Légy következményetikus

Te is sokat töprengtél már, miért van "a pokolba vezető út jó szándékkal kikövezve"? Vagy azon, hogy ha az erkölcs mindenkinek magánügye, akkor mitől lesznek valaha rendben a közügyeink? Vagy azon, miért beszélnek el erkölcsi kérdésekben egymás mellett a hívők és a nem hívők, illetve létezik-e számukra kölcsönösen elfogadható erkölcsi fogalomkészlet, s ha igen, melyek az elemei?

Hosszú keresés után találtam, majd lefordítottam egy zseniális értekezést, amelynek megértéséhez és elfogadásához csupán két előfeltételnek kell teljesülnie: 1. te is ember légy, 2. célod a körülötted élők boldogabbá és a világ jobbá tétele legyen.

Ha esetedben teljesül e két előfeltétel, figyelmedbe ajánlom a Következményetika - gyakori kérdések című (pdf) összeállítást. Az angol eredeti itt olvasható. Szerzője Scott Alexander Siskind, nem rövid olvasmány, de megéri.

Várom azok jelentkezését, akik magukra nézve irányadónak tekintik a következményetikát, és ami belőle következik. Ha te ilyen vagy, kommentként add meg az e-mail címedet, hogy értesíthesselek egy közös fórum/mozgalom létrejöttéről.

A házasság értékvesztéséről

A szakirodalom némi fenntartással kezelendő álláspontja szerint a hagyományos házasság célja a férfi szempontjából az utódlás egyértelműségének biztosítása, a nő szempontjából pedig az optimális életfeltételek megteremtése. Azaz Huba szerette volna, ha a gyereke nem Ondé, Kondé vagy Töhötömé,  cserébe kosztot, kvártélyt és védelmet ígért Ilonának, aki belement az alkuba. Hol itt az érzelem? Szerintem volt az is, Huba rettentően sajnálta volna, ha Ilonával történik valami, mert akkor hiába adott érte száz birkát és három hízott ökröt... A törzsi kultúrákban a mai napig kevésbé fontos a fiatalok közötti testi vonzalom, mint az öregek közötti anyagi csere-bere.

A maihoz hasonló szerelmi elképzelést a középkori trubadúrok honosították meg Európában, azzal a lényeges különbséggel, hogy kizárólag elérhetetlen hölgyeknek burukkoltak, feleségnek soha. A testi-lelki szerelmi házasság szokása nagyjából két-háromszáz éves, ki kellett hozzá várni, amíg a jólét lehetővé teszi, hogy szinte akárki akárkivel házasodhasson, és utána ne haljanak éhen. Ezzel együtt, a nők a mai napig általában felfelé igyekeznek házasodni, azaz státuszban, műveltségben, anyagiakban magasabban álló férjet keresnek. A férfiak pedig esztétikai értelemben igyekeznek felfelé házasodni, azaz saját adottságaiknál eggyel jobban kinéző feleséget keresnek.

Pontosabban ilyen párkapcsolatra törekszenek, hiszen házasodni ma elsősorban a melegek szeretnének, a heteroszexuálisok egyre ritkábban lépnek frigyre. Miért csökkent le drámaian a házasság értéke?

A modern férfinek nem fontos, hogy a körülötte szaladgáló gyerek biztosan az övé legyen, a modern nő pedig amazonként érdekérvényesít, egzisztenciát teremt, ha kell, az állammal tartatja el magát, nincs igazán szüksége a férfire. Mivel a házasság első bekezdésben említett hagyományos szempontjai már nem érvényesek, az intézmény hanyatlóban van.  Az egyházi (szentségi) házasság természetesen nem avult el, de aki ma állami házasságot köt, úgy cselekszik, mint a nőt előreengedő lovagias férfi. Ha belegondolunk, semmi értelme, ám még működik a kulturális reflex. Minden anyagi érték kiürült a házasságból, így rövid időn belül egyfajta valláspótlékká válik. Azok élnek majd vele, akik templomba nem járnak, de realitásérzékükkel dacolva mégis csak szeretnének hinni valamiben, és a "hivatalosan együtt maradunk, ameddig jól esik" hozzáállásban lelnek spirituális vigaszt.

