2013. február 28., csütörtök

A politikai korrektség kezelése 2. rész

2. A politikai korrektség ócska áru sok pénzért. Egyszerűen nem éri meg politikailag korrektnek lenni. A PK 1. számú vagy 2. számú szülőnek tekinti magát, ám ha így neveli a gyerekét, akkor belőle már 0,5. számú szülő lesz, mert legfeljebb véletlenszerűen fog szaporodni. Így sem 1., sem 2. számú szülőnek nem lesz nyugdíja, olyan családok gyerekeinek kegyelemkenyerét fogyasztja majd, ahol ésszerű anyák és apák ésszerű gyerekeket neveltek, akikből -- politikailag rendkívül inkorrekt módon -- szintén anya és apa lett.

A PK nem ad világnézetet, erkölcsi szemléletet a gyerekének, hiszen minden relatív. Így a gyerek (PK-ul: fiatalkorú állampolgár) két megbízható forrásból sajátítja el az értékrendjét: a kortársaktól és a reklámokból. Ha az "öregei" megöregednek, bolond lesz velük foglalkozni, de ki hibáztathatná ezért? A szülei sem törődtek vele, amikor gyerek volt, és szüksége lett volna rá.

A PK-nak joga van a "boldogságra", azaz a maximális önzésre. Joga van otthagyni a családját, és mások elhagyott családjának újrahasznosításával pár évre másodikat (harmadikat/negyediket) alkotni, mert miért ne? Egyre több film dolgozza fel ezt a "második/sokadik/utolsó szerelmi esély" témát, egyetlen film sem foglalkozik viszont az újraalkotott családokon belül (nevelőapák és nevelt lányaik között) megsokasodó szexuális bonyodalmakkal, amelyekről legfeljebb a női magazinok olvasói levelei tájékoztatnak. A PK cseberből vederbe ugrál, és nagyon haragszik a jobboldali kormányokra, amelyek idején nehezebb erre vaknak maradnia. Az Élet nem több pályás számítógépes játék, és mivel az embernek egyetlen élete van, csak egyetlen igazi családja lehet. Ezért célszerű -- politikailag inkorrekt módon -- megfontoltan, felelősen párt választani.

A PK sorsa általában ésszerűtlenül alakul, így mikor panaszkodik, érdemes felhívni arra a figyelmét, hogy ha már bóvlira tette fel az életét, és bebukta a tétjeit, ebből okulva legalább az unokáinak adjon boldogságra vezető értékrendet.

2013. február 27., szerda

A politikai korrektség kezelése 1. rész

A politikai korrektség nem olyan kemény dió, mint gondoljuk, elég rámutatni az alábbi összefüggésekre, hogy a helyére (a történelem komposztáló edényébe) kerüljön.

1. Egyszerűen nevetséges. Ha a PK egy barna bőrű bűnöző viselt dolgaival szembesül, azt kezdi latolgatni, vajon milyen problémája lehetett szegénynek a gyermekkorában, hogyan kényszerítette bűnöző életmódra a társadalom. Ugyanakkor a PK nem sajnálja az illető gyerekét és feleségét, akik az átlagnál jóval nagyobb valószínűséggel vannak kitéve a családon belüli erőszaknak, mondván, hogy ez csak a többség esetében észlelendő probléma. Ha hajléktalant lát a PK, akkor arra gondol: valakinek oda kéne bújnia mellé az aluljáróban, nehogy megfagyjon -- de semmiképp ne kelljen bemennie a hajléktalanszállóra, mert az gyalázatos módon megsérti az utcán élő ember megfagyáshoz fűződő jogát! A PK sajnálja a  minimálbérnél kevesebbért dolgozó közmunkást, de nem sajnálja a minimálbérért dolgozó embert, aki alig keres többet, mint ha közmunkát végezne. Sőt, a PK meggyőződése, hogy a minimálbér így is túl magas, tönkreteszi a gazdaságot! A PK agyában teljes zűrzavar uralkodik, kezeljük ezt a kabarétréfáknak kijáró vidámsággal.

2013. február 26., kedd

Légy középutas

A középutas ember praktikus és ésszerű egyensúlyt keres a szélsőségek között. Álláspontja mindenkor közel esik a társadalom többségének álláspontjához, a többség ugyanis egyensúlyt, nyugalmat keres, nem akarja különböző szélsőségek felkarolásával tölteni az életét.

Ezért van a többséggel problémája kommunistáknak, fasisztáknak, fanatikusoknak, radikálisoknak és mindenkinek, aki nem egyensúlyt, nem ésszerűséget, nem nyugalmat keres.

A középutas egyensúlyi álláspont nehezen vitatható, mert az érvelések általában abból indulnak ki, hogy csak két állapot lehetséges (görög szóval: dichotómia áll fenn), csak egyik vagy másik szélsőség lehet a jó, a helyes, az elfogadható, és ha te nem akarod az egyiket, akkor automatikusan a másikat akarod. Középutas álláspont esetén ez nyilvánvalóan nem igaz.

A vallási fanatizmusban a hit elnyomja a tudományt. Az ateizmusban a tudomány nyomja el a hitet. A középút az, amikor egyensúlyba kerülnek.

A szélsőbal tagadja az egyén jelentőségét. Érdekes, a szélsőjobb szintén, mégsem értenek egyet. A liberális szélsőség tagadja a közösség jelentőségét. A középutas álláspont az, amikor az egyén és a közösség szempontjai egyensúlyba kerülnek.

A neokonzervativizmus isteníti a magántulajdont. A neoliberalizmus ugyancsak. A középutas álláspont szerint a magántulajdon fontos, de nem mindenek felett álló cél, hanem a közösség jólétét szolgáló eszköz.

A szélsőliberalizmus szerint jobb szabadon megfagyni az utcán, mint kényszerből hajléktalanszállón aludni. A szélsőjobb szerint jobb látszatrendet tartani az utcán, mint megengedni, hogy a nyomor rendbontó módon látható maradjon. A középutas álláspont szerint a rászorulók ellátásával és az utcarenddel egyformán kell törődni.

Az ájtatosok szerint nem az emberrel, hanem Istennel kell foglalkozni, és ez majd mindent megold. A humanisták szerint nem Istennel, hanem az emberrel kell törődni, és ettől minden rendben lesz. A középutas álláspont szerint az ember érdekében kell Istennel, a legnagyobb humanistával törődni.

Ha demokratának lenni annyi, mint nem félni, akkor középutasnak lenni annyi, mint ésszerűen gondolkodni.

2013. február 25., hétfő

A politikai korrektség mint MLM rendszer

A több szintű marketing (Multi-level Marketing, MLM) rendszerek sajátossága, hogy áruikat nem bolt, hanem közvetlen értékesítés útján juttatják el a fogyasztóhoz. A hierarchiában dolgozó értékesítők nem csak a saját forgalmuk, hanem az általuk beszervezett értékesítők forgalma után is jutalékot kapnak. A legismertebb MLM hálózat az Amway. Az értékesítők forgalomtól függően ezüst-arany-platina-gyémánt, stb. fokozatot érhetnek el, ami fokozatosan növekvő jutalékot, prémiumot, jutalomnyaralást, autót, házat, stb. eredményez. Az MLM rendszerek évente 1-2 alkalommal kongresszust rendeznek, ahol a legsikeresebb "platinák" és "gyémántok" előadják sikerük, gazdagságuk titkát, a közönség pedig vallásos lelkesedéssel ünnepli őket. Az MLM áruk jellemzője, hogy kereskedelmi forgalomban nem kaphatók, és legalább kétszer annyiba, nem ritkán 5-10-szer annyiba kerülnek, mint ha boltban árulnák őket. Az extraprofit nagy része a legfelső szint zsebébe kerül. Akik ott "dolgoznak", a gyakorlatban már csak lelkesítő előadásokat tartanak arról, hogy hogyan kell dolgozni. Minden MLM rendszer számára létfontosságú, hogy az alsó szinten lévők maguk is rendszeresen vásárolják, fogyasszák a termékeket, és folyamatosan beléptessenek másokat, akik maguk is..., és így tovább. Az MLM a pilótajáték rokona, azzal a különbséggel, hogy a pilótajáték résztvevői végül elveszítik a befektetett pénzüket, az MLM tagjai pedig egy idő múlva rájönnek, hogy indokolatlanul sokat fizetnek a termékekért, és ekkor a hálózat fokozatosan elsorvad.

A politikai korrektség felfogható egy olyan MLM rendszerként, amelynek áruja a "szabadság, testvériség, egyenlőség" negatív vonatkozásaiból kikevert Politikai Korrektség Tana (PKT). Minél magasabban van egy forgalmazó a rendszerben, annál többet profitál a terjesztéséből.

Mint minden MLM rendszernek, a politikai korrektségnek is szüksége van egyszerű fogyasztókra (PK-kra), akik napi szinten használják a terméket, hisznek benne, és lelkesen finanszírozzák a rendszer működését.  Előfizetnek a PK újságokra, olvassák a PK könyveket, nézik a PK csatornákat és filmeket. Ők tartják hatalomban, pénzközelben a főkorrekteket, azaz a PK papságát adó liberális értelmiséget. Ez a szint a PK jobbágysága.

Az alsó szintű forgalmazó (PK aktivista) erkölcsi elismerésben részesül, büszkén vallhatja, hogy politikailag korrekt (progresszív, humanista, genderpárti, antifasiszta, antirasszista, stb.), részesül a PK hálózat eszmei támogatásából, ennek segítségével küzdhet a politikailag inkorrektek (az ú.n. fasiszták, rasszisták, szélsőségesek, homofóbok, maradiak, klerikálisok, stb.) ellen. Ez a szint a PK kisnemessége.

A középszintű forgalmazó (arany fokozattól felfelé) véd- és dacszövetséget vállal az MLM ügyével, és pénz, hatalom formájában élvezi annak előnyeit. A PKT tanait készségszinten ismeri és alkalmazza, de nem képes kreatívan alakítani. Ez a szint a PK középnemessége.

A PKT-t a felső szintű vezetők határozzák meg, s mivel a tan ellentmondásos, rendszertelen rendszer, folyamatosan alakítják az érzelmi üzeneteket, hogy ez ne derüljön ki, így lépéselőnyben maradjanak az ésszerű gondolkodással szemben. A politikai korrektség fő haszonélvezői a liberális értelmiségiek, akik a PKT-vel érdekeik szerint alakítják a társadalmat, és a PK aktivisták lelkes közreműködésével csúcson maradva maguk köré csoportosítják a társadalom ingó és ingatlan javait. Így lesz belőlük a PK papi arisztokráciája -- amely sajnos kevéssé hasonlít a meritokrácia felső rétegére.

2013. február 24., vasárnap

A Politikai Korrektség Tana (PKT)

A politikai korrektség úgy viszonyul az ésszerű gondolkodással megismerhető világhoz, mint a viktoriánus erkölcs a testiséghez. A legtöbb ember tisztában van vele, hogy a gyereket nem a gólya hozza, de némi nyomásra elfogadja, hogy ezekről a dolgokról nem illik beszélni. A politikailag korrekt ember is tud egyet-mást a világról, de közösségi nyomásra és némi önhipnózissal előbb úgy tesz, mintha nem tudna -- azután tényleg nem is tud.

A PKT a "humanizmus" vallási rendszere, a "szabadság, testvériség, egyenlőség" negatív vonatkozásaiból kikevert alábbi hittételekből áll.

1. Minden ember szabadabb a keresztény tanításnál arra, hogy ártson magának és embertársainak, de annyira már nem szabad, hogy az így okozott ártalom a PK papjanak és aktivistáinak is hátrányára váljon.
2. Minden ember köteles testvérként kezelni a PK-kat, míg a PK egyetlen embertársa: önmaga, a többi PK aktivistával csak taktikai kampányszövetségben áll.
3. Minden ember az egyenlőség illúziójába ringathatja magát, engedelmesen szolgálva a PK papságát adó liberális értelmiséget.
4. A PK ügye szentesíti a csalást, a megtévesztést, a hazugságot, a rágalmazást, a manipuláció minden puha és kemény formáját.
5. A PK aktivista a közvetlen erőszakon kívül minden eszközzel (így az iszlám és a buddhizmus látszólagos felkarolásával is) harcol a keresztény hit/erkölcs/egyház ellen.
6. A PK aktivista köteles kettős mércét alkalmazni, hogy szellemi-anyagi előnybe hozza és kiváltságos helyzetben tartsa a papságát.

A PK aktivista számára szigorúan tilos
1. önállóan, ésszerűen, logikusan, illetve kritikai megközelítéssel gondolkodni
2. szembenézni a tapasztalati összefüggésekkel
3. kimondani az így levezethető megállapításokat
4. kritizálni a PKT-t
5. a rossznál bármilyen formában értékesebbnek tartani a jót, kivéve ha a PK szent ügyéről van szó.

