Mire vállalkozzon egy keresztény?

"Egyesek ragadozó tigrisnek látják a magánvállalkozást, amelyet agyon kell lőni. Mások megfejendő tehénnek tekintik. Nem elegen látják úgy, hogy egy súlyos szekeret húzó, egészséges ló." (Winston Churchill)

Magyarországon ma nem látják még elegen a magánvállalkozásban rejlő lehetőségeket, szégyenszemre keresztényként sem! Pedig Jézus világos tanítást adott a cselekvő, hasznot hajtó és azt jól felhasználó életre.

Az ember hajlamos racionalizálni, azaz ésszerűnek tűnő álérvekkel megindokolni azt, amire biológiai késztetést érez. Aki lusta, az imádja a szorgalmat jellemhibaként bemutató modelleket, főleg ha ezek örvén elveheti a szorgalmasak javait.

Aki szorgalmas, az imádja a szorgalmat dicsőítő modelleket, főleg, ha ezek örvén kizsigerelheti a neki dolgozókat.

Aki keresztény, az Istent imádja, és ésszerű középutat keres aktivitás és szemlélődés között. Jézus számos példabeszédben használ vagyoni elemeket: a tálentumok történetében (Máté 25, 14-30) például ezüstöt kell kamatoztatni a pénzváltók igénybevételével. Bár a történet elvont, hiszen elsősorban lelki tálentumokról van szó, Jézus nem teszi hozzá, hogy a szó szerinti értelmezés érvénytelen, vagy éppen ellenkezik a tanításával. A zsidó Messiás nem hirdet kivonulást a világból, éppen ellenkezőleg: a világ betöltését hirdeti a tanítását megvalósítók feladataként.

A pénz nem boldogít, de nem is tesz feltétlenül szomorúvá. A pénz egyszerűen eszköz, lehetőség Jézus tanításának életre váltására. Sem megélni, sem adakozni nem lehet pénz nélkül. A tehetős ember az, akinek van rá pénze, hogy megtehesse, amit fontosnak tart. Jézus követőjeként Isten és az embertársaink szeretetét igyekszünk minél jobban megvalósítani, és hogy ezt megtehessük, tehetősnek kell lennünk.

Jézus nem törli el a világot, sem annak természeti törvényeit. Az emberi természet olyan, hogy vagyongyűjtésre és/vagy mások vagyonának elvételére késztet. Ha egy társadalom mások vagyonának elvételére rendezkedik be, szegény lesz, mint mi a szocializmus alatt és a szocialista kormányok idején. A magántulajdont nem lehet eltörölni, mert az emberi személyiség magjához tartozik, minden korlátozás ellenére utat tör. Ha pedig a magántulajdont nem törlik el, akkor mindig lesznek olyanok, akik ügyesebben, okosabban bánnak a vagyonukkal, azaz jobban vállalkoznak a többieknél.

A cél az, hogy az embertársak szeretetét fontosnak tartó polgárok legyenek közöttük többségben. Más szóval, a keresztény társadalmakban a vagyon többségét a keresztényeknek kell birtokolniuk, mivel ők képesek, készek és hajlandók a vagyont jelentős részben az embertársaik javára fordítani. Ebből következően a vagyongyűjtést az embertársak arányos megsegítése legitimálja, nem a vagyongyűjtés maga. A vállalkozó a vagyon jelentős részét értelemszerűen megtartja, mégpedig olyan arányban, ami motiválja a további igazságos vállalkozásra. A dolgok ésszerű rendjében tehát nem merül fel a vállalkozó kisemmizésének gondolata, mert az megszünteti az igazságos vállalkozás lehetőségét, és teret nyit az igazságtalanabb vállalkozóknak - akik pl. lefizetik az adóellenőrt, és megtartják maguknak a pénz nagy részét. Tapasztalat szerint a közterhek nem haladhatják meg a jövedelmek 50%-át, mert abból vagy általános szegénység, vagy általános korrupció lesz. Jézus korában 10% volt a közteher, és Jézusnak nem volt gondja a 90% megtartásával.

A felszabadítás teológusai szerint a kapitalizmus mint olyan ellenkezik a kereszténység lényegével. Ha így lenne, Jézus bizonyára felhívta volna rá a figyelmet. A mennyek országa mint kincs példabeszédet (Máté 13: 44-46) kiegészítette volna azzal, hogy "egyébként csúnya dolog földet venni egy kincsért, vagy harácsolni egy igazgyöngyért, nehogy szó szerint ezt tegyétek". Jézus azonban nem tett ilyen kiegészítést, ami arra utal, hogy nem állt szándékában eltörölni az emberi természetet. Tudta jól, mi lakik az emberben, és az adottságaink optimális hasznosítását adta utasításba.