Hogyan állíthatjuk helyre a házasság tekintélyét? Úgy, hogy elfordulunk a látszatmegoldásoktól, és a keresztény házasságot népszerűsítjük: nagyszerű dolog együtt élni holtomiglan-holtodiglan, lelki egységben, a mindenkor elérhető legnagyobb boldogságban, a Szentlélek vezetésével. Ez a párkapcsolat legmagasabb foka, és nem utánozható állami papírral. A keresztény házasságban a férfi és a nő is vállalja, hogy hagyományos férfiként-nőként viselkedik, ellátja úgynevezett állapotbeli kötelességeit, és családja jólétén, boldogságán  keresztül teljesíti ki önmagát. Az egyház, nagyon helyesen, egyre komolyabban megköveteli a jegyesoktatáson való részvételt és a lelki elkötelezettséget, hiszen ma már nem kell a nagyi kedvéért pózolni az oltár előtt. Arra számíthatunk tehát, hogy egyre kevesebben kötnek majd házasságot, viszont nő a szentségi házasságot kötők, egyszersmind a valódi keresztény házasságban élők aránya.

Lányom, keress többet

Milyen szakmákat ajánlanék az anyagi függetlenségre törekvő nőknek? Hagyományosan alulértékelt a szakképzettséget nem igénylő munka, pláne ha háztartási alapelvárás. Miért fizetnék jól azt, amihez -- von Haus aus -- mindenki ért?

Jól a civilizáció vívmányainak számító területeken, a pénzt őrző helyeken, az állami funkciókban, a sztárvilágban, valamint az erotikus szolgáltatásokkal lehet keresni.

Az erotikus szolgáltatás ősidőktől tuti szakma -- anyagilag. Megbecsülésre és hosszú karrierre ne számíts. Azért fizetik jól, mert nagy az igény, és korlátozott a hajlandóság. Tény, hogy ha senki nem szolgáltat, egyes elvetemült férfiak a kecskékre vetik magukat. De az is tény, hogy a mai erkölcsök mellett elég, ha egy férfi lezuhanyozik, fogat mos, bedezodorozza magát, és néhány óra alatt ingyenpartnert talál szükségleteihez. Összességében, ez a szakma elavult, nem szép, nem nemes, nem kínál perspektívát, célszerű hanyagolni.

A sztárvilág jól fizet, mégsem ajánlom, mert az itt dolgozó magát méri ki kilóra, és ezt az emberiség igen kis hányada bírja ki személyiség- és szerhasználati problémák nélkül. Aki kibírja, az egyébként nem is elég lökött a tömegek tartós felajzásához, a rajongókat ugyanis nem érdekli a normalitás. Ezen a területen egyedül a szerzői jogdíjakra érdemes alapozni, viszont a legtöbb író, költő csak akkor tud szenzációsat alkotni, ha előtte kellően tönkretette magát és környezetét. Lehet, hogy te leszel az új J.K. Rotring? Lehet, de sokkal valószínűbb, hogy csak az Amy Winehouse-ságig viszed.

A civilizáció vívmányai alatt az orvosi és műszaki kutatásra-fejlesztésre gondolok, legyen az nanotechnológia, rákkutatás vagy infokommunikációs fejlesztés. Itt sem jelenlétre, hanem kreatív ötletekre osztják a pénzt.

A pénzt őrző helyeken kénytelenek mindenkit átlag felett fizetni, hogy tisztességesek maradjanak. Ez olyan természetes, mint hogy a hentesnek több hús jut, a vállalatigazgató könnyebben jut hozzá a cége szolgáltatásaihoz, a személyzeti (HR) főnök meg az összes rokonát könnyebben helyezi el. Érdemes tehát a pénzvilágban, illetve általában a gazdaságirányításban dolgozni, különösen olyan beosztásban, ahol többet kell tudni a négy számtani alapműveletnél.

Egy épeszű állam jól fizeti az államigazgatásban dolgozókat, különben minden szétesik. Magyarország az ép ész felé tart, most érdemes jelentkezni a Közszolgálati Egyetemre. Hosszú távon minden állami funkció komoly jövedelemmel és karrierlehetőséggel jár, teljes őrségváltás várható, a határ valóban a csillagos ég.