A politikai korrektség minden vonalon lebénítja a gondolkodást, így az agymosott PK-k olyanokká válnak, mint a pásztor nélküli juhok (lásd: Márk 6,34) vagy a rádióvezérelt órák. Míg nem kapnak jelet a központból, nem tudják, mennyi az idő.

2013. február 23., szombat

A belgaság dicsérete

A belgák úgy döntöttek, hogy illusztrálják Desiderius (Rotterdami) Erasmus hasonló című művét.

Sztrájksorozatban tiltakoznak a megélhetési költségek emelkedése ellen, ennek megfelelő béremelést követelve. Két napja a tömegközlekedési dolgozók sztrájkoltak, deklarálták, hogy tiltakozásuk nem a munkáltató, hanem a közlekedők ellen irányul. Úgy vélték, minél nagyobb káoszt és felháborodást okoznak, annál nagyobb lesz a béremelés esélye. Nem tudom rekonstruálni, milyen logikával juthattak erre a következtetésre.

Tény, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen felmentek az élelmiszerárak: a 150 grammos rokfort sajt novemberben még 1,80 euró volt, most 2,50. Egy minőségi probiotikus joghurt négyes csomagban 1,90-be került, most 2,30. Az áremelkedés nem csak a tejtermékeknél figyelhető meg, minden 15-30%-kal többe kerül, mint tavaly év végén.

A belgák rosszabbul élnek, mint pár hónapja. A francia és a német árak viszont nem emelkedtek érezhetően. Mi lehet az ok?

A két nagy áruházlánc egyike (GB) veszteséges lett, a konkurens (Delhaize) felvásárolta, és monopolhelyzetbe került. Az történt, ami "a kis hal megeszi a nagy halat" típusú amerikai vadkapitalizmus idején. Ha például egy cukorgyár tönkretette és/vagy felvásárolta az összes versenytársát, hirtelen megemelhette, és meg is emelte az árait.

A belgák tehát joggal elégedetlenek, csak célt tévesztett a haragjuk. A versenyszabályokat a kormányon kellene számon kérniük, nemzeti érdekképviseletet követelve. Helytelen, hogy eddig összesen két nagy áruházláncuk volt, több lábra kellett volna állítaniuk a kiskereskedelmet.

Mivel nem jöttek rá, mi a probléma oka, a megoldást sem találhatták ki. Mitől lett ilyen logikátlan az elvben fejlett belga társadalom? Néhány éve főműsoridőben sugárzott meleg szappanoperákkal tolták magukat a "progresszió" élvonalába, most meg hirtelen az ésszerűség hátsó sorába ültek? Vagy lehet, hogy a "progresszió" teszi ezt a gondolkodással? A következő napokban ezt a témát járjuk körül.

2013. február 22., péntek

Hol az átverés?

A gyermek az első perctől gyűjti az evolúciós érzékszervi adatokat. Szüleitől nyelvet és érzelmi logikát tanul. Az óvodában megismerkedik a színekkel, számokkal, síkidomokkal, mondókákkal. Megtanul közösségben viselkedni, játszani. Az iskolában írni-olvasni-számolni. Úgy nő fel, hogy nem kérdőjelezi meg alapvető észleleteit, ismereteit, a "valóság" elemeit. A "valóságot" tévesen a természettudományos "valóság"-gal azonosítja, és erről szinte lebeszélhetetlen. Melyik ponton következik be a tévedést magyarázó logikai bukfenc?

Egy gyermek nem képes az észleleteit kritika tárgyává tenni. Feltételezhetné, hogy a fal nincs ott, ahol látja, de ha nekimegy, az fáj. Ettől -- tévesen -- bizonyosnak tekinti az ismeretet. Nem kérdés számára, hogy édesanyja, akitől enni kap, létezik. Tévesen elfogadja a feltételezést, hogy az étel létezik, ergo édesanyja is. Filozófiai értelemben teljesen helytelenül, képtelen megkérdőjelezni az étel-ital és az érzetei létét. Ennek oka, hogy az evolúció nem filozófiára, hanem túlélésre hangol. A túlélés szempontjából hasznos feltételezni, hogy étel-ital-anya-apa-asztal-fal mind létezik. Nem ez a filozófiai igazság, de aki nem így gondolta, az nem érte meg a szaporodásképes kort, kihullott az evolúció rostáján.

Ugyanez a filozófiai bizonytalanság jellemző a nyelvre: nincs olyan, hogy "szék", "asztal", "fal", csak egyedi példányok vannak. Az ember azonban úgy születik, hogy két-háromféle asztal alapján képes elraktározni egy elvont "asztal" fogalmat, amely -- nem hangsúlyozhatjuk eléggé -- filozófiai értelemben nem létezik. Közös fogalomként sem létezik, mivel mindenki számára más az a két-háromféle asztal, amelyből az elvont fogalmat megalkotta. A nyelv is evolúciós képződmény: csak a túlélést szolgáló együttműködés mértékéig használható, nem kooperatív stratégiák esetén azonnal csütörtököt mond, semmit sem lehet vele véglegesen tisztázni, amiben a beszélgetőtársak nem akarnak egyetérteni. A gyermek természetesen ezzel sincs tisztában, adottnak veszi, hogy a nyelv pontos, hiszen otthon, szűk körben megértették vele egymást.

Minden további szellemi fejlődés erre épül: elmondjuk egymásnak, mit látunk, mit hallunk, miről mit gondolunk, és mivel ugyanazt az evolúciós utat jártuk be, emberi élményeink meglehetősen hasonlítanak egymásra. Ez azt a téves illúziót alakítja ki, hogy egymással megosztott szubjektív tapasztalataink objektivitást nyernek. Filozófiai értelemben ez a feltételezés szarvashiba. Kamaszkorban azután felvetődik, hogy mindez kritika tárgyává tehető, csakhogy ez már az ezerötszázadik lecke, és gyakorlatilag senkinek nem esik le a tantusz, hogy ezt az ismeretet nem az előző ezernégyszázkilencvenkilenc lecke folytatásaként, hanem legelső leckeként kell felfogni. Következetesen gondolkodva ugyanis a "valóság" néven elraktározott teljes szövetet vissza kellene fejteni ahhoz, hogy a továbbiakban érvényes modellel gyarapíthassuk a tudásunkat. Úgy hidaljuk át az evolúciós észleletek és az elvont "ismeretek" közötti szakadékot, hogy nem is tudunk róla, ezzel elkövetjük a logikai hibát, amely azután legtöbbünk életét végigkíséri.

Következetesen eljárva két lehetőségünk van: 1. megelégszünk az intuitív tudással, ezáltal nem kell megkérdőjeleznünk minden ismeretünket; 2. nem elégszünk meg az intuitív tudással, és újraépítünk mindent. Az evolúció a túlélésre optimalizálta mind az észleleteinket, mind az intuíciónkat, alapesetben elég ezekre támaszkodnunk, hogy nagy valószínűséggel sikeresen éljünk és szaporodjunk. Intuitíven erkölcsösek és babonásak vagyunk, nem szeretjük sem a másságot, sem a változást, pillanatok alatt benyomásokat és előítéleteket alkotunk, ösztönösen képesek vagyunk genetikailag megfelelő párra találni, fel tudjuk nevelni utódainkat, ennek során nem tartózkodva a testi fenyítéstől. Ha ezen a szinten maradunk, nem kell visszabontanunk a "valóság" szövetét, nem kell felismernünk, hogy semmi sem fix, semmi sem bizonyos. A gondok akkor kezdődnek, amikor azt hisszük, hogy erre az alapra elvont ismereteket lehet építeni, vagy hogy más emberek állítólagos elvont ismeretei alapján valami különleges minőséget lehet belőle kihozni. Nem lehet.

Az intuitív tudáson csak nulláról újrakezdve léphetünk túl. Ehhez a születésünkig, sőt a méhen belüli létig kell visszanyúlnunk, onnantól törölve minden fixnek hitt ismeretet. Meg kell kötnünk a Descartes-alkut, hogy a valóságról munkafeltételezésekkel élhessünk, folyamatosan szem előtt tartva, hogy munkafeltételezésekről van szó, valójában soha semmiféle bizonyossággal nem rendelkezünk a szubjektumunkon kívüli valóságról. Lassanként, fáradtságos munkával felépíthetjük azt a kártyavárat, amely lehetővé teszi, hogy emeletről emeletre haladva egyre bonyolultabb spekulatív összefüggéseket fogalmazzunk meg, és a szudoku módszerrel ellenőrizzük őket. Amennyiben nézeteltérés alakul ki más szubjektumokkal, egyikünknek sem lesz perdöntő igaza, egyikünk sem hivatkozhat érvényesen az evolúciós észleletekre, hiszen ezek filozófiai értelemben túlélésre hangolt egyéni illúziók. Nehéznek, már-már lehetetlennek tűnik? Valóban, de a megvilágosodottak ősidőktől így gondolkodnak.

Amennyiben nem térünk vissza az ismeretek startvonalára, furcsa dolog történik: össze-vissza keverjük az evolúciós észleleteket és az absztrakt gondolkodást, helytelen következtetéseket vonunk le, és büszkén tudásnak véljük a gondolati zűrzavart.

Mit tudhatunk a természettudományról? Azt, hogy evolúciós észleleteinket ügyes trükkökkel álvalóságba rendezi, kijátszva kritikai éberségünket. Valójában ha megmaradunk az evolúciós szinten, semmiféle elvont ismeretünk nem érvényes. Ez persze nem akadályozza meg a következetlen eszmék nagy hangú hirdetését.

Mit kezdhetünk az előítéletekkel? Logikai alapon semmit, érzelmi agymosással viszont szép eredményeket érhetünk el. Figyeld meg, hogy minden második hollywoodi filmben szerepel egy aranyos, szerethető meleg és legalább egy unszimpatikus pap vagy negatív kontextusba helyezett egyházi jelkép. (Véletlenül sem fordítva, pedig ha körülnézünk, akár más tapasztalatot is szerezhetünk róluk.) Happy end az alkotók számára: egy pozitív és egy negatív előítélet surrant be a tudati küszöböd alatt, miközben gyanútlanul szórakozol. Amennyiben átgondolt világképet szeretnél, kénytelen vagy papírral-ceruzával jegyzetelni, milyen ingerek alakítják az ösztönös meggyőződéseidet (újságban olvastad, plakáton vagy a tévében láttad, reklámban suttogták, egy ismerős ismerősétől hallottad, és ténynek vetted, stb.).

Mit tudhatunk a józan ész használatáról? Ha politikailag korrektül kezdünk gondolkodni, akkor egyre kevesebbet -- megtanulunk nem hinni a szemünknek, a fülünknek, a tapasztalatainknak, elvetjük az évszázadokon át bevált módszereket, és mágikus hittel csüggünk új módszereken, működésképtelen megoldások eredményére várva, világosabb pillanatokban rácsodálkozva, hogy egyszerűen nem értjük, mi miért történik körülöttünk.

Mit tudhatunk az elvont ismeretek szintjén? Biztosan semmit, legfeljebb a szudoku módszerrel többé-kevésbé keresztellenőrizhető modelleket konstruálhatunk, amelyek külső evolúciós paraméterekkel több-kevesebb következetességet mutatnak. Feltételezhetjük, hogy az a pontosabb modell, amelyik nagyobb számú külső paraméterrel keresztellenőrizve ad az észleleteinknek megfelelő eredményt. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy a szerintünk legfejlettebb modell sem biztosan a legfejlettebb, bármikor előkerülhetnek újabb paraméterek, ráadásul egy másik modell mellett érzelmileg elkötelezett ember számára a modellünk teljesen súlytalan lehet. Ezen a szinten két szubjektum gondolkodása között csak akkor van átjárás, ha mindketten akarják. Ha nem akarnak egyetérteni, nem is fognak, és ebből semmi további nem következik. Az elvont ismeretek modelljei épp úgy nem adnak útmutatást az evolúciós szinten élők számára, ahogy az absztrakt matematika nincs hatással a mindennapi viselkedésre.

A gyakorlatban nagyon kevesen végzik el az elvont gondolkodás érvényéhez szükséges dekonstrukciót és módszeres spekulatív rekonstrukciót, az emberiség döntő többsége megmarad az evolúció és az elvont ismeretek határmezsgyéjén innen, nem teljesítve a következetes gondolkodás előfeltételeit. Szerencsére az Élet jóval többről szól a "tudás"-nál, így csak annak adódik ebből gondja, aki mindent alárendel a természettudományos álismereteknek, tortának vélve az Élet e kicsiny szeletét. A valóságban élő hús-vér ember nem költözik  be szellemi légvárakba, nem vár átütő eredményt logikátlan módszerektől, hanem a józan eszére és az intuíciójára támaszkodik. Ez a blog arról szól, hogy a világ jelentősen másképp működik, mint eddig vélted, ám következetes kritikai gondolkodással megérthető jó néhány hasznos összefüggés, amelyek gyakorlati alkalmazása növeli a testi-lelki jólétedet.

