2016. június 28., kedd

Filmajánló - Egy szó mint száz: szerelem

Remek nevetős-könnyes dán alkotás, szórakoztató és tanulságos. A lehető legszabadabb, legtoleránsabb, legsokszínűbb világ vélhetően minden világok legboldogabbika. A puding próbája a megevés, illetve ezúttal a megnézés: https://www.youtube.com/watch?v=Qb5ZdWr9g_8

Túlnyerték magukat a britek?

Szerintem senki sem gondolta komolyan, hogy a britek kiléphetnek az EU-ból. Még ők maguk sem.

A skótok és az észak-írek nem is akarnak kilépni, annál inkább kiléphetnek az Egyesült Királyságból. Ez az eddig kevés figyelmet kapott tényező könnyen megfordíthatja a közhangulatot.

Boris Johnson volt londoni főpolgármester például azért kampányolt a kilépés mellett, hogy bevágódjon a toryk (konzervatívok) kemény szárnyánál. Népszerű is lett, és az lehetett a terv, hogy úgysem győznek a népszavazáson, Boris pedig majd sajnálkozik, hogy akarta ő, próbálta nagyon, de sajnos, sajnos, nem sikerült. Így egyszerre lett volna népszerű és épeszű - csakhogy a terv félrecsúszott.

A függetlenségpártiak helyzete némileg a víruséhoz hasonlít: szükségük van gazdaszervezetre, és abban érdekeltek, hogy a hordozó test legfeljebb beteg legyen, de ne múljon ki. Ha nincs EU-tagság, nincs mitől függetlenedést követelni. Egyéb programmal pedig nem rendelkeznek a függetlenségpártiak, így aztán az EU-tagság alapvető érdekük. A francia, holland, stb. függetlenségi mozgalmak csakis akkor és addig akarnak népszavazást, amíg biztosak benne, hogy nem lesz belőle tényleges kilépés. Bolondok lennének elveszíteni az egzisztenciájukat.

Az EU zseniális vezetői, akik eddig évről évre amortizálták lefelé az Unió társadalmi megítélését, most  úgy gondolják, hogy sértődött képet kell vágni, az lesz a jó stratégia. Szerintem önellentmondásba csalták magukat, mert ha jó a tagság, a kilépő magának árt, nincs min megsértődni. Ha pedig nem jó a tagság, akkor felesleges és igazságtalan is lenne megsértődni. A zseniális vezetők sokkal-sokkal-sokkal jobban tennék, ha komolyan vennék a saját állításukat, miszerint előnyös EU-tagnak lenni, és ennek megfelelően kommunikálnának - illetve belátnák, hogy az EU sikeres PR-jéhez rátermettebb vezetők kellenek, és végre rátermetté válnának, vagy átadnák a helyüket az alkalmasabbaknak.

Csak akad pár ember Európában, aki képes és hajlandó az előnyös együttműködést ekként elfogadtatni a választók 51%-ával. A jó bort reális áron eladni nem tűnik lehetetlen küldetésnek.

Pillanatnyilag mindenki lázasan keresi a visszacsinálás módját, közben pedig hangosakat, jó keményeket blöfföl. Bízom benne, hogy a józan ész kerekedik felül: az EU-tagság jó minden tagállamnak, és (retorika ide vagy oda) jó az EU-elleneseknek is.