Személy szerint jónak tartanám, ha a gyermeknevelést és a háztartásban végzett munkát valódi fizetéssel és teljesítményhez/minőséghez kötött célprémiummal honorálnák, de egyelőre nem látok áttörési lehetőséget e téren.

Végül, néhány hagyományos női szakmában is kiválóan megél az, aki átlag feletti teljesítményt/minőséget nyújt, legyen bár fodrász, kozmetikus, műkörmös, cukrász, szakács vagy szupertakarító. Fontos a kellő magabiztosság és öntudat az árak-bérek kialakításában. Egy férfi nem azért él, hogy dolgozzon, hanem fordítva. Itt az ideje, hogy a nők is eltanulják ezt a hozzáállást.

Ha igazán tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen

Az előző bejegyzésben igyekeztem felvázolni a családon belüli erőszak terén tapasztalható tétlenség okait, és hogy mit tehetnénk ellenük. Ebben az írásban szemszöget váltok: nézzük meg, hogyan oldják meg a férfiak a családon belüli erőszakproblémákat, és próbáljuk meg a nők számára alkalmazhatóvá tenni a tanulságokat.

A családon belüli fizikai erőszak 90-95%-ában a férfi az agresszor, a nő az áldozat. Ugyanakkor a lelki visszaélések terén a férfiaknak is bőven van mit felpanaszolniuk. Míg az erőszakos férfi muszkliból nyomul, az erőszakos nő elsődleges fegyvere a szexelvonás. Addig nincs házasélet, amíg nem érvényesül az akarata. Szintén gyakori a közös bankszámla lerablása, a férfi emlékeztetése arra, hogy anyagilag "mi jár", "nincs egy rongyom sem", "elvárom a tisztességes életszínvonalat", "nem fogok melletted nyomorogni", "dolgozz többet". Ugyancsak gyakori a zsémbelés, követelőzés, folyamatos piszkálás, ha a férfi a barátaival tölt egy fél napot, ha a hobbiját gyakorolja, ha nullánál több sört iszik. Ez nem a sirámok helye, mindössze bemutatom, mitől elégedetlenek a férfiak a párkapcsolatukban.

Mit tesznek ellene? Első lehetőségként tűrik, amikor is felmerül a gyanú, hogy számukra ez a boldogság gyakorlatban elérhető maximuma. Második lehetőségként szeretőt keresnek, ez azonban nem megoldás, hanem tovább komplikálja az életet, sőt indokolttá teszi a sanyargatást. Harmadik lehetőségként lelépnek. Negyedik lehetőség lenne, hogy a rendőrséghez fordulnak, de ez férfiak esetében gyakorlatilag nem merül fel. A férfitársadalom elég jól kezeli a családon belül ellene irányuló atrocitásokat.

Milyen tanulságokat alkalmazhatnak a nők? Megfontolandó az első lehetőség, hogy amennyiben hosszasan tűrik az erőszakot, akkor nem azt gondolják-e, hogy ez boldogságuk gyakorlatban elérhető maximuma. Nyilvánvalóan tévednek, de segítséget nem jogszabály vagy a rendőrség jelenthet, hanem a felvilágosítás, a személyiségfejlesztés, egy asszertivitás tréning, hogy ráébredjenek, átgondolt stratégiával, jó kommunikációval mennyivel több hozható ki az életből.

A második lehetőségből nem vonnék le alkalmazandó tanulságot, szerintem egy párhuzamos kapcsolat indítása sem a férfiaknak, sem a nőknek nem jelent megoldást az elsődleges párkapcsolaton belüli problémákra.