2013. február 21., csütörtök

Hogy ityeg a franciáknak?

Rosszul. A Goodyear bezárja az 1200 dolgozót foglalkoztató Amiens-Nord-i gyárát. A holding amerikai vezérigazgatója a szakszervezetet és a szocialista kormányt hibáztatja. Vitriolos levele nagy felháborodást váltott ki, egymást érik a tévéviták a témában. Többek között ezt írta:

"A Titan vezetőjeként 40 éve vásárolok fel sok millió dolláros veszteség miatt bezárt üzemeket és tönkrement cégeket, átszervezem őket, hogy hatékonyan működhessenek, jó béreket fizethessenek. A Goodyear négy éven át próbálta megmenteni az Amiens-i munkahelyek egy részét, amelyek a legjobban fizetett állások közé tartoznak, de a francia szakszervezet és a francia kormány a tárgyaláson kívül semmit sem tett.
...
Néhány alkalommal ellátogattam a gyárba. A francia munkaerő szép fizetést kap, de csak három órát dolgozik. Egy óra a többszöri pihenő és ebédidő, három órát beszélgetnek, hármat dolgoznak. Ezt a szakszervezeti dolgozók szemébe mondtam. Azt felelték, hogy a franciáknál így szokás!
...
Levelében, uram, ön azt javasolja, hogy a Titan kezdjen tárgyalni. Ilyen ostobának néz bennünket? A Titannál van a pénz és a gumiabroncsok gyártásához szükséges szaktudás. Mi van az agyament szakszervezet oldalán? A francia kormány. A francia gazda olcsó gumiabroncsot akar. Nem érdekli, hogy Kínából vagy Indiából hozzák-e, az ottani kormányok pedig támogatják az üzemeiket.
...
A Titan egy kínai vagy indiai gumigyárat vesz majd, egy euró alatti órabért fizet a munkásoknak, és egész Franciaországot ellátja a szükséges abroncsokkal. Önök megtarthatják maguknak az úgynevezett dolgozóikat. A Titant a továbbiakban nem érdekli az Amiens-Nord-i gyár."

E nem éppen hízelgő sorok hatására felborzolódtak a kedélyek, az illetékes miniszter kemény választ írt, dupla vámot helyezett kilátásba az importgumira, de nem valószínű, hogy meg tudja menteni az üzemet. A lóhúsbotrány és egyebek után ez már a sokadik gazdasági csapás, brüsszeli előrejelzések szerint a franciák 0,01%, azaz gyakorlatilag nulla növekedésre számíthatnak idén.

Brüsszel Magyarország számára is nulla növekedést jósol. Ellenkező előjelű a kormányunk, gazdaságilag mégis hasonló helyzetben vagyunk. Mit remélhet ennek fényében egy esetleges kormányváltástól a francia jobboldal vagy a magyar baloldal? Brüsszel nem fúrja a francia kormányt, remélhetőleg a magyar kormány fúrásáról is lemondott, végleg.

2013. február 20., szerda

Digitális tudományfilozófia

A modern technika fényében világosan láthatjuk a természettudomány és a "valóság" közötti kapcsolatot.

Induljunk ki a hang digitalizálásából: fogunk egy analóg hangot, és matematikai eljárással leképezzük, azaz számsorrá alakítjuk. Az analóg hang fokozat nélküli, a digitális modellünk véges számú fokozatból áll. Mondjuk, meghatározzuk, hogy 100 fokozatú a hangerőskálánk, a szintek közötti értékeket lefelé vagy felfelé kerekítjük. Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberi fül 20 - 20 000 Herz rezgésszám-tartományban érzékel, ezért megelégszünk ennek a feldolgozásával. Minden rezgésről legalább három mintát veszünk, így 20 kHz digitalizálásához másodpercenként 60 000 minta kell. Mi lesz a hang teljességével? Ami nem fér bele a modellbe, azt levágjuk, kidobjuk, nincs rá szükség. Az így rögzített modellt azután tetszésünk szerint alakíthatjuk, sokszorosíthatjuk, kiemelhetjük a mély vagy a magas hangtartományát, gyorsíthatjuk, lassíthatjuk, rákeverhetjük más felvételekre, szintetizált hangokkal egészíthetjük ki, mielőtt hallható analóg jellé alakítanánk vissza. Ehhez mikrofont, felvevő elektronikát, adathordozót, lejátszó elektronikát és hangszórót használunk. A hangszókkal és a rögzítéssel szemben egyre igényesebbek vagyunk, szeretnénk a lehető legélethűbb hanghatást elérni. Tehát értelemszerűen egyre több hangerőfokozatot és egyre szélesebb frekvenciatartományt kell leképeznünk. Egyre több pontra teszünk mikrofont és aztán hangszórót, hogy tökéletesítsük a térhatást (a házimozi rendszerek 3-6 hangcsatornával működnek, egy korszerű moziterem akár tizenkettővel, de aligha állunk meg ennyinél). Ahogy a modellünk finomodik, egyre büszkébbek vagyunk az okosságunkra, ügyességünkre, találékonyságunkra. A hang digitalizálása közben nem a hang analóg lényege érdekel bennünket, hanem az, hogy számunkra kellemes, kényelmes és kereskedelmileg is hasznos terméket tudjunk belőle előállítani. Nem a fokozatmentesség végső megértése és kezelése a célunk, hiszen tudhatjuk, hogy sem száz, sem ezer, sem milliárdszor milliárd fokozattal nem tudjuk a hangot MAGÁT leképezni. Ha elvi fenntartásaink lennének ezzel kapcsolatban, akkor az analóg gramofontechnikát tökéletesítenénk, és nem tértünk volna át a digitális rendszerekre. Nincs elvi kifogásunk, mert pénzre váltható végfelhasználói élményre törekszünk, és kitapasztaltuk, hogy száz dinamikai fokozat bőven elég hozzá. (A youtube ennél jóval kevesebbet biztosít, jelentősen szűkebb frekvenciatartományban, és ez nem akadálya a népszerűségének.)

E példa alapján rátérhetünk a természettudományos modellek és a valóság kapcsolatára. A matematika, a fizika, a kémia a hang digitalizálásához hasonlóan bánik a "valósággal". Tudjuk, hogy a természetben nincs tökéletes egyenes, háromszög, négyszög vagy kör, nincs egyenletes sebességű, egyenes vonalú mozgás, nincs tiszta vegyület. Ezek a kategóriák a leképező rendszerünkben, az agyunkban léteznek. Tanulmányaink során mi tesszük őket bele, hogy képesek legyünk kezelni és alakítani a "valóságot". Tudjuk, hogy a "valóság" analóg és megismerhetetlen. Tudjuk, hogy soha nem lesz olyan modellünk, amellyel a "valóságot" MAGÁT le tudnánk képezni, ezért eleve lemondunk erről: egyszerűsítünk, kategorizálunk, rendszerezünk, hogy véges elménkbe kényelmes, kellemes és kereskedelmileg hasznos modellt gyűrhessünk be róla. Mi lesz azzal a résszel, ami a modellünkkel nem kezelhető? Levágjuk, kidobjuk, nincs szükségünk rá. Így is kezelhetetlenül sok a digitális adat, könyvbe tesszük, archiváljuk, és egy mutatórendszert tanulunk mellé: "a részleteket lásd X szerző Y című művében, illetve a Z című honlapon). A nyelv a hangerő-fokozatokhoz hasonlóan digitalizál, amikor kategóriákra egyszerűsít. A nyelvet leírva digitálisan rögzítjük a már digitális információkat.

Az ily módon duplán digitalizált adatokkal különböző műveleteket végzünk, fúrjuk-faragjuk, belső összefüggéseket keresve jobbra-balra konvertáljuk őket. A valóságról készült digitális modelljeink analóggá visszaalakítása akkor történik meg, amikor a tudásunkat kényelmes, kellemes, kereskedelmileg hasznos felhasználói élménnyé változtatjuk: házat építünk, pelenkát és gőzvasalót, műlábat és műszívet, repülőt és hibrid autót gyártunk. A visszaalakítás során az elméleti egyenesekből, háromszögekből, négyszögekből, körökből, egyenletes sebességű, egyenes vonalú mozgásokból, és tiszta vegyületekből újra tökéletlen analóg "valóságot" hozunk létre, egyre bonyolultabban, egyre hasznosabban, így aztán egyre büszkébbek vagyunk okosságunkra, ügyességünkre és találékonyságunkra. Olyannyira, hogy úgy háromszáz éve, a tudomány mindenhatóságát hirdető felvilágosodás és pozitivizmus keretében az indokoltnál többet feltételezünk a lehetőségeinkről és képességeinkről. A görögök számára még világos volt, hogy a mért tapasztalati adatokkal dolgozó mértan célja a mérnöki munka segítése, hogy a tudomány az alkotás céljából alkotott modellek rendszere, és nem a "valóság" kulcsa. A modellek bonyolódásával mára elhalványult ez az ismeret.

A természettudományokról ésszerűen gondolkodva tudatosítanunk kell, hogy amikor elméletet konstruálunk, akkor nem a "valóság" megismerésével, megfejtésével foglalkozunk, hanem azzal, hogy számunkra kényelmesebbé, kellemesebbé és hasznosabbá tegyük. Ez a célja és hatóköre tudományos modelljeinknek, gondolati következetlenség, elbizakodott illúzió ennél többet feltételezni róluk.

2013. február 19., kedd

Pascal cáfolata?

Találtam egy magabiztosnak tűnő ateistát, aki részletesen kifejti a Pascal-fogadással szembeni ellenérveit. Pontokba szedve válaszolok rájuk.

1. Nem biztos, hogy ha van Isten, és hiszünk benne, megjutalmaz minket érte.
     - Pascal nem is állít ilyet: azt mondja, ha betartjuk Isten szabályait, akkor számíthatunk jutalomra. Nem ő találta ki, hanem a Bibliából tudhatjuk.
2. Ha van is, nem biztos, hogy érdekli, mit csinálunk.
     - Akkor értelmetlen lenne minden kinyilatkoztatás, amelyből úgy tudjuk, Istent nagyon is érdekli, mit csinálunk a földi életünkben.
3. Lehet, hogy Isten az ateistákat kedveli jobban.
     - Az is lehet, hogy Isten az Abba együttest, a pisztácia fagyit vagy a kisüstit még az ateistáknál is jobban kedveli, de mi adódik ebből? Egyébként a Biblia melyik szakaszából következtethetünk arra, hogy Isten esetleg az ateistákat kedveli jobban?
4. Ha nincs Isten, és hiszünk benne, nagy kárunk származik ebből, pl. sorvad a tudomány, jön a pestis, nem lesz védőoltás.
     - Az egyház mai felfogása szerint a hit és a tudomány egymás partnere, nem fordulhat elő, hogy az egyik a másikban kárt tegyen. A pestis 1350 körül egyformán pusztított keresztények, muszlimok, hinduk, buddhisták, konfucianisták és pogányok között. A spanyol nátha 570 évvel később ugyanúgy pusztította a közben tudományossá vált emberiséget, nincs összefüggés a tudomány és a világméretű járványok kezelése között. A madárinfluenzát csak azért sikerült eddig kézben tartanunk, mert még nem tört ki. Ha kitör, ugyanolyan kontrollálatlanul pusztít majd, mint a pestis vagy a spanyol nátha. A vallástól való elfordulás nem segíti a védőoltások ügyét sem: a védőoltást feltaláló zseniális mikrobiológus, Louis Pasteur hívő keresztény volt.
5. Istenben híve feláldozzuk érte az egyetlen életünket, hamis szabályokat követünk az örök élet illúziójáért, amely nem fog bekövetkezni.
     - Isten a legnagyobb humanista, semmi olyat nem követel tőlünk, ami hosszú távon ne nekünk használna. Ha követjük a szabályait, ám nem létezik, akkor boldogabbak leszünk a földön, és annyi, azaz mindenképpen nyereségünk származik belőle.
6. Ha nincs Isten, és nem hiszünk benne, elkerüljük a 4. pontban írt bajokat, és nem kell félnünk a túlvilági büntetéstől.
     - A 4. pont bajai ellen nem segít a hitetlenség, a túlvilági büntetéstől való félelem pedig minden erkölcs alapja, lásd Kant istenérvét és a pszichopátia témakörét.
7. Erkölcsileg aggályos, hogy ha valaki haszonelven hisz, azt Isten becsüli.
    - Haszonelven hinni és betartani Isten szabályait értékesebb, mint aggályosan nem hinni, és nem tartani be a szabályokat. Természetesen a leghitelesebb hinni és betartani Isten szabályait, de ebből nem következik, hogy haszonelven hinni és betartani a szabályokat problémás magatartás lenne Isten szemében.
8. Aki logikailag meggyőzi magát, hogy célszerű hinnie, az ettől még definíció szerint nem hisz.
    - Az újszövetségi Isten nem hiú, tehát jó eséllyel mindegy neki, hogy aki betartja a szabályait, az "definíció szerint" hisz-e vagy sem. Amennyiben mégsem mindegy, a szabályokat elvi elhatározásból betartó illető megkapja a hit kegyelmét, amelyet kérni is lehet. Kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.

