2012. november 28., szerda

Nash-egyensúlyt a Gyöngyösi-ügyben!

November 26-án Gyöngyösi Márton a Jobbik nevében azt javasolta a parlamentben, hogy írják össze a kormány és az Országgyűlés zsidó származású tagjait. Németh Zsolt külügyi államtitkár ezt óvatosan visszautasította. Gyöngyösi másnap közleményt adott ki, miszerint valójában az izraeli-magyar kettős állampolgárokra gondolt. A Fidesz is kiadott egy erőteljes elhatárolódást, amely azonban nem sikeredett olyan erősre, hogy a gyakorlatban megkérdőjelezhetetlen legyen. Én is elhatárolódtam, úgy gondolom, hogy Gyöngyösi (aki életrajza szerint külkereskedő családdal utazva, Egyiptomban, Irakban, Afganisztánban és Indiában töltötte a gyermekkorát, Budapesten érettségizett, Dublinban és Nürnbergben! végzett közgazdasági/politológiai! tanulmányokat, majd négy évig a KPMG könyvvizsgáló cégnél volt adótanácsadó Dublinban, és 2006-tól boldogítja buzgó "hazafiként" a Jobbikot) a lehető legrosszabb szolgálatot teszi a hazájának és népének, amikor szuper IQ-s háttérrel hipertéveszméket dob fel, a közvélemény logikai kihívásokkal élő részét megszólítva. Ez az ügy könnyen sztálingrádi arányokat ölthet a Fidesz számára, következetlen/erélytelen kezelése tartós népszerűségvesztést hozhat.

Erkölcsi/érzelmi töprengéseim után találtam egy játékelméleti analógiát, amelynek segítségével hideg fejjel, a pártok számára optimális stragégia megvalósításával maximalizálható a közhaszon. A Nash-egyensúly a játszmáknak az a pontja, amelyen a nem együttműködő játékosok valamennyien akkor járnak jól, ha az ellenfelek stratégiáját elemezve is megmaradnak a saját eredeti stratégiájuknál. Az igazságérzet és a közhaszon ezen az egyensúlyi ponton látványosan ütközhet egymással, és ez csőlátást okozhat, így az átfogó optimum érdekében célszerű átmenetileg felfüggeszteni az erkölcsi aggályokat. Egyszerű példa: János és Melinda a saját szabályai szerint osztozhat egy tetszőleges összegen, úgy, hogy János mondja meg, milyen arányban, Melinda mondja meg, mekkora legyen az összeg. Csak egy kört játszanak. János akkor jár jól, ha erősen önző, mondjuk, 9:1 arányt javasol, a maga javára. Melinda akkor jár jól, ha a lehető legnagyobb összeget mondja. Mindketten előre elemezhetik a másik várható stratégiáját, de az elemzés nem változtat az optimális stratégiájukon.

Ha Melinda erkölcsi megfontolásokat vet be, arra juthat, hogy János igazságtalan, erkölcstelen, és ezért büntetést érdemel. A büntetéssel viszont ő maga is rosszul jár, mert nem tudja megjátszani az optimális stratégiát. Ha a másik paramétert is befolyásolhatná, ha a partner úgy akarna mérni, ahogy szeretné, hogy neki mérjenek, ha lenne következő kör, vagy ha szerepet cserélnének, más lenne a helyzet, de optimalizálni nem vágyelvű gondolkodással, hanem a mindenkori szabályok adta kereteken belül lehet. Erkölcsi aggályait felfüggesztve Melinda belátja, hogy ez a játszma nem a pillanatnyi igazságosságról, hanem az optimumról szól, és praktikusan döntve esélyt szerez a tágabb értelemben vett igazságosság növelésére: a szabályok jövőbeli átalakítására, a helycserére, illetve a játszma több fordulóssá tételére.