A harmadik lehetőség a kapcsolatból való kilépés. A szakirodalom szerint a válást szinte mindig a nő kezdeményezi, tehát nincs olyan alávetett, tehetetlen helyzetben, mint ahogy ezt gondoljuk. Mégis sok nő szorul bele erősen problémás kapcsolatokba, akár a gyerekekre tekintettel, akár az anyagi aszimmetria miatt: hagyományosan a férfi tartja el a családot, erre szocializálódott, ilyen szemlélettel tanul, dolgozik, így alkudja ki a bérét. A nőtársadalom felemás módon, azaz csak az igények szintjén emancipálódott. Saját választása alapján kimaradt a jól kereső szakmákból, nem gondolta végig, mit kell betenni ahhoz a bemeneti oldalon, hogy egyenlő eredmény jöjjön ki a kimeneti oldalon. A szakmák bérviszonyait a munkaerőpiac alakítja ki, apelláta nincs. Ha nem tetszik, hogy keveset keresel, csinálj mást, amivel többet tudsz keresni. A férfiak számára ez több évszázados szabály, a nőknek azonban új és megszívlelendő tanulság. Egy anyagilag életképes nő minden további nélkül ki tud lépni a rossz kapcsolatából. Legalább egy generációt igényel, hogy kialakuljon ez az állapot, de minél előbb kezdjük, annál jobb. Az anyáknak óriási szerepük van lányaik pályaválasztásában, ideje ezzel célszerű módon élni. (Átmeneti segítségként női önérvényesítő alapítványok tömegére lesz szükség, az előző posztban írtak szerint.)

A negyedik lehetőség súlyos testi bántalmazás esetén indokolt és működőképes. Valóban indokolt a rendőrséghez fordulni, ha a férfi durva vadállat. Csakhogy ehhez a férfihez valaki hozzáment, valaki tűrte, hogy idáig fajuljon a helyzet. Időben fel kell világosítani a lányokat, hogy mi elfogadható, mi tűrhetetlen egy kapcsolatban, és hogy bojkottálják az erőszakos bunkókat, bármilyen jó dumájuk, bármilyen sztárarcuk, bármilyen verdájuk, bármilyen kérójuk van. Félreértések elkerülése végett, a bojkott csak akkor működik, ha az egyéjszakás kalandokra, sőt a "sztrájktörőkre" is kiterjed. A nőtársadalom legyen elég bátor annak kimondásához, hogy a médiában megjelenő párkapcsolati kép hamis, mert önző szociopatákat emel piedesztálra, pszichopatákat tesz hőssé, és rosszul jár, aki a Szex és New York, az Így jártam anyátokkal, vagy akár a Jóbarátok trendi szereplőit utánozza -- ez csak néhány kiragadott példa a sok ezer hasonló sorozat közül. Aki szociopatákkal randizik, az jó eséllyel egy szociopata oldalán találja magát, tehát csak hangsúlyozni tudom, hogy önzés helyett adj értéket, cserébe várj értéket. Ettől javulnak majd a párkapcsolatok.

A minőségi párkapcsolat témában kiváló olvasmány ez is: http://wita.hu/index.php?show=post&post=1276

Tégy a családon belüli erőszak ellen

A családon belüli erőszak minden jóérzésű embert felháborít, ám olyan bonyolult problémakör, amellyel eddig semmit sem tudott kezdeni az emberiség. Teszek néhány javaslatot a gyakorlati előrelépés érdekében.

Meg kell vizsgálni, hol hal el a jelenlegi jogszabályok végrehajtása. A családon belüli erőszak legtöbb formájára van Btk. paragrafus. Amire nincs (csúnyán beszélt velem, görbén nézett rám, lehülyézett), azzal nem a jogérvényesítés, hanem a párkapcsolat-fejlesztés szintjén célszerű foglalkozni. Léteznek azok az előírások, amelyeket végrehajtva elérhető lenne, hogy egyetlen embert se bántalmazzanak családi/párkapcsolati körben. Tegyük fel, egy nőt rendszeresen ver a férje, de egy darabig nem meri feljelenteni. Mikor végre elmegy a rendőrségre, akkor fapofával felveszik a bejelentést, majd nem történik semmi. Az átlagember azt gondolhatja, hogy hiányzik egy jogszabály. Nem hiányzik. A cselekvési szándék hiányzik. Ha egy idő múlva mégis beindul a gépezet, akkor meg selejtet gyárt: kihallgatják a férfit, majd hazaengedik a nőhöz. Ez újabb tettlegességhez vezet, szerintem kiszámítható módon. Hasonló kontraproduktív működésről hallhatunk nap mint nap, nekem így mesélte egy ismerős: az állampolgár kinéz az ablakon, látja, hogy valaki most lopja el az autóját. Rohan a telefonhoz, hívja a rendőrséget. A rendőrség nem ér rá ilyen csip-csup akut ügyekre. A bejelentő mérges lesz, emlékezteti a rendőrséget a feladatára, amire azt a választ kapja, hogy menjen le maga, fogja el a tettest, ha ennyire sürgős. Szintén mindennapos, hogy a bűncselekmények áldozatát még utólag is zaklatja az elkövető, mert a rendőrségen megkapta a nevét, címét, telefonszámát. Elfelejtették "kitakarni", vagy kifehérítették ugyan, de előtte órákig hevert a papír az íróasztalon, bárki leírhatta. A rendőrség reformja ugyan folyamatban van, de optimizmusra kevés az ok. Amíg egy rendőr nem keres legalább kétszer annyit, mint egy szakmunkás, általános színvonal-emelkedés nem várható. Te is látod magad előtt, amint százezer ember a Belügyminisztérium elé vonul, fizetésemelést követelve a rendőrök számára, adóemelést kérve saját magának? Nem látod? Na látod.