Eléggé elkényelmesítheti a gondolkodást az ateizmus, ha egy logikára valamit adó ateista ennyi lyukat hagy az ellenérveiben. Kell lennie ennél színvonalasabb versenyzőnek. Ha ismersz ilyet, kommentben add meg a linket.

2013. február 18., hétfő

Istenjojók 4. rész

Hogyan hagyhatjuk abba a jojózást ráció és irracionalitás között?

Úgy, hogy alkalmazzuk az einsteini elvet: mindent a lehető legegyszerűbben, de annál nem egyszerűbben.

A természettudomány segít, hogy amennyiben randa vasbeton házat építünk, és a fejünkre omlik, legyen sejtésünk, miért. Ennél többre csak intuícióval és találékonysággal kiegészítve képes.

Az Élet dolgainak ésszerű átgondolása pedig segít, hogy jól érezzük magunkat a szükségképpen tökéletlen szerkezetben, amelyet konstruálni tudunk: legyen benne szín, illat, hang, textúra, társaság és öröm. Legyünk képesek befogadni az észnél teljesebb valóságot. Agyas jojózás helyett ezzel érdemes foglalkozni.

2013. február 17., vasárnap

Istenjojók 3. rész

A következő szellemi jojónk Pascal istenérvét végiggondolva áll elő.

3. Blaise Pascal zseniális matematikus-fizikus volt, aki 31 évesen megtért, és rövid élete hátralevő részét keresztényként élte le. Tudományos hátterét felhasználva megalkotta a "Pascal fogadása" néven ismertté vált alábbi levezetést, amelyben egy szerencsejátékos optimális játékstratégiát alkot.
  • Ha feltételezi, hogy van Isten, akkor a szabályai szerint élve elnyerheti az örök boldogságot, végtelen jutalomban lesz része. Ha kiderül, hogy még sincs, akkor legfeljebb hiába strapálta magát, a veszteség minimális. 
  • Ha feltételezi, hogy nincs Isten, logikus, hogy a szabályait sem tartja be. Ebből minimális előnye származik az élete során. Amennyiben kiderül, hogy mégis van Isten, akkor az örök büntetést kockáztatja, azaz végtelen a vesztesége.
  • A szerencsejátékos akkor racionális, ha a végtelen jutalom kontra minimális veszteség stratégiát játssza meg. Ellenkező esetben irracionálisan játszik, minimális jutalomért végtelen veszteséget kockáztat.
Részletes leírás itt: http://egyetlenut.blogspot.hu/2010/11/pascal-tetje.html

Aki tehát a racionális gondolkodás jegyében Isten nemlétére fogad, az irracionális. Minél kevésbé nyitott Isten esetleges létezésére, annál ésszerűtlenebbül gondolkodik. Amint megnyílik rá, világi értelemben egyre irracionálisabbá, játékelméleti értelemben viszont egyre racionálisabbá válik. A gondolkodó ember úgy jár oda-vissza a ráció és az irracionalitás között, mint a jojó.

Pascal érvelésével kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy Isten szabályainak betartása nem jelent automatikusan üdvösséget, alázatra és isteni kegyelemre is szükség van hozzá, tehát a jutalom nem végtelen, hanem "csak" nagyon nagy. Másrészt, mai felfogásunk szerint Isten a legnagyobb humanista, semmi olyat nem kér tőlünk, ami hosszú távon ne nekünk használna. Ebből az következik, hogy a szabályok betartása rövid távon erőfeszítést igényel, hosszú távon viszont világi előnnyel jár. Vagyis aki Isten létére fogad, az nagyon nagy túlvilági jutalomra játszik, és ha nincs Isten, akkor "csak" jelentős világi előnyhöz jut (nagy plusz kontra jelentős plusz). Aki Isten nemlétére fogad, az magának és embertársainak árt a földi életben, továbbá nagyon nagy túlvilági veszteséget kockáztat (jelentős mínusz kontra nagy mínusz). A kontraszt így még erősebb, mint Pascal levezetésében.

A racionális játékstratégia levezetése egyébként nem Isten létezését igyekszik bizonyítani, hanem azt, hogy ésszerű és hasznos is feltételezni a létezését, következésképp úgy viselkedni, mintha lenne. A számos cáfolatkísérlet (folyt. köv.) sem Isten létét igyekszik cáfolni, hanem azt, hogy kötelező/célszerű lenne ezzel a racionális feltételezéssel élni.

2013. február 16., szombat

Istenjojók 2. rész

Jojószerű gondolatmodellt eredményez Immanuel Kant erkölcsi érve is.

1. Mint a XVIII. század nagy filozófusa kifejti, Istennek azért kell léteznie, hogy értelmet adjon az erkölcsnek. Amennyiben van Isten, a jó cselekedetek elnyerik jutalmukat, a rossz cselekedetek a büntetésüket, és az erkölcsös ember racionálisan cselekszik. Amennyiben nincs Isten, az erkölcsös ember irracionálisan cselekszik.

Ha végiggondoljuk, Isten létét közvélekedés szerint az irracionálisan gondolkodó emberek szokták feltételezni, akik Kant szerint racionálisan gondolkodnak. Isten nemlétét ellenben az állítólag racionálisan gondolkodó emberek szokták feltételezni, akik -- mint látjuk -- irracionálisan gondolkodnak.

Az ember alapállapota, hogy hisz a természetfelettiben, folyamatosan összefüggéseket keres, mindent mindennel összekombinál, mintákba, alakzatokba rendezve a külvilág rendezetlen adatait. Ennek során magából indul ki, úgy véli, mindennek lelke és tudata van. Ha leáll az autója, a jelenséget rakoncátlankodásnak véli, és feltételezi, hogy ha belerúg a kerekébe, a járgány meggondolja magát, elkezd rendesen viselkedni. Ösztönös meggyőződés, hogy különböző hókuszpókuszokkal magunk felé hajlíthatjuk a világegyetem nagy erőit, így jutván hírnévhez, vagyonhoz, szerelemhez, hatalomhoz, bármihez, amire épp szükségünk van. Se szeri, se száma a technikáknak, praktikáknak, talizmánoknak, babonáknak, személyes vélelmeknek. Ezek egyikének tűnhet az is, hogy a jó cselekedeteknek jutalma, a rossz cselekedeteknek büntetése van.

A valamelyest tanult ember jojózni kezd: elgondolkodik, és a babonák többségének megalapozatlanságát látva arra jut, a jó cselekedetek jutalma is bizony ebbe a kategóriába tartozhat. Egyre "racionálisabbá" válva  lesz egyre irracionálisabb, az ésszerű gondolkodás jegyében belemerül az ésszerűtlenség mocsarába, és -- hacsak a lelkiismerete, az intuíciója, a maradék józan esze vagy egy páli fordulat ki nem vezeti -- bele is ragad, ott dagonyázik, míg meg nem érinti a földi élet végessége.

Hosszú-hosszú út, mire az értelmet kereső ember a félokosságok mocsarán átkelve rendezett tudatállapotba jut, ahogy például Kantnak sikerült. A jojó visszatér a kiinduló paradox helyzetbe: tudásra áhítozó lények vagyunk, nem tehetünk mást, mint hogy keressük és gyarapítjuk ismereteinket, de akinek az ész a végső célja, elveszíti azt, míg akinek nem végső célja az ész, útközben megszerzi azt is.

2013. február 15., péntek

Istenjojók 1. rész

A keresztény teológusok az évszázadok során számos istenérvet gyűjtöttek össze és vetettek be a meggyőzés igényével, ezek némelyike jojószerű gondolatvilágba visz. Összeállítottam belőlük egy minisorozatot.

1. Az első mozgató érve: semmi sem mozog a világban anélkül, hogy valami vagy valaki mozgatná. A sor végén egy mozdulatlan mozgató szubsztanciának kell állnia, és ez nem lehet más, mint Isten -- írja Kr.e. három és fél évszázaddal Arisztotelész. Az érvelés elsőre könnyen cáfolhatónak tűnik. Az anyagelvű (materialista) világmodell szerint az anyag eleve létezik, s mivel az univerzum minden része állandó mozgásban van, mégpedig az anyag kölcsönhatásai okán, nincs szükség első mozgatóra. Egyébként is, logikusabb a látható anyag öröklétét feltételezni, mint egy láthatatlan szubsztanciáét. Vizsgáljuk meg ezt közelebbről.

Az általunk ismert világegyetem bevett elképzelés szerint az ősrobbanással kezdődött. Egészen kicsi pontba sűrűsödött minden anyag, és ebből a forrásból indult hódító útjára. A fizikusok a csillagok sok milliárd éves fényét elemezve rekonstruálták, mi történhetett az első ezredmásodpercben, az első percben, az első órában, egészen napjainkig. A robbanáskor szanaszét repülő anyag a gravitációnak köszönhetően menet közben gázfelhőkbe rendeződött, majd csillagokká alakult, a porfelhők bolygókká sűrűsödtek, így jöttek létre a naprendszerek és a belőlük álló galaxisok. Tudományos becslés szerint legalább százmilliárd galaxis létezik, Földünk a Tejút-galaxis egyik bolygója, még azt is tudni véljük, hogy mintegy 13,7 milliárd fényévnyire található a világegyetem peremétől. Az ősrobbanás modellje szerint a világegyetem csökkenő sebességgel tágul, míg a gravitáció le nem állítja a tágulást, és újra össze nem húzza, egy egészen kicsi pontba, ahonnan aztán BUMMM... Kezdődik minden elölről. Nem kell megijedni, ez néhány milliárd évvel a maja naptár vége után várható, szóval nyugodtan vegyél tartós tejet és télikabátot. Az univerzum ezek szerint egy bazi nagy önfelhúzó jojó.

Van egy aprócska gond: az önfelhúzó jojó szakszóval perpetuum mobile, azaz örökmozgó amelyről a fizika azt tanítja, hogy nem létezik. Külső energiabevitel nélkül egy idő múlva le fog állni, hacsak... Javaslom, hogy vegyük komolyan Arisztotelészt.

Van egy nagyobbacska gond is: a fizikusok megállapították, hogy a világegyetem egyre gyorsabban tágul, holott az ősrobbanás elmélet szerint a tágulásnak a gravitáció miatt lassulnia kellene. Az univerzum nem értesült erről a szabályról, mert a galaxisok egyre gyorsabban távolodnak egymástól. Sebaj, kreatív emberek kitalálták a "sötét anyag" és a "sötét energia" fogalmát, ami szerintük megmagyaráz két érthetetlen jelenséget: 1. miért maradnak pályán a bolygók, amikor a newtoni fizika szerint el kellene szállniuk az űrbe; 2. miért tágul antigravitációs módon a világegyetem. A sötét anyag/energia kétarcú dzsoli dzsóker, kitölti a világegyetemet, nem látjuk, nem mérhető, valójában semmit sem tudunk róla, csak annyit, hogy ha kreatívan tekergetjük, "megmagyarázza", miért történnek fordítva a dolgok. Ha kell, erősíti a gravitációt, ha kell, megfordítja, igény szerint.

Mi a különbség egy láthatatlan, ismeretlen és ötletszerűen viselkedő anyag meg az első szubsztancia között? Nem sok, márpedig ettől kezdve nem logikusabb a használata, mint az első szubsztanciáé, de ez még hagyján. A csillagközi térben ezek szerint ott lapul a kigyúrt sötét anyag/energia, és egyik feszülő gravitációs bicepszével pályán tartja a bolygókat, másik hatalmas antigravitációs muszklijával meg tolja szét a csillagrendszereket? Ha ez így van, és a sötét energia a gravitációval ellentétes mozgást idéz elő, akkor ennek mindenhol, itt a földön is így kellene lennie, azaz Newton fejéről az almának fel kéne esnie a fára, és nem fordítva. Erre az a válasz, hogy kis távolságon belül erősödik a gravitáció, nagy távolságban viszont megfordul. Hmm. Egy minigalaxis ezek szerint kis távolság, mivel csak így magyarázható, hogy nem hullik szét, viszont ha elég jó távcsövünk lenne, akkor látnánk, hogy tőlünk egymilliárd fényévre az alma tényleg felfelé esik, mivel ott ezt praktikus feltételeznünk. A sötét anyag annak a kobakjában van, aki elhiszi ezt az átverést! Az ősrobbanás jelenlegi modellje nem bazi nagy jojó, hanem kolosszális blöff, ideje beismerni, hogy megbukott. Más szóval, a világegyetemről e pillanatban nem rendelkezünk érvényes modellel, ám egyes "tudományos" körök szeretnék fenntartani a látszatot, nehogy végiggondolja az emberiség, mi következik ebből.

