséggel rendelkezik)."
                      "a diaszpróbában élő zsidók" kb. csak annyit jelent, hogy "olyan emberek, akik nem Izraelben élnek, ÉS vagy zsidó vallásúak, és/vagy zsidó ősökkel rendelkeznek, és/vagy a zsidó kulturális hagyományhoz tartozónak érzik magukat, és/vagy zsidónak vallják magukat, és/vagy..." Tehát idetartoznak a betért afroamerikai zsidók meg a zsidó vallású kazár elit is.
Vértes László: ... a zsidó etika szerint amit el tudsz érni, lúzer vagy, ha el nem éred. Amit technikailag meg tudsz szerezni, azt nem gond megszerezned. "A Mindenható az élvezetünkre teremtette a világot. A Talmud szerint akinek lehetősége van megkóstolni egy új gyümölcsöt, de nem hajlandó, számot kell adnia erről a Másvilágon."
Ateesh6800: ... lehetséges, hogy "a diaszpórában élő zsidók" egy bizonyos része réges rég nem zsidó vallású, és/vagy réges rég nem a talmudi zsidó etika szerint él, és/vagy réges rég keresztény. Ettől még persze diaszpórában élő zsidó.

Ateesh6800 állítása szerint a diaszpórában élő zsidók olyan heterogén halmaz, amelynek tagjait formailag a nem izraeli lakhely, valamint az identitás/örökség köti össze, ám ebből tartalmilag semmi sem következik. Ateesh6800 elvárása szerint ahhoz, hogy érvényes lehessen a fenti állítás, Vértes Lászlónak bizonyítania kellene, hogy mindenkire igaz. Ha Vértes László nem készít interjút minden egyes diaszpórában élő zsidóval, illetve ha közülük egyetlen egy nem ért egyet a fenti állítással, akkor az máris érvénytelen.

2. példa -- Eladás üzemmód

Feldmájer Péter állítólagos kijelentése a barikad.hu szerint: A Jobbik hívei a cigányok és a zsidók elleni erőszakra is készek.
Vértes LászlóHa Ateesh6800 módszerét ráeresztjük a hírre, Feldmájer Péternek bizonyítania kellene, hogy 1. a Jobbik valamennyi híve kész a zsidók és a cigányok elleni erőszakra; 2. mivel sem a Jobbik hívei, sem a zsidók, sem a cigányok nem egységes csoport, azt is bizonyítania kéne, hogy a többféle Jobbik-támogató a többféle cigány/zsidó csoport mindegyike elleni erőszakra kész.
Ateesh6800El...vártam volna tőle, hogy finomabban fogalmazzon: "a Jobbik sok híve..." vagy hasonló (ez ugyanis már ésszerűen adatolható, elég fórumozni egy kicsit).
... a Jobbik híveinek magatartása tényszerűen erőszakra buzdító ... Nekem lécci ne magyarázd meg, hogy a Jobbik hívei nem buzdítanak erőszakra a zsidókkal és a cigányokkal szemben.

Ebben az esetben Ateesh6800 elfogadja, hogy a "zsidók" homogén halmaz, és általános állítás fogalmazható meg velük kapcsolatban anélkül, hogy egyenként megerősítenék annak érvényét. Menet közben ellentmond magának, egyszer a Jobbik sok hívéről, másszor a Jobbik híveiről állítja, hogy erőszakra buzdítanak. Ennek igazolásához nem kell őket egyenként végigjárnia, nem számít, ők elfogadják-e a fenti állítást. Az érvényes, mivel Ateesh6800 "tényszerűen" tudja, számára néhány emberrel beszélve, néhány fórumot olvasva világossá vált.
-----

Mivel indokolja Ateesh6800 a két különböző mércét: A LÉNYEGET nem látod. A Te kijelentésed egy vallási/etnikai kisebbségi csoportot céloz meg, amelyről nem lehet egységes állításokat megfogalmazni, hiszen "a diaszpróbában élő zsidók" kb. csak annyit jelent, hogy "olyan emberek, akik nem Izraelben élnek, ÉS vagy zsidó vallásúak, és/vagy zsidó ősökkel rendelkeznek, és/vagy a zsidó kulturális hagyományhoz tartozónak érzik magukat, és/vagy zsidónak vallják magukat, és/vagy..." Tehát idetartoznak a betért afroamerikai zsidók meg a zsidó vallású kazár elit is.

Ehhez képest a "Jobbik hívei" NEM vallási/etnikai kisebbség, hanem politikai kategória. Míg egy egyénre nézve SEMMIT nem lehet kikövetkeztetni a származásából, addig egy politikai párt híveiről sokat ki lehet következtetni abból, hogy az adott politikai pártot támogatják. A Jobbik programja pedig ismert -- az is, amit hivatalosan közöl, és az is, amit az állománygyűléseken, a kampányokban és a saját sajtójában az emberek értésére ad.

-----

Hogyan látja Vértes László a különbséget: az 1. esetben egy Ateesh6800 számára elfogadhatatlan állítás szerepel, ezért a torpedó stratégiát választja. A cél az állítás szétlövése, letörlése a szellemi térképről. A frontális támadás ("gyáva obskurantizmus") után Ateesh6800 a lehetetlenségig aprólékos lesz, egyénre lebontott bizonyítást követel. Maximálisra növeszti a formai kétségeket, minimálisra zsugorítja a tartalmat. 


A 2. esetben egy Ateesh6800 számára nagyjából elfogadható állítás szerepel, ezért eladási stratégiát választ. Minimálisra zsugorítja a formai kétségeket, maximálisra növeszti a tartalmat. Enyhe kritikával indít, hogy függetlennek látsszon -- ez a beetetés. Mikor az olvasó bekapta a csalit, Ateesh6800 nagyvonalúan általános érvényűvé nyilvánítja a néhány esetről szóló, nem részletezett tapasztalatait. Adós marad annak kifejtésével, hogy miközben az identitásból/örökségből SEMMI sem következik, egy párt vélt programjának vélt ismeretéből és vélt teljes támogatásából a csoport egészére érvényes állítások következnek. A két téma közötti különbségtétel pusztán ürügy az érzelmi alapon előre meghozott ítélet közléséhez, Ateesh6800 számára legitimálja a kettős mérce alkalmazását. Indulatait logikának, eladási stratégiáját függetlenségnek álcázva igyekszik kommunikációs előnyre szert tenni.


Köszönöm Ateesh6800 részvételét ebben a demonstrációban, amely kontrasztosan ábrázolja a magyar közélet színvonalát alacsonyan tartó egyik fő anomáliát.

Székelyföld -- alibitender vagy piacszerzés?

Romániában közigazgatási és kisebbségügyi reform készül, melynek keretében Székelyföldet három régióra bontanák, mégpedig -- váratlan újdonság -- az ott élő magyarok számára hátrányos módon. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyílt levélben kéri Victor Ponta kormányfőt a terv felülvizsgálatára.

Érvei első olvasásra nyomósnak tűnnek, ám mivel ez kritikai gondolkodásra ösztönző blog, gyűjtöttem néhány tényt:
1. A román kormány összetétele: a miniszterelnök Victor Ponta (Szociáldemokrata Párt); ez év május 7. óta egy hárompárti szociálliberális koalíció (USL) kormányoz, miután az előző kormánykoalíció a népszerűtlen megszorítások miatt megbukott. Victor Pontáé a koalíció legnagyobb pártja.

2. Az új kormány nyíltan megfogalmazta, hogy a nem magyar kisebbségek lehetőségeit bővítő lépéseket tervez, a magyarok rovására.

Az MSZP honlapján kiderül, hogy Tabajdi Csaba európai parlamenti (EP) képviselő szót emelt a romániai kisebbségek jogaiért, ám olyan "ügyes" szóhasználattal élt, hogy a román kormány vidáman válaszolhatja neki: hiszen éppen bővítjük a kisebbségek lehetőségeit, köszönjük a helyeslést. A konkrét magyar kisebbség érdekei szempontjából Tabajdi Csaba -- és rajta keresztül az MSZP -- fel is szólalt, meg nem is, ki is állt a jogokért, meg nem is. A Google-ban minimális nyoma látszik a hírnek, inkább alibireferenciaként szolgálhat az MSZP számára: ha firtatják, íme az apró betűs bizonyíték, hogy mink is hazafik vogymuk ám, de hej -- továbbá recece!

A Jobbik természetesen széles mozdulattal ölelte keblére ezt a szívéhez és választóihoz közel álló témát.

A politika a lehetséges művészete, a közélet pedig a beszédaktusok piaca: a tervezett román közigazgatási és kisebbségügyi reform a mi szempontunkból tenderként értelmezhető konstruktívan. Az Élet versenytárgyalást hirdetett kb. hárommillió magyar szavazat megszerzésére. Egymillió romániában élő magyar választó, valamint legalább kétmillió hazai választó figyeli bíráló szemmel, melyik párt hogyan lép, milyen beszédaktusokkal áll elő az ügyben.