Nem biztos, hogy a rendőrség fog segíteni a családon belüli erőszakhelyzetben. A rendőrség a kocsmai ügyekkel sem attól kezdve foglalkozik, hogy X felpofozta Y-t. Ennél súlyosabb ügyekre mozdul rá. A családon belüli erőszakról szóló bejelentések is így alakulnak, amíg marad az enyhe testi sértegetés, nem történik semmi. Ha durvul a helyzet, akkor már történik, épp úgy, mintha kocsmai verekedésről lenne szó. A családon belüli ügyekben a rendőrség -- finoman szólva -- nincs a helyzet magaslatán, de miért is lenne? Ha betelefonálsz a tűzoltóságra, hogy a férjed gyufázik a papírkosár fölött, csináljanak már valamit, mi történik? Elhajtanak. Majd akkor szólj, ha a papír lángra lobbant. Mire odaérnek, jó eséllyel már az egész lakás ég, de nincs más módszer, ilyen az ügyek menete. A családon belüli erőszak ellen külön hatóságot kellene létrehozni, amely a bejelentés után azonnal beavatkozik, békít, okít, határozatot hoz, szankciót szab ki, pl. a durva férfi fizetésének felét a nő számlájára utaltatja. Ha nem javul a helyzet, akkor a rendőrséghez fordul, és eléri, hogy komolyan vegyék az ügyet. A családon belüli erőszak elleni hatóságot, mondjuk, családvédelmi hálózatnak lehetne nevezni, a gyermekvédelmi hálózathoz hasonlóan. Persze ne legyen kétségünk, ez a hálózat is csak akkor lesz működőképes, ha legalább másfélszer annyit keresnek a dolgozók, mint egy szakmunkás. Tüntetés, béremelés, adóemelés nélkül nem fog menni.

Pszichológusokat (nem megélhetésieket, hanem igaziakat) kellene ráállítani arra a témára, hogy miért választanak egyes nők újra és újra erőszakos partnert. Ennek nyilván szocio-kulturális és egyéni okai is vannak, de mivel gyakori a probléma, nem célszerű úgy tennünk, mintha nem tudnánk róla, mintha nem számítana, mintha nem létezne. Minek kimenteni valakit egy balhés, zűrös kapcsolatból, ha rövid időn belül fejest ugrik egy ugyanilyenbe? Mivel ezzel nem csak magát, hanem a gyerekeit is veszélyezteti, a családvédelem keretében a probléma szankcionálandó: aki a második erőszakot hőzó kapcsolatról tesz bejelentést, azt kötelezni kell az első intézkedés teljes költségének megtérítésére. Így kevesebb tüntetésre, béremelésre, adóemelésre lesz szükség, és kevesebb árnyékbox jut a háborgó százezreknek.

Női önérvényesítő (Girl Power) szervezeteket kell létrehozni, amelyek megfelelő anyagi erővel rendelkeznek ahhoz, hogy egy erőszakot szenvedő nő kiléphessen a kapcsolatából, és önállóvá válhasson. Azaz másik városba, albérletbe költözzön, munkába álljon, új egzisztenciát teremtsen. Az anyagi erő felét az önérvényesítők adományaiból kellene összegyűjteni, és az állam adhatná a másik felét. Egy Girl Power alapítvány közelebbről látja az ügyeket, jobban meg tudja ítélni, mikor jogos a panasz, és mikor áll egyszerű érdekharc a háttérben. A jogos ügyekben azonnal lépni tud. Igen, ehhez is pénz kell, mégpedig jelentős részben női pénz. Ehhez többet kell keresni, a magasabb fizetéshez pedig jövedelmező szakmát választani, egyenlő munkáért egyenlő bért kell követelni.