Azért fontos ezt tudatosítani, mert a hatalmi és pénzügyi vákuum szép álom lehet, de nem érvényes választási lehetőség. Ha a hatalom nincs a keresztényeknél, akkor mindenképpen valaki másnál lesz, aki a keresztényeknél rosszabbul fogja azt használni. Ha a természeti és pénzügyi erőforrások nincsenek a keresztényeknél, akkor feltétlenül valaki másnál lesznek, aki igazságtalanabbul fogja őket felhasználni.

Hogyan osszuk el a megszerzett javakat magunk és az embertársak között? Úgy, ahogy embertársaink osztoznának velünk, ha javakat szereznének. Létezik egy kitűnő módszer ennek megállapítására, a neve "a tudatlanság fátyla". Képzeljétek azt, hogy sorsoláson dől el, ki mennyi pénzt kap, ám előre meg kell határozni, mennyit köteles majd belőle megosztani. Senki nem tudja, mekkora vagyona lesz. Ha tudnád, hogy keveset kapsz, akkor nagyobb részt követelnél a többiekéből. Ha tudnád, hogy sokat kapsz, akkor kevesebbet ígérnél a többieknek. De nem tudod, és ez a lényeg, látatlanban kell kitalálnod egy felfelé és lefelé is igazságos társadalmi vagyonmegosztási rendszert. A lényeg az, hogy nagy vagyont az érdemel, aki hajlandó annak jelentős részét megosztani embertársaival, és ezt a keresztény értékrend szabályozza a közösség számára legkedvezőbb módon.

Ezért van az, hogy keresztényként vállalkozni erény, tehetőssé válni kötelező, természetesen kizárólag Jézus tanításának életre váltása céljával, az embertársak igazságos segítése érdekében. Keresztény vagy? Vállalkozz te is, válj tehetőssé.

Büszke vagy a kereszténységedre? Indokold...

Az ember arra büszke, ami szép, jó, okos, logikus, hasznos, erényes, sikeres, és így tovább. Arra nem büszke, ami csúnya, rossz, buta, logikátlan, haszontalan, erkölcstelen, sikertelen, és így tovább. Melyik kategóriába tartozik a kereszténységed? Megtudhatod az alábbi hatékony teszt segítségével.

Az érett személyiség jellemzője, hogy tudja, mit miért tesz. A kellemesre törekszik, a kellemetlent kerüli, oda megy, ahol jól érzi magát. A teszt egyben a személyiséged érettségéről is tájékoztat.

1. Szépnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legszebbnek a világon

b. igen, de nem szebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé szépnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legszebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legszebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

2. Jónak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legjobbnak a világon

b. igen, de nem jobbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé jónak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legjobb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legjobb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

3. Okosnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legokosabbnak a világon

b. igen, de nem okosabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé okosnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legokosabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legokosabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

4. Logikusnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a leglogikusabbnak a világon

b. igen, de nem logikusabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé logikusnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a leglogikusabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra leglogikusabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

5. Hasznosnak tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a leghasznosabbnak a világon

b. igen, de nem hasznosabbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé hasznosnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a leghasznosabb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra leghasznosabb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

6. Erényesnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legerényesebbnek a világon

b. igen, de nem erényesebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé erényesnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legerényesebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legerényesebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

7. Együtt érzőnek és könyörületesnek tartod a kereszténységedet?*
a. igen, a legegyüttérzőbbnek és legkönyörületesebbnek a világon
b. igen, de nem együttérzőbbnek és könyörületesebbnek más vallásoknál/világnézeteknél
c. kevésbé együtt érzőnek és könyörületesnek a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legegyüttérzőbb és legkönyörületesebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legegyüttérzőbb és legkönyörületesebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

8. Sikeresnek tartod-e a kereszténységedet?

a. igen, a legsikeresebbnek a világon

b. igen, de nem sikeresebbnek más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé sikeresnek tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legsikeresebb a világon, és valld azt, légy arra büszke. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legsikeresebb vallást/világnézetet, és légy rá büszke.

9. Mindent alaposan megfontolva, a lehető legjobb választásnak tartod magad és mások számára az általad vallott kereszténységet?

a. igen, a legjobb választásnak tartom a világon

b. igen, de nem jobbnak más vallásoknál/világnézeteknél

c. kevésbé jó választásnak tartom a többi vallásnál/világnézetnél

- Amennyiben az a. választ jelölted be, büszke lehetsz a kereszténységedre. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor ideje kísérletezned más vallásokkal/világnézetekkel. Ismerd meg a világot, fedezd fel az alternatívákat. Keresd meg azt, amelyik szerinted a legjobb választás a világon, és valld azt, légy arra büszke, ajánld mindenkinek. Ha a c. lehetőséged választottad, felejtsd el a "kereszténységedet", ezzel mindenki csak nyer. Találd meg a számodra legjobb vallást/világnézetet, és légy rá büszke, ajánld azt mindenkinek.