A versenytárgyalás valamennyi közéleti formáció számára nyitott, a döntés 2014 tavaszán születik meg. Aki kimarad, az lemarad.

2012. május 17., csütörtök

Bazi nagy görög bukta

A magánbetétesek napi 800 millió eurót menekítenek ki a görög bankokból külföldre, egy-két hét alatt bedőlhet az egész hellén pénzügyi rendszer. Mindez miért? Mert két hete a görög választók a mesemondó és kormányképtelen radikális baloldalra szavaztak ahelyett, hogy szembenéztek volna a helyzetükkel. Az állam sok-sok éven át többet költött a bevételeinél, a hiányt hitelből fedezte, így halmozódott az adósságállomány az éves GDP 160%-ára. Ebben a helyzetben egy társadalom nem engedhette volna meg magának, hogy okoskodjon, hogy a pofátlanul inkorrekt gazdálkodás következményeit a németekre, Brüsszelre, a nemzetközi pénzvilágra fogja. A görög választók azonban addig makacskodtak, addig mutogattak cokit a türelmes kitartással reformot kérő németeknek, míg sikerült szinte teljesen tönkretenniük magukat.

Most már csak egy határozott tekintély, egy Viktorisz Orbánopulosz fordíthat az események menetén. Ha nem sikerül, egy évtized szenvedés, szegénység, potenciálisan katonai diktatúra vár rájuk. Egy héten belül bekövetkezhet a görög betétek befagyasztása, aztán a szükségállapot bevezetése, aztán vagy megtartják az ismételt választásokat, vagy nem, mert feleslegessé válnak. Mindezt részben a kamatokat ésszerűtlenül emelő spekulánsok hozták a görögökre (miattuk ugrott fel az adósság a GDP 160%-ára), részben a görög választók hozták saját magukra (felelőtlen zajongással bohócot csináltak magukból, mert derogált nekik egyensúlyba hozni az államháztartást), a hazájuk balsorsát pedig a gnúcsordaként viselkedő magánbetétesek teljesíthetik be. Őszintén remélem, hogy a szakadék szélén még észbe kap ez a nagy múltú nép.

Elemzők szerint visszajöhet a drachma, az EU ezt határozottan cáfolja. Nem is lenne logikus, hiszen nem az eurót fenyegeti összeomlás, hanem az ország bankrendszerét. Ilyen helyzetben semmi sem indokolja a régi pénz visszahozatalát. Egy összedőlt épületnek mit használ a házszámcsere?

Hazai elemzőink ismét okoskodnak: a görög válság rossz hatással lehet a magyar pénzügyekre. Miért is? A befektetők aggódni kezdenek, és egymás között így társalognak majd.
- Te, Steve, a görögök után a magyarok is ki fognak lépni az euróból.
- De hát a görögök nem léptek ki.
- Viszont bármikor kiléphetnek, és utánuk a magyarok jönnek.
- Nem valószínű, Frank, mert ők bele sem léptek.
- Ja?!

További különbségek: hazánknak mérsékelt és kormányképes kormánya van, amely népszerű retorikát alkalmaz, de közben felelős gazdálkodást folytat. A magyar államháztartási hiány 3% körül vagy alatt várható, és ezzel Európa egyik legalacsonyabb deficitje lesz. Adósságunk szerény ütemben csökken, ami a spekulatív kamatemelések mellett valóságos csoda. Lassan az IMF is kifogy a tárgyalásokat eddig halasztó ürügyekből, Brüsszel pedig belátja, hogy ha nem hagyja abba a kettős mércén alapuló kekeckedést, akkor a mesterségesen gerjesztett pánik az egész kontinens pénzrendszerét elsodorhatja, ám még így sem árthat nekünk. A jól megválasztott retorikának köszönhetően minél nagyobb a külső nyomás, a magyar kormány annál szilárdabban áll majd a helyén, annál népszerűbb lesz. Szárba szökkent a kukorica, a szakértők elmehetnek kapálni.

Tabudöntögető 3

VL: Az iszlám (teljes alávetés) fogalmilag kizárja a kritikai gondolkodást.

Ateesh6800"a muszlimok számára értelmezhetetlen fogalom a kritikai gondolkodás" ... az idézett mondat szalonképtelen, ostoba, előítéletes megállapítás. ... Amit csinálsz, annak neve van: etymological fallacy. Fogod az الإسلام szót, veszed a szerinted érvényes fordítását ("teljes alávetés"), majd ennek alapján gyakorlatilag tényként közlöd, hogy aki muszlim, az teljesen aláveti magát Istennek ÉS a muszlim valláspolitikai struktúráknak.

VL: ... azt állítom, hogy aki az iszlám névadó elemét, a teljes alávetést valósítja meg, az definíció szerint nem képes a kritikai gondolkodásra. A kritikai gondolkodás és a teljes alávetés egymást kizáró fogalmak.

Ateesh6800: ... a Wiki szócikkében is olvasható, az "iszlám" (الإسلام) szó vallási (!) kontextusban ("in a religious context") azt jelenti, hogy az ember önként aláveti magát Istennek ("voluntary submission to God"). Imámokról, terrorista vezetőkről, teokratikus rezsimek elnyomó szervezeteiről stb. szó sincsen; a teljes alávetés CSAK Istennel szemben él.

VLElég logikus, hogy akinek gyerekkorától a fejébe verik, hogy aki nem veti magát alá feltétlenül Isten sokféleképpen magyarázott akaratának, az méltó a halálra, nem lesz kritikai gondolkodó. Az etimológia ezúttal nem történeti, hanem élő jelentést takar.

Ateesh6800Van a muszlim hagyományban egy hadith (8:22), amely így szól: "Bizony, Allah szemében a legalábbvalóbb állat a süket és a néma, aki nem használja az eszét."

VLA 8.22-es angolul: "Verily! The worst of beasts in the Sight of Allah are the deaf and the dumb----those who understand not." (8.22) Magyarra fordítva: "Bizony mondom nektek: Allah szemében a legrosszabb állatok a süketek és a nehézfejűek -- akik nem értenek." Mit jelent ez? Hogy a legalávalóbb barom, aki süketségből/tökfejűségből nem hajlandó felfogni Allah akaratát.

Ateesh6800A hadith nem buzdít vak hitre. Minden nemzedék saját felelőssége, hogy hite alapszövegeit hogyan értelmezi.

VL: ... muszlimok szövegértelmezéséről van szó. (Egy a számos hasonló közül: http://www.sunnahonline.com/ilm/purification/0024.htm)

Critical Mass: A mindössze 71 millió török lakos 99,8%-a az iszlám vallást vallja a magáénak, mégsem az iszlám saría alapján ítélkezik.

VLA törököknél egyáltalán nem lejátszott meccs a saria-nemsaria, komoly veszély fenyegeti őket, ahogy Afganisztánt, Nigert, Pakisztánt, Indonéziát, Szomáliát, Észak-Szudánt és még néhány országot.

Critical Mass: ... ideje lenne belátni hogy tarthatatlan a szemléleted, miszerint fogsz 1 milliárd 570 millió embert, a Föld népességének 23%-át Afrikán, Ázsián és Indonézián keresztül, és gyakorlatilag kijelented, hogy
1. mind egyforma/egyformán 2. hülye.
Mindegy hogy síita, szunnita, szúfi, vahhabita, harádzsita, koranita, drúz vagy még mi a jó ég - téged nem győz meg arról, hogy kritikusan képesek lennének gondolkozni a világról és önmagukról.


VLAki nem kritikai gondolkodó, az nem "hülye", ez a te sztereotípiád. Saját sémádra igyekszel megérteni egy teljesen más kultúrát, és nem vagy nyitott arra, hogy tényleg jelentősen más lehet.

2012. május 16., szerda

Tabudöntögető 2

Nem szokás szimmetrikusan, nyíltan, mégis pozitívan beszélni a létező bal- és jobboldalról. Pedig lehetséges.

Hegedűs Imre: Az alábbi linket azért küldöm el - mert rámutat arra, hogy az utalványt (bármilyet, nem csak Erzsébet-) elfogadó hely hogyan tud visszaélni helyzetével. Egy újabb érv arra - hogy utalvány helyett pénzben kellene a támogatást nyújtani. A link:
http://index.hu/belfold/2012/05/11/erzsebet-program_szocialis_udules/
Mellékesen, a mozgáskorlátozottak gépjárműszerzési támogatásának intézésével megbízott bank is jócskán megcsapolja az állam által nyújtott támogatást - utalvány nélkül is.

