2013. április 30., kedd

Nincs vákuum?

Fizikai alaptétel, hogy nincs vákuum, mert előbb-utóbb kitölti valami. Politikai alaptétel, hogy nincs hatalmi vákuum, mert ahonnan kivonulnak, oda hamarosan bevonul valaki. Teológiai alaptétel, hogy nincs hitbeli vákuum, mert hamarosan kitölti valamiféle hit. Műveltségi alaptétel, hogy nincs kulturális vákuum sem, mert ha egy kultúra kikopik a fejekből, hamarosan egy másik veszi át a helyét. Egyetlen ideológia létezik a világon, amelyik a józan ész ellenében bizonygatja, hogy dehogy nincs vákuum: a liberalizmus.

A liberalizmus szerint fel kell szabadulni minden tekintély alól, mert nem veszi át a helyét semmi, vagyis a tekintélytől való megszabadulás jó érzése uralkodik majd az idők végezetéig. A liberálisok nem értik, hogyan került az arab tavasz során megbuktatott világi muszlimok helyére szélsőséges vallási hatalom. Pedig egyszerű: nincs hatalmi vákuum.

A liberalizmus szerint a hit nélküli világi élet az ideális, mert a keresztény hit elmegy, és a helyére nem jön semmi, csak az az érzés, hogy nem kívánjuk vissza. A liberálisoknak nem tűnik fel, hogy a kereszténységükben elbizonytalanított nyugati társadalmak a horoszkóptól az ezotérián/feng shuin át a magánhitrendszerekig számtalan módon igyekeznek kitölteni a kereszténység helyén támadt űrt.

A liberalizmus szerint a hagyományos kultúra elvetendő, és a helyét nem veszi át semmi, csak az általános megnyugvás, hogy végre nincs jó és rossz, nincs fent és lent, minden relatív. A liberálisok számára felfoghatatlan, miért népszerű még mindig egy olyan kormány, amely tekintélyt hordoz, hitet ad, és irányt mutat. Aki úgy tudja, hogy van tartós vákuum, annak lépten-nyomon meggyűlik a baja a valóság összefüggéseivel.

Kérdés persze, mennyiben őszinte a liberális vákuumhit, és mennyiben póz: a hatalom megszerzésének és megtartásának eszköze. A liberalizmust saját állításai fényében vizsgálva, belső összefüggéseit keresve csak azt látjuk, hogy ilyenekkel nem rendelkezik.  Például, ha minden relatív, a jobboldaliság miért nem az, a nemzeti tudat miért nem nézőpont kérdése, miért kell ellenük úgy harcolni, mint ha abszolút rosszak lennének? Ha a hagyományos értékekről szólva azt bizonygatjuk: nincs  jó és rossz, fent és lent, akkor a hagyományos értékrend elleni egységfrontot mi tartja össze, hiszen ha nem tartanánk abszolút rossznak a hagyományt, miért akarnánk eltörölni? Ha liberális vagyok, ott van/nincs vákuum, ahol akarom -- ám ennek nincs köze a voluntarizmushoz, a populizmushoz meg pláne semmi? Hányszoros mércét alkalmaz a gyakorlatban, aki elvi síkon egységes mércét követel?

Szerinted van vákuum? Másképpen: a semmi létezik?

2013. április 29., hétfő

Egy harmadik ország, ahová ne menekülj

Mielőtt a közállapotokat lehetetlennek érezve elhagynád Magyarországot, alakíts ki reális képet  a potenciális célországokról.

Milyen európai ország az, amely felfüggesztené az európai emberi jogokat arra az időre, amíg kitoloncol egy kellemetlenné vált radikális iszlám prédikátort? A miniszterelnök pontosan erre készül, csak pechjére éppen egy liberális párttal van koalícióban, amely a nyilvánvaló jogsértéssel elárulná az értékrendjét. Patthelyzet alakult ki: a prédikátor folyamatosan az európai értékek elleni erőszakos fellépésre lázít, de csak olyan mértékben, hogy az európai jogrend alapján ne lehessen őt kirúgni. Pikáns helyzet, ha az emberi jogok szétverésére biztató muszlim az emberi jogaira hivatkozik "ellenségeinél". Vagy inkább komikus, paradox állapot. A hatóságok tehetetlenek. A miniszterelnök azonban eltökélt, Brüsszelt az emberi jogi charta felfüggesztésével fenyegeti, liberális partnerét pedig folyamatosan nyomás alatt tartja, hogy elérje a célját. Szép dolog a demokrácia és az emberi jog, de nem írja felül az ésszerűséget és a nemzeti érdeket. Ebben az országban nem annyi jogod van, amennyit elvi alapon követelsz, hanem amennyit jó polgárként a gyakorlatban kiérdemelsz. Előbb te adsz a hazának, azután kérhetsz tőle. Idő kérdése, mikor tart uzsonnaszünetet a jogállam, mikor születik meg a "lex radicalmuslimus deportalandi".

Milyen európai ország az, ahol idén februárban azért kellett méhnyakrákban meghalnia egy 26 éves nőnek, mert amikor az első panaszokkal szűrővizsgálatot kért, a háziorvos visszautasította? Ebben az országban ugyanis 2003-ban 20-ról 25 éves korra emelték a nőgyógyászati rákszűrés korhatárát. A hölgy 24 éves volt, ezért a TB nem finanszírozta a vizsgálatot. Amikorra kiderült, hogy rákos, már sem az intenzív sugárterápia, sem a kemoterápia nem segíthetett rajta. A férje azóta is bánja, hogy nem küldte el magánrendelésre, vagy hogy nem mentek át a szomszédos Wales-be, ahol még 20 év a vizsgálat korhatára. Igyekszik a közvélemény figyelmét felhívni az alattomos betegségre, amelybe naponta három nő hal bele. Azt mondja, minden nehézség közül a szűrővizsgálat megtagadása fájt a legjobban.