A játszma ezúttal a Fidesz és a baloldali ellenzék között zajlik, a Fidesz mondja meg, milyen arányban osztoznak az antiszemitizmusból kitermelhető politikai tőkén, a baloldal mondja meg, mekkora lesz az elosztandó tőke. Az erkölcsi aggályok a Fidesz oldalán fogalmazódnak meg: vágyelvű gondolkodással arra juthat, hogy az antiszemitizmusból egyáltalán nem kellene politikai tőkét kovácsolni. Ezt kifejtheti egy száraz elvi nyilatkozatban, megpróbálhatja agent provocateur-nek minősíteni Gyöngyösit, visszahárítva a felelősséget, esetleg összeesküvés-elméleti irányba is elhúzhatja a szálakat. Ám a játékszabályok szerint ez gyenge eredményt hoz. Nem kérdés ugyanis, hogy egy látványosan antiszemita megnyilatkozás nyomán politikai tőke keletkezik, és hogy a baloldal ennek maximalizálásában érdekelt, számára ez a legjobb játékelméleti stratégia. A Fidesz tárgyilagosan arra juthat, hogy mivel a tőke a lehető legnagyobb lesz, számára az az optimális, ha a lehető legtöbbet szerzi meg belőle. Ezt úgy érheti el, hogy olyan eréllyel és szimbolikával határolódik el, amely megkérdőjelezhetetlen, pontosabban szólva: a megkérdőjelezőt hozza előnytelen kommunikációs helyzetbe. Például testületileg kitűzheti az ellenzék által javasolt sárga csillagokat, Gyöngyösi lemondására szólíthat fel, ennek hiányában látványosan bojkottálhatja a Jobbikot. Ha az ellenzék mechanikusan kitart amellett, hogy ez nem elég, nem kellően hiteles, akkor egy ponton túl kétessé teszi a jóhiszeműségét, és elveszíti a politikai tőkéje egy részét.

A Nash-egyensúly egyben a közhaszon (azaz a társadalmi béke, kohézió, egymás mellett élés, a többség-kisebbség harmóniája, emberi jogok) maximuma is, mivel az egyensúlyi helyzet az antiszemitizmus elleni legkeményebb fellépéssel érhető el, ami elősegíti az említett célok elérését.

2012. november 14., szerda

Szándék vagy következmény?

Az erkölcs egyik felfogása szerint a szándék az elsődleges, ezt az irányzatot szándéketikának (deontológiának) nevezzük. Az erkölcs másik felfogása szerint a tettek következménye az elsődleges, ez a következményetika (konzekvencializmus), más néven közhaszonetika. A két irányzat az emberiség történelme során folyamatos versenyben áll egymással, vetélkedésük a mai napig eldöntetlen, és egzakt értelemben véve alighanem az is marad. 

Miért is kellene döntenünk a kettő között? Cselekedeteink nagy részében a szándék a következmény kiváltására irányul, és azt is eredményezi. Például elhatározom, hogy jó cselekedetként segítek a barátomnak villanyt szerelni. Célom, hogy barátom előbb elkészüljön a feladattal, és örüljön az eredménynek. Előzetesen mérlegelem, hogy értek-e a villanyszereléshez, azaz jó esélyem van-e a kívánt következmény kiváltására. Úgy döntök, hogy igen, tehát megkezdjük a munkát. Be is fejezzük, méghozzá fele annyi idő alatt, mint barátom egyedül. Örül az eredménynek. Szándékom kiváltotta a következményt, így ebben az esetben mindegy, hogy a szándék vagy a következmény-e az elsődleges.

Az is lehet azonban, hogy nem értek eléggé a villanyszereléshez, illetve a konkrét helyzetben nem vagyok képes segíteni a barátomnak. Ha ezt előre tudom, bele sem kezdünk, és a tétlenségem erkölcsileg helyesnek tűnik. Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy a következményt tartom elsődlegesnek: szándékom jó, de úgy gondolom, hogy a következmény rossz lesz, barátom nem fog örülni a közreműködésemnek. Döntésre kényszerültem, és a következmény elsődlegességére szavaztam.

Előfordulhat, hogy úgy gondolom, értek a villanyszereléshez, és segítségem örömet okoz majd a barátomnak. Menet közben azonban rosszul alakulnak a dolgok, barátomat miattam megrázza az áram, és finoman szólva nem örül a közreműködésemnek. Az eset mérlegét utólag megvonva: szándékom jó volt, a következmény rossz lett. Erkölcsileg helyesen vagy helytelenül cselekedtem?

Egy szándéketikus szerint helyesen jártam el, jót akartam, és ez a lényeg. A következményetikus szerint helytelenül jártam el, hiába akartam a jót, a lényeg az eredmény. Az erkölcsfilozófia története tele van hasonló dilemmákkal: Kant szerint hazudni bűn, ezért ha egy baltás gyilkos a barátod tartózkodási helye felől érdeklődik, köteles vagy azt elárulni. Kant erkölcsi rendszerében a "ne hazudj" szabály fontosabb az emberi életnél.

Scott Siskind következményetikus szerint az élet fontosabb a szabálynál, ezért a "ne hazudj" szabály mindaddig alapértelmezetten igaz (hiszen általában jót tesz az emberiségnek), ameddig nincs nagyon jó okunk feltételezni, hogy egy konkrét esetben a merev alkalmazása rosszat tesz az emberiségnek. Ami Kant erkölcsi felfogását illeti, etikája elvont elmejáték, és nem az emberiség jólétét szolgálja.