10. Büszkén ajánlod-e a kereszténységedet az egész emberiségnek?

a. igen, mert meggyőződtem róla, hogy számomra és mások számára is ez a legjobb választás

b. igen, de nem ajánlom jobban, mint bármely más vallást/világnézetet

c. nem, mert nem vagyok rá büszke

- Amennyiben az a. választ jelölted be, terjeszd büszkén a kereszténységet. Ha a b. választ tartod megfelelőnek, akkor valószínűleg nem vagy a számodra optimális helyen, a saját érdekedben érdemes továbblépned. Keresd meg azt a vallást/világnézetet, amelyet büszkén tudsz ajánlani mindenkinek, és terjeszd azt. Ha a c. lehetőséged választottad, kezd újra a tesztet az 1. kérdéstől.

*A kérdést Kövi György javaslatára illesztettem be.

Keresztény gyorstalpaló keresőknek és ateistáknak

A kereszténység könnyen elmagyarázható a hitet elutasító, vagy Istent őszintén kereső, de nem találó embereknek. Valamennyi alternatívánál jobb világnézet, és irányadó minden jó érzésű ember számára, a következő okok miatt.

1. Az istenhit lényege a külső erkölcsi viszonyítási pont: elfogadom, hogy vannak kötelező szabályok, amelyek betartását nem én, hanem egy külső - nota bene: becsaphatatlan - tekintély értékeli. Ezzel elkerülöm a racionalizálást, az erkölcsi önigazolást. A személyiségünk arra hajlamosít, hogy mindig azt tegyük, ami eszünkbe jut, és utána kitaláljunk rá valami jól hangzó ürügyet. Isten (a külső viszonyítási pont) ezt megnehezíti. Nem teszi ugyan lehetetlenné, mégis ez a legjobb, ami a gyakorlatban elérhető. Egy Isten nélküli utópikus társadalom rövid úton megbukik, mert a vezetői külső tekintély híján nagyon hamar elzüllenek, és minden gonosztettükre (az önzésükre, kapzsiságukra, igazságtalanságukra) képesek kitalálni valami ürügyet. Ezért van szükség Istenre, más megközelítésben egy Isten tulajdonságaival jellemezhető metafizikai tekintélyre.

2. Isten tulajdonságaiból adódik a következményetika: a szándéketika a cselekvő szándéka szerint értékel, a következményetika pedig az eredmény alapján. Ameddig a szándékból megfelelő eredmény lesz, addig nincs gond. Ha a jó szándék rossz eredményre vezet, akkor viszont gond van, és közösségi szinten a naiv jó szándék ritkán vezet jó eredményre. Jó eredmény következményetikával érhető el. Isten mint a világ ura, mindenható, mindentudó, mindent átlátó lény következményetikát használ. Nem csak jót szándékol az embernek, hanem jó eredményt is ér el. Aki Isten útját keresi, az szükségképpen következményetikailag kezd gondolkodni, a maga és az egész emberiség javára.

3. Az istenhit legfejlettebb formájára Jézus, a zsidó Messiás tanította az emberiséget, miszerint "szeresd embertársadat, mint önmagadat". Ez szimmetrikus és pozitív etika, szemben az elfogult, klánban, törzsben gondolkodó aszimmetrikus etikákkal,  valamint az összes alternatív erkölcsi rendszerrel. Akinek gondja van Jézus személyével (pl. mert zsidóként elvileg és érzelmileg el van tőle tiltva, vagy nem fogadja el, hogy történelmi személy volt) az is méltányolhatja a szimmetrikus pozitív etikát. Nincs a világon egyetlen más vallás/világnézet sem, amelyik szimmetrikus pozitív etikát tanítana. A kizárólag a kereszténységben megtalálható szimmetrikus pozitív etika a demokrácia, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság alapja.

4. Jézus földi sikert parancsolt a követőinek: tegyetek a tanítványommá minden népet. Mindezt természetesen kényszer és fegyveres hódítás nélkül kell elérni, ami azt jelenti, hogy a keresztényeknek olyan vonzóan sikeresnek kell lenniük itt a földön, hogy mindenkit lelkesítsenek Jézus követésére. Ez testi-lelki jólétet jelent, és kizárja a kereszténység földi sikerrel nem járó változatait.