Milyen európai ország az, ahol a főváros egyik nagy pályaudvara alatt, a metróállomás jegypénztáránál 20 tinédzser fényes nappal, az ingázókból álló közönség szeme láttára összevert és halálra szurkált egy 15 éves fiút? Az eset 2010. márciusában történt, a bíróság szerdán hozott ítéletet. A nyomozást vezető felügyelő azt mondja, a banda tagjai az erőszakos számítógépes játékoktól elveszítették a realitásérzéküket, a Facebook és a BlackBerry telefonok pedig lehető tették a késekkel és egy szamurájkarddal végrehajtott villámlincselés megszervezését.
"A számítógépes játékokban lelövöldözik és leszúrják az embereket. Hol van a valóság? Elmosódik a határ a realitás és a számítógépes álvalóság között" - nyilatkozta.
A húszból 17 tinédzsert ítéltek el, köztük egy lányt. Nem gengszterekről van szó, többségük jó gimnáziumokban tanul. Csak egyiküknek, a szamurájkardosnak volt priusza, korábban már elítélték autó- és biciklilopásért, valamint kannabisz(!)birtoklásért. Az áldozat baráti társasága és az elkövetők között hetek óta halmozódott a feszültség, egy buliban vitatkoztak össze. A gyilkosság előtti napon összeverekedtek, az egyik elkövetőnek beverték az orrát. Éjjel csoportosan kitervelték a bosszút, és délután öt órakor, a jegypénztár előtt, az utasok szeme láttára végre is hajtották. Az erről szóló tudósítás nem említ rasszista indítékot, de a nevekből arra lehet következtetni, hogy etnikai ellentétek is fokozhatták az feszültséget.

Fontold meg alaposan, mielőtt ebbe az országba "menekülsz". Akkor utazz oda, ha ismered és elfogadod az ottani állapotokat.

Az előző részek: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/04/egy-orszag-ahova-ne-menekulj.html
http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/04/egy-masik-orszag-ahova-ne-menekulj_26.html

2013. április 27., szombat

Szent Pál tüze

Régóta foglalkoztat Szent Pál szenvedélyes és ellentmondásos alakja: mi motiválta, mi hajtotta azt a zsidó misszionáriust, aki rendszert és görög nevet adott a Messiásba vetett hitnek, meghatározva a krisztoszkövetés mint önálló vallás imázsát. 

Milyen személyiségprofilja lehetett annak, aki Saulként ott volt az első vértanú, István megkövezésénél, és helyeselte? Akinek nem sokkal később, úton Damaszkusz felé, ahová a Jehosuát követő zsidó "eretnekeket" üldözni indult, látomásban megjelent a Feltámadott, és aki attól kezdve ugyanazzal az életre-halálra szóló hévvel terjesztette tanítását, amellyel addig a terjedése és terjesztői ellen harcolt? Mit célszerű tudnom, megértenem róla, hogy jól értelmezzem a leveleit, hogy levonjam szavaiból a túlzást, a bűntudat okozta kompenzálást, és mindazt, amit esetleg félreértett, rosszul értelmezett, elferdített Jézus Örömhírében. 

Paul Johnson (A kereszténység története) szerint Szent Pál nélkül vallásunk a ma ismert formában nem létezne. Könnyen lehet, hogy semmilyen formában nem létezne: nélküle a messiáskövetés a számtalan zsidó szekta egyike maradt volna, mint az esszénus mozgalom. Hol vannak ma az esszénusok?

Thomas Jefferson, az USA egyik első és legendás elnöke Jézus tanainak meghamisításával, álegyház létrehozásával vádolta Pált, és saját Újszövetséget ollózott össze magának, amelyből kivágta Pál "minden téveszméjét". Ez a hozzáállás a mai napig meghatározza Amerika és a kereszténység, és főleg az USA és a Római Katolikus Egyház kapcsolatát, miközben az amerikaiak 80%-a hívő kereszténynek vallja magát. Ha Pál nélkül nincs keresztény egyház, és Pál zűrös,  problémás személyiség volt, akkor mi lehetett az eredeti tanítás? Esetleg rekonstruálhatatlan? 

A Messiás Jehosua alakja és tanítása valójában nagyon is tisztán, elevenen és valósághűen rajzolódik ki az Evangéliumokból. A Messiás (Felkent) görögre fordítva Krisztosz, a messiáskövetők krisztiánusok, mai alakban keresztények. Pál csak fordított. A körülmetélkedés, a 613 rabbinikus szabály és az ételtilalmak kérdésében Pál valóban újított, amikor bevezette a "lélekben körülmetélt" fogalmát, a 613 szabállyal szemben a két főszabályt tette irányadóvá, és Péter álmára hivatkozva eltörölte az étkezésre vonatkozó korlátozásokat. Azonban ezt nem saját kútfőből merítette, hanem Jézus tanítását tudósan és következetesen értelmezve, 21. századi szemszögből is rendkívül helyesen.

Pál volt az, aki megrótta Pétert, amiért egy vacsora alkalmával ösztönösen elhúzódott a gój keresztényektől, úgymond, a látszat kedvéért. Pál nem csak ésszerűsítette és modernizálta, hanem demokratizálta is a judaizmus messiáskövető ágát, mindezt Jézus tanításával összhangban! Mindenkit befogadóvá és mindenki által befogadhatóvá tette a messiáshitet. Nem írt önálló evangéliumot, nem alapított páli egyházat, nem hozott létre alternatív tant, csupán levezette, hogy mi következik logikusan Jézus tanításából, értékrendjéből. A páli levelek a Messiásról szólnak, és nem valamiféle pálizmusról, a Messiás tanítását értelmezik gyakorlati kérdésekben. Pál mindenkor a Messiás alárendeltjének tekintette magát, levelei értelemszerűen az Evangéliumok alá rendeltek. Következésképp nem szabad egy-egy levél félmondatába belekapaszkodva új dogmákat hirdetni, ahogy az újkeresztény szektáknál szokás.

Pál alakja és személyisége régóta izgalmas talány számomra. Néhány napja bukkantam erre a rövid videóra, amelyben rá ismertem (http://www.youtube.com/watch?v=fGTp1Q162Gw). Ilyesmi lehetett a Saulból lett misszionárius: lángoló, szenvedélyes, konfliktusos, újjászületett keresztényként is minden szavában és gesztusában zsidó igehirdető, aki csaknem akkora lendülettel szalad terhes öröksége elől, mint amekkorával fut a Messiás országa felé. Jó szórakozást. Az alábbiakban lefordítottam a videó szövegét.