A materialisták rémálmaként újra irányadóvá válik az első mozgató elve.

(Ne érd be ennyivel, olvass utána:
a flogisztonblöff: http://hu.wikipedia.org/wiki/Flogiszton-elm%C3%A9let
az éterblöff: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89ter_(fizika)
a sötétanyagblöff: http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6t%C3%A9t_anyag
a sötétenergiablöff: http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6t%C3%A9t_energia )

2013. február 14., csütörtök

Nem kell neked polgári házasság

Fogadjunk, nem tudod megindokolni, minek neked a polgári házasság.

1. Először is, valószínűleg nem tudtad, hogy ez az intézmény a francia forradalom vívmánya. 1792-ben, az állam és az egyház szétválasztásával együtt vezették be, és a forradalom leverése után nem szüntették meg, azóta is hatályban van. Pedig 1799-ben Napóleon,  a felvilágosult császár került hatalomra. Felvilágosult diktátor egy fejlett társadalomban? Ez két lábon járó anakronizmus. Ha Napóleon megtartotta az állam és az egyház szétválasztását, és vele a polgári házasságkötést, azt taktikusan azért tette, mert egyformán meggyűlt a baja a begőzölt forradalmárokkal és a restaurációra szomjazó európai uralkodókkal. Az állam önálló hatalmi ággá tétele Napóleon hatalmon maradását szolgálta. Ha visszavonja a forradalom vívmányait, akkor ő is velük bukik, és a royalisták helyreállítják a királyságot. Leverte hát a forradalmat, de  megtartotta a termékeit. Ezen termékek egyikéhez ragaszkodsz, ha fontosnak tartod a polgári házasság intézményét.

Valószínűleg azt sem tudtad, hogy szintén a francia forradalom terméke a nyaktiló, a pszichopata "forradalmárok" belső leszámolása egymással, valamint a tomboló nacionalizmus, amely végül az I. és II. világháborúhoz vezetett. Olvass utána, fontold meg, melyiket vállalod. Ezek után magyarázd meg, mire kell neked éppen a polgári házasság?

2. Másodszor, a polgári házasságkötés hasznos lehet fékevesztett uralkodók számára, akik szabadulni akarnak nejüktől, de a "csúnya" egyház útjukat állja, mindenféle erkölcsi tilalmakat emlegetve. VIII. Henrik képes volt szakítani a pápával, hogy hivatalosan feleségül vehesse Boleyn Annát. Az angol szerelmesek egyébként több évszázadon át akár pap nélkül is, "Isten színe előtt" örök hűséget fogadhattak egymásnak, így vette el Shakespeare drámájában Romeo Júliát. 1753-tól 1836-ig csak az egyházi szertartás volt elfogadott, mégpedig kizárólag három változatban: anglikán, kvéker vagy zsidó! ceremónia keretében. Más formában, például katolikus szertartással érvénytelen volt. Az angol polgári házasság 1836-tól, Napóleon hatására létezik. Sokkal egyszerűbb lett volna elismerni minden keresztény felekezet házasságkötését. Ha nem vagy vérnősző uralkodó, akkor továbbra sem tudod megmagyarázni, minek neked a polgári házasság.

3. Harmadszor, a polgári házasságkötés hasznos, ha a házasulandók más vallásúak, és ez a tény mindkettőjük számára mellékes. Sajnálatos módon ez az állapot általában csak rövid ideig áll fenn, gyakori a vegyes házasságok kudarca. Amíg dúlnak a hormonok, mindegynek tűnik, hogy neked Chanuka, neki Karácsony, neked Pászka, neki Húsvét, neked 5773. Adar hónap 4. napja, neki meg 2013. február 14. Csakhogy egy idő múlva már az sem mindegy, hogy a végén vagy a közepén nyomja-e a fogkrémes tubust, beéri-e egy kocka csokival, vagy egy egész táblát vág be egyszerre, szorosan egymás mellé teszi-e a cipőjét, vagy csak lerúgja magáról, és hasonlók. Innentől kezdve minden nap eszedbe jut, hogy a család mennyire óvott ettől a házasságtól, az ő családja mennyire ellenezte, és annyi a kapcsolatnak. Kizárólag a keresztény világ vált ennyire nyitottá a polgári vegyes házasságra, a muszlimoknál és a zsidóknál ez az intézmény nem létezik, nem is tervezik bevezetni. Szerintük a leglanyhább kereszténnyel is tilos és érvénytelen házasodni. Általános a meggyőződés, hogy a kiházasodó elárulja a népét, a kultúráját, szégyent hoz az őseire. A hindukat nyugodtan elfelejtheted, náluk a lázadás világcsúcsa, amikor eggyel alacsonyabb kasztbeli hinduval házasodnak. Ha te toleráns keresztényként elfogadod a polgári házasságot, tudd, hogy a gesztusod viszonzatlan, és a vegyes házasságra lépő zsidó vagy muszlim a közössége számára áruló, a gyermekei rendezetlen helyzetűek. Egy hindu számára már a kasztján kívül sincs élet. Magyarázd meg, ha tudod, minek akarsz ilyen elszántan rosszat mindannyiuknak.

4. Negyedszer, a polgári házasság hasznos lehet keresztény hátterű egyházellenesek, illetve nem hívő és/vagy azonos nemű párok számára. Nem kell eljárnod kötelező jegyesoktatásra, nem kell megfelelned mindenféle önkényes hókuszpókusznak, hogy boldog lehess a pároddal. Viszont ha hívő vagy, élő istenkapcsolattal és imaélettel, akkor túl tudod magad tenni ezeken a formaságokon, képes leszel felfedezni az egyházi ceremónia hátterében álló transzcendentális értelmet. Ha nem vagy hívő, akkor nem világos, miért ragaszkodsz a Jézus alapította holtomiglan-holtodiglan házasság kiüresített változatához. A házasság varázsát a szentségi forma adja, anélkül nem az igazi, és persze ritkán tartós. Hiába hívják tehát "házasságnak", te is tudod, hogy nem azonos. Örökölni bejegyzett élettársi kapcsolatban is lehet, ha nálad ez szempont. Hivatalosan dokumentált, határozatlan időre szóló szexuális jogviszonyt minden gond nélkül létesíthetsz a partnereddel, miért akarnád ezt világilag "szentesíteni"? Ha belegondolsz, ez fából vaskarika.

Amennyiben nem vagy guillotinhívű, tomboló nacionalista, vérszomjas uralkodó, zsidók, muszlimok, hinduk rosszakarója, és úgy gondolod, hogy a házasságok nem az égben köttetnek holtomiglan-holtodiglan, hanem kizárólag a földön, ahogy-esik-úgy-puffaniglan, akkor már csak egyetlen érved maradt a polgári házasság mellett: csakazértis, nemtommérdejólesik. Ez a színvonal pedig nem méltó hozzád. Fogadjunk, nem tudod megindokolni, minek neked a polgári házasság.

Egy hasonlat: tegyük fel, nagy dohányos vagy, de nem értesz egyet a jövedéki adóval. Csempészett cigit veszel, mert az olcsóbb, egyszerűbb, kiiktatod Állam Bácsit az ügyletből. Félig-meddig büszke is vagy erre a megoldásra, ugyanakkor jó érzés lenne zárjeggyel ellátott dobozból kihúzni a cigarettát, mert annak mégis más a formája, más a megítélése. Ezért mozgalmat indítasz, hogy a nem adózott cigarettára is lehessen zárjegyet tenni, amely hasonlít a valódi zárjegyre, csak jövedéki adó nélkül, alanyi jogon lehet hozzájutni. Avatott szemmel persze már messziről látszik, hogy nem igazi. Neheztelsz arra, akin látod, hogy tudja, hogy tudod, hogy tudja, hogy tudod, valamiért mégis fontos neked ez a hivatalosan hamis zárjegyszerűség. Pontosan miért?

2013. február 13., szerda

Ki hogyan szavazott

...az azonos neműek házasodását lehetővé tevő törvénytervezet záró szavazásakor? Megtudhatod a Le Monde cikkéből.

A tervezetet 329:229 arányban elfogadta a francia Nemzetgyűlés.

Mini szószedet:
pour - mellette
contre - ellene
abstention - tartózkodás

Frakciók:
GDR  - kommunisták
ECOLO - környezetvédők
RRDP - radikálisok
SRC - szocialisták
UDI - centrumpártiak
UMP - polgári jobboldal

Az eredmény nem jelent meglepetést, a törvénytervezet hamarosan a baloldali többségű Szenátus elé kerül, várhatóan ott is elfogadják majd.

Konzervatív leszel te is

Aki húszévesen nem liberális, annak nincs szíve, aki negyvenévesen nem konzervatív, annak nincs esze. (Winston Churchill)

Remélem, bóknak veszed, ha feltételezem, hogy előbb-utóbb konzervatív lesz belőled is.
  • Fiatalon a hormonok irányítanak, aztán ahogy fogynak, egyre inkább a józan ész lép előtérbe.
  • Tulajdonságaid nagyobb részét nem a szüleidtől, hanem a nagyszüleidtől örökölted. Sokáig a szüleid jövőjének hiszed magad, majd lassan derengeni kezd, hogy egyben a múltjuk is vagy. Ez kijózanít.
  • Húszévesen bátran nekivágsz a leglehetetlenebb feladatoknak, így negyvenéves korodra már tapasztalatból mondhatod másoknak, hogy  lehetetlenek.
  • Húszévesen úgy véled, az vagy, aki lenni akarsz. Negyvenévesen, jó esetben, beletörődsz, hogy az lettél, aki vagy.
  • Több milliárd év túlélőbajnokainak meggyőződését hordozod magadban: revolúció helyett evolúciót, azt is csak kényszerre! Nehéz elképzelni ennél konzervatívabb világnézetet.
  • Az evolúció olyan, mint a levéllánc: ha nem szakítod meg, nagy jutalomban lesz részed.
  • Gyermekeidben hebrencsségnek látod azt, amit fiatalon megfellebbezhetetlen okosságnak véltél.
  • Unokáidban örömmel fedezed fel azokat az értékeket, amelyeket gyermekeidben még bosszantónak találtál, és amelyeket gyermekeid - döbbenetedre - most is bosszantónak találnak az unokáidban.
  • Szeretnél az ekkori eszeddel újra húszéves lenni.
  • Dédiséged táján kezded viszonylag átlátni az Élet dolgait, csendes derűvel fogadod, hogy oly sok mellett e vágyad sem teljesülhet. Bár lényegedben nem voltál új a nap alatt, hálás leszel a számodra egyedi és megismételhetetlen csodáért.
Előfordulhat persze, hogy kivételként erősíted majd a szabályt. Ez esetben a fenti pontok ellenkezőjét fogod megtapasztalni. Akár így, akár úgy, tanulsággá válsz az utánad jövők számára.

2013. február 12., kedd

Ma szavaznak

...a francia Nemzetgyűlésben az azonos neműek házasodását lehetővé tevő törvényről (projet de loi du mariage pour tous - törvénytervezet a mindenki számára lehetséges házasságról).

A parlamenti tudósítások csatornájának rövid hírét idézem:
"Az ülés szombat reggel, 5:40-kor ért véget. A szavazásra kedden kerül sor.
Hosszú vita volt. 11 nap és 24 ülés után, szombat reggel lezárult az azonos nemű párok házasodását lehetővé tevő törvénytervezet vitája a Nemzetgyűlésben.
A képviselők összesen 109 és fél órát üléseztek. 4999 módosító indítványt vizsgáltak meg.
A szavazásra kedden kerül sor, a szöveget ezt követően terjesztik a Szenátus elé.
Mindenki, még a jobboldal is elismerően nyilatkozott Claude Bartolone levezető elnöki munkájáról."

A baloldali kormánytöbbség helyzetben van, és a közvélemény 63%-a is támogatja a melegházasságot. Ez a törvény még nem ad lehetőséget a melegek általi örökbefogadásra, amit "csak" a közvélemény 49%-a támogat.

Ha a jobboldal élénk tiltakozása ellenére megszavazzák, a polgári házasság hamarosan mindenkié lehet Franciaországban. Mit jelent ez a heterókra és a "házasság" fogalmára nézve? Egy régebbi írásom a témáról: http://verteslaszlo.blogspot.com/2011/04/zold-erdoben-tucsok.html

2013. február 11., hétfő

Az erkölcstan szabályai 5. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.

Az előző részben láttuk, hogy Jézus tanítása alapján akár mindenki üdvözülhet, vagy akár senki sem. Érdemes egyáltalán próbálkozni?