Aki a fenti négy pontot megérti, az hagyományos értelemben vett hit nélkül is sikeres lesz a földön, azaz földi szempontból egyenrangú a hívő keresztényekkel. A keresztény hit tételes elfogadása örök életet ígér, ez lehet magánügy, különösen mivel Istenre tartozik, és nem a keresztények hatáskörébe. A négy pont elfogadása viszont földi jóléti kérdés, azaz közügy. A kereszténység az egyetlen világnézet, amely békés demokráciát, jogállamiságot, társadalmi igazságosságot, emberi jogokat, egyéni és közösségi testi-lelki jólétet biztosít. Aki ezekre törekszik, az vegye fel a keresztséget, vagy fogadja el az Isten tulajdonságaival jellemezhető külső erkölcsi tekintélyt, a szimmetrikus pozitív etikát és a vonzó békés földi példamutatás parancsát.

Aki nem szeretne testi-lelki jólétet a földön, nem akar demokráciát, jogállamiságot, társadalmi igazságosságot és emberi jogokat, az problémás ember - nem a hit vagy a kereszténység hiánya miatt, hanem köztörvényes értelemben.

Létezik-e keresztény politizálás? 6. rész

Ha ennyire egyértelmű, mi lenne a keresztény politizálás tartalma, miért nem valósítjuk meg?

Azért, mert agymosott állapotban szédelgünk a világban, amelynek nem értjük az alapjait, nem látjuk benne a magunk helyzetét, és téveszmék között, gumicsontokon rágódunk Jézus tanításának életre váltása helyett.

A keresztény politizálás akkor kezdődhet, amikor reálisan felmértük, honnan jöttünk, mik/kik vagyunk, miért élünk, és hová megyünk. Ez alatt nem egyértelmű végső válaszokat értek - akkor tétlenül üldögélhetnénk ítéletnapig -, hanem a megfelelő kérdések feltételét és következetes végiggondolását.

Az Élet dolgairól lehet ugyanúgy, matematikailag következetesen gondolkodni, ahogy az iskolai feladatokról szokás. A legtöbb ember elfogadta, ügyes érzelmi programozás hatására, hogy a tudományról kötelező logikailag következetesen gondolkodni, bármi másról azonban nem lehet, sőt nem is szabad, mert abból lesz a baj...

Nos, nem hogy baj nem lesz az Élet egészére kiterjesztett következetes gondolkodásból, hanem éppen abból lesz Jézus tanításának életre váltása, a világot jobbá tevő keresztény politizálás. Feladatunk az Úr szőlejében munkálkodni, tegyük a dolgunkat.

Létezik-e keresztény politizálás? 5. rész

Mi legyen a keresztény hozzáállás a rasszizmushoz? Egyértelmű: a rasszizmus semmilyen formában nem fogadható el.

A rasszizmus a szimmetrikus etikától való eltérés, amikor faji alapon másképp ítéljük meg ugyanazt a cselekedetet.

A keresztény ember köteles azonos mércét alkalmazni. Ha te nem lopsz, mástól se tűrd el, akármilyen rasszhoz tartozik. Ha te nem nyúlod le a rokonságodat helyzetbe hozva mások erőforrásait, akkor ne tűrd el, hogy mások ezt tegyék veled, bármilyen rasszhoz tartoznak. Ez az azonos mérce, és egyben a demokratikus, humanista, igazságos gondolkodás. Ezt tanította Jézus, a zsidó Messiás.

Mitől van "rasszizmus"? Attól, hogy az antirasszisták ebből élnek, és folyamatosan gerjesztik. Együtt bizniszelnek a jogvédőkkel. A jogvédők bemesélik a normaszegőknek, hogy kötelességeik nincsenek, csak jogaik. A normakövetőknek pedig azt mesélik be, hogy jogaik nincsenek, csak kötelességeik. A normaszegők vérszemet kapnak, és egyre bátrabban szegik meg az emberi együttélés szabályait, amivel jogos indulatba hozzák a normakövetőket. Utóbbiak egyre hangosabban nyilvánítják ki az ellenvéleményüket, és mivel a falra hányják a borsót, elkeseredettségükben néha rasszista vakvágányra tévednek. Erre ugranak az antirasszisták, és megoldást kínálnak a tünetre, miközben tovább rontják a mélyben meghúzódó tartalmi problémát.

A Jézus tanításának megfelelő megoldás igen egyszerű: idejekorán ki kell mondani a tartalmi problémákat, hogy ne fokozódjanak feleslegesen az indulatok. Amit ma megoldhatsz, ne halaszd holnapra. Ha politikailag inkorrekt bírálni a normaszegőket, akkor keresztényként köteles vagy politikailag inkorrektté válni, és tűrni a rád nehezedő érzelmi nyomást.

Ki beszél ma arról, hogy kizárólag Jézus követői képesek fajtól függetlenül egyformán értékelni az embereket, és hogy keresztényként ez alapvető kötelességük?