MIÉRT HAGYTAM EL A JUDAIZMUST

Nathanael testvér: Hatéves koromban zsidó szüleim héber iskolába írattak. Emellett minden péntek este és szombat reggel részt vettem a sábeszi szertartásokon, ezek része volt a sábeszi iskola is. Tudják, a zsidók a bölcsőtől kezdve oktatják a gyerekeiket.

Bár teljesen átitatott a jiddiskeit, vagyis a zsidó kultúra, a legszívesebben arra emlékszem, hogy karácsonyi betlehemest énekelek nem zsidó barátaimmal. Minden decemberben házról házra jártunk a környéken, és előadtuk a karácsonyi énekeket, például a Gyertek, áhitatos lelkeket és a Csendes éjt. Egyik évben, Karácsony este, miután gyönyörűen elzengtük az Öröm a világnak című dalt, a ház ura kijött a nappaliból a bejárat elé, a verandára, rám mutatott, és azt kérdezte:
- Az olyan zsiddógyerek, mint te minek betlehemezik?

Záporoztak a könnyeim, hazarohantam, és megkérdeztem apámat:
- Apa, a zsidók miért nem hisznek Jézus Krisztusban?

Apám ezt felelte:
- Fiam, annyi karácsonyi éneket énekelhetsz, amennyit csak akarsz, de vésd az eszedbe: zsidónak születtél, és zsidóként is fogsz meghalni. Jézus Krisztus a nem zsidóknak való, nem nekünk szól.

Gondoltam magamban, erről meg kell kérdeznem a rabbimat is. Mikor a nagymamámat látogattam a kórházban, ott találtam a rabbit. A kórház előcsarnokában állt. Odamentem hozzá, és ugyanazt kérdeztem tőle, mint apámtól.
- Miért nem hisznek a zsidók Jézus Krisztusban?

Erre a rabbi köpött egyet, egyenesen a kórház padlójára. Meg voltam rökönyödve. Azután rám meredt, villámlott a szeme a dühtől, és azt mondta:
- SOHA többé ne merészeld a szádra venni ezt a gonosz nevet!

Na, ettől még inkább megrökönyödtem. Nem sokkal később anyám elvitt az unokatestvérem bár-micvójára. Ez egy ódon zsinagógában volt. Ahogy bementünk, megcsapott a dohszag. Körülnéztem, mindenfelé zsidó csillagok voltak, és émelyegni kezdtem. Hányingerem támadt, ki akartam szaladni. Anyám azonban megmarkolt, és három órát ültem a szertartáson, közben egyre azt hajtogattam magamban, hogy a judaizmus a halál vallása. A judaizmus a halál vallása!

De a vízválasztó a saját bár-micvó tanfolyamomon jött. Ott úgynevezett "összehasonlító vallástudományt" tanultunk, és a tanárunk Schechter asszony volt. Schechter asszony egy bulldog alkatú nő volt. Tanultunk minden vallásról a nap alatt: buddhizmusról, hinduizmusról, iszlámról, dzsainizmusról, bahai hitről -- de nem tanultunk a kereszténységről. A bár-micvóra felkészítő tanév végén aztán Schechter asszony felállt a tanári asztal mögül, kiállt elénk, mint egy bulldog, és így szólt:
- Gyerekek, a kereszténységről nem tanulunk. Tudjátok, a kereszténységet egy Saul nevű ember alapította, aki öngyűlölő zsidó volt. Annyira utálta a zsidó voltát, hogy a zsidó nevét a nem zsidó Pálra változtatta. Ezért tehát nem tanulunk a kereszténységről!

Azt mondtam magamban, hogy lehet az, hogy kihagyjuk a kereszténységet? Kétezer éve a kereszténység alakítja a nyugati civilizációt, mi meg nem tanulunk róla? Megfogadtam, hogy ha egy nap elkerülök a családomtól, elhagyom a zsinagógámat, akkor majd magam fogom tanulmányozni. Így is lett. Amikor egyetemre mentem, szereztem magamnak egy Újszövetséget, és elkezdtem olvasni Jézus Krisztus életét.

Nos, egyszerűen lenyűgözött Jézus személyisége, ahogy kiment az emberek közé, ahogy elvegyült köztük, ahogy a mindennapi életből vett történetekkel lelki értékekre tanította őket. Ezt nagyszerűnek találtam.

Le sem tudtam tenni az Újszövetséget. Hamarosan elfogadtam, hogy Jézus a Messiás, elkezdtem templomba járni, és elhagytam a judaizmust. Ez 1971-ben történt.

Most 2010-et írunk, és ahogy eltöprengek a döntésemen, azon, hogy gyerekként mire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a judaizmus a halál vallása, arra jutok, hogy igazam lett.

Nézzék meg, mi történik Izraelben, a zsidó államban, ahol a judaizmus elvben a legtökéletesebb formában érvényesülhet. Nos, az izraeliek ártatlan arabokat ölnek, hatalmas koncentrációs tábort csináltak a Gaza-övezetből, és addig nem nyugszanak, míg végre nem hajtják az etnikai tisztogatást. 

Igen! A judaizmus tényleg a halál vallása, jól láttam ezt gyerekkoromban. 

A Nathanael Testvér Alapítvány elnöke vagyok, azon munkálkodunk, hogy a judaizmus által elbitorolt kereszténységet újra Amerika fő vallásává tegyük. 

Ha végiggondolom, miért hagytam el a szüleim és az őseim vallását, negyven év elteltével is csak annyit mondhatok: helyesen döntöttem!

2013. április 26., péntek

Egy másik ország, ahová ne menekülj

Ha a szociális jogosultságok megnyirbálása miatti felháborodásodban elhagynád Magyarországot, fontold meg alaposan az alternatívákat, nehogy cseberből vederbe kerülj.