VLEnnek az üdültetési konstrukciónak és a mozgáskorlátozottak autótámogatásának is a jobboldal helyzetbe hozása a nem titkolt célja. Jól látja, hogy a jobboldali kormány egy anyagi hátország kiépítésével foglalkozik. A baloldali kormány is ezzel foglalkozott, és amint ismét hivatalba kerül, ezzel fog foglalkozni. ... Ha ön tud jobbat, alapítson pártot.

HIElég szomorú, ha ehhez pártot kell alapítani. Egyébként igaza van.

VL: ...az ember belefásul, meghasonlik, ha tiszta szívvel mondott üzeneteit letojják, és csak a piszkos szándékkal keltett balhékra vevők. Valójában ez a "korrupció" háttere. Ez nagyobb részben nem korrupció, hanem a társadalom által megtagadott jogos javadalmazás felvétele alternatív módszerekkel, illetve a politika mint a lehetséges művészete. Annál nagyobb a "korrupció", minél nagyobb a tájékozatlanság arról: a politikusi munkáért mennyi járna jogosan, hogyan működnek a nyugati demokráciák, mi a dolga egy hivatalban lévő kormánynak.

2012. május 14., hétfő

Tabudöntögető 1

Ha már kialakult némi kommentélet, gondoltam, ne vesszenek kárba az apró betűs részek. Figyelemfelkeltő jelleggel kivonatolom a legforróbb burgonyákat. Az alábbi észrevételek két poszt alatt szerepelnek, ezért a nyomonkövethetőség érdekében minden idézetet az eredetire mutató linkkel láttam el -- teljes képet csak a kommentfolyamot áttanulmányozva nyerhet az olvasó. A forró krumpli fogyasztható hagymás tejföllel, majonézzel, kecsappal, stb. Egy csipet só sosem árt.
--------------------

VL: A diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet.

Ateesh6800: ...mi lett volna az a jelentés, amelyet figyelmesen olvasva magától értetődően "a diaszpórában élő zsidók" kifejezéshez kellett volna rendelnem (ahelyett, hogy "minden diaszpórában élő zsidó ember, például dajcstomi vagy közös zsidó kollégáink, zsidó barátaink, zsidó rokonaink és Albert Einstein")?

VL: ...a zsidó etika szerint amit el tudsz érni, lúzer vagy, ha el nem éred. Amit technikailag meg tudsz szerezni, azt nem gond megszerezned. ... "A Mindenható az élvezetünkre teremtette a világot. A Talmud szerint akinek lehetősége van megkóstolni egy új gyümölcsöt, de nem hajlandó, számot kell adnia erről a Másvilágon." ... Keresztény felfogás szerint ... egy új gyümölcsöt csak akkor szabad megízlelni, ha ez egybevág az isteni törvényekkel, a jézusi tanítással, a saját jól megfontolt érdekkel, valamint az embertársak érdekével.

Ateesh6800: ... esetleg lehetséges, hogy "a diaszpórában élő zsidók" egy bizonyos része réges rég nem zsidó vallású, és/vagy réges rég nem a talmudi zsidó etika szerint él, és/vagy réges rég keresztény. Ettől még persze diaszpórában élő zsidó.

2012. május 12., szombat

Hol a tolerancia határa?

A gyakorlati ügyek tárgyalása során néha kiderül, hogy elvi választóvonalakat kell húzni elfogadható és elfogadhatatlan között. Az iszlámról írott utóbbi posztom a sokszínűség iránti tolerancia határát keresi, ebből kiindulva néhány más területen is megvizsgálom a határfelület ismérveit.

Demokrácia: egy többpárti demokrácia eltűri a politikai törekvések sokféleségét, de nem tűri el a demokratikus berendezkedés megdöntésére törő mozgalmakat. Más szóval, tilos a többpártisággal visszaélve egypártiságot akarni.

Vélemény-nyilvánítási szabadság: a demokráciában vélemény-nyilvánítási szabadság van, ennek határát az USA már kidolgozta. Nem hangoztatható nyilvánosság előtt olyan vélemény, amelyről a terjesztő is tudja, hogy nem felel meg a tényeknek; amely közvetlen erőszakkal fenyeget valamely csoportot; amely bűncselekmény elkövetésére hív fel. Az első korlátot kevesen ismerik. Ha tisztában lennének vele, hogy még vélemény formájában sem szabad tudatosan valótlant állítani, sokkal keményebben szállnának szembe a Magyarországgal kapcsolatos tényszerűtlen állításokkal.

Világnézeti szabadság: tilos a sokszínűséggel visszaélve egyformaságot követelni. Tolerált törekvés a keresztények/muszlimok/Krisna-hívők/ateisták számának növelése, de nem legitim az az igény, hogy mindenki egy világnézetet valljon. Ez akut probléma az iszlám esetében: a fejlett világba bevándorló muszlimok magukkal hozzák az "igaz" hit kizárólagosságának igényét, és Európa nem teszi kellően világossá számukra, hogy ez tilos. Ahogy egy észak-koreai bevándorló nem ragaszkodhat a kommunizmusához, úgy a világnézeti diktatúrákból érkezők sem ragaszkodhatnak kizárólagosságot hirdető hittételeikhez. Világnézeti/vallási diktatúrának minősülnek a hittérítést tiltó, illetve a vallási törvényeket hivatalos jogrendként alkalmazó országok. Ilyen szinte minden iszlám többségű ország, a kommunista országok, valamint puhább változatban Izrael is, ahol zsidók és nem zsidók nem köthetnek egymással házasságot. Ezekkel az országokkal kapcsolatot tartva az EU-nak tudatosan a társadalom demokratizálására kellene törekednie, az innen érkezők letelepedését pedig integrációs nyilatkozattal, valamint integrációs tanfolyam elvégzése után szabadna lehetővé tennie.

Befogadás: tilos a befogadással visszaélve kirekeszteni a befogadót. Ha Európa befogad egy muszlimot, jogosan várja el tőle, hogy ne ölje meg, sőt ne is taszítsa el a lányát, ha úgy dönt, hogy nem muszlim fiúval jár, illetve ha az Európában szokásos értékrendet követi.

Az öltözködés sokfélesége: közterületen tilos a szexuálisan kihívó viselet, továbbá indokolt lenne az európai értékrendtől való különállást jelképező viseletek betiltása. Ilyen viselet a muszlim nők jogfosztottságát, alávetettségét jelképező fátyol és a csak a szempárt láthatóvá tevő ruha, illetve minden olyan ruhadarab, amely az európai értékrend elutasítójaként azonosítja a viselőt.

A fenti határok betartatását az ésszerűség mellett a gyakorlatiasság is indokolja: azonnal meggyengülnek a szélsőjobboldali pártok, ha a mérsékeltek bevezetik a szabadságjogok rendeltetésszerű használatát biztosító korlátozásokat.

Bőrfej és roninkard

Bevett bölcsesség, hogy Magyarországnak csak egy csőcseléke van. Ebből az következne, hogy a szélsőbal is rájuk támaszkodik, azaz perszonálunióban működik a szélsőjobbal. Ugyanakkor nincsenek szélsőbal tüntetések, nem tapasztalunk a 2006-os zavargásokhoz hasonlító radikális baloldali törést-zúzást. Az értelmiség többsége kizárólag a jobbszélen lát fenyegetést. Szerintem ez tévedés, Magyarországon nincs nagyobb hajlam a vandalizmusra, mint más országokban. Továbbá három radikális erő létezik, csak a történelmi előzmények miatt a balszél nem nyilvánvaló formában szélsőségeskedik. Aki még az idén igazi szélsőbal veszélyt akar látni, annak sokat kell utaznia, egészen Görögországig.

A frissen lezajlott görög választásokon két szélsőjobb párt összesen 17%-ot kapott, három szélsőbal párt pedig összesen 31%-ot. Szélsőjobbnak minősül az a párt, amelyik a jobbközép Új Demokrácia párttól jobbra áll, szélsőbalnak pedig az, amelyik a Pánhellén Szocialista Párttól (PASOK) balra helyezkedik el a palettán. A deficíciónak az ad értelmet, hogy a jobbközép elhatárolja magát a tőle jobbra állóktól, a balközép pedig a tőle balra állóktól. A két mérsékelt párt inkább egymással alakítana koalíciót, mint velük, de nem teheti, mert kettejüknek együtt sem lenne parlamenti többsége. (Semmi vész, új választások lesznek, erre lentebb térek ki.)

Görögország gazdasági problémái a radikalizmus fellendüléséhez vezettek, és a balszél csaknem kétszer annyi szavazatot kapott, mint a jobbszél. Ez szokatlan és elgondolkodtató. Van-e lényegi különbség a két szélsőség között? Állításom szerint nincs, a különbség felszíni.