Ki beszél ma arról, hogy a cigányok szerezzenek rendes iskolai végzettséget, tudjanak és akarjanak dolgozni, és úgy bánjanak a nem cigányokkal, ahogy szeretnék, hogy velük bánjanak?

Ki beszél ma arról, hogy a zsidók - anyagi és hatalmi ambícióikat megfékezve - biztosítsák a nem zsidók esélyegyenlőségét, zárkóztassák fel embertársaikat? Első kézenfekvő lépésként juttassanak sok-sok tehetséges cigányt és nem cigányt a bankokba, a médiába, a művészi életbe.

Ki beszél ma arról, hogy a világ igazságosabb lesz, ha mindenki szabadon bírálható, legyen bár cigány, zsidó, arab vagy fekete?

Ki beszél ma arról, hogy az emberi együttélésnek vannak logikus előfeltételei, és akik ezeket megszegik, azok fajtól függetlenül problémás emberek, sőt akár embercsoportok?

Ki beszél ma arról, hogy a rasszizmus nem azt jelenti, amit az antirasszisták sugallnak?

Ki beszél ma arról, hogy Jézus szimmetrikus etikai tanítása jobbá teszi a világot, míg a többi alternatíva ront a világ állapotán?

Ma még csak itt olvashatók ezek a nyilvánvaló megfontolások, de reményeim szerint lassan elterjednek majd, először keresztény körökben, azután szélesebb körben is, és jobbá válik a világ.

Létezik-e keresztény politizálás? 4. rész

Hogy állunk a keresztény szeretet kérdésével? Jó párhuzam a gyereknevelés: egy anya főszabályként szereti a gyermekét. Ez azt jelenti, hogy mindent megenged neki? Nem. Az majomszeretet lenne. Ha az anya korlátozza a gyereket – pl. nem engedi kiszaladni a forgalmas utcára, nem ad neki annyi édességet, amennyit szeretne, nem vesz meg neki mindent, amit kér –, akkor rossz anya? Sérti az anyai szeretet elvét? Nem, hanem a gyerek hosszú távú, jól megfontolt érdekét segíti elő. A korlátozások célja, hogy a gyerekből boldog felnőtt legyen, boldogabb, mint akkor lenne, ha majomszeretetet kapna. Lelkiismeretfurdalás érez a korlátozó anya, ha ezért bírálják? Igen. Ezért is fejtik ki részletesen a témával foglalkozó szerzők, hogy a majomszeretet helytelen, a gyermek érdekére figyelő korlátozás pedig helyes, nem indokolt miatta lelkiismeret-furdalást érezni. A keresztények is hasonló helyzetben vannak akkor, amikor majomszeretet helyett, hosszabb távú megfontolásból, korlátoznak.

Például nagyon szimpatikusan hangzik a hajléktalanok jogait védeni, komoly népszerűséget hoz. De jó-e a hajléktalanok hosszú távú, megfontolt érdekei szempontjából? Nem jó. Kinek használ az, ha néhány éven belül teljesen tönkreteszi magát, és idő előtt meghal? Senkinek. Márpedig a hajléktalanok jogait védők ezt segítik elő. Ha a közvélemény belegondolna ebbe az összefüggésbe, a hajléktalanok jogainak védelme egyáltalán nem lenne népszerű. Senki sem hatódna meg az emberi jogokkal takarózó, valójában azonban önpusztítást szorgalmazó kerettörténettől. Lelkiismeret-furdalást érez az a keresztény, akinek szemére vetik, hogy a hajléktalanokat munkára és rendezett életre kötelező elképzeléseivel megsérti a keresztényi szeretet elvét? Igen. Indokolt a lelkiismeret-furdalás? Nem. A hajléktalanok hosszú távú érdekeinek elősegítése sérti Jézus tanítását? Ellenkezőleg, éppen ezáltal valósul meg Jézus tanítása. Szégyelljék magukat a hajléktalanok hosszú távú érdekei ellen dolgozó jogvédők.

Miért fontos kifejteni, átlátni és alkalmazni ezt az összefüggést? Azért, mert a hosszú távú érdekei ellen dolgozó társadalom sikertelen lesz, nem szolgál mintául más társadalmak számára. Az ötletszerűen lelkiismeret-furdalást érző keresztények megsértik Jézus harmadik főparancsát, célszerűtlen magatartásukkal lebeszélik a világ népeit a kereszténységről ahelyett, hogy Jézus tanítványává tennék őket.

A keresztények kötelesek úgy foglalkozni a közügyekkel, hogy követendő mintává tegyék a kereszténységet. Ehhez gyakorlati eredményeket kell felmutatni, ésszerűen kell életre váltani Jézus tanítását.