Az International Herald Tribune hétfői cikke arról értesít, hogy

"a kicsiny jómódú ország szegényeinek nehéz életét bemutató szenzációs tudósításként indult, de fordítva sült el. Egy liberális parlamenti képviselőnő e szavakkal vágott vissza az álláspontját kritizáló vitapartnerének: 'látogasson csak el egy két gyermekét egyedül nevelő, segélyből élő anyához, és meglátja, milyen nehéz a sorsa'.
     Kiderült, hogy a segélyből nem is olyan nehéz megélni. A gyermekeit egyedül nevelő 36 éves anya, akit a média 'Carina' álnéven emleget, több pénzzel gazdálkodhat, mint sok főállásban dolgozó honfitársa. Összesen mintegy havi 2700 dollárt kap (kb. 650eFt), és 16 éves kora óta segélyen él. ...
      ...A népesség öregedőben van, az ország számos régiójában több a munkanélküli, mint a dolgozó.
     'A válság előtt olyan érzés alakult ki, hogy mindig több és több lesz' - mondja Bjarke Moller, a Mandag Morgen koppenhágai kutatócsoport kiadványainak főszerkesztője. 'Ez már nincs így. Jelenleg sokféle nyomás nehezedik ránk. Agilis társadalommá kell válnunk, hogy fennmaradjunk.' ...
   Dánia a világ egyik legmagasabb adókulcsával, 56,5%-kal sújtja a kb. 80 ezer dollár feletti jövedelmeket (kb. 19mFt/év). Cserébe azonban bölcsőtől a koporsóig gondoskodik polgárairól, ingyenes az egészségügy és a felsőoktatás, és még a leggazdagabbak is komoly költségtérítéseket vehetnek igénybe. ...
   'Régen csak az kért segélyt, aki rászorult' - mondja Karen Haekkerup szociális és integrációügyi miniszter, aki nyíltan fogalmaz a témában. 'Nagyanyám megsértődött, amikor nyugdíjat kínáltak neki. Nem volt rá szüksége.
     Manapság nem így gondolkodnak az emberek. Alapjognak tartják ezeket a juttatásokat. A jogok egyre csak bővültek, és ez jó életminőséget eredményezett. Most azonban vissza kell térnünk a jogok és kötelezettségek egyensúlyához. Mindannyiunknak be kell tennünk valamit a közösbe.'
     Ráadásul a dolgozóknak sokkal több időskorút kell eltartaniuk. Dánia lakosságának mintegy 18%-a 65 év feletti, míg az Egyesült Államokban ez az arány 13%.
     A városfejlesztéssel foglalkozó Kora kutatócsoport nemrégiben megállapította, hogy 2013-ban Dánia 98 önkormányzata közül mindössze 3 lakosainak dolgozik a többsége. Ez jelentős csökkenés 2009-hez képest, amikor még 59 önkormányzat lakosainak többsége volt állásban. (A többség számításakor mindenkit, így a gyerekeket is figyelembe vették.)
    Joachim B. Olsen, a Liberális Szövetség kétkedő politikusa, aki 16 hónapja Carinát is meglátogatta kies koppenhágai lakásában, mindezt különösen riasztónak találja. Szerinte a nagylelkűnek tartott Svédországban sokkal kevesebb állampolgár él állami segélyekből. Ha Dánia a svéd példát követné, mintegy 250 ezerrel kevesebben részesülnének a különböző segélyfajtákból.
     "A jóléti állam fenntarthatatlanná vált" - nyilatkozta Olsen úr. "Sok jót adott, de nem beszéltünk a negatívumokról. Nagyon hosszú ideig tabunak számítottak a Carina esetéhez hasonló történetek."
     A kormány máris számos korai nyugdíjazási rendszert korlátozott. A munkanélküliek eddig akár négy évig is kaphatták a munkanélküli segélyt. Ez ma már csak két évig vehető igénybe.
     A következő körben az egyetemisták jönnek, a megszorítások többségének célja, hogy gyorsabban álljanak munkába. Jelenleg hat évig kaphatják a kb. havi 990 dolláros ösztöndíjat (kb. 230eFt), ennyi időn belül fejezhetik be az ötéves egyetemi képzést, amely természetesen tandíjmentes. Sokan ennél hosszabb ideig járnak egyetemre, utazásokkal és gyakornoki munkával megszakítva tanulmányaikat.
    A jóléti kiadásokat csökkentő kormány azon van, hogy a jövőben ne legyenek Carinához hasonló helyzetűek. A javaslatok megnyirbálnák a 30 év alattiaknak adható jóléti támogatásokat, és szigorúbb felülvizsgálatot írnának elő, hogy állásba irányítsák a kedvezményezetteket, mielőtt elkényelmesednének, és megszoknák, hogy segélyből élnek.
    A hivatalnokok a rokkannyugdíjakat is felülvizsgálják. A potenciális munkavállalók mintegy 9%-a, nagyjából 240 ezer ember végleges rokkantnyugdíjas, közülük kb. 33.500 a 40 év alatti. A 40 év alattiaktól a kormány megvonná a rokkantnyugdíjat, amennyiben testi vagy szellemi állapotuk nem olyan súlyos, hogy kizárja a munkavégzést.
     Rokkantnyugdíj helyett a javaslat szerint "rehabilitációs csoportokba" kerülnének, ahol egy egy-öt éves, tanácsadással kombinált terv készülne számukra, amelynek keretében társas készségfejlesztésben, illetve oktatásban vennének részt, majd államilag támogatott munkahelyeken dolgozhatnának, legalábbis kezdetben. Az elképzelés szerint legalább részmunkaidőben dolgozniuk vagy tanulniuk kellene.
     A megszorítások árthatnak a baloldali kormánykoalíció népszerűségének. A parlament ennek ellenére könnyen elfogadta a változásokat, mert lelkesen támogatták őket az olyan konzervatívok, mint Olsen képviselő, aki mindent elkövet, hogy találkozása Carinával az aktuális híranyag élén maradjon."

Megjegyzés: Ne lepődjünk meg a liberális Olsen képviselő konzervatív álláspontján, Nyugat-Európában a liberálisok többnyire jobboldaliak.
Az összegek azért szerepelnek dollárban, mert amerikai cikkről van szó. Dánia GDP-jéből egyébként hamarosan mi is részesedünk.

2013. április 25., csütörtök

Mondj nemet a hitelkártyára!