A szélsőjobb le sem tagadhatja az identitását: rövidre vágott haj, komor formaruhák, tekintélyelv, harag, gyűlölet, erőszak jellemzi. A szélsőjobb útjában az idegenek, a mások, a közösségből kilógók állnak. A cél őket megfélemlíteni, behódolásra kényszeríteni, hosszabb távon kiirtani. Elterjedt tévedés a szélsőjobb és a keresztény egyház egy kalap alá vétele: az egyház csak ideiglenes taktikai eszköz a tekintélyuralom megteremtéséhez, a szélsőjobb ugyanis ateista, vagy legfeljebb germán típusú hadistenek hivatalos kultuszában hisz, hogy kézben tartsa a tömegeket. Erőszakos testületként fogalmazza meg magát. Aki ellenkezik, az felkoncoltatik. A szélsőjobb külsőségei közé tartozik az összeesküvés-elmélet és a népirtások indoklása, sőt kultusza. A szélsőjobb értelemszerűen hadilábon áll a demokráciával és a többség akaratával.

A szélsőbal nem azonosítható ilyen nyilvánvaló jelek alapján: kifinomultan érvelő filozófusok, esztéták, társadalomtudósok vezetik, követőik büszkék a vezetők kvalitásaira. A balszél érvei simulékonyak és tetszetősek. Megélhetést követelnek a szegényeknek, igazságot a társadalomnak, a kizsákmányolás megszüntetését az emberiség javára. A szélsőbal erőszakosságáról a saját másként gondolkodóinak kíméletlen félreállítása árulkodik: a balszél is erőszakos testületként fogalmazza meg magát, csak taktikai megfontolásból nem él erőszakkal addig, míg hatalomra nem kerül. Céljai elérése érdekében nem riad vissza az ellenség tömeges kiirtásától. Ellenségei a "gazdagok", a tőkések, a vállalkozók, az arisztokraták, az egyházhoz tartozók, a másként gondolkodók, továbbá mindenki, aki a magántulajdon megszüntetésével ellenkezni mer. A szélsőbal szintén hadilábon áll a demokráciával és a többség akaratával.

Melyik a harmadik radikális erő? A valódi szélsőbal piacképtelenségét látva a volt szocialista szalonellenzék átment radikálliberálisba. A magántulajdont nem utasítja el, ellenben úgy tartja elfogadhatónak, hogy neki ingyenjegye legyen a jólétre, a többieknek pedig "kaparj, kurta, neked is lesz" alapon jusson. Ez a szűk csoport az összeköttetései révén megszerezte a szocialista vagyon nagy részét, és miután tulajdoni jogcímét hivatalossá tette, meghirdette a félszabad piacot: a piacnak szabad spontán elszegényíteni a társadalmat, a társadalomnak viszont nem szabad szidnia ezt a működésmódot. A radikálliberálisok természetes szövetségesnek (hasznos idiótáknak) tekintik a valódi szélsőbalt. Mindketten utálják a vallást és az egyházakat, mindketten utálják a jobboldalt, a "nemzet" szót hallva mindketten ütni tudnának. A magántulajdon tekintetében nem értenek egyet, viszont a hasznos idióták panellakásban fognak megöregedni, a radikálliberálisok meg rózsadombi luxusban, médiahálózatok felett rendelkezve -- vajon melyik tábor győz majd, ha a távoli jövőben tisztázni akarják a közöttük lévő elvi nézetkülönbséget? Így alakult, hogy a magyar radikálliberálisok taktikai megfontolásból bal szélre pozícionálták magukat.*

Miért nem feltűnő a valódi balszél Európában? Véleményem szerint egyszerűen azért, mert még nem telt el elég idő a kommunizmus bukása óta. Sokáig a szélsőjobb sem volt feltűnő. A fasizmus bukása után nagyjából ötven évvel, az ezredforduló táján kezdte visszahódítani a szavazóbázisát, immár "szélsőjobb light" változatban. Az eszme addig is létezett, de a politikai palettán nem képviselt nagyobb erőt, mint, mondjuk, a Színes Csokornyakkendősök Pártja.

Az igazi szélsőbal folyamatosan jelen van, de lényeges támogatottság híján egyelőre egzotikus színfolt. A görög előretörés valószínűleg átmeneti lesz, a következő választásra alighanem belátják a szavazók, hogy 100 euróból akkor sem lehet tartósan 250-et elkölteni, ha a radikálisok ezt ígérik. Ez ugyanis a radikalizmus lényegi felhajtó ereje: erőszakos csodát ígér ott, ahol a mérsékelt politika kudarcot vallott. A radikalizmus népszerűségét kataklizmák idézik elő. Ha nincs az I. világháború, a radikálisok hordószónokok maradtak volna Németországban, Oroszországban, Kínában, Kubában és Észak-Koreában. Sajnos, nem így történt, és ez 150 millió ember életébe került, döntő részben a szélsőbalnak betudhatóan. Nem az esetleges erkölcsi különbség okán: egyszerűen több ideje volt rá, mint a szélsőjobbnak.

Nagy megrázkódtatások híján a "radikalizmus light" csak akkor szólít meg újra tömegeket, amikor már kihalt az eszmével felsült, aljas gyilkosnak bizonyult és megbukott generáció. Ennek alapján a "balszél light" jelentős erővé válása 2040 táján várható. Működése persze addig is megfigyelhető. Az ortodox változatot Thürmer Gyula és maroknyi csapata képviseli. Az unortodox, radikálliberális verziót pedig az SZDSZ utóvédjeként martalóckodó, kaszaboló szamurájértelmiségiek (roninok) testesítik meg. Mindkét kör számára utálatos és irtandó minden, ami a balszéltől "elhajlik" az ésszerűség, a józan mérséklet irányába. A társadalom szerencsére nem vevő erre az ideológiára, népszerűségük 1% környékén tanyázik. Thürmer úr nem kap fórumot, a roninok pedig kétségbeesetten zajonganak ugyan, de épp oly veszélytelenek, mint az operettnácik.

Ahogy az ide vágó korábbi posztban kifejtettem, a szélsőségek ellen szájkaratézni reménytelen, önigazoló pótcselekvés. A radikalizmus vitorlájából jóléttel és felemelkedési lehetőségekkel, röviden: jó kormányzással lehet kifogni a szelet.

*A világ összes liberálisa a gazdagok és kiváltságosok oldalán áll, de mivel nyugaton ők inkább jobboldaliak, mi vagyunk az egyetlen olyan ország, ahol a "liberális" nem a "nekünk-mindent-szabad jobboldali" szinonímája.

2012. május 11., péntek

Kalapács az agyban

Lezárult egy hasznos kísérlet első fázisa: addig lelkesítettem Ateesh6800 néven kommenteket ontó kollégámat, hogy mielőtt észrevételei meghaladják a poszt hosszúságát, írjon önálló művet a blogján, és hagyja nálam a linket, míg nagy örömömre elkészült az első darab, figyelemre méltó tanulsággal. Ezúton is köszönöm.

Frissebb vitánktól némileg elkanyarodva, Ateesh6800 egy régi posztomat szemelte ki a könnyű préda reményében. Megírta róla a véleményét, gondolván, hogy engem jellemez. Ha egymás után elolvassuk a két művet, és katalogizáljuk a kapcsolódási pontokat, szembetűnik, hogy nincsenek. A posztom gondolatmenete kényes témákat vet fel, karakteres állításokat fogalmaz meg. Egyenként górcső alá veszem a judaizmus, a kereszténység és az iszlám hozzáállását a világhoz, a szabályokhoz, a szokásokhoz, az emberiséghez, és főként a kritikai gondolkodáshoz. Ateesh6800 véleménye figyelmen kívül hagyja ezen állítások tartalmát, a megfogalmazott összefüggéseket említésre sem méltatja, vizsgálat alá vont mondataimat mindössze egy szalonképtelen, ostoba, előítéletes szerző gyűlölködésének eklatáns példáiként mutatja fel. Ha a posztban azt találtam volna írni, hogy kétszer kettő négy, akkor Ateesh6800 nem foglalkozott volna ezen állítás matematikai tartalmával, hanem úgy fogalmazta volna meg a véleményét, hogy a szerző helyesírási hibákkal firkált, a keze láthatóan remegett, mindösszesen ékes manifesztációját adta silány, gyűlölködő mivoltának. Vajon hol siklott félre az üzenet?