Létezik-e keresztény politizálás? 3. rész

Amennyiben ragaszkodnánk ahhoz, hogy Jézus minden parancsa egyforma súlyú, vagy hogy a szeretet számít, semmi más, akkor a kereszténységet az ezotéria egy fajtájává züllesztenénk. Ez nem csak nagy hiba lenne, hanem határozottan ellentmondana Jézus tanításának.

Az ezotéria jól hangzó és pozitív érzelmeket kiváltó, de logikailag összefüggéstelen elemekből áll. A kereszténység ellenben gyakorlati sikerhez, egy boldogabb világhoz vezető, logikailag következetes rendszer, a zsidó Messiás tanítása szerint.

A következetességhez a három főszabályra kell összpontosítanunk. A kisebb szabályok teljesüljenek mindenhol, ahol nem sérül a három főszabály. Ha ellentmondás alakul ki, a főszabály lép érvénybe, az alszabályt ilyenkor meg lehet, sőt meg is kell szegni.

Ez azt jelenti, hogy látszólag sérül a szeretet elve vagy a kereszténység egy olyan szabálya, amely ténylegesen szerepel az evangéliumokban – ám ez azért történik, hogy érvényesüljön a három főszabály. Az alárendelt szabály betartása ugyanis a főszabályt sértené. Nehéz helyzet?

Igen, de nem átláthatatlanul bonyolult. A következő részben konkrét példákon mutatom be, hogyan értékelhetjük a látszólagos ellentmondásokat.

Létezik-e keresztény politizálás? 2. rész

A politika mint a közügyekkel foglalkozás fogalmát az előző részben meghatározva felmerül a következő definíciós kérdés: ki keresztény?

Aki Jézust, a zsidó Messiást követi. A keresztény görög szó jelentése "a Krisztus/Felkent/Messiás követője". E meghatározás szerint nem keresztény az, aki nem fogadja el Jézus zsidó származását vagy a zsidó értelemben vett messiásságát (pl. azt fejtegetve, hogy Jézus pártus herceg vagy etnikum nélküli lény volt).

Ki Jézus, a zsidó Messiás követője? Aki elfogadja az Evangéliumokban írtak összességét, különös tekintettel Jézus három fő parancsára: 1. szeresd Istent teljes erőddel, teljes szíveddel, teljes elméddel; 2. szeresd embertársaidat, mint önmagadat; 3. tégy Jézus tanítványává minden népet. Akinek ezek bármelyikével komoly problémája van, az legfeljebb önjelölt keresztény, nem tartozik abba a csoportba, amelynek a politizálásáról a sorozatom szól.

Mi a helyzet az Evangéliumokban írt egyéb parancsokkal és elvekkel? Egy kereszténynek tételesen el kell fogadnia mindet ahhoz, hogy kereszténynek számítson? Nem, mert minden a fenti három alapelv alá tartozik, azzal áll összhangban, és annak fényében vizsgálandó. Ez az elmélet, teszteljük mindjárt a gyakorlatban.

Felsorolok néhány olyan evangéliumi utasítást, amely egyes helyzetekben látszólag ellentétbe kerülhet az iménti három elvvel. Nézzük meg, valós vagy vélt, esetleg helyzetfüggő-e az ellentét.

Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. A bevett értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy az emberséges viselkedés a lényeg, nem a parancsok betű szerinti betartása, vagy Isten állatáldozatokkal való megbékítése a szabályszegés után. Pedig Isten maximális szeretete akár azt is jelenthetné, hogy szigorúan leverjük a szabályait embertársainkon. Aki irgalmas, vagyis megbocsátja Isten szabályai megsértését, az definíció szerint nem szereti Istent teljes erőből, szívből, elméből?

Amilyen mércével mérsz, olyannal mérnek neked. Ha tehát sanyargatod magad, akkor az ítéletkor sanyargatni fognak? Jaj a flagellánsoknak és a szöges övvel magukat kínzóknak? Ha kölcsönt adsz, és nem fizetik vissza, köteles vagy ezt elfogadni? Ha igen, tőled miért nem fogadja el a bank - büntetésre számíthatnak a bankosok? Vagy ez egy káoszhoz vezető értelmezés?

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Ez azt jelenti, hogy az erőszakos bűncselekmények áldozatai a legboldogabbak, következésképp törekedjünk bűncselekmény áldozatává válni? Nincs ez ellentétben azzal, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat? Továbbá, aki meghalt, nem igazán örökli a Földet. Mit jelent tehát ez a gondolat? Úgy kellene szelídséggel legyőznünk az erőszakot, hogy ne haljunk bele, de hogyan lehetséges ez?

Hétszer hetvenhétszer kell megbocsátani annak, aki vétkezik ellenünk. (Ha megvallja a bűnét, bocsánatot kér, elégtételt ad, és életreformot fogad.) Mi legyen azzal, aki nem vallja meg a bűnét, nem kér bocsánatot, nem ad elégtételt, és nem fogad életreformot? Ilyen esetben hogyan értelmezendő az embertárs magunkhoz hasonló szeretete?

