2019. január 31., csütörtök

O.K. az optimizmusra 2. rész

2. Nincs túlnépesedés
A Föld nem fog túlnépesedni: 1965-ben egy nő átlagban 5 gyermeket szült, 2017-ben pedig 2,5-et, ami kevéssel van a létszámfenntartási szint (2,1) felett.
A népesedéskutatók szerint 2100-ra kb. 11 milliárd ember él majd a földön, és a népesség ezzel nagyjából tetőzik. Ennyi embert élelmezni nem probléma. A népesedés nem veszélyezteti a Földet, a környezetet, a fenntarthatóságot.
A gyermekvállalási hajlandóság az iskolázottságtól és a jóléttől csökken. Minél magasabb végzettséget szerez egy nő, és minél magasabb az életszínvonal, annál kevesebb gyerek születik, viszont annál jobb ellátásban, nevelésben és iskoláztatásban részesül. Ez egy pozitív önerősítő kör.
Kivétel a muszlim populáció, amelyben az átlagnál kisebb mértékben nő az iskolázottság és a jólét, viszont az átlagnál nagyobb mértékben nő a népesség. Ez negatív önerősítő kör, amiről célszerű nyíltan beszélni, hiszen az evolúció szerint a jobban szaporodó populáció lesz a domináns. Regionális dominancia felé halad egy negatív önerősítő körrel jellemezhető populáció, szembemenve a globálisan pozitív önerősítő folyamattal.
Az iszlám a világ egyetlen kultúrája, amely kemény ellenérvekkel és fegyverekkel harcol a lányok iskoláztatása, a műveltség általános terjedése és a kritikai gondolkodás ellen. Ez kihívás elé állítja a többi kultúrát: hogyan lehet felsőbbrendűségi téveszmék nélkül, békés eszközökkel pozitívba fordítani a muszlim populáció önerősítő körét?
Összességében: a túlnépesedés világméretekben nem probléma, legfeljebb regionális aggodalmak merülhetnek fel ott, ahol az alacsony iskolázottságú és jólétű muszlim populáció átlag felett szaporodik, és így dominánssá teheti a magatartását. Ez ellen pedig az iskolázottság és a jólét világméretű terjesztése a megoldás - elkerülve a felsőbbrendűségi retorikát.
Megjegyzés: Hans Rosling szerint a gyermekvállalási hajlandóság vallástól teljesen függetlenül csökken az iskolázottsággal és a jóléttel; én ezzel szemben azt gondolom, hogy a muszlimok éppen a vallásuk miatt zárkóznak el mereven a lányok iskoláztatásától és az általános jóléthez vezető reformoktól; miközben az összes többi vallás nyitott ezekre.

2019. január 25., péntek

O.K. az optimizmusra 1. rész

Ebben a sorozatban kb. 100 súlyosnak látszó probléma önmegoldó jellegéről vagy triviális megoldásáról fogok írni (a szám menet közben változhat), rámutatva, hogy jó okunk van az optimista világlátásra, és nincs igazán okunk a pesszimizmusra. Az írások alapján talán összeáll egy általános derűlátásra biztató kötet. Az ügyek jelentős részében támaszkodom majd Hans Rosling Tények című könyvére, így az olvasó előre tanulmányozhatja, hogy mire számíthat. Persze legalább ekkora, vagy inkább nagyobb, mértékben saját gondolataimat fogom megfogalmazni, így lesz bőven meglepetés is.

1. "probléma" - Rengeteg szegény ember van a világon

Ezzel szemben a tényleges helyzet: a mélyszegénység csaknem megfeleződött az utóbbi 20 évben. (Hans Rosling)

A jólét világszerte folyamatosan növekszik, a fejlődő országok időközben szinte kivétel nélkül közepes jövedelművé váltak.

Általános szabály, hogy aki tesz a jólétéért (tanul, dolgozik, földet művel, iparkodik, vállalkozik, szolgáltat, alkot), az viszonylagos jólétbe kerül. Aki nem tesz érte, az lehet, hogy szegény, de ez már a passzivitás és az iparhiány problémája, és aktivitásra biztatással, iparosítással kezelendő.

Ahol háború dúl, ott szintén nyilvánvaló, miért szegények az emberek, ám ez a háborúzás problémája, és békével kezelendő.

Összességében: a "szegénység" mint olyan egy folyamatosan, spontán módon megoldódó probléma, külön kezelést és/vagy aggódást csak ott igényel, ahol a hátterében passzivitás, iparhiány vagy háború áll. Ott sem a szegénységet, hanem az említett lényegi okokat kell kezelni.