Ateesh6800-at elég régen ismerem ahhoz, hogy tudjam, enciklopédikus tudású, művelt, szinte mindenre nyitott ember. Mindenre, kivéve a liberális tabukba ütköző gondolatokat. Ha ilyenekkel találkozik, egyből a plafonon van. Liberális axióma szerint minden vallás egyforma abban, hogy alacsonyabb rendű az Isten létét elvető emberközpontú gondolkodásnál. Következésképp a nagy monoteista vallások minőségi különbségeinek feszegetése értelmetlen tevékenység, akkor is a szerzőt jellemzi, ha látszólag mond valamit. Egy másik liberális axióma szerint az emberek lényegileg egyformák, egyenrangúak, és aki kimondja a látható különbségeket, az ismét csak önmagát jellemzi. A harmadik liberális axióma szerint egyik vallás sem fájdalmasabb nyűg a kereszténységnél, mert az fenyeget a legközelebbről -- a kereszténységről tehát rosszat vagy semmit. Bírált posztommal legalább három liberális tabut sértettem meg, és Ateesh6800 spontán úgy reagált, hogy bekapcsolta a tabuszűrőt, kiiktatta a teljes tartalmat. Ezután megfogalmazta bírálatát, amelynek lényege, hogy én egy erősen elítélendő tabuszegő vagyok.

A spontán szűrést brilliáns bírálati stratégiával fejelte meg. A posztom huszonnégy mondatból áll, Ateesh6800 hármat ragadott ki közülük: azokat, amelyek megítélése szerint tabu szavakat tartalmaznak, és tartalmi összefüggés nélkül tárgyalhatók. Így anélkül mutathatott rá a tabuszegésre, hogy kénytelen lett volna veszélyes vizekre evezni, belemenni a lényegi állításokba. Hogy hitelesnek tűnjön, bedobott némi tartalmat is, amely azonban nem az enyém, hanem a saját laza asszociációja. A maga szempontjából eredményesen megvalósította a szándékát, felmutatott egy felháborító, botrányos tabuszegőt, aki ugyanakkor tartalmilag teljesen figyelmen kívül hagyható/hagyandó. Persze olyan sikerélmény ez, mint egyedül sakkozni: addig tart, míg elő nem kerül a partner. Attól kezdve minden sokkal bonyolultabb.

Blogom célja tabumentes értelmezést adni a körülöttünk tapasztalható jelenségekről, és lényegi megoldásokat javasolni a világ megoldatlan ügyeire. Ezen a ponton visszájára fordul Ateesh6800 stratégiája. Liberális tabukat sértek? Igen. Nem tisztelem a fent írt három axiómát, nem tartom őket igaznak, szerintem vakká teszik az embert az ügyek lényegére. Továbbá körültekintően fogalmazok ugyan, de számomra nem a forma, hanem a tartalom az elsődleges. Aki nem tudja befogadni a tartalmat, annál egyszer-kétszer szívesen megvizsgálom, mi lehetett a baj az üzenettel, ám Ateesh6800-zal már több száz üzenetet váltottunk, és mivel egyszer sem ment át a tartalom, nem túl valószínű, hogy az üzenettel van gond.

Vitáink során a gondolatok gyakorlatilag két egymással nem érintkező körben mozognak. Míg tabumentes állításaim több ponton kapcsolódnak a valós világ tényeihez, és új meglátásokat közölnek, addig Ateesh6800 a maga axiómáit veri le rajtam, és megoldandó problémát nem az általam felvetett problémákban, hanem bennem és írásaimban lát. Ez aztán a jó hír! Biztató, hiszen elég, ha abbahagyom a blogolást, és máris megoldódik Ateesh6800 összes gondja. Vagy lehet, hogy a valóság bonyolultabb?

Ateesh6800 sajátos valóságlátását a szükségletpiramist megalkotó Abraham Maslow híres mondása alapján érthetjük meg: "akinek csak kalapácsa van, azt minden probléma egy-egy szögre emlékezteti". Ahol liberális tabu sérül, oda Ateesh6800 lesújt. Ha nem oldódik meg probléma (sajnos többnyire nem akaródzik neki), lesújt újra és újra. Mint szódás a lovát, püföli a szögeket, kifulladásig. Kíváncsian várom kísérletünk második fázisát.

Mankót az ellenzéknek

A baloldal sajátos nevelési igényű, ezért igyekszem rendszeresen a hóna alá nyúlni. Miért nem népszerűek az ellenzéki pártok, holott a populizmus magas fokára hágtak, hovatovább demagógabbak a démosznál? Két olyan gondolatot látok, amely zsigeri ellenállás miatt emészthetetlennek bizonyult a baloldal számára: 1. a politika a lehetséges művészete; 2. a közélet a beszédaktusok piaca.

Az első azt jelenti, hogy mikor már bizonyosnak véljük: innen nincs tovább, ebből a helyzetből lehetetlen továbblépni, törvényszerűen csalódunk. A politika azokról szól, akik hajlandók lépni, míg a többiek sopánkodnak.

A második jelentése, hogy minden közéleti szereplő a nyilatkozataival szerez piaci részesedést. Ha ügyesen nyilatkozik, akkor úgy lesz népszerű, hogy nem tagadja meg az elveit. Ha ügyetlenül, akkor nem lesz népszerű, és ettől kezdve gyakorlatilag mindegy, mik az elvei.

A magyar ellenzék problémája, hogy leragadt a következetesség és a majomszánalom mítoszánál: azt gondolja hiteles politikusnak, aki tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap ugyanazt mondja, bárhogy alakul is a helyzet; továbbá azt tartja jó politikusnak, aki folyamatosan szót emel a szenvedőkért, és ha az illetők maguk miatt szenvednek, akkor is a társadalom egészét ostorozza. Az ilyen politikus ne csodálkozzon, ha nem kap szavazatokat.

Egy ország irányítására alkalmas vezető nem az üzeneteinek szóhasználatában, hanem az általa képviseltek ügyének előmozdításában következetes. Ha változik a helyzet, nem működnek a tegnapi igazságok, el kell őket vetni, esetleg épp a fordítottjukkal lehet eredményt elérni. Amatőr ötlet olyankor számon kérni a következetességet, amikor a választó is tisztában van a változó körülményekkel. Szükség törvényt bont, illetve jelenleg törvényt ír. Számoljon ezzel, aki szerint nem szabad bankot és végkielégítést különadóztatni, álmagán nyugdíjpénztárakat "államosítani", szociális segélyt Erzsébet kártyán fizetni, a Tengeri Táltos és Boszorkány Gyülekezetek Egyháza bejegyzését megtagadni, bírókat nyugdíjkorhatárkor nyugdíjba küldeni. Ha nem lesz népszerű, ne a választókra haragudjon. Találja ki ügyesebben az üzeneteit.

Mit tennék, ha ellenzékiként szeretném sikerre vinni a szándékaimat? Bátran szembenéznék a helyzettel: válság van, így a pálya jobbra lejt. Rövid gondolkodás után ejteném az üzenetet, hogy "emberek, ne legyünk már ilyen sóherek!". Nem vagyok lúzer, a pénzügyi gondok árjában fuldoklókat más bölcsességgel szólítanám meg, mint hogy minden nap igyanak két liter vizet. Lehet, hogy egyébként így gondolom, lehet, hogy így helyes, de a címzettek nincsenek olyan helyzetben, hogy ezt méltányolják. Szociális indíttatású üzeneteimet adaptálnám az aktuális viszonyokra: csökkenő államháztartási bevételek mellett természetesen csökkenteni kell a szociális kiadásokat; jogos igény, hogy szűrjük ki a visszaéléseket; a szociális kiadások túlzott csökkentése ellenben visszaüt, ezért józan mérséklettel kell takarékoskodni. A józan mérséklet jegyében aztán előadhatnám a számomra fontos gondolatokat, meg is hallgatnák őket. Értelemszerűen együttműködnék a kormánnyal a takarékosságban, nem kontráznám meg minden mondatát. Ez a hozzáállás több szavazatot eredményezne a következő választáson, és közben még terveim egy részét is meg tudnám valósítani.

A politika a tettre kész, konstruktív, pragmatikus döntéshozók világa, a választó pedig díjazza a kifogás helyett megoldást keresőket. Jól tenné az ellenzék, ha erre alapozná a stratégiáját.

2012. május 10., csütörtök

A kommentkezelés legjobb gyakorlata

Ateesh6800 már a második posztot vívja ki aktivitásával. Sérelmezi, hogy nem ismerem el a szerinte nyilvánvaló igazát. Reális ez az elvárás? Összeállítottam egy kommentkezelési körképet.

A nyomtatott sajtó olvasói leveleit olvasva szembetűnik, hogy kizárólag a szerkesztőség álláspontjához közel álló véleményeket hozzák le, és ha nem egyeznek vele maradéktalanul, még kioktató záradékkal is ellátják őket. Legalább hébe-hóba közölhetnének egy markánsan szembenálló véleményt. Ez nagyon távol áll az Internet korában elvárt demokráciától. Igaz, a világháló kapacitása bármennyi kommentet elbír, egy újság kapacitása pedig véges. Újságnak tehát hiába írnék ellenvéleményt, hiába írna Ateesh6800, nem jelenne meg.

