Minden átgondolt tudományos modell nem egyszerűen csak egybevág a kereszténységgel, hanem kifejezetten használ a világméretű terjedésének. Ilyen a törzsfejlődés (evolúció) elmélete is.
Az evolúció szerint a változó életfeltételekhez leggyorsabban, legszerencsésebben alkalmazkodó egyedek maradnak életben, és ők válnak dominánssá. Ezt szolgálja az életre általánosan jellemző örömelv: az adott helyzetben sikeres viselkedésminta örömöt okoz (jó), a sikertelen viselkedésminta negatív érzéssel jár (rossz). Ami öröm, azt egyre többször és gyakrabban csináljuk, ami rossz, azt igyekszünk elkerülni, és így evolúciósan egyre sikeresebbek, személyesen pedig egyre boldogabbak leszünk.
Az evolúció úgy is megfogalmazható, mint a hasznos kellemességének modellje. Ha az egyén szívesen táplálkozik, jobban táplált és életképesebb lesz - egy bizonyos pontig, amelytől az evés örömét elkezdik ellensúlyozni az egészségügyi problémák, szerencsés esetben elvéve a kedvünket a túl sok evéstől. Jól ki van ez találva - mondanám, de pontosabb rá, hogy elképesztően jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája.
Miközben a zsidó Messiás tanítása (ami hasznos, az jó, és fordítva) egybevág az evolúció örömelvével, számos átgondolatlan kereszténységértelmezés szembemegy vele.
Kommentvitáim során visszatérő téveszme, hogy a kereszténység nem jár földi sikerrel és jóléttel. Más szóval, kénytelenek vagyunk választani a között, hogy 1. a földön szenvedünk a túlvilági boldogságért; és a között, hogy 2. a túlvilágon szenvedünk a földi boldogságért. Harmadik lehetőség nincs - ebben a felfogásban, amely adós marad azzal, hogy ha így lenne, mi lenne benne az örömhír.
A Messiás ezzel szemben azt tanítja, hogy lehetséges úgy sikerben és jólétben élni a földön, hogy ezáltal elnyerjük az örök boldogságot is. Ez már valódi örömhír, akkora, hogy érthetővé teszi, miért küldte Isten a Fiát a világba, hogy közölje velünk. Magunktól ugyanis nem tudtuk volna kitalálni, beleragadtunk volna a két rossz közötti választások csapdájába.
A Messiás megadta a receptet, amellyel az örömhír megvalósítható: 1. szeresd Istent teljes erődből, szívedből, elmédből; 2. szeresd embertársadat, mint önmagadat; 3. a nevemben taníts meg erre minden népet. Ennyi? Ennyi. Hát nem csodálatos?
A fejüket csóválók kedvéért folytatom még egy kicsit. Örömhír lenne, ha csak kétféle diéta közül választhatnánk: vagy rossz ízű, de egészséges ételt kellene ennünk egész életünkben, vagy jóízű, ám az egészségünkre ártalmasat? Ez elvi lehetetlenség, ugyanis az evolúciónak van megoldása erre a látszatproblémára: azok az egyedek lesznek dominánsak, akik véletlen mutációk miatt úgy születtek, hogy az egészséges ételt egyben finomnak is találják. Következésképp az "egészségeset vagy finomat együnk-e" csak átmeneti dilemma, automatikusan átalakul egy "legtöbbünk szerint az egészséges azonos a finommal" helyzetbe.
Két egyszerű példa:
- az ember ösztönösen viszolyog az ürüléktől, míg a kutya például nem, ennek az az oka, hogy a bomló fehérjék az ember számára halálos fertőzésveszélyt jelentenek, így az ürüléket fogyaszthatónak találó emberek idő előtt, utód nélkül meghaltak, és dominánssá vált az ürüléket büdösnek, undorítónak találó embertípus
- a várandós nő ösztönösen tudja, mire van épp szüksége a szervezetének, és az illető tápanyagot tartalmazó élelmiszert hirtelen ellenállhatatlanul finomnak tartja, azonnal igényt tart rá, pl. egy kiló eperre decemberben
Ugye, milyen jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája?
A kereszténységre nézve ez azt jelenti, hogy akinek az örök boldogságra vezető földi életmód terhes, mert szenved tőle, az egyre fogy majd, végül a mazochista deviáns kategóriába kerül, és azok a messiáskövetők válnak dominánssá, akik az örök boldogság felé vezető utat már itt, a földön is örömtelinek érzik. Mivel számukra boldogító, egyre gyakrabban, egyre intenzívebben gyakorolják az ennek megfelelő viselkedésmintákat. Ez automatikusan - és minden félreértelmezéssel szemben újra - igazzá teszi a Messiás eredeti tanítását, miszerint a fenti három parancs betartása földi és egyben örök boldogsággal jár.
