2016. június 28., kedd

Filmajánló - Egy szó mint száz: szerelem

Remek nevetős-könnyes dán alkotás, szórakoztató és tanulságos. A lehető legszabadabb, legtoleránsabb, legsokszínűbb világ vélhetően minden világok legboldogabbika. A puding próbája a megevés, illetve ezúttal a megnézés: https://www.youtube.com/watch?v=Qb5ZdWr9g_8

Túlnyerték magukat a britek?

Szerintem senki sem gondolta komolyan, hogy a britek kiléphetnek az EU-ból. Még ők maguk sem.

A skótok és az észak-írek nem is akarnak kilépni, annál inkább kiléphetnek az Egyesült Királyságból. Ez az eddig kevés figyelmet kapott tényező könnyen megfordíthatja a közhangulatot.

Boris Johnson volt londoni főpolgármester például azért kampányolt a kilépés mellett, hogy bevágódjon a toryk (konzervatívok) kemény szárnyánál. Népszerű is lett, és az lehetett a terv, hogy úgysem győznek a népszavazáson, Boris pedig majd sajnálkozik, hogy akarta ő, próbálta nagyon, de sajnos, sajnos, nem sikerült. Így egyszerre lett volna népszerű és épeszű - csakhogy a terv félrecsúszott.

A függetlenségpártiak helyzete némileg a víruséhoz hasonlít: szükségük van gazdaszervezetre, és abban érdekeltek, hogy a hordozó test legfeljebb beteg legyen, de ne múljon ki. Ha nincs EU-tagság, nincs mitől függetlenedést követelni. Egyéb programmal pedig nem rendelkeznek a függetlenségpártiak, így aztán az EU-tagság alapvető érdekük. A francia, holland, stb. függetlenségi mozgalmak csakis akkor és addig akarnak népszavazást, amíg biztosak benne, hogy nem lesz belőle tényleges kilépés. Bolondok lennének elveszíteni az egzisztenciájukat.

Az EU zseniális vezetői, akik eddig évről évre amortizálták lefelé az Unió társadalmi megítélését, most  úgy gondolják, hogy sértődött képet kell vágni, az lesz a jó stratégia. Szerintem önellentmondásba csalták magukat, mert ha jó a tagság, a kilépő magának árt, nincs min megsértődni. Ha pedig nem jó a tagság, akkor felesleges és igazságtalan is lenne megsértődni. A zseniális vezetők sokkal-sokkal-sokkal jobban tennék, ha komolyan vennék a saját állításukat, miszerint előnyös EU-tagnak lenni, és ennek megfelelően kommunikálnának - illetve belátnák, hogy az EU sikeres PR-jéhez rátermettebb vezetők kellenek, és végre rátermetté válnának, vagy átadnák a helyüket az alkalmasabbaknak.

Csak akad pár ember Európában, aki képes és hajlandó az előnyös együttműködést ekként elfogadtatni a választók 51%-ával. A jó bort reális áron eladni nem tűnik lehetetlen küldetésnek.

Pillanatnyilag mindenki lázasan keresi a visszacsinálás módját, közben pedig hangosakat, jó keményeket blöfföl. Bízom benne, hogy a józan ész kerekedik felül: az EU-tagság jó minden tagállamnak, és (retorika ide vagy oda) jó az EU-elleneseknek is.

2016. február 28., vasárnap

A vasárnapi zárva tartás esete a kopaszokkal

A választások közeledtével megelevenedik a közélet, a közéletfejlesztő is ébredezik. Horkant egyet-kettőt, nyújtózkodik, lassan kinyitja a szemét, és... Újra szól a hatlövetű.

Röviden a tények: 2016. február 23-án reggel Nyakó István MSzP-s képviselő népszavazási kérdést szeretett volna beadni a vasárnapi zárva tartás ellen az Országos Választási Irodán. Ezt nem tudta megtenni, mert egy izmos kopaszokból álló csoport elzárta az útját, és így végül megelőzte egy idősebb hölgy a saját kérdésével. Az izmos kopaszok némelyike távozóban azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy maga is kérdést szeretett volna beadni, ám elsőként az idős hölgy kérdését regisztrálták, amely a következő: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek - a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény szerint - továbbra is zárva tartsanak vasárnap?"

A baloldal szerint botrányos kopaszügy van. Szerintem ez nem egyértelmű, mivel az idős hölgy szintén a vasárnapi zárva tartás ellen tette fel a kérdését, meg akarná szüntetni azt. Így legfeljebb annyit mondhatunk, hogy két egymással vetélkedő ellenzéki kezdeményezés körül valahogy izmos kopaszok is felbukkantak, akik tisztázatlan körülmények között előnybe hozták az egyik ellenzéki kezdeményezést a másikkal szemben. Na és, mi ebben az ügy? - kérdezheti Gipsz Johanna / Jakab átlagpolgár.

Nem mindegy, milyen megfogalmazásban bocsátják népszavazásra ugyanazt a tartalmat? Valószínűleg nem teljesen mindegy, de a különbség azért nem sorsdöntő. Főleg mert senki nem akadályozza az ellenzék egyik felét, hogy a másik fele által benyújtott népszavazási kérdéshez aláírásokat gyűjtsön. Akár együtt is lehet működni. Nem tilos az együttműködés, ilyenkor még hasznos is, az egész társadalom számára. Az ellenzéki hölgy akár le is bukhat, hogy csak álellenzéki, ha elszabotálja az együttműködést, és máris tisztábban látunk. Figyeljük tehát, lesz-e ebből az „ügyből" közéleti előny.