Internetes tapasztalataim sem sokkal jobbak.
1. A progressziv.hu oldallal hosszas kommentkapcsolatban álltam, de nem volt jellemző, hogy ellenvéleményem lényegére reagált volna a blogger; ellenkezőleg, megkerülte a lényeget, ismételte a posztban írottakat, és egy-egy "hülyeség"/"baromság" bevetésével lelkesítette az olvasótáborát. Néhány hónap kitartó vitázás után találkoztunk egy tea mellett, és tisztáztuk, hogy ugyan mindketten progresszívnek tartjuk magunkat, szinte semmiben sem értünk egyet, továbbá van közöttünk egy döntő különbség. Én szabadon és ingyen írom az őszinte véleményemet, őt pedig azért fizetik, hogy megadott tematikáról megadott nézőpontból írjon. Kijózanított ez az ismeret.

2. Életem egyetlen közéleti újságmegjelenését a HVG online biztosította*, örültem neki. Több írás közölhetőségében is reménykedtem, de azok már nem nyerték el a szerkesztő tetszését. Nem sokkal később értesültem, hogy így is kihúzta a gyufát. Kirúgták őt, mert jobboldali véleményeknek fórumot mert adni. Leszámoltam egy újabb illúzióval.

3. A szélsőjobb csepülésével foglalkozó galamus.hu lapra is írtam volna egy markáns ellenvéleményt, ha közölnének kommenteket. Jobb híján itt jelentettem meg Krémer kontra Krémer címen, és beküldtem a kapcsolatként megadott e-mail címre, választ várva. Azóta is várom, se közlés, se kép, se hang. Úgy látszik, a szélsőjobb levadászása nem hagy időt holmi mitugrászok véleményének megválaszolására.

4. A baloldali fórumok többnyire moderálás után közlik a kommentet. Ezt nem találom sértőnek, mert ahol azonnal bármi felkerül, ott az oda-vissza anyázás dominál. A jobboldali fórumok egy része szintén moderál, és ez szintén nem probléma, valahogy biztosítani kell a szalonképességet. Egyik portálra sem jellemző azonban, hogy az álláspontok a komment-válasz folyamatban akár jottányit is közelednének -- kizárólag a vitatkozók hangvétele közeledik ... a sárga földhöz.

Ehhez képest Ateesh6800 (aki egyébként kollégám, de rá bízom, mikor veti le az avatart, és közli a nevét) elvárná, hogy a kommentjeit befogadjam, tételesen válaszoljak arra is, ami eleve benne volt a posztban, továbbá értsek vele egyet, és kényszerítő erővel ismerjem el az igazát.

Nos, mivel egyetlen ponton sem ért egyet a posztjaimban írottakkal, ez elvi lehetetlenség. Amennyiben csak többé-kevésbé azt gondolnám, amit ő, akkor meg sem írnám a posztot. Ha az ellenvéleménye fényében hirtelen nézetet váltanék, akkor ezt tudatnám vele, és komolyan megfontolnám, hogy törlöm a kiinduló írást, mondván, inkább nem égetem vele magam.

Mivel azonban minden írásom előtt hosszasan gondolkodom, adatokat gyűjtök, mérlegelem a pró és kontra szempontokat, igyekszem körültekintően fogalmazni, majd javítok, frappírozok, árnyalok, és csak azután kattintok a "Közzététel" gombra, ilyen villámcsapásszerű pálfordulás nem zárható ugyan ki, de nem is lesz gyakori. Ateesh6800 főszabályként arra számíthat, hogy homlokegyenest ellenkező véleménye nem találkozik egyetértésemmel. Konstruktívan annyit tudok javasolni, hogy tekintsük mindkettőnk álláspontját a demokratikus közbeszéd részének, és döntsön az olvasó. Alternatívaként Ateesh6800 közölje a reakcióit a saját blogján, tegye ide a linket, én válaszolok, és szintén döntsön az olvasó. Mellékhatásként megugrik mindkettőnk blogjának látogatottsága, és én nem látok abban veszélyt, hogy az olvasóim hozzáférnek a markáns ellenvélemény érvanyagához. Bízom a józan ítélőképességükben.

Fenti negatív tapasztalataim fényében  rögzítem, hogy Ateesh6800 olyan kedvező bánásmódban részesül itt, amilyenben én még sosem részesültem, és amilyenben nem is reménykedhetek, ha ellenérveimet beküldöm egy tetszőleges portálra. Ez a műhely valóban a közélet fejlesztését célozza, büszke vagyok a magyar mezőnynél fejlettebb kommentkezelési gyakorlatomra (aki tud jobbat, linkelje be, és felzárkózom). Ugyanakkor leszögezem, hogy a demokrácia nem az egyetértésről, hanem a vélemény-nyilvánítás szabadságáról szól, és a kategorikus véleménykülönbség nem a poszt-komment-válasz viszonylatban, hanem az olvasók fejében fog feloldódni.

*Rendszeresen megjelenek a talita.hu oldalain is, ez megtisztelő, de a jellege miatt kevés tőlem erősen eltérő nézetű olvasót hoz.

A pálya lejtése

Válság idején a jobboldalnak áll a zászló, mert spontán módon úgy viszonyul a pénzügyekhez és a józan észhez, ahogy a választói többség.

A baloldal, szociális érzékenysége okán, nem azt nézi, mennyi pénzből lehet reálisan gazdálkodni, hanem azt, hogy mennyi pénzre lenne szükség a rászorulók megsegítésére. Az érintettek szerint mindig legalább kétszer annyi kellene, mint amennyi jut.

Ha válság van, a választók esze fordított srófra jár. Azt nézik, hogyan lehetne fele annyiból megúszni. Mivel a baloldal számára ez olyan, mintha az anyját szidnák, megsértődik a társadalomra -- a társadalom meg őrá.

Ebből következik, hogy válság idején a baloldal tartósan kiszorulhat a hatalomból. A francia példa jelzi, hogy  vannak kivételek, de ne feledjük, hogy ott a baloldal már tizenhét éve a kispadon ült, és hogy a baloldali retorikával szerzett győzelem nem feltétlenül jelent baloldali gazdaságpolitikát.

2012. május 9., szerda

A reálgazdaság reális értékelése

A 2014-es választáshoz közeledve heves viták várhatók, többek között a gazdaságról. Minek alapján mondhatjuk, hogy jó vagy rossz a magyar gazdaság állapota? Természetesen egy alternatív forgatókönyvhöz viszonyítva.

Más szóval, vizsgáljuk meg, hogy ugyanolyan nemzetközi adottságok mellett többre ment volna-e a létező baloldal a gazdasággal. A magyar baloldal -- eltérően az európai baloldali pártoktól -- kizárólag a nemzetközi piacok működésére bízza a helyzetünket, így ha jó a nemzetközi piac, akkor mintegy fél év fáziseltolódással jó nekünk, ha rossz, akkor meg rossz. Ha 2013 év végén a nemzetközi gazdaság pocsék, akkor egy baloldali forgatókönyv szerint 2014 tavaszára a mi helyzetünk is épp olyan lesz. Tehát ha a jobboldali forgatókönyv a nemzetközinél akár hangyányival is jobb helyzetet eredményez, akkor hiába tudnánk élénk fantáziával még sokkal virágzóbb állapotot elképzelni, a jobboldal jó munkát végzett a reális keretek között, és érdemes ismét rá szavazni.

Ha önmagában szeretnénk megvizsgálni a jobboldal teljesítményét, akkor egyrészt azt nézhetjük, hogy mennyiben tudta függetleníteni a gazdaságot a nemzetközi folyamatoktól, másrészt azt, hogy milyen távolságra van a nemzet IQ-jával elérhető ideáltól. A "szabadságharc" akkor eredményes, ha belföldi fogyasztással képesek vagyunk GDP-t növelni, amikor a térség országai és Európa egésze nem. Ebben az összehasonlításban a jobboldali gazdaságpolitika sikere a térség növekedéséhez képest értékelhető. A nemzet IQ-ja eddig nem tudott átfogó koncepcióval szolgálni, alternatív javaslatai mind a baloldali forgatókönyvekhez való visszatérést vagy egy etelközi népmese megvalósítását szorgalmazták. Folyamatosan vizsgálom, miről mit gondol a nemzet esze, eddig még nem találtam a Fidesz koncepciójához mérhető elképzeléseket. Egyelőre illúzió tehát, hogy a létező jobboldal bármit tanulhatott volna a nép gazdasági zsenijeitől, illetve hogy elmaradt volna egy elképzelt ideáltól. Mivel a gazdaság átalakulásához sok év kell, az elindított szerkezeti változások haszna 5-10 év távlatában mérhető. Aki szeretne erről reális képet kapni, vagy kajánul azt gondolja, hogy egye meg a Fidesz, amit főzött, az szintén újra rá szavaz két év múlva.