Legalább ennyire fontos, hogy valódi párkapcsolati útmutatást kapjanak a fiatalok, és ne brazil szappanoperák, ne ringyó-strici főhősökkel rendelkező vagy éppen meleg-leszbi trendű amerikai sorozatok alapján éljenek, és válasszanak nagy Ő-t. A fogyasztói társadalom kiváló rendszereket hozott létre, amelyekkel a fogyasztás évről évre növelhető, de hogy ebből ki mennyi boldogságot csikar ki magának, az már az egyénre van bízva. Akinek nincs szilárd értékrendje, erkölcsi-lelki háttere, az általában nem boldogul. Ha szabad választásod alapján bunkó maradtál, vaze, és bunkóval házasodsz, bunkó kapcsolatban fogsz élni, bunkó értékrendet adsz tovább a gyerekeidnek. Családodban dúlni fog az erőszak, és reménytelen belőle kirángatni, mert csak azt várhatod az életedtől, amit a magad részéről beletettél. Amint vetsz, úgy aratsz. Ha többre vágysz, törekedj szép emberi értékekre a saját életedben, majd a párkapcsolatodban (így, egyes számban!). Légy értékes, nagy Te, hogy megtaláld a nagy Ő-t.

A legutolsó kivételével mindegyik javaslatom vége több pénz, fizetés- és adóemelés. Ez a modern társadalmi vívmányok üzemanyaga. Ha nincs pénz és átgondolt rendszer, nincs jogérvényesülés. Lehet erről szép értelmiségi módon povedálni, de aligha segít. Aki nem hiszi, figyelje meg, mi lesz a családon belüli erőszak ellen létrehozott munkacsoport povedálásának az eredménye. Ja, a statisztikák szerint a házasságban élők körében kevesebb a családon belüli erőszak, mint a csak együttélők között.

Mit mondott Varga István?

A hisztérikusan logikátlan magyar közéletben mindig ez legyen az első kérdés, valahányszor egy újabb beszólás, "köteles beszéd" hangzik el, vagy éppen "genetikailag alattvaló" írás jelenik meg. Szóval mit mondott Varga István fideszes képviselő a családi erőszak bűntetőjogi szabályozásáról tartott parlamenti vitában -- és mit nem? Az eredeti beszéd itt hallható.

1. A családi erőszak ne legyen önálló tényállás, magyarul önálló bűncselekmény az új Büntető Törvénykönyvben, mert a szakemberek szerint ez nem praktikus,  nehezen bizonyítható, és sokan visszaélnének vele.

- Az első érvben igazat adok a szakembereknek, ugyanis utánanéztem: a családon belüli erőszak nem önálló bűncselekmény sem a brit, sem az amerikai Btk-ban. Nem is lehet, hiszen ilyen alapon önálló bűncselekmény lehetne a "benzinkútnál elkövetett törvénysértés" vagy a "cigánybűnözés is". A bűncselekmények kategóriái a cselekmény jellegéből, és nem az elkövetés helyéből vagy az elkövető személyéből indulnak ki. A lopás, a testi sértés vagy a nemi erőszak azért önálló kategória, mert hasonló jellegű és büntetési tételű cselekményeket tartalmaz, x évtől y évig terjedő börtön jár érte. Ha a családon belüli erőszak önálló bűncselekménnyé válna, akkor a büntetés szóbeli ejnye-bejnyétől az életfogytiglanig terjedne... Ez jogi nonszensz.

- A második érv szerintem nem helytálló. A pénzügyi csalás is nehezen bizonyítható, de ez nem indokolja, hogy ne legyen önálló kategóriája.

- A harmadik érv, a visszaélés lehetősége megfontolandó, de nem a Btk., hanem a bizonyítási eljárás feladata elkerülni a visszaéléseket.
- Ám mivel az első érv okafogyottá teszi a másodikat és a harmadikat, utóbbiakon felesleges rágódni.