A Liszt Ferenc reptéren mindig megpróbálnak rábeszélni ilyen vagy olyan hitelkártyára. Nem csak ott. Felhívnak a mobilomon is, hogy meggyőzzenek az előnyeiről. Röviden leszögezem, hogy elvi kifogásaim vannak, és köszönöm, nem kérek belőle.

A beszervezők érve, hogy bátran költhetek hitelre, ráérek néhány héten belül kamatmentesen visszafizetni a felhasznált összeget. Pofonegyszerű az egész, akár a folyószámlámon is beállíthatok egy állandó átutalást e célra. Ezzel párhuzamosan leköthetem a pénzemet, hogy kamatozzon, miközben a hitelkártya-keretért nem fizetek kamatot, csak egy éves fix díjat. Így ingyen használom a bank pénzét, sőt a vásárlásaim után még némi visszatérítés is jár. Ha a tetszetős okfejtést meghallgatva visszakérdezek, mi ebben az üzlet a banknak, kitérő válaszokat kapok. Nem véletlenül.

A határidőre vissza nem fizetett költésre ugyanis elképesztő, 30-40%-os kamatot számít a bank, ráadásul egyetlen nap csúszásért egy egész hónapnyit. Abból él, hogy mindig lesz, aki nem fizet határidőre, és meg lehet kopasztani. Ha belegondolsz, kijátszanak a többi ügyféllel szemben. Amennyiben sem te, sem ők nem tévesztik el a határidőt, a bank nem jár jól, és megváltoztatja a feltételeket, megszünteti a konstrukciót. Maga a tény, hogy a hitelkártyát még mindig reklámozzák, azt mutatja, hogy sokan elég megbízhatóan fegyelmezetlenek, lehet építeni a tőlük származó kamatbevételre.

Tévedés, hogy a bank pénzét használnád, mivel a bank körülbelül akkora határidővel fizet a kereskedőnek, amekkorával te, azaz valójában a kereskedőt és a vásárlót is kijátssza egymás ellen. Közébük áll, mert az hatalom. Hagyományos vásárláskor megveszed az árut, kifizeted készpénzzel vagy terhelési (debit) kártyáról, és mindketten elégedettek vagytok. Ha hitelkártyával "fizetsz", akkor a kereskedő csak hetek múlva jut a pénzéhez, nagyjából akkor, amikor neked is fizetned kell. A bank kettőtök közé tolakszik, és lefölözi a hasznot.

Átverés az is, hogy közben lekötheted a saját pénzedet, és milyen jól jársz. Ami kamatot így szerzel, azt bőven elviszi a hitelkártya éves díja. Legfeljebb abba az illúzióba ringathatod magad, hogy értesz a pénzügyekhez, profin zsonglőrködsz a számláiddal, ellentétben béna embertársaiddal, akik tulajdonképpen meg is érdemlik a büntetőkamatot. Úgy kell nekik, kupálják ki magukat pénzügyekből! Jól ki van ez találva. Pedig ha reális mérleget készítesz, évi 10-20 óra ügyeskedéssel kereshetsz, kapaszkodj meg, mínusz kétezer forintot. Ha nem profin ügyeskedsz, akkor ennyi erővel uzsoráshoz is fordulhattál volna. A pénzügyekhez a bank ért, te meg balek vagy, hagyod, hogy palira vegyen. Ez persze a magánmizériád, csakhogy rendszerszintű problémák is jelentkeznek.

A hitelkártya egyik hátrányos következménye a lassú fizetés, a fizetési fegyelem megromlása. A nagy nemzetközi cégek ma már 45-60-90-120 napra fizetnek, kialakul a körbetartozás rendszere, amely szétzilálja a reálgazdaságot, és megszilárdítja a pénzintézetek uralmát.

A hitelkártyára vásárló ember hozzászokik, hogy a jövedelemszerzés, a megtakarítás és a költés elválik egymástól, fokozatosan elkezd többet költeni, mint ha a "sajátját" költené, holott ez illúzió. 2008-ban, a hitelválság kirobbanásakor az amerikaiaknak nem csak nem volt megtakarításuk, hanem átlagban pár ezer dollár mínuszban voltak, amire a bank felszámíthatta a maga csillagászati kamatát. Derült égből villámcsapásként érte őket, hogy a bankok megemelik a hitelek törlesztő részletét, az állásuk hirtelen bizonytalanná válik, és nincs tartalék, nincs miből fedezni a váratlan többletkiadásokat. Rengetegen e miatt mentek tönkre, a hitelkártyák mégis akadálytalanul terjednek.

Egy ép eszű társadalomban a hitelkártyákat be kell tiltani
  • hogy senki ne akarjon embertársai ügyetlenségéből profitálni
  • hogy a társadalom ne szolgáltassa ki magát a pénzvilágnak
  • hogy a reálgazdaság működését segítsük elő, és ne a körbetartozást
  • hogy az emberiség felelősen gazdálkodhasson a tényleges jövedelméből
Mondj nemet a hitelkártyára, és az ismerőseidet is beszéld le róla!

2013. április 24., szerda

Egy ország, ahová ne menekülj

Ha azzal a felkiáltással hagynád el Magyarországot, hogy itt rasszizmus van, kétszer is gondold meg, merre indulsz. A New York Times vasárnapi számában ez olvasható egy szörnyű helyről, ahol bőrszín alapján igazoltatnak: "Március 7-én az igazságügyi miniszter tájékoztatta az ország közvéleményét, hogy 'mindenki erősen szubjektív képet alakít ki arról, miért igazoltatták. Akit már elítéltek, úgy érzi, hogy mindig őt igazoltatják, miközben ránézésre nem állapítható meg, hogy az illető bűnt követett-e el.' "

Jonas Hassen Khemiri író nyílt levélben válaszolt a miniszter asszonynak.