Ezek lennének az ésszerű megfontolások, ám a reálgazdaság reális értékelése elméleti lehetőség marad. A többség nem fogékony a kifinomult distinkciókra, a "szakma" pedig kivétel nélkül pártos, legfüggetlenebbnek mondott megállapításai is politikai célokat szolgálnak. A nép fia úgy értékeli majd a helyzetet, hogy ránéz a kerítésre, és ha az nincs kolbászból, akkor rossznak mondja a gazdaságot; vagy az ellenzéki médiumok fantáziáiból indul ki, és kifogásolja, hogy miért nincs kétszámjegyű növekedés akkor, amikor a világgazdaság nulla táján stagnál. Ez a magyar választó hozzáállása, minden reálpolitikát folytató pártnak együtt kell vele élnie. Mivel a többség képtelen lesz a gazdaság állapotát akár csak hozzávetőleges objektivitással értékelni, a pártok érzelmi üzeneteket fogalmaznak majd meg. A baloldal szerint a növekedés határa a csillagos ég lett volna, de a jobboldal elszalasztotta a lehetőségeket, a jobboldal pedig nemzeti retorikával igyekszik hitelteleníteni a kritikát.

Akinek nem tetszik ez a stratégia, alkalmazza önként a második és harmadik bekezdésben írt szempontokat.

A jövő radikálisai

A magyar radikálisok reményeim szerint hamarosan nyugatosodnak, azaz felzárkóznak a franciákhoz annyiban, hogy a baloldal jelöltje is elfogadható lesz számukra, ha jobban megfelel kitűzött céljaiknak. A demokratikus sokszínűség részének tartom őket, de még nyugati változatban sem fogják igazán belopni magukat a szívembe, ezért az alábbiakban a létszám-leépítésük módszerét vázolom fel.

Kikből lesznek a radikális szavazók? A gazdasági vesztesekből, a tartós munkanélküliekből, a szakmát nem tanulókból, a jövedelem és egzisztencia nélküliekből, akik nagyon elégedetlenek az aktuális helyzettel, és mivel többet már nem veszthetnek, a kemény irányváltást ígérő jelöltekre szavaznak.

Első benyomásra úgy tűnhet, hogy a tankötelezettség minél magasabban tartása a megoldás. Minél tovább marad egy gyerek az iskolarendszerben, elvben annál magasabban képzett, annál jobb esélyekkel indul az életben, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a munkaerőpiac tartós vesztese lesz. A gyakorlat azonban mást mutat.

Érettségivel, de akár ügyvédi diplomával is nagyobb eséllyel lesz egy fiatalból munkanélküli, mint ha 17 évesen már vízvezeték-szerelő, és soha nem érettségizik le. A folyamatosan létező, és válság idején felvirágzó radikalizmus nem a tanulatlanokat, hanem a pénzteleneket szólítja meg.

A radikalizmus elleni küzdelem hagyományosan értelmiségi tevékenység, szokásos kiindulópontja, hogy vannak ragály módjára terjedő téveszmék (fasizmus, rasszizmus, idegengyűlölet, előítéletesség), ezek ellen kell szűntelen fertőtlenítő jellegű verbális hadviselést folytatni, továbbá kicsi korban, lehetőleg már az óvodában szellemi védőoltást kell adni mindenkinek. Ha a módszer beválna, akkor az említett jelenségeknek jó ideje a fekete himlő sorsára kellett volna jutniuk, nem szabadna öt-tíz évente újult erővel visszatérniük.

Az evolúciós pszichológia és a modern közgazdaságtan megerősítette azt a régi marxi tételt*, hogy a lét meghatározza a tudatot. Az emberi agy megideologizálja az egzisztenciális helyzetet, így lendülnek fel a lecsúszott léthelyzetűek körében a radikális eszmék. Az összefüggés persze nem összedrótozottságot jelent, hanem statisztikai tendenciát. Nem minden lecsúszottból lesz radikális, mert az illető, mondjuk, mással van elfoglalva. A radikalizálódás előfeltétele az elégedetlenség és ezzel egyidőben a változtatás vágya, majd a lehetőségek hiánya feletti frusztáció.

A radikális folyamatosan utat keres a felemelkedésre, de nem lel, és a tudomány által már katalogizált énvédelmi mechanizmusoknak köszönhetően a hibát döntően külső tényezőkben véli felfedezni. Így indul be a bűnbakképzés, amely a létező ideológiai paletta valamelyik szelepén át vezeti le a feszültséget. Ezek az ideológiák élettelen bábként hevernek a polcon, amíg az elégedetlen tömegek dühe fel nem támasztja őket.

A tömegek dühe a Maslow-piramis logikája szerint működik. Ha az egzisztenciális igények teljesülnek, nincs tömegdüh, ezen a ponton teljesen felesleges ellene verbálisan harcolni. Ha az egzisztenciális igények nem teljesülnek, van tömegdüh, törvényszerűen valamelyik elérhető szélsőséges ideológiát ölti magára, és ezen a ponton szintén teljesen felesleges ellene verbálisan harcolni. Az értelmiség saját egzisztenciális problémája, hogy mivel a verbális harcon kívül máshoz nem igazán ért, mit kezdjen magával ezen ismeret fényében. Az értelmiség szerencsére a társadalom legkreatívabb rétege, így azt javaslom, hogy a "fecsegő osztály" nagy ötletbörze keretében találja ki, miként tud megélni és szellemi igényeit kielégíteni anélkül, hogy raison d'être funkciójú verbális hadjáratokkal zaklatná embertársait. Unatkozik? Vásároljon mosómedvét.

Aki valóban tenni szeretne a szélsőségek ellen, az segít az aktuális és jövőbeni lecsúszottaknak egzisztenciát teremteni. Nem ad, mert azt nem lehet, hanem segít nekik teremteni, azaz motiválja őket, és gyakorlati segítséget kínál. A motivációs eszköztár része, hogy a segély jóval alacsonyabb legyen a minimálbérnél, és hogy mindenki anyagilag ösztönözve legyen, hogy a gyerekét óvodába, iskolába járassa, munkára nevelje, valamint megélhetést nyújtó szakmához segítse. Így érhetjük el, hogy a jövő radikális mozgalmai ne 15-20%-os politikai támogatottsággal bírjanak, hanem amerikai mintára a parlamenti küszöböt rágják, hol több, hol kevesebb sikerrel.

*Marx manapság legfeljebb Tamás Gáspár Miklós köreiben trendi, de értelmes ember meg tudja különböztetni a tudományosan beigazolódott állításokat a tévesnek bizonyultaktól. Nem célszerű elutasítani a lét meghatározza a tudatot tételt csak azért, mert Marx (is) mondta.

2012. május 8., kedd

Gátlástalan populista diktatúra épül

*Franciaországnak annyi, már nem demokrácia, kiiratkozott Európából. Röpke két nappal elnökké választása után François Hollande populista intézkedéscsomaggal állt elő.

1.  Három hónapra, de legalább nyár végéig befagyasztja a benzinárakat hogy a nép olcsóbban furikázhasson nyaralni. Persze tudjuk, hogy ez a választóknak osztott ingyenkolbász gall megfelelője, cár atyuska aranyat szór a hintóból a nép közé, aki kapja, marja. Mi lesz a szegényekkel, akik nem -- vagy csak a közelbe -- utaznak autós vakációra? Mi lesz az autótlan hajléktalanokkal, bevándorlókkal, nyugdíjasokkal? Felpörög az üzemanyagbiznisz. Az olcsó benzinből az profitál, aki nagyban vásárol. Elvesz a szegényektől, ad a gazdagoknak, pedig fordítva ígérte a gátlástalan populista vezér. Kettészakítja a társadalmat. Megírja ezt a maga pőre valóságában a francia sajtó? Nem, mert a kormány szócsöve lett. Egész pályás médiabirodalom épül. Olvashatunk erről a felháborító, Ferge Mária szavaival perverz újraelosztásról a magyar sajtóban? A társadalmi igazságosság és a liberális demokrácia elkötelezettjei (HVG, 168 Óra, Magyar Narancs) majd csak megírják... Vagy őket is letámadta és megfélemlítette a francia diktátor? Ez még semmi: hogyan pótolják a kieső adóbevételt? Tán csak nem a bérből és fizetésből élőkre kivetett magasabb adókból, még egy bőrt lehúzva a szegényekről? Mindezt miért? Mert egy hónap múlva jön a francia parlamenti választás, és Hollande úr népszerű akar lenni, bármi áron. Sokba kerül ez az országnak.