Ha arcon ütnek, tartsd oda a másik arcodat is - ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Nem ellentétes ez az embertárs szeretetével, hiszen ki várná el, hogy akinek rosszat tesz, az jóval viszonozza? Mi legyen azzal, aki visszaél minden gesztussal, és egyszerűen kihasználja a szelíd áldozatát?

Szeresd ellenségeidet. Ha ezt következetesen csinálod, minden ellenséged megtér, vagy előbb-utóbb áldozattá válsz. Ha előre megtippelheted, mi várható, köteles vagy áldozattá válni? Ez esetben viszont nem öröklöd a Földet, szóval ez a téma megér egy misét.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Ha senki nem ítéli el a bűncselekményeket, akkor több vagy kevesebb bűncselekmény lesz? Ha több lesz a bűncselekmény, akkor miattad (is) több lesz az áldozat, ennek fényében valóban teljes erőddel, szíveddel, elméddel szereted Istent? Paradoxon: ha egyetlen keresztény sem ítél, akkor azt sem mondhatja, hogy baj van azzal, aki ítél, hiszen ezzel már ő is ítélt. Ezt a parancsot senki sem tartja be szó szerint, de akkor vajon mi az értelme?

Ennyi látszólagos ellentmondás láttán csoda, ha a nem keresztények egyszerűen butának tartják a keresztényeket? Nem csoda, de nem is a téma vége.

Ezen a ponton lényegi döntést kell hoznunk: vagy a kisebb parancsokra összpontosítunk, és elveszünk a részletekben, vagy a három főparancsra koncentrálunk, és alárendeljük neki a többit. Vagyis ha azt mondják ránk, hogy nem vagyunk irgalmasak, szelídek, alázatosak, szeretőek, de meggyőződésünk, hogy ez csak a látszat, mert valójában a három főparancsot követjük, akkor állnunk kell a szidalmakat, akár a többi kereszténytől is, aki - megszegve az ítélethozatal tilalmát - a fejünkre olvassa, hogy nem vagyunk elég keresztények.

Ha a mellékparancsokat ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint a főparancsokat, akkor teljes káosz alakul ki a fejünkben, aminek az lesz a vége, hogy a többi keresztény keresztényietlenségét kezdjük szidni, közvetetten elősegítve a nem keresztények térhódítását. A káosz részeként azzal sem tudunk majd elszámolni, hogy a többi keresztényt bírálva magunk is keresztényietlenné váltunk - legalábbis ezen átgondolatlan értelmezés szerint.

Ha a főparancsokra összpontosítunk, és amennyiben látszólagos ellentét mutatkozna a kisebb parancsokkal, a főparancsokat tekintjük érvényesnek, tiszta, átlátható, ám sok gondolkodást kívánó szabályrendszert kapunk. Minden helyzetet a szerint kell értékelnünk, hogy milyen hatással jár a három főparancsra.

Ebből izgalmas dolgok következnek - a következő részben.

Létezik-e keresztény politizálás? 1. rész

Jó a kérdés, hiszen ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény fogmosás vagy rántottasütés, akkor a válaszom kapásból: nincs. Ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény erkölcs vagy nevelés, akkor a válaszom kapásból: van. Mi a különbség a fogmosás és a nevelés között? Az egyik tartalma nem változik a kereszténységtől, a másiké annál inkább. Tehát ahol a kereszténység lényegi, tartalmi változást hoz egy tevékenységbe, ott ésszerű a keresztény jelző használata.

A politika a közügyekkel való foglalkozást jelenti, és a keresztények értelemszerűen másképp foglalkoznak a közügyekkel, mint a nem keresztények. Az, hogy egyesek vitatják a keresztény politizálás lehetőségét, a politika fogalmának félreértéséből fakad. A politika szűk, szkeptikus nézetben össznépi miskárolás a hatalomért és a korrupció lehetőségéért, disznólkodás céljából történő korpába vegyülés. Ebben az értelemben tényleg nem szabadna egy kereszténynek politizálnia. Más szűk, széplelkű értelmezésben a politika egymás lehazaárulózása, családon belüli ordibálásba torkolló náci-komcsi kártyajáték. Egy kereszténynek ebben az értelemben sem szabadna politizálnia. Csakhogy ezek szűk, önkényes értelmezések. A politika görög szó, a polísz dolgaival, azaz a közügyekkel való foglalkozást jelenti. Mivel a keresztények másként (és jobban) foglalkoznak a közügyekkel, keresztényként politizálni nem csak szabad, hanem kötelező.