Ha valóban az emberiség jólétének növelése a célunk, akkor ennek hatékony eszköze a következményetika, amely elszórtan máris része az életünknek. Jó példa rá a közlekedés szabályozása. A KRESZ elsődleges szempontja az emberi élet és biztonság védelme. Normál esetben nem szabad áthajtanunk a piros jelzésen, de ha ezzel balesetet előzünk meg, akkor nem csak szabad, hanem kötelező is. Normál esetben be kell tartanunk a sebességkorlátozást, de ha szülő nőt szállítunk kórházba, akkor az ő és a baba élete és biztonsága az első, úgy kell vezetni, hogy a lehető leggyorsabban, baleset nélkül odaérjünk, és a sebességkorlátozás átmenetileg figyelmen kívül hagyható. Igen ám, de mi van, ha...? Amint kilépünk az egyszerű szabályok biztonságából, szerteágazó lehetőségekkel és potenciális dilemmákkal szembesülünk.

A következményetika sokkal bonyolultabb, mint a szándéketika, ezért csak kellően összetett logikai műveletek elvégzésére képes embereknek való, és csakis külső ellenőrzés mellett. Mivel azonban az emberiség jólétét a szándéketikánál hatékonyabban szolgálja, célszerű minél több embernek elsajátítani a kellően összetett logikai műveletek elvégzését, hogy ne csak a szándék, hanem a következmények szempontjából is erkölcsösen tudjon viselkedni.

2012. november 5., hétfő

Létösszefüggések

Minden ember boldog szeretne lenni - a maga módján. A boldogságot nagyon nehéz definiálni, de annál könnyebb megkülönböztetni a boldogtalanságtól.
Tapasztalati tény, hogy a csak magára figyelő ember legfeljebb rövid távon lehet boldog, közép- és hosszú távon ugyanis embertársainak boldogsága/boldogtalansága rá is visszahat. Az ezt belátó ember boldogságkeresésének részévé teszi a hosszabb időtávot, valamint szerettei, honfitársai, sőt az egész emberiség boldogságát is. Ezáltal szélesebb összefüggésekben kell gondolkodnia. A globális felmelegedéshez hasonlóan az emberi boldogtalanság egy része is természeti adottság, egy másik, és igen jelentős része azonban emberi közreműködés eredménye.
Az ember okozta szenvedésnek konkrét oka és konkrét ellenszere van: ha megváltoztatod a kiváltó okot, átalakul az okozat. Az összefüggéseknek sok-sok szintje írható le, kezdjük az elején.
Első fokú összefüggés: ha gereblyére lépsz, fájni fog az orrod. (Magyarázat: orrba vág a nyele.)
Másodfokú összefüggés: ha szexfilmeket nézel, megromlik a párkapcsolatod. (Magyarázat: a szexfilm tudati hűtlenségre ingerel a film szereplőivel, ezáltal elidegenít a szerelmedtől, akár testi hűtlenséghez is vezet.)
Harmadfokú összefüggés: ha sokan használnak biodízelt, Afrikában többen halnak éhen. (Magyarázat: a termőföldeken biodízelt termesztenek, ettől földhiány áll elő, drágább lesz az élelmiszer, Afrika legszegényebbjeinek nem jut, és éhen halnak.)
Negyedfokú összefüggés: ha nyugaton legalizálják a melegházasságot, keleten hatalomra jutnak a tálibok. (Magyarázat: a tálibok a nyugat ördögi romlottságára hivatkozva zsarnokoskodnak, így ha a nyugat erkölcsi szintjét a keleti közvélemény ördögien romlottnak tartja, akkor nincs sem érve, sem hatalma az öldöklő tálibok megfékezésére.)
Minél bonyolultabb az összefüggés, annál hosszabban és erősebben vitatható, ezért nem részletezem a további szinteket, inkább néhány komplex, ám ennek ellenére elfogadott összefüggésre hívom fel a figyelmet.
1. Ha atombombát dobsz a Föld tetszőleges pontjára, néhány héten belül mindenhol sugárbetegek lesznek az emberek.
2. A cigarettázás az emberek többségében tüdőrákot, érszűkületet, és egyéb korai halálhoz vezető betegségeket okoz.
3. Ha károsítod az ózonréteget, gyakoribb lesz a bőrrák.
4. Ha széndioxidot bocsátasz a légtérbe, emelkedik az éves átlaghőmérséklet.
5. Akár egyetlen állatfaj kipusztulása is ökológiai katasztrófához vezethet.
6. Ha magasabb végzettséget szereznek a nők, kisebb családot alapítanak.
7. Ahol önállóbban gondolkodnak és cselekszenek az emberek, ott színvonalasabb a demokrácia.
Minél több összefüggést tárunk fel, annál könnyebben tudjuk kezelni bolygónk problémáit, annál nagyobb mértékben növelhetjük az emberiség összboldogságát.