2. Elfogadhatatlan, hogy egy férfi kezet emeljen egy nőre.

- Egyetértek. Kár, hogy a nagy hisztériában senkinek nem tűnt fel ez a mondat.

3. A magyar nők vállaljanak több gyereket, és ettől csökken vagy megszűnik a családon belüli erőszak.

- A mondat első felével egyetértek, valóban több gyerekre lenne szükség össztársadalmi szinten, s mivel a férfiak nem tudnak szülni, ez bizony női feladat. A férfiak viszont segíthetnek a gyermeknevelésben, a házi munkában, a gyermeknevelés méltóságának helyreállításában. Az állam segíthet adókedvezménnyel és támogatással, bölcsődékkel, a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzésével, végül, de nem utolsósorban családbarát közhangulat kialakításával.

- A mondat második felével nem értek egyet, és nem érthet egyet senki, aki alapvető logikával rendelkezik. Száz éve a nők köztudottan a hagyományos szerepüket töltötték be, gyereket szültek és neveltek, háztartást vezettek. Ismereteink szerint száz éve a nők sokkal több családon belüli erőszaknak voltak kitéve, mint ma, az ugyanis sokkal elfogadottabb volt, mint ma. Tehát butaság azt állítani, hogy a hagyományos szerepkörhöz visszatérve majd csökken a családon belüli erőszak.

Fel lehet panaszolni, hogy miért éjszaka tárgyalnak egy százezer ember által aláírt kezdeményezést, de ez európai színvonalú gyakorlat, egybevág az Európai Parlament működésével. Ott is van éjszakai plenáris ülés, ott is tárgyalnak legalább ekkora horderejű ügyeket. Azt is érdemes megnézni, hány képviselő van ilyenkor jelen a mintegy 750-ből.

Összességében, Varga István felszólalásának kb. fele helyes, kb. fele logikátlan, de nem indokol ekkora felzúdulást. Csakhogy a politika a lehetséges művészete, ezért egy politikusnak tudnia kell úgy megfogalmazni a logikailag helyes részeket, hogy azokból ne közfelháborodás, hanem közmegértés legyen. Az alapvető érv úgy szól, hogy NINCS a világnak olyan országa, ahol a családon belüli erőszak önálló bűncselekmény lenne a Btk-ban. Ez egy bazi nagy átverés, százezer hiszékeny ember lépre ment. A jó szándékú aláírók nyilván a végrehajtás lanyhaságát kifogásolják, ezt már érdemes megvitatni, csak nem ilyen címszóval, hanem a rendőrség és az igazságszolgáltatás működése tárgykörben. Az ellenzék nem hibáztatható azért, ha minden betűbe beleköt, ez ha nem is dolga, mindenképpen megengedett szerepköre. A közvéleménytől elvárható, hogy logikusabban rakja össze egy-egy megnyilvánulás elemeit (pl. ne gondolja, hogy Varga úr szerint azért ne legyen a családon belüli erőszak önálló bűncselekmény, hogy a nők csak szüljenek, hiszen nem erről van szó), de a közvélemény olyan, amilyen, és egy rátermett politikusnak célszerű ebből kiindulva úgy megfogalmazni az üzeneteit, hogy azok valóban eljussanak a címzettekhez.

U.i.: A családon belüli erőszak törvényi szabályozására összeállt bizottság alighanem ennek a törvénynek a magyar változatát készíti majd el, ebben azonban szintén nem önálló bűncselekmény (tényállás) a családon belüli erőszak, hanem ügyes PR, azaz tetszetős értelmezési keret lelkes jogi amatőrök számára. Az Egyesült Államokban 20 éve létezik ez a látszattörvény, közben az amerikai nők 22-25%-a állítja, hogy családon belüli erőszak áldozata. A magyar arány jó eséllyel alacsonyabb ennél, de legalábbis nem magasabb, holott nincs külön látszattörvényünk rá! Az amerikai indián nők körében az említett arány 60%, becslésem szerint ez nagyjából megfelelne a magyar roma csoportokon belüli aránynak, ha a megélhetési szociológosuk pucájában lenne elég vér felmérni a helyzetet. Úgy tűnik, hogy a családon belüli erőszak szintjét nem a külön törvény léte vagy nemléte, hanem a szocio-kulturális elfogadottság határozza meg.