A gazdag ifjú világi szemmel pedánsan tökéletes életet él, komoly erőbedobással fáradozik, hogy igaz ember legyen, Jézus mégis könnyűnek találja. A tékozló fiú világi szemmel reménytelenül beleragadt a bűnbe, egész életében sodródott, nulla erőfeszítéssel, Jézus mégis megbocsátásról és lakomáról ír, mikor megtér, azaz megbánja bűneit, és életreformot ígér. Az Újszövetség arról szól, hogy keskeny az üdvösségre vezető út, kevesen vannak a választottak, de hittel hegyeket lehet mozdítani, és Istennél minden lehetséges. Most akkor melyik a helyes, melyik az igaz? Mindkettő, egyformán, egyszerre.

Profán adalék a kinyilatkoztatások működéséhez: a Mátrix című film főhősének, Neonak az a feladata, hogy megmentse a világot. Segítői elviszik őt egy jósnőhöz, aki a jövőbe lát. Neo megkérdezi tőle, hogy tényleg ő-e a kiválasztott, akinek meg kell megmentenie a világot. A jósnő nemmel válaszol. Mint kiderül, nem azért, mert ez az igazság, hanem azért, mert ez az a válasz, amely lehetővé teszi, hogy Neo megmentse a világot. Jézus egyfelől arra tanít, hogy igyekezzünk elnyerni az örök életet és boldogságot, másfelől arra, hogy ez nagyon nehéz lesz. Számos akadályba, ellentmondásba, zavaró részletbe ütközünk, de nem azért, hogy ne tudjuk elnyerni az örök életet és boldogságot. Éppen ellenkezőleg, ezeket az ellentmondó részleteket latolgatva, kicsinységünket, gyengeségünket belátva és elismerve javulnak az esélyeink nem csak az üdvösségre, hanem a földi boldogságra is.

A lelki alázat fontos erény, utolsókból lesznek az elsők, és elsőkből lesznek az utolsók. Aki üdvösségre méltónak tartja magát, az kockáztatja az üdvösségét. Aki méltatlannak tartja magát, az javítja az esélyeit, de ezzel nem lehet visszaélni. Azaz aki tudatosan méltatlan életet él, mert az könnyebb, kényelmesebb, és közben spekulatíve méltatlannak tartja magát, mert úgy javulnak az esélyei, annak rosszabbak az esélyei, mint annak, aki tudatosan méltó életet él, és magabiztosan méltónak is tartja magát. Kivéve, hogy aki magabiztosan méltónak tartja magát az üdvösségre, az ugyanezzel a magabiztossággal szokott másokat méltatlannak tartani rá, és ezen a banánhéjon elcsúszva méltatlanná válik. Aki viszont méltatlan életet él, és méltatlannak is tartja magát, az már magába nézett, megteremtette a bűnbánat alapját, és ebbe a szalmaszálba belekapaszkodva méltóvá válhat. Tehát aki méltó, az méltatlan, és aki méltatlan, az méltó, tehát méltatlan, tehát méltó, tehát... Ezen a Möbius-szalagon a végtelenségig róhatjuk paradox köreinket. Ahogy mondani szokás, itt megáll a tudomány, megáll az ész, megvalósul a szellemi esélyegyenlőség. Egy 50-es IQ-jú ember valószínűleg többre megy a 150-es IQ-júnál, mert előbb kiszáll a véget nem érő körökből, vagy eleve rá sem lép a szalagra. Jézus ezt így fogalmazza meg: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked." (Máté 11,25)

Jézus arra tanít, hogy tiszta szívvel-lélekkel, gyermeki őszinteséggel törekedjünk Isten országába, és ne spekulációval, mint korának bölcsei, a farizeusok (teológusok) és az írástudók (bibliatudósok, judaista jogászok). Következésképp paradox tevékenység egzakt elméleti választ keresni a "ki és hogyan üdvözülhet?" kérdésre. Ez a blog jóléti spekulációval foglalkozik ugyan, de az üdvösség témakörében lemondok az egzakt egyértelműségről. Annyi tudható, hogy bárkinek esélye van az üdvösségre, ellenben senki sem lehet biztos benne, hogy üdvözülni fog.

Jézus a nyolc boldogságban bemutatja a fő erényeket, megadja a két főszabályt (szeresd Istent teljes erődből, szeresd embertársadat, mint önmagadat), hangsúlyozva, hogy irgalmasságot kér, és nem áldozatot. Az irgalmasság mások ellenünk elkövetett bűneinek elengedését jelenti. Félreértések elkerülése végett: ez nem l'art pour l'art, automatikus megbocsátás, hanem a bűn megvallása, megbánása, elégtétel és életreform esetén következhet be. Példabeszédek formájában számos további részletről értesülünk, valamint pótszabály rögzíti, hogy Istennél minden lehetséges. Úgy tűnik, ennyit hasznos tudnunk, éljünk vele.

(Érdemes megfontolni a házasságtörő asszony gyakran félremagyarázott esetét: tetten érték, a mózesi szabályok értelmében meg kellene kövezni. Jézus elé viszik az ügyet, hogy gyenge pontot találjanak a tanításában. Ha azt mondja, meg kell kövezni, akkor hiteltelenné válik, amit az irgalmasságról mond. Ha azt mondja, nem kell megkövezni, a mózesi törvény ellen lázít, amiért őt is megkövezhetik. Jézus azonban úgy felel, hogy az jogosult az első kő eldobására, aki bűntelen. Mivel rajta kívül senki sem bűntelen, eloldalognak. Jézus azzal bocsátja el az asszonyt, hogy többé ne vétkezzen. A közhiedelemmel ellentétben Jézus nem mondja, hogy jogtalan a kövezés. Nem mondja, hogy a szabály érvénytelenné vált, a házasságtörés rendben van. Ellenkezőleg, tanításából világos, hogy nagyon nincs rendben! Nem mondja, hogy az asszony folytassa csak ott, ahol abbahagyta, biztosan rossz a szerzett házassága, nem szerelemből házasodott, a férje elhanyagolja, joga a van a boldogságra, és Isten örül, hogy összejött a szerelmével. Nem mondja, hogy tessék felnézni erre a nőre, mert végre valaki vállalja önmagát, a vágyait követi, különben is, omnia vincit amor*. Nem mondja, hogy a tömeg felháborodása jogtalan, nyilván félrelépnének ők is, ha lenne elég vér a megfelelő testrészükben, tehát menjenek szépen haza, abba lehet fejezni a képmutatást, mostantól ne szóljanak bele mások életébe. Nem mondja meg, mi történjen a következő tettenérés alkalmával, vagy mi ne történjen. Annyit mond szimmetrikus szigorral, hogy a felbőszült tömeg ne legyen eltelve önnön erényeivel és jogosultságával, az asszony pedig hajtson végre életreformot. Jézus szándéka, hogy minél kevesebb legyen a házasságtörés, ám ezt ne agyonveréssel vagy becsületgyilkosságokkal biztosítsa az emberiség. Ügyét ezzel a több szempontra egyformán figyelő következetességgel lehet előrevinni a világban.)

*A szerelem mindent legyőz. Jézus idejében főként szerzett házasságokat kötöttek, gesztusának köszönhetően a kereszténység bevezeti a szerelmi házasságot, hogy minél nagyobb legyen az esély a törvényesített kapcsolaton belüli boldogságra, ne legyen már induláskor ok a házasságtörésre. Az iszlám és a hindu kultúrkörben, valamint a legtöbb törzsi kultúrában azóta is a szülők egyezkednek a frigyről, amelyet vagyoncserével járó kereskedelmi ügyletnek, érdekszövetségnek tartanak, és amelyben mellékes szempont a házasulandók egyéni boldogsága.

1. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-1-resz.html
1. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-2-resz.html
3. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-3-resz.html
4. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-4-resz.html

2013. február 10., vasárnap

Az erkölcstan szabályai 4. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.

Sokféle feltevéssel éltek már a halál pillanatában bekövetkező ítélet természetéről, első körben nézzük, mit tanít róla Jézus.
- amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyan olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni (Máté 7. fejezet 2. vers)
- Isten megfizet, kinek-kinek tettei szerint (Máté 22,7; 25,31-46)
- minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot (Máté 12,31)
- szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet (Máté 12,37)
- utolsókból lesznek az elsők, aki felmagasztalja magát, megaláztatik (Lukács 15,7-14; 18,9-14)
- a szőlőmunkások bére mind egy-egy dénár (Máté 20, 9)
- mindenkit a talentumai arányában ítélnek meg (Máté 25,14-30)
- a mennyek országa egészen más (Máté 22,29)
- a tékozló fiút atyja visszafogadja, a bűnbánó számára végtelen az irgalom (Lukács 15,11-32)
- nehezen megy át a teve a tű fokán, de ez sem lehetetlen (Márk 10,17-27)
- a jó cselekedetek ünnepi ruhájára van szükség (Máté 22,1-14)
- Lázár és a gazdag ember (Lukács 17,19-31)
- a hű szolga várja az urát (Máté 24,45-51)
- az okos és balga szüzek a hit olajával (Máté 25,1-13)
- aki bölcs, és másokat becsap, annak súlyosabb a bűne (Máté 23,14)
- zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Máté 7,7)
- a büntetés külső sötétség, fogaknak csikorgatása, olthatatlan tűz, örök kárhozat, halál

Ezek egymásnak részben ellentmondó szempontok, látszólag nehéz rajtuk eligazodni. Ha az ember jogászkodni akar, a legalávalóbb bűnösnek is bebizonyíthatja, hogy üdvözülhet, és a legigazabb embert is figyelmeztetheti, hogy elkárhozhat. Nyilvánvalóan visszaélnénk a tanítással, ha csak fontoskodásra és okoskodásra használnánk (lásd: Máté 23:13-39).

Élezzük meg Occam borotváját, és keressünk olyan olvasatot, amely az ember számára érthető és hasznos.

Mindenki maga alkudja ki, mi legyen vele? Nem elég árnyalt elképzelés, mert az ember nem veszi észre a maga szemében a gerendát, és saját ügyeiben mindig mindent meg tud magyarázni. Azért sem valószínű, mert alapértelmezetten ezt feltételezzük, és ha így lenne, mire kellett volna az Újszövetség?

Isten mondja meg, mi legyen az emberrel? Ez nyilvánvaló, de földi ésszel keveset tudunk belőle kihozni. Jézus azért jött, hogy számunkra is érthetővé tegye Isten gondolkodásából azt a részt, amelynek ismeretére illetékesek vagyunk.

Az ember saját igazságérzete lép működésbe? Ez azért ésszerű feltevés, mert csak emberhit kell hozzá. Olyan mércére épít, amely végig bennünk volt, még ha el is csendesítettük. Képzeld el, hogy megvilágosodsz, és minden tetted az egész világra gyakorolt következményét átlátod egy pillanat alatt. Ezután úgy ítéled meg magad, mintha ugyanezeket a tetteket valaki más követte volna el. Ez a legegyszerűbb felfogás, ami az emberi kíváncsiságot már kielégíti, nem távolít el a földi világtól, de már elég közel visz Isten humanista tervének megértéséhez.

(Mi történhet ennek alapján egy pszichopatával, aki egész életében csak magával törődött, és egyetlen tettéért sem érzett lelkiismeret-furdalást? Ha nincs benne mérce, nem esik ítélet alá? Egyrészt, a pszichopata definíciójában benne foglaltatik a tízparancsolat megsértése, tehát van objektív alapja az ítéletnek. Másrészt nem bánja a bűneit, ami előfeltétele lenne a megbocsátásnak. Harmadrészt, ha rálátást nyer arra, mennyit rontott a világ állapotán, mennyi szenvedést okozott embertársainak, és fenntartja, hogy ez így volt helyes, akkor máris van mércéje, és nem kifogásolhatja, ha azzal mérnek neki. Senki ne fogadjon rá nagy összegben, hogy ez szóról szóra így lesz, mivel nem rajtunk múlik, nem is ránk tartozik. Okfejtésem csak annyit érzékeltet, hogy a fenti emberi léptékű modell megfelelő választ ad egy bennünket élénken foglalkoztató erkölcsi kérdésre.)

Következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-5-resz.html

2013. február 9., szombat

Az erkölcstan szabályai 3. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.

Minden közösség együttélésének alapfeltétele, hogy tagjai a közösség szempontjából jó cselekedetekre törekedjenek.

