Az előítéletekről elfogulatlanul

Az előítéletekről megszokott előítéletesen gondolkodni: néhány plakát és meggyőzés kérdése, és az eleve helytelen, téves előítéletek megszűnnek, elolvadnak, mint a tavalyi hó. Tapasztalatom szerint a valósággal mit sem törődő emberek szeretik ezt gondolni. Ez a téveszme megnyugtatja őket, és addig sem kell tényleges problémák megoldásán törni a fejüket, amíg ilyen mesékbe ringatják magukat.
Az előítéletek ugyanis nem eleve helytelen, hanem egy részminta alapján általánosított ítéletek. Mindig van reális alapjuk, tapasztalatra vagy hallomásra épülnek, és makacsok, kitartóak, mint a kőszikla. Nemzedékről nemzedékre öröklődnek, a félig elfelejtett általánosítások a leghaloványabb megerősítő jelre teljes pusztító fegyverzetben ugranak újra elő. Az előítélet úgy rombol, hogy elpusztítja a jó irányba különbözőt, és visszarángatja az előre kialakult negatív kerékvágásba. Ha úgy gondolod, te nem vagy előítéletes, olvasd el az alábbi példákat:
1. Óvodás korodban csúnyán néztek rád a Kossuth utcában.
    Iskolás korodban ugyanott meg akartak verni.
    Egyetemista korodban csúnyát mondtak rád egy kerítés mögül.
    Felnőtt korodban egyszer jól megkergetett egy harapós kutya.
    Hány jó dolognak kell veled történnie a Kossuth utcában, hogy ne számíts valami rosszra, ha arra jársz?

2. Átadják neked egy csillogó BMW kulcsait. Beülsz, minden szép, új kinézetű belül.
    Elfordítod a slusszkulcsot, pörög az önindító, de nem történik semmi.
    Még egyszer próbálkozol, megint semmi.
    Az ötödik próbálkozásnál mintha majdnem bepöccenne a motor.
    Megnézed a benzinszintet, tele a tank.
    Hányszor indítasz még, mielőtt elhiszed, hogy ez a kocsi - minden látszat ellenére - nem fog beindulni?

3. Új háziorvos érkezik a faludba, csak ő van egyedül, nincs miből választani.
    Beteg leszel, megjelensz nála. Ő sárga foltos köpenyben, kócosan, ápolatlanul fogad.
    Meg se vizsgál, az elmondásod alapján felfirkant valamit a receptre, majd rád se nézve a kezedbe nyomja.
    Hány gyógyult beteg beszámolója győz meg arról, hogy ez a háziorvos tényleg érti a dolgát?

Az előítéletek ellen tagadással nem, csak gyakorlati ellenpéldák következetes bemutatásával lehet hatni. Az első esetben a Kossuth utcában sok-sok pozitív élményt kell biztosítani számodra, és ezekre úgy felhívni a figyelmedet, hogy ne menekülhess vissza a magad zárt világába (én úgyis tudom, amit tudok, ha meggebednek a kedvességtől, akkor is).
A BMW példája érdekes, mert fogadok, hogyha legközelebb beülsz egy hasonlóba, már benned motoszkál a kétség: mi van, ha ez sem indul? Ez azért van, mert a BMW márkára vonatkozó pozitív előítéled sokkal hamarabb megdől, mintha negatív lenne. Elég egy ellenpélda, és máris kételkedsz.
A háziorvostól rendes, ápolt, átgondolt viselkedést vársz, számodra ez valószínűsíti a szakértelmet. Ha a külső jegyek ellentmondanak, akkor legalább egy tucat boldog gyógyult beteg személyes beszámolója kell hozzá, hogy egyáltalán átgondold a véleményedet.
Mi következik mindebből: hülyeség azt gondolni, hogy a családon belüli erőszak és a romák megkülönböztetése ellen plakátkampányolni kell. (Előbbire még részletesebben is kitérek majd.) Teljesen felesleges. Pozitív példák bemutatásával többet lehet elérni, de hosszú idő és rengeteg példa kell hozzá, valamint ezek egybe kell, hogy vágjanak a gyakorlatban tapasztaltakkal. Még így is jelentős tömegek menekülnek majd vissza a maguk zárt, belső ítéletei mögé. Csak a pozitívumok következetes, visszajelzést is váró kommunikálásával érhetünk el valami eredményt, és azt azonnal tönkreteszi az első negatív példa. Ne becsüld le a negatív előítéletek erejét, mert nem fogod megérteni a körülötted lévő világot.