2. Újra 60 év lesz a nyugdíjkorhatár. Mint emlékezetes, Sarkozy sok elmaradt reformja mellett a nyugdíjreform legalább elindult, 62 évre emelték a korhatárt. Miért kellett emelni? Mert a folyó nyugdíjbefizetésekből nem futja a havi nyugdíjakra, és a nyugdíjasok egyre hosszabban élnek. Ezért indokolt és ésszerű volt a heves vitákat, tüntetéseket kiváltó korhatár-emelés. Végre jó irányba változott valami, ami Franciaország gazdasági egyensúlyát és versenyképességét szolgálta volna, erre az új elnök az első intézkedései között elkaszálja. Mi lesz az ország jövőjével? Hollande úr hitelből fizeti a nyugdíjakat, mint a Gyurcsány-kormány, aztán elszáll az adósságállomány, és jönnek a megszorítások? Vajon a franciák ennyire nem tudnak számolni, vagy imádják, ha sármos svindler veri át őket?
Brüsszel nem nézheti ezt tétlenül. Hollande nekiront a tavasszal aláírt uniós államháztartási szerződésnek is, hogy büntetlenül fedezhesse nacionalista megalomániáját. Pazarló állami beruházásokat akar -- természetesen a holdudvarnak. A pökhendi francia kormány beint a civilizált világnak, deklaráltan meg akarja sérteni az európai jogot, de elszámította magát: akkora sallert kap a szerződések őreitől, hogy a fal adja a másikat.

3. Hollande elnöki rendeletekkel kormányoz. Tudja, hogy ez a csomag nem menne át a parlamenten, az alkotmánybíróság is elmeszelné, ezért kiiktatja a demokrácia alapvető védelmi rendszerét, hogy voluntarista, populista, diktatórikus akarata csak azért is érvényesüljön. Abszolút parlamenti többségre tör, tudniillik reszket, szűköl, vonyít a hatalomért. Feltétlenül nézzék meg holnap este az antipopulizmus élharcos csatornáján, a B-TV-n Veér Péter műsorát Hollande beteges személyiségéről. Le a gátlástalan diktátorral, segítsünk a franciáknak visszatérni Európába! Vonuljunk egymillióan a Bastille elé, válasszunk alternatív köztársasági elnököt.*

(*Írásom célja bemutatni, milyen lenne, ha az Orbán Viktor és Magyarország esetében alkalmazott mércét kiterjesztenénk a francia aktualitásokra. François Hollande intézkedései valósak, kommentárom viszont ironikus, kritikával kezelendő. A fentiek szó szerint értelmezése kifejezetten ellentmond szerzői szándékomnak. Javaslom az olvasóknak, hogy gyűjtsék a tényeket, átgondoltan fogyasszák a magyar médiát, és ne üljenek fel a kettős mércén alapuló szájtépésnek.)

2012. május 7., hétfő

Érthető közgazdász kerestetik

Épp az imént hallottam a Kossuth Rádióban Róna Péter és Dávid Zoltán közgazdászok értékelését arról, hogyan hat majd François Hollande győzelme a francia elnökválasztáson az európai együttműködésre és gazdaságpolitikára. Öt-tíz perc alatt meggyőztek, hogy a közgazdász szakma képtelen közérthetően fogalmazni, így aztán nem csoda, ha a hallgatóságnak bármit játszva el tudnak adni, és persze az ellenkezőjét is. Kvantumfizikai bonyolultságúnak tüntetik fel a nyolc általánossal is érthető jelenségeket.

Ítélje meg az olvasó: Hollande felül akarja vizsgálni a Unió tavasszal megkötött fiskális paktumát, mert nagyobb állami beruházásfinanszírozást szeretne, míg a németek ragaszkodása a költségvetési fegyelemhez ez ellen hat. Az Európai Központi Bank mandátumának középpontjában a közös pénz stabilitása áll, komplexebb módszertant kellene alkalmaznia. Eközben a most lezajlott görög választások nyomán várhatóan egyik párt sem tud kormányt alakítani, meg kell ismételni a választásokat. Így a németekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy vagy engedjenek nyomasztó versenyképességi fölényükből, vagy járuljanak hozzá a belföldi kereslet élénkítéséhez.

Tegye fel a kezét, akinek világos, miről van szó.

Ugyanez érthetően: képzeljük el, hogy Európa egy falu, amelyben Németh úré az egyetlen módos és elégedett gazdaság. Ennek oka, hogy Németh úr családja keresett termékeket állít elő. A többi család szívesen vásárol tőle, csakhogy mivel nem rendelkezik elegendő saját bevétellel, nincs rá pénze. Sebaj, Németh úr szívesen hitelez átmeneti időszakra, abban a tudatban, hogy így több terméket tud eladni. A falu többi családja ettől könnyelművé válik, hó elején elkölti a pénzét, arra számítva, hogy ha megszorul, Németh úr majd kölcsönöz, annyira örül, hogy hozzá járnak vásárolni.

Görög úr súlyos adósságokba veri magát, majd felveti, hogy pénze nincs, törleszteni nem tud, de szívességből azért még vásárolna, nehogy Németh úr tönkremenjen. Németh úr ezen finoman szólva felzaklatja magát, és elengedi az adósság egy részét, cserébe azonban ragaszkodik hozzá, hogy Görög úr mostantól felelősen gazdálkodjon, és csak annyit költsön, amennyi bevétele van. Amire nincs pénze, arról meg mondjon le. Görög úr durcás lesz, hisztizik, hogy ez nem igazság. Kisbaltával aprítani kezdi a kerítését, majd felvonul tüntetni Németh úr portája elé.

Közben Spanyol, Portugál, Ír, Olasz és Francia úrék is egyre nehezebben élnek, egyre kevesebb a bevételük, és ezért haragudni kezdenek ... Németh úrra. Mondván, hogy ő a bajok forrása, mert túl jók a termékei. Ne gyártana annyit és olyan jót, így tönkreteszi őket. Hosszú szkanderezés kezdődik. Németh úr mindenkinek azt javasolja, hogy a lehetőségei szerint költsön, alá is írnak egy nyilatkozatot, ám ez nagyon nem tetszik az érintetteknek.

Megrohanják a falu takarékpénztárát, és hitelt követelnek, mégpedig kamatmentesen. A takarékpénztár ódivatú, csak annak akar adni, aki törleszteni is tud. Továbbá garanciát kér, hogy nem isszák el a lét a kocsmában, és nem jönnek jövő hónapban új hitelért siránkozni. A falubeliek ebbe sem nyugszanak bele, morognak tovább. Olyan vélemény alakul ki, hogy Németh úrra nyomást kell gyakorolni: ne izéljen már. Nyugodjon bele, hogy hiába szorgoskodik egyedül, valamilyen formában így is, úgy is le fogják nyúlni. Ez egy ilyen csóró falu.

Remélem, így már világos, miről szól az európai gazdasági-államháztartási vita. Ha igen, folytatom.

Mit tegyen Németh úr? Törődjön bele, hogy a termékei hasznának, mondjuk, 10%-át vissza kell térítenie segélyek, támogatások formájában? Németh úr helyében én nem mennék ebbe bele, mert így sosem lesz vége a lejmolásnak. Szíveskedjenek dolgozni a gazdák ahelyett, hogy siránkoznak Németh úrék szorgalmán.

Mi lenne, ha Németh úr többet vásárolna a falubeliektől? Már eddig is megvette, amit jónak talált, többre nincs szüksége. Gyártsanak jobb és kelendőbb árucikkeket.

Németh úr iparkodási tanfolyamot is tarthatna a többieknek, de ők nem akarnak ilyenen részt venni. Sérti őket a kioktatás. Az anyagot persze nem tudják, a vizsgán megbuknak, de tanulni restek. Legfőbb ellenérvük: Németh úrnak nincs joga rájuk kényszeríteni a maga verejtékes és unalmas életmódját.

Németh úr más faluknak is el tudja adni a termékeit, nem köteles aggódni a többiek rossz gazdálkodása miatt. Vegyenek terméket egymástól -- kicsit ócska, kicsit gagyi, de az övék. Ez sem tökéletes megoldás, mert a falu így Németh úr ellen fordul, és a végén ő sem jár jól.

Várom az olvasók véleményét: hogyan tehető boldoggá ez a lejmolós, csóró falu úgy, hogy Németh úr se dolgozzon hiába? Továbbá várom érthetően fogalmazó közgazdászok jelentkezését, hogy a jövőben a médiát nézve/hallgatva/olvasva ne kelljen barkochbáznunk, vajon mi a fészkes fenéről hablatyolnak már megint.