"Érdekes szóhasználat az 'akit már elítéltek', mert pontosan ez történik velünk. Mindannyiunkkal, akik eleve bűnösök vagyunk, míg ártatlannak nem bizonyulunk. Mi svédek, akik nem illünk az idejét múlt szőke, kék szemű sztereotípiába, ahogy egy igazi svédnek ki kellene kinéznie. Tapasztalatból kételkedünk hazánk nemzetközi hírében, miszerint olyan paradicsom, ahol az esélyegyenlőség mindenkié.
        Emlékszünk a szégyenre és a megaláztatásokra.
    Hatévesen az apámmal útlevélellenőrzés felé haladunk, és neki izzad a tenyere, krákog, a haját igazgatja, a nadrág hátuljába törölve fényesíti a cipőjét.
    Minden rózsaszín bőrűt átengednek. De apánkat megállítják. Véletlennek véljük, csakhogy ez a jelenet évről évre megismétlődik.
      Hétévesen, iskolakezdéskor apám elmagyarázza a társadalmi helyzetet, retteg, hogy idegenségét a gyerekei is öröklik. Azt mondja: 'ha úgy nézel ki, mint mi, akkor mindig ezerszer jobbnak kell lenned mindenkinél, ha azt akarod, hogy ne utasítsanak el'.
       Nyolcévesen elhatározom, hogy az osztály éltanulója, a világ legnagyobb strébere leszek.
     Kilencévesen akciófilmeket nézek, amelyekben sötétbőrűek nőket erőszakolnak, embert rabolnak, lopnak, csalnak, hazudnak, és bunkó módon beszélnek.
      Tízévesen először kergetnek meg a skinheadek, de nem utoljára.
      Tizenkét évesen lemezboltban nézelődöm, észreveszem, hogy a biztonsági őrök cápaként keringenek körülöttem. Walkie-talkien beszélnek egymással, alig pár lépéssel mögöttem jönnek. Mozogj kicsit sem bűnözősen. Sétálj normálisan. Lélegezz nyugodtan. Menj oda a CD-s polchoz, és úgy vedd le azt a Tupac-lemezt, hogy jelezd, nem áll szándékodban ellopni.
  Tizenhárom évesen történeteket hallok. Egy barátom bátyját betuszkolták egy rendőrségi teherautóba és összeverték. Apám barátját, N-t begyűjtötte egy rendőrségi őrjárat, és detoxikálóba zárták, mert akadozva beszélt. A rendőrök csak másnap jöttek rá, hogy valami más lehet a baj, és az intenzíven megállapították, hogy tüdőembóliája van. A barátnője azt mondta a temetésén: 'bár felhívtak volna, elmondtam volna nekik, hogy soha egy korty alkoholt sem iszik'. Ezalatt egy idegengyűlölő lézertávcsöves puskával ostromolta városunkat, hét hónap alatt tizenegy sötét hajú embert lőtt le, és a rendőrség nem lépett közbe. ...
      Egy napon a Központi Pályaudvar előtt álltam, jegyzeteltem egy füzetbe (mert bár közgazdaságtant tanultam, titokban arról álmodoztam, hogy író leszek).
    Egyszer csak hozzám lépett egy nagydarab, fülhallgatós ember, elkérte a személyimet, majd a rabomobilhoz vonszolt.
      A jelek szerint megfeleltem egy személyleírásnak. Úgy látszik, hasonlítottam valakire. Húsz percet ültem a teherautóban. Egyedül. De mégsem igazán egyedül. Mert száz járókelő is benézett, tekintetük azt suttogta: 'Na tessék. Megint egy. Íme egy újabb, aki pontosan az előítéleteink szerint viselkedik.'
     Bárcsak ott lettél volna velem a rendőrségi teherautóban. De egyedül ültem ott. Minden arra járó tekintetébe belekapaszkodtam, próbáltam érzékeltetni, hogy nem vagyok bűnös, csak rossz helyen álltam a magam külsejével.
     De nehéz egy rabomobil hátsó üléséről az ártatlanság mellett érvelni. És lehetetlen a társadalom részének lenni, ha mindenki folyamatosan azt feltételezi, hogy nem vagy az.
     Húsz perc múlva elengedtek. Nem kértek bocsánatot. Nem volt magyarázat. Csak ennyi: 'Most elmehet.'
     Tudva, hogy mások még rosszabbul járnak, a hallgatást választottam a szavak helyett. Végül is, én itt születtem. Beszélem a nyelvet. Engem nem fenyeget a kitoloncolás.
    Teltek az évek, és a politikusok új mozgalmat indítottak, hogy lekapcsolják a papír nélkülieket. A rendőrök átkutatták a bevásárlóközpontokat, félbeszakították az esküvőket, oda álltak az ingyenklinikák elé. A családokat, akiknek már itt születtek a gyerekei, olyan országokba toloncolták vissza, ahol a gyerekek sosem jártak.
    Mindenki 'csak a munkáját végezte'. A biztonsági őrök, a rendőrség, a vámtisztek, a politikusok, az emberek.
     És semmi sem változik. A kis intenzitású elnyomás tovább él, mivel képtelenek vagyunk átalakítani a megmerevedett nemzeti önképünket.
     Ma este valahol Stockholmban, egy bár előtt a nem fehér csoportok egyenletesen eloszlanak, hogy ne tudja őket egy kupacban feltartóztatni a kidobó ember.
     Holnap akinek külföldi hangzású neve van, az az élettársa vezetéknevét használja majd, ha lakást akar bérelni.
   Egy teljesen átlagos svéd, akinek a szülei történetesen máshonnan érkeztek, már ma is ráírja az állásjelentkezésére, hogy 'SVÉDORSZÁGBAN SZÜLETTEM ÉS NEVELKEDTEM', mert tudja, hogy különben mire számíthat.
   Mindenki tud erről. De senki nem tesz ellene. Ehelyett azok üldözésére koncentrálunk, akik a biztonságot keresve érkeztek ide. Azt a biztonságot, amelyet oly büszkén nyújtunk egyes állampolgárainknak."

Svédország rasszista, kirekesztő, rossz ország lenne? Szerintem semmi különös, nagyjából ez a nyugat-európai átlag. Inkább Magyarország jó hely, sokkal jobb, mint amit híresztelnek róla. Ezért hiába keresnéd a fenti hírt a független bal-lib médiában. Irányítói nem szeretnék, hogy tudj róla, nehogy reális magyarságtudatod alakuljon ki.