Ennek érdekében két paradox forgatókönyv közül választhatunk:
  • hiszünk abban, hogy jó tetteinkért jutalmat, rossz tetteinkért büntetést kapunk még itt a földön, vagy részben az örök életben, és ezért ésszerűen, érdekeinknek megfelelően törekszünk jó cselekedetekre; az első feltevés racionalitásában nem lehetünk biztosak, de ami belőle következik, az bizonyosan racionális, megfelel a humánetológiai adatoknak
  • hiszünk abban, hogy bár nincs egyenes összefüggés a tettek és következmények között, az ember ésszerűtlenül, érdekei ellen is jót cselekszik; az első feltevés racionálisabbnak tűnik, de ami belőle következik, az bizonyosan irracionális, ellentmond a humánetológiai adatoknak
A legjobb egy mindkét lépésben biztosan racionális forgatókönyv lenne, de ilyen forgatókönyv tisztán elméleti megközelítésben nem létezik, legfeljebb gyakorlati tapasztalatokra  alapozható. Ám ehhez eleve bizonyításra hangolt szemléletre van szükségünk, ami azt jelenti, hogy az eredmény nem bír tudományos értékkel, legfeljebb számunkra lesz meggyőző.

Kísérletezzünk tehát: vizsgáljuk felül saját cselekedeteinket, következménynek tekintve életünk összes részletét. Mikor milyen emberi vagy isteni előírást sértettünk meg, és milyen negatívum adódhatott ebből? Mikor milyen emberi vagy isteni előírásnak megfelelően cselekedtünk, és milyen pozitívum származhatott ebből? Vizsgáljuk meg ilyen szemlélettel rokonaink, barátaink, ismerőseink életét is.

Többféle módszertani nehézségre számíthatunk:
  • a nem keresztények számára nem létezik átfogó szabályrendszer, hiszen a törvénykönyvek csak a biztos földi büntetéssel járó vétségeket írják le, és nem állítanak velük szembe erényeket; ezért egy nem hívő csak az egyéni belső szabálygyűjteményére, a lelkiismeretére alapozhatja a vizsgálatot
  • a keresztények számára két főszabály létezik, az összes többi ezek alá tartozik, így néha súlyozni kell, hogy feloldjuk az ellentéteket
  • kezelnünk kell a véletlen esetleges szerepét, mivel ösztönösen hiszünk a (bal)szerencsében; egy átgondolt tett-következmény rendszerben azt mondhatjuk, hogy a szerencsének tulajdonított rész valójában bonyolult áttételek eredménye, vagy hogy mások cselekedeteinek rajtunk lecsapódó következménye, vagy hogy ez az örök életben rendeződő rész
  • énvédelmünk megnehezíti, hogy egy rossz cselekedetet annak nevezzünk, ami, és ha elmismásoljuk, a következményét sem vehetjük észre
A kísérlet a szokásosnál nagyobb őszinteséget igényel. Ha sikerül lényegi összefüggéseket feltárnunk tetteink és a sorsunk alakulása között, akkor bátran választhatjuk az első forgatókönyvet, amelynek immár az első feltevése is racionálissá vált számunkra -- azaz optimális, duplán racionális keretben élünk.  Paradox, hogy az irracionálisra való nyitottsággal jutottunk ebbe a helyzetbe. Ha nem sikerül lényegi összefüggéseket felfedeznünk tetteink és a sorsunk között, akkor jobb híján marad a második forgatókönyv, de ez esetben nem árt tudatosítani, hogy életünk egy félig vagy egészen irracionális keretben zajlik. Paradox, hogy a racionalitáshoz végig ragaszkodva kerültünk ebbe a helyzetbe.

(A gyakorlatban az úszáshasonlattal képzelhetjük el, mi történik a racionális és az irracionális találkozási felületén: tudjuk, hogy víz alatt nem kapunk levegőt, ezért ösztönösen úgy akarunk úszni, hogy se a szánkba, se az orrunkba, lehetőleg még a szemünkbe se menjen víz; aki jól úszik, az viszont tudja, hogy kiinduló kompromisszumot kell kötnünk. Ha egy tapasztalt úszó irányítása mellett vízbe tesszük a fejünket, nem fogunk megfulladni, és némi gyakorlás után gazdagodunk egy új készséggel. Ha nem vagyunk erre hajlandók, nehogy egy csepp víz kerüljön a tüdőnkbe, akkor csak erőlködünk, kapálózunk, a végén elmegy a kedvünk az egésztől, és kizártuk magunkat egy sokak számára könnyű, örömteli tevékenységből. A magas szinten ésszerű gondolkodáshoz meg kell barátkoznunk az Élettel, azzal a közeggel, amely nélkül nem állna módunkban gondolkodni.)

Következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-4-resz.html
1. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-1-resz.html
2. rész: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-2-resz.html

2013. február 8., péntek

Tolsztoj téveszméi

A Háború és béke szerzője zseniális író, ám gyakorlatiatlan gondolkodó volt. Műveinek esztétikai szépsége lenyűgöző, filozófiája ellenben megmosolyogtató. Úgy gondolta, elég a saját birtokát felosztania jobbágyai között, hogy Oroszország megtegye az első lépést egy fejlettebb államforma felé. Valószínűleg nem vette komolyan az "egy fecske nem csinál nyarat" mondás orosz megfelelőjét, ezért érte váratlanul, mikor a jobbágyok fellázadtak, és nem kértek a földosztásból.

Ennél károsabbnak bizonyult az "erőszakmentes kereszténység"-ről terjesztett képzelgése, amelyet az Az Isten országa bennetek vagyon című értekezésében fejt ki (sajnos a neten csak angolul találtam meg). Tolsztoj szerint Jézus a teljes erőszakmentességet tanította a nyolc boldogság keretében, olyasformán, hogy dobd vissza kenyérrel a köntösödet is, csicskázz a rómaiaknak, és arcoddal vágd öklön szeretett ellenségedet, mert boldogok a szelídek. Szintén az erőszakmentesség állhatott tanításának középpontjában, mikor Pétert lebeszélte arról, hogy karddal támadjon elfogóira. Tolsztoj szerint ebből az következik, hogy a jó keresztény legfeljebb a polgári engedetlenségig jut el, nem fog fegyvert még a hazájáért sem, és teljes egészében kimarad a szükségképpen erőszakos eszközökkel élő kormányzásból. Ennek jegyében néhány eltűnt szektát és az amerikai kvékereket tartja igazi keresztényeknek, szemben a létező egyházzal és az így-úgy keresztényekkel.

Megannyi önjelölt keresztényhez hasonlóan, Lev Nyikolajevics is amatőr módon bánt az Újszövetséggel, kiragadott belőle egyetlen gondolatot, és eltekintett a többitől, mintha azt nem is Jézus tanította volna. Minden idők legnagyobb rabbija azonban egy számunkra már hihetetlen, "szemet szemért, kard-ki-kard, írmagja se maradjon" kultúrába született, ehhez képest hirdetette meg a judaizmus reformját, és nem OKJ-s balekképző tanfolyamot indított kétbalkezes hülyejelölteknek.

A hegyi beszédet hallgatók nem tartoztak ebbe a kategóriába, annyi esett le nekik az egészből, hogy itt kenyeret osztanak, tehát ez a Jehosua lesz az Írásban megígért messiáskirály, koronázzuk meg. Lehet, hogy értelmi kihívásokkal éltek, de távolról sem voltak balekok, és Jézus úgy fogalmazta meg a mondandóját, hogy ebből a közönségből legalább annak legyen esélye megérteni, akinek füle van a hallásra. Milyen volt a közönsége? Olyan, mint a mai Izraelé: fanatikus erőszakhívőkből és könyörtelen megtorlókból állt, akik számára a "szeresd ellenségedet" nem azt jelentette, amit számunkra. Úgy értelmezhették, hogy "ja, szóval ellenségedet ne nyírd ki hetedíziglen, csecsemőstől, öregestől, hanem hagyd futni, ha szépen könyörög az életéért, majd viccesen dobd hátba lándzsával, és röhögj egyet a hiszékeny marháján". A római katonák ellen zsigeri és közösségi parancs volt lázadni, ahogy ma erény felrobbanni a "megszállók" közelében, és minél többet magaddal vinni a halálba. A rómaiak is ebben a stílusban reagáltak, a legkisebb ellenállást azonnali véres megtorlás, utcai lekaszabolás, felkoncolás, kizsigerelés, lábszártörős keresztre feszítés követte. Jézus ehhez a hallgatósághoz szólt. Nem Tolsztoj-féle széplelkeket tanított, hanem olyanokat, akiknek egy része azóta sem változott, és akikről naponta olvashatsz a közel-keleti hírekben. Jézus korában ugyanez ment minden égtájon, és egyedül neki köszönhető, hogy ma már nem megy így Nyugaton. Hála neki és keresztény őseinknek, ma már épp úgy nem tudjuk elképzelni a kíméletlen ókori világot, ahogy egy mai tinédzser a Rákosi-korszakot, az '50-es évek "szűk levegőjét". Márpedig ha nem értjük, kiket és milyen alapértelmezett értékrendhez képest tanított Jézus, csak szó szerint szajkózzuk néhány félmondatát, akkor a mondanivalót sem fogjuk érteni.

Jézus számos példabeszédében szerepel kemény erőszak: kardot hozott a világba; halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak, és vesztüket okozzák; a kegyetlen szőlőmunkásokat a szőlő gazdája megöleti, cinkosaikat kidobatja a birtokról; a kis adósságért zsarnokoskodó szolgát az ura börtönbe vetteti, míg az utolsó fillérig vissza nem fizeti adósságát; végítéletkor az egyik embert felveszik, hogy megmeneküljön, a másikat pusztulni hagyják; a búzát betakarítják, az ocsút olthatatlan tűzzel égetik el. Örök életről vagy halálról van szó, és nem a makaó nevű kártyajátékról, amelyen Gorcsev Iván nyerte a Nobel-díját. Jézus egy igazságos és emberséges világot hirdetett meg, amely értelemszerűen nem lehet olyan erőszakos, mint az addigi, de nem lehet annyira erőszakmentes sem, hogy bárgyún kiszolgáltassa magát az önző erőszakosaknak.

Jézus arra inti tanítványait, hogy legyenek szelídek, mint a galamb, és okosak, mint a kígyó. Lev Nyikolajevics Tolsztoj ellenben azt hirdeti, hogy az igazi keresztény okos, mint a galamb. Nem csoda, ha ennek szerfelett örülnek akik szelídek, mint a kígyó. A tolsztoji téveszméből az következik, hogy a keresztények vonuljanak ki, zárkózzanak magukba, és lakásuk legkisebb helyiségében, úgy akarják jobbá tenni a világot, hogy ne legyenek benne. Tolsztojra hivatkozva száműzhető a kereszténység és általában az erkölcs a közéletből, a hittan az iskolából, a közjó a világból. A mű 1894-ben jelent meg, elég megnézni, mit hoztak a következő évtizedek Oroszországnak és az emberiségnek. Kevés ember ártott annyit a kereszténység nevében Jézus ügyének, mint e nagy író és "humanista".

(A teljesség kedvéért: két nagy követője, Gandhi és Martin Luther King nem azért ért el sikert az erőszakmentes ellenállással, mert a módszer működik. A britek éppen kivonulóban voltak Indiából, mikor Gandhi polgári ellenállást hirdetett, és örömmel adták át a káosz felé sodródó országot bárkinek, aki hajlandó átvenni. Gandhi egyben kudarcot is vallott, nem tudta megőrizni India egységét, és a különvált Pakisztán azóta is állandó problémaforrás. Martin Luther King halála és Rosa Parks állhatatossága végett vetett a hivatalos szegregációnak, de az afroamerikaiak azóta sem érvényesülnek, és egyre világosabb, hogy ezt nem a külvilág előítéletessége, hanem a saját kultúrájuk és világszemléletük viszonylagos, az angolszász elvárásokhoz képesti versenyképtelensége okozza.)

2013. február 7., csütörtök

Így neveld a pszichopatádat

George Simon Báránybőrben című könyvéből megismerhetjük a pszichopata személyiségét: rafinált manipulátor, aki szuggesztív beszédmódjával, hitelesnek látszó stílusával vonzalmat ébreszt, majd könyörtelenül kihasználja és tönkreteszi ismerőseit, párját, családját, környezetét. A szembeszegülőket érzelmileg zsarolja, jogaira hivatkozva lábbal tapossa a jogaikat, kétségbeesésbe kergeti végsőkig kiszipolyozott, tehetetlen áldozatait. Közben egy pillanatnyi lelkiismeret-furdalást sem érez, empátiát nem ismer, érzelmileg alulfejlett, az erkölcs szerinte hülyéknek való -- közéjük sorol magán kívül mindenkit. A közhiedelemmel ellentétben a pszichopaták ritka altípusa a baltás gyilkos, sokkal gyakoribb a házasságszédelgő, a fehérgalléros bűnöző, a tőzsdecápa, a bigámista és a többedik családban zűrt zűrre halmozó, kapcsolatokba ki-be sodródó, öntörvényű ember. Simon azzal fejezi be a remek gyakorlati-nevelési tanácsokat adó könyvet, hogy a pszichopata személyiségű (karakterzavaros) felnőttek aránya folyamatosan nő az utóbbi évtizedekben, és a szakemberek egyelőre csak találgatják ennek okát.

Támadt néhány ötletem. A pszichopata három személyiségjegy alapján diagnosztizálható: 1. nem szeret; 2. nem szorong; 3. tapasztalataiból nem tanul. Nézzük meg, melyikből mire következtethetünk.

1. A pszichopata nem szeret: ez az érzelmi alulfejlettségből adódik, pontosabban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a pszichopata senkihez sem kötődik érzelmileg.  A kötődés gyermekkorban alakul ki, a családból hozott minták élnek tovább a felnőttben. Ahol a szülők nem végeznek érzelmi nevelést, elmossák a jó és a rossz, a pozitív és a negatív cselekedetek közötti különbséget, mondván, "majd eldönti, ha nagy lesz", ott a gyerek világlátása nagy valószínűséggel sérül. A pszichopatára jellemző, hogy logikailag dönt el a "normális" embereknél érzelmi alapon mérlegelt ügyeket. Például, a "normális" ember azért nem lopja meg a környezetében élőket, mert már a gondolat is kellemetlen érzéseket ébreszt benne. A pszichopata nem érez effélét, logikai kihívásnak tekinti a kérdést. A lopás gyors haszonnal kecsegtet, ügyes szervezéssel kicsi a lebukás veszélye, így aztán nem habozik. Érett, "normális" felnőtt nem bocsátkozik egyéjszakás kalandokba, mert van némi lelki-kötődési igénye -- írtam volna tíz éve. Az újságok és tévésorozatok által megdolgozott közvélemény egyre inkább úgy látja, hogy aki nem vállal be időnként egy kis alkalmi szexet, és nem titkolja el az emberi jogként járó magánélvezetet a párja elől, az nem "normális". Vajon milyen hatással jár ez a trend az emberiség érzelmi életére, önmagán kívül kihez tud kötődni a kötetlen, következménymentes szex híve?

2. A pszichopata nem szorong: nincs lelkiismeret-furdalása. Hiányzik belőle az érzékenység mások bánatára, feldúltságára. Ha valakinek fájdalmat, szenvedést okozott, akkor látja a könnyeket, hallja a kiabálást, de nem érti, mire ez a hacacáré, miért kell ekkora balhét csapni egy általa állítólag "elkövetett" apróság miatt. Őszintén fogalma sincs, miért nem hagyják őt békén enni, tévézni, aludni, stb. Más szóval, képtelen felfogni azt, amit a "normális" gyerek óvodás korára világosan ért, mivel ha rosszat tett, megszidták, korholták, érzelmi nyomást gyakoroltak rá, azaz szorongást ébresztettek benne. Sigmund Freud és Dr. Spock egész életműve a szorongás megszüntetéséről, teljes kiiktatásáról szól. A modern nevelés jegyében generációk élete vált stressz- és gátlásmentessé. Régen rosszallás, megvetés övezte a normaszegőket, ma -- nagyrészt a szórakoztatóiparnak és a politikai propagandának köszönhetően -- közöny vagy kifejezett helyeslés veszi körül őket. A nagy vonatrablás című angol film végén az ügyes rabló így felel a miértet firtató bírói kérdésre: "mert kellett a pénz". Ezután elmenekül, és a tömeg lelkesen éljenzi, hősként ünnepli. Más: Franciaországban a baloldali kormány azzal az érvvel igyekszik elfogadtatni az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt, hogy véget kell vetni az egynemű párok lenézettségének, szégyenének. A francia közvélemény többsége támogatja az elképzelést, tényleg, miért is kellene szorongania bárkinek a tettei vagy az életmódja miatt?

3. A pszichopata nem tanul a tapasztalataiból: hiába ismétlődik meg többször egymás után ugyanaz a kellemetlen helyzet, a viselkedése nem változik. Ez az előző két személyiségjegyből következik, hiszen a pszichopata számára a "kellemetlen" helyzet egyáltalán nem kellemetlen, kihívásnak, izgalomnak tekinti -- végre történik valami a sekélyes életében. Ha hazugságon kapják, nem pirul el, nem kezd igazat mondani, folytatja a hazudozást, mint ha mi sem történt volna.  Abban bízik, hogy úgyis ő lesz az okosabb, az erősebb, a rámenősebb, a kitartóbb, és nem változik. Meg van róla győződve, hogy le fogja gyűrni az életébe jogtalanul beleszólókat. Ez egyrészt biológiai adottság lehet, valószínűleg mindannyian ismerünk ilyen embereket. Másrészt ha egy gyereknek kilencszer már szabad, értéksemleges választást engedtek, és ez tizedszerre zavaró problémához vezet, ezért hirtelen fordulattal le akarják állítani, meg akarják nevelni, szervi ok nélkül is sokáig tart, mire belátja, hogy ez nem illetéktelen, önkényes, hülye emberek ízetlen tréfája csupán, akik ürügyet gyártanak, hogy megsértsék a szabadságjogait.  Hiszen jogában áll boldogtalanná tenni önmagát és közben másokat, a társadalomnak viszont nem áll jogában ebbe beleszólni. Van-e, lehet-e ellenérvünk?

Nos, kedves olvasó, mit tippelsz, mitől nőhet évről évre a pszichopata személyiségek aránya, és mit tehetünk, hogy mostantól csökkenjen?

2013. február 6., szerda

Az erkölcstan szabályai 2. rész

(1. A jó és a rossz egyéni, közösségi és világállapot szinten értelmezendő, ezek a szintek ellentmondó értelmezést eredményezhetnek.
2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.
3. A hatás részben a cselekvőn, részben a szerettein jelentkezik, sokszor észrevétlenül.
További szabályok keresztényeknek:
4. Az élet végén egyéni mérleg készül, ennek során a cselekvő átlátja tetteinek globális következményeit, és úgy ítéli meg magát, ahogyan egy számára közömbös embertársa tetteit értékelné.
5. Főszabályként kevés ember egyenlege elegendő az örök boldogság elnyeréséhez, ezért van szükség mások bűneinek elengedésére és az isteni kegyelemre.)

2. A jó tett hosszú távon, de többnyire még életünk során elnyeri jutalmát, a rossz tett pedig büntetését.

Ez egy legtöbbünkben működő intuitív feltételezés, tapasztalati adatokkal csak félig-meddig igazolható, viszont emberségünk lényegéhez tartozik, hogy szilárdan meg legyünk róla győződve.

Tapasztalati igazolás:
  • Vizsgáld meg részletesen, hosszú távon az erkölcstelen ember életét, és látni fogod, milyen sokba kerül neki az erkölcstelenség. Rövid távon kevés munkával sok pénzhez jut, de nem boldog, mert nem tisztelik, nem becsülik. Normaszegő viselkedése a hétköznapjaira is kiterjed, emberi kapcsolatai sérülnek. Hosszú távon elveszíti a pénzét, az egészségét, és nyomorultul pusztul el. Persze ritkán szenved és pusztul el annyira nyomorultul, hogy ezzel az áldozatai, károsultjai elégedettek lennének -- ellenkező esetben felesleges lenne hosszasan elmélkednünk az erkölcsről.
Szükségszerűség:
  • Tudjuk, hogy a közösségek erkölcs nélkül szétesnek, de azt is tudjuk, hogy ez a felismerés nem kényszerít mindenkit erkölcsös viselkedésre. Kant rámutat, hogy az erkölcsös cselekvésnek egyetlen racionális oka lehet, mégpedig egyrészt a jutalom reménye, másrészt a büntetés veszélye. Aki nem hisz a jutalomban/büntetésben, és mégis erkölcsös, az irracionálisan viselkedik. Mivel a földi jutalomra/büntetésre csak félig-meddig lehet számítani, a túlvilági jutalomban/büntetésben (más szóval, a természetfeletti igazságtételben) is szükséges hinni. Ez Kant morális istenérve, amely korántsem győz meg mindenkit.
  • A humánetológia feltárta, hogy az erkölcs alapja részben a gyermekkori érzelmi kötődés, részben pedig egy evolúciós játékelméleti stratégia. Szüleinkhez, testvéreinkhez érzelmileg kötődünk, megtapasztaljuk, hogy a normaszegés helytelenítést, szomorúságot, fájdalmat vált ki belőlük, amivel együttérezve (empatizálva) fokozatosan normakövetővé válunk. A játékelméleti tudás velünk született, ösztönösen együttműködő, bizalomra épülő játszmákra törekszünk. A bizalom alapja az erkölcsi tőke, azaz a jó cselekedetek révén összegyűjtött megítélésbeli vagyon. A humánetológusok racionális őrültnek nevezik azt az embert, aki nem együttérző, és bizalmi játszma helyett maximális rövid távú nyereségre törekszik. Úgy okoskodik, hogy mivel rövid távon hasznosabb normaszegően viselkedni, számára ez a racionális döntés -- így követ el a józan ész nevében csőlátó, esztelen tetteket. Humánetológiai értelemben a mának élők, a bűnözők, az antiszociális emberek és a pszichopaták mind racionális őrültek.
Ősidők óta minden kultúra kidolgozta a maga transzcendentális jutalom-büntetés modelljét. A hinduizmus karmának nevezi az erkölcsi tőkét, amely részben életünkben, részben újjászületésünkkor kamatozik. A buddhizmus továbbfejlesztette a tant: az erényes ember újjászületve addig emelkedik a létformák hierarchiájában, míg el nem éri a boldog beolvadást (nirvánát). Kínai felfogás szerint az univerzum személytelen törvényei emberi beavatkozás nélkül szolgáltatnak igazságot, még az élet vége előtt. A judaista istenkép szerint sorsunk az Örökkévalóval letárgyalt alku eredménye, jogi ügylet: a mózesi törvény betűjének betartásáért áldásra, földi gazdagságra, a törvény megszegéséért pedig enyhe rosszallásra és közepes jómódra, esetleg némi betegségre számíthatunk -- a földöntúli rész bizonytalan, irányzattól függ, hogy az igaz ember Ábrahám jobb oldalára ülhet-e a mennyben, vagy a maximalizálandó földi örömélményeket követően meghalunk, és annyi. A judaizmust megreformáló Jézus szigorúbb és transzcendensebb tant hirdet: Isten elégedetlen az etnobiznisszel, ezért nem kivételez többé, hanem az egész emberiségnek a lehető legjobbat akarja. Felmondja a régi, kontraproduktívvá vált jogi konstrukciót, és új lelki szövetséget hirdet minden ember számára. A mózesi törvény betűjével szemben kizárólag a tartalom érdekli, de még az ilyen értelemben erkölcsös élet sem jár automatikusan földi jutalommal, a számlák az örök életben egyenlítődnek ki. Az emberiség azonban az örök élettel is bizniszelni kezdett, egyensúlyra törekvés helyett a test sanyargatását, a földi igazságtalanságokban való mazochista kéjelgést, a spekulatív transzcendentális befektetést tette erénnyé. Erre válaszul alakult ki az embert újra középpontba emelő humanizmus. Csakhogy az emberiség a humanizmussal is bizniszelni kezdett, egyensúlykeresés helyett visszatért a mának élés, a maximális földi örömkeresés startmezejére, azaz a társadalmak létét fenyegető racionális őrülethez. Elmondhatjuk, hogy mindent kipróbáltunk, és az intuitív földi-transzcendentális egyensúlykeresésen kívül semmi sem vált be.

Arra a kérdésre, hogy pontosan mi a jutalom-büntetés mechanikája, többféle intuitív választ adhatunk, ám ezek csak adalékok az összképhez.
  • A normaszegő ember bizalmi tőkét veszít, így játékelméleti hátrányba kerül, és ez egy idő múlva láthatóvá, érezhetővé válik az életében.
  • Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik, azaz addig ismételjük többféle összefüggésben az erkölcstelen cselekedeteket, amíg vissza nem ütnek.
  • A jó cselekedet lepkeszárny effektust indít el, követhetetlen áttételeken keresztül visszahat ránk és szeretteink életére.
  • Isten személyesen törődik velünk, a cselekedetek-következmények logikáján keresztül ösztönöz lelki nemesedésre.
  • Valójában nem Isten teszi ezt, hanem egy, a tudatunkban létező mindenható entitás, ami/aki úgy viselkedik, mint Isten.*
Ha nem lennénk emberek, másképp is feltételezhetnénk, ám ezáltal tényleg nem lennénk emberek, ami messzemenően kellemetlen következményekkel járna, elsőként azzal, hogy nem állna módunkban feltételezésekkel élni.

*Erről jut eszembe: egyes irodalomtudományi feltételezések szerint Shakespeare életművét valójában nem Shakespeare írta, hanem egy másik, rejtélyes ember, aki máig tisztázatlan okból Shakespeare-nek hívta magát, és akit mit sem sejtő kortársai Shakespeare-ként ismertek. Ez mindjárt egészen más megvilágításba helyezi az életművet, ugye?

Következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.com/2013/02/az-erkolcstan-szabalyai-3-resz.html