A keresztény lét lényegét tekintve közösségi, célja a szeretteink életének boldogabbá tétele, ezáltal áttételesen a saját boldogságunk, a társadalmi igazságosság és az egész világ boldogságszintjének növelése. A kereszténység lényege az eredményes haladás, a folyamatos világjobbítás. A közügyekkel foglalkozás ennek természetes terepe és eszköze.

A fenntartható társadalom napja

Július 5-én, szombaton vonulnak a büszke melegek. Több okuk is van a büszkeségre: jelentősen hozzájárulnak a népességfogyáshoz, a nyugdíjrendszer összeomlásához, komoly mértékben sikerül leterhelniük az egészségügyi intézményeket, idő előtt megtölteniük a temetőket, plusz még a romákat is lehagyják a párkapcsolaton belüli erőszak terén. Nem lelkesítő, ha belegondolunk?

A melegeket támogatva vonulnak a jogvédők, akiknek köszönhetően a melegség vívmányai még teljesebb mértékben, össztársadalmi szinten érezhetők. Aggódsz, hogy nem lesz nyugdíjad? Ha a melegekre és a jogvédőkre bízod a jövődet, okkal és joggal aggódhatsz. Hát nem felemelő érzés?

Mi az alternatíva? Semmi esetre sem a melegmenet szidalmazása vagy megdobálása – azt ők biztatásnak veszik, sikertényezőként hasznosítják. Média van náluk, és nem félnek használni.

A csendes többség maradjon otthon, és csendben gondolja azt, amit gondol? Ez eggyel jobb, mint a dobálás, de valahogy mégsem az igazi, mégsem elég. Annyit ér, mint a házi bodzaszörp előnyein elmélkedni csendes magányban, mialatt a közvélemény értékrendjét az üdítőital-reklámok alakítják. Nem túl hatásos módszer.

Rendezzünk heteró felvonulást? Ez már közelít, de túl mechanikusan másolja az alapötletet, így lépéshátrányt jelent a másik tábor által sikerrel tematizált környezetben.

A meleg büszkeség ellenpontja nem a heteró büszkeség, hanem a társadalmi fenntarthatóság. A társadalmunk fenntarthatóságához kellenek szerelemből házasodó, ezért hűségben élő, továbbá gyermeket vállaló és a gyermekeiket lelkiismeretesen felnevelő fiatalok. Akik úgy nevelik a gyerekeiket, ahogy szeretnék, hogy a gyerekek neveljék majd az unokáikat. Ők viszik a hátukon a társadalmat, ők ellensúlyozzák a fenntarthatóság ellen ható tényezőket. 

Ahhoz, hogy elég sok ilyen fiatal legyen, az idősebbeknek is hozzá kell járulniuk: olyan szemléletet kell kialakítaniuk az egész társadalomban, hogy szerelemből házasodni, hűségben élni, gyermeket vállalni és lelkiismeretesen felnevelni szép, értékes tevékenység. (Tehát nem elavult, nem a modern életről való lemondás, nem rejtett homofóbia, hanem szép, értékes és boldogító, gyermekeink, unokáink jólétének záloga.) Remélem, jövőre megszervezzük a fenntartható társadalom napját, amelyen legalább tízszer annyian vesznek majd részt, mint a szivárványos menetben.

Addig is, elképzeltem néhány transzparens feliratát.

TÁRSADALMI KÖZTEHERVISELÉST!
COMING OUT: LESZBIKUS FÉRFI VAGYOK

FENNTARTHATÓ, ERŐSZAKMENTES PÁRKAPCSOLATOKAT!

DARWIN A HETERÓKKAL VAN

ESÉLYEGYENLŐSÉGET AZ UNOKÁINKNAK! 

FÉRFI + NŐ + GYEREKEK = FENNTARTHATÓSÁG

LÉGY KREATÍV – NEVELD FEL A SAJÁT GYEREKEIDET

MINŐSÉGI GYERMEKVÁLLALÁST! 

EVOLÚCIÓ – NYUGDÍJ – JÓLÉT

BOLDOGÍTÓ MÁSSÁG: HETERÓ CSALÁD 

Ez csak néhány ötlet, messze nem merítettem ki a lehetőségeket. A lényeg, hogy pozitívan, konstruktívan fogalmazzuk meg a társadalmi fenntarthatóság üzeneteit.

Talán nem kell hosszasan magyaráznom, hogyan kapcsolódik ez a kereszténységhez: Jézus tanítása fenntartható jóléti társadalmat eredményez az egész emberiség számára. Ő nyilvánította szentté a (heteroszexuális monogám) szerelmi házasságot. A "hagyományos" családmodell kizárólag a keresztény értékrendben lelhető fel, ez az egyetlen igazságos és fenntartható párkapcsolati modell. Minden okunk megvan a büszkeségre.