2013. április 23., kedd

A kereszténység térnyeréséért 6. rész

A kereszténység az egyetlen valóban toleráns vallás a világon.

A hinduizmus is annak látszik, pedig dehogy. A lélekvándorlás taposómalomszerű körforgásában nincs értéke az aktuális életnek, ez a "tolerancia" oka például vallási kérdésekben. Minek állnál le vitatkozni valakivel az üdvösséghez vezető útról, ha úgy gondolod, hogy száz éven belül giliszta lesz, te meg páva, kicsippented őt a likából, és ezzel átlép egy következő ciklusba -- vagy fordítva lesz, de akár így, akár úgy, miért izgatnátok fel magatokat ebben a múló generációban? Ha egyetlen egyszer sakkozol valakivel, az minden lépésednek súlyt ad. Ha úgy tudod, hogy millió játszma lesz még, váltott színekkel, és a nirvánád arról szól, hogy végre kiszállj ebből az egészből, akkor miért foglalkoznál bármivel lelkesen? Ne keverjük össze a toleranciát az elvi ügyekben uralkodó közönnyel. A gyakorlat már egészen más vérmérsékletet mutat. A hindu tolerancia jele például az lenne, ha a különböző kasztok egymás között házasodhatnának. Nem házasodhatnak, ne is próbálkozz ilyennel, az életeddel fizetsz érte. Szép példa lenne a toleranciára, ha a hinduk elfogadnák a biológiai tényt, hogy nem minden gyermek fiú. Akár a vallásukkal, akár a világiasodással függ össze a szelektív abortuszok egyre emelkedő száma, komor színekkel árnyalja a rózsaszín képet. 

A konfucianizmus zéró toleranciája jól látszik Kína belügyeiből. Az van, amit a hatalom akar. Ellenkezhetsz, ha meguntad az életedet. A hatalom jelenleg a kommunista hiten kívül minden vallást aktívan üldöz, keresztényként könnyen vértanú lehet belőled. Új szelek fújnak a gazdaságban, és ez hosszabb távon nyugati szemmel nézve kedvező társadalmi változást hoz? Nem valószínű, az egyén elnyomása ugyanis nem csak a kommunizmussal, hanem a konfucianizmussal is teljes összhangban áll.

Az iszlám és a judaizmus toleranciáját Izrael siralmas állapota jelzi -- úgy gondolom, minden szónál beszédesebben. Ne próbálj evangelizálni az iszlám világban, mert megnyuvasztanak. Az ókori állapotban élő judaista világban még reformrabbiként sem tolerálnak, hangyányi újításokért is kirekesztenek, és örülhetsz, ha megúszod ennyivel. Hogy muszlim zsidóval, keresztény muszlimmal, zsidó kereszténnyel házasodhat-e Izraelben vagy bármely nem keresztény országban? Elment az eszed? Mit tippelsz, miért nem igyekeznek konfucianista, hindu, muszlim vagy urambocsá judaista többségű társadalomban gyarapodni a "zsidók", miért csak a keresztény társadalmakat tisztelik meg ambícióikkal? Talán azért, mert mindenhol egyformán dúl a tolerancia?

A messiáskövető társadalom befogadja a muszlimokat, akik cserébe főállásban világkalifátust szerveznek. Szabadon téríthetnek, mert itt valódi tolerancia uralkodik. Ez a világ az egységes mérce jegyében befogadja a messiásvárókat is, akik cserébe a kettős mérce uralmán dolgoznak. Tehetik, mert a messiáskövetők toleranciája már-már az ésszerűtlenségig terjed. A keresztény világ minden vallás híveinek többet ad, mint amit tőlük kap. Bő, jól megrázott és túlcsorduló mértékkel mér nekik, cserébe intoleranciában és erőszakban részesül. A vallástalanok egyedül a messiáskövető kultúrában juthatnak szóhoz és válhatnak erős szólammá, mert Jehosua követői ezt is szeretettel tűrik. Egy tótawé típusú megélhetési provokátor várható élettartama csak a messiáskövetők között haladja meg az egy évet.

Hogyan érhetjük el, hogy többen vallják magukat kereszténynek? Visszakérdezek: hogyan érhetjük el, hogy aki naponta, havonta vagy akár évente Mercedesbe ül, az mercedesesnek vallja magát? Garantáltan nem úgy, hogy az autóját a legolcsóbb, legkönnyebben elérhető, a vásárló után hajított márkává tesszük. Sokkal inkább úgy, hogy ráébresztjük őt, milyen páratlan értéket, milyen csúcsterméket, mennyire ikonikus megoldást birtokol. Azt írta az újság, hogy a Mercedes ócska autó, mert nem tud repülni? Miért, a többi autó tud? Bemondta a rádió, hogy a Mercedesnek nem fog a fékje? Próbáld ki, taposs bele, kellemes csalódás lesz. A tévé szerint a Mercedes rosszabbul kanyarodik, mint egy bicikli? Szerezz tapasztalatot, menj vele egy kört. Állítólag el lehet felejteni a Mercedest, mert abba is csak tankolni kell? Gondolkodj reálisan, hisz te sem fénnyel táplálkozol. A szomszédod szerint minden mercedeses képmutató, titokban egy kis Trabantra vágyik,  gyakran Wartburgról álmodik, és tuti, hogy egy új Zaporozsec láttán neki is összefut a szájában a nyál? Biztos, hogy eleget tudsz a Mercedesről? Olvasd el a kezelési útmutatóját, ismerd meg a koncepcióját, tanulmányozd a működését. Járj vele egy évig, hasonlítsd össze élőben a konkurenciával. Nézd meg, mi lesz tíz év múlva a Zaporozsecből, mi a Mercedesből, azután beszélj. Messiáskövetőként  olyan kinccsel rendelkezünk, amelyet nem szükséges külön reklámozni, csak nem kell szégyellni, elásni, elrejteni, letakarni, hagyni kell saját természetes fényében ragyogni. Vállaljuk Jehosua tanítását úgy, ahogyan ő magára vette és Örömhírré változtatta az emberi sorsot.

Legyünk büszkék rá, hogy a messiáskövető társadalom a világ legjobb helye. Ha nem lenne az, nem vágynának ide minden más kultúrából. Aki magyarként "külföldre" készül, kizárólag a messiáskövető világon belül építene karriert. Tudja ugyanis, hogy egzotikumot a világ sok országában talál, egzisztenciát viszont csak ott, ahol a messiáskövetők vannak többségben. Jézus követését nem kell külön népszerűsítenünk, nem kell az Örömhírt több csatornán terjesztenünk, szükségtelen megkönnyíteni a keresztelkedést, egyenesen árt alacsonyabbra tenni a mércét. A kereszténység térnyeréséért elég tisztába jönnünk kultúránk elvitathatatlan érdemeivel, értékeivel, és következetesen képviselni őket a mindennapokban, a zsidó Messiás tanítása szerint: szelíden mint a galamb, okosan mint a kígyó.

A teljes sorozat:
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-terveszteserol.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-1-resz.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-2-resz.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-3-resz.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-4-resz.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-5-resz.html
http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-6-resz.html

2013. április 22., hétfő

A kereszténység térnyeréséért 5. rész

A kereszténység a világ egyetlen demokratikus értékrendje.

A demokráciához demokratikus gondolkodásmódra van szükség, arra a szemléletre, hogy ha bort iszol, nem prédikálsz vizet. Ha három terepjáróra tartasz igényt, hogy felváltva használhasd őket, akkor nem siránkozol azon, hogy kevesen veszik igénybe a közösségi közlekedést. Ha a lehető legtávolabb igyekszel lakni a cigányoktól, nem oktatod ki az előítéletek károsságáról azokat, akik a közelükben élnek. Ha Budán laksz, nem tartod természetesnek, hogy tisztább vizet ihatsz, mint akik Pesten laknak, nem várod el, hogy a tíz villából álló domboldali utcádban óránként takarítsák a havat, miközben egymillió ember utcájába két hét alatt sem jut el a hótoló. Ha a kirekesztés ellen küzdesz, akkor nem rekeszted ki maroknyi közösségedből az emberiséget. Ha fennen hirdeted, hogy a tény szent, a vélemény szabad, akkor nem gyártasz propagandacélból álhíreket. Nem vádolod pedofíliával a papságot, ha a saját köreidben százszor annyi a pedofil. Demokratának lenni annyit tesz, hogy úgy mérsz másnak, mint magadnak. Demokrata úgy lehetsz, hogy a zsidó Messiás tanítását követed.

Az egyértelműség kedvéért, nem része a demokrataságnak, hogy az "egyenlőség" jegyében két egységnyi munkáért egy egységnyi bért kapj, hogy kétszer akkora jövedelemből háromszor annyit adózz, hogy munkanélküliként úgy élj, mint ha keményen dolgoznál, hogy feleségül vehesd a nagyanyádat, ha ez hiányzik a boldogságodhoz, hogy méh nélkül gyermeket szülhess, hogy ha nincs karod, akkor is vezethess buszt, hogy vak létedre vizuális kultúrát oktass, vagy hogy légi mentőként biciklivel járj. A demokrataság ismérvei tartalmiak, nem formaiak, ugyanis nem az egyenlőség betűjének, hanem a lényegének kell megfelelned, pontosan úgy, ahogy Jézus tanítja. A demokrácia lényegének megvalósítására egyedül a messiáskövetés alkalmas.

Vegyük sorra az alternatívákat. Az úgynevezett "ateisták" a világi társadalomban látják a demokrácia zálogát. Csakhogy nem létezik ateista demokrácia, sosem volt, ma sincs, sosem lesz. Kuba és Észak-Korea mintaszerű ateizmust folytat, utolsóként bolygónkon. Keresve sem találunk náluk kevésbé demokratikus országot. Sokan emlékszünk még a Szovjetunióra és a magyar szocializmusra. Ha valamiféle ateista keretben demokráciát lehetett volna belőlük csinálni, miért kívántuk volna a bukásukat? A javíthatatlanul antidemokratikus kommunista tömb összeomlását a világ legfejlettebb keresztény demokráciájának, az Egyesült Államoknak köszönhetjük.

Nincs demokratikus iszlám ország, aki nem hiszi, járjon utána. Azon már lehet vitatkozni, hogy valaha lesz-e. Kizárt, hiszen a "teljes alávetés" és a kard mindent megoldó erejébe vetett hit ellentmond a demokráciához szükséges egységes mércének, egy esetleges ateista fordulat pedig elvadult diktatúrát eredményez. Az iszlám világ egyetlen módon közeledhet a demokratikus működéshez: Jézus követésével.

A hinduizmus szintén nem vezet demokráciához, Indiában a kasztok beszélő viszonyban sincsenek egymással, a kasztok közötti házasodás pedig gyakorlatilag lehetetlen, a balsorsú szerelmeseket a saját családjuk gyilkolja le. A hindu tehénkultusz kiválóan megfelelt egy ókori földművelő társadalom működési követelményeinek, a hindu világkép azonban összeférhetetlen a demokráciával.

Kínából sem lesz konfucianista demokrácia, kulturálisan lehetetlen, hogy az egyén egyenes derékkal megálljon a hatalommal szemben, és öntudatosan szimmetrikus etikát, jogegyenlőséget követeljen. Erre konfucianista keretben nincs sem lehetőség, sem igény. A messiáskövetés itt is megoldást hozhat, de nem a konfucianizmus alapján, hanem annak ellenében.

A messiásvárás ugyancsak alkalmatlan a demokráciára, mert aki übermenschnek tartja magát, és elkülönül a kívülállóktól, annak az egyenlőség a világ végét jelenti. Kultúráját, közösségi létét csak az egyenlőtlenséget, a kettős mércét gyakorolva, igenelve és dicsőítve őrizheti meg. Messiásváró nézetben "a sírt, hol nemzet süllyed el, demokratikus társadalmak veszik körül". Ennek jegyében tiltják például a zsidó származású messiáskövetők hazatelepülését Izraelbe. Jehosuával szemben a legfőbb ellenvetés, hogy "gonoszul" meg akarta fosztani népét az übermensch ideológiától és a belőle adódó hatalmi-gazdasági előnyöktől.

Az ellenvetés jogos, ugyanis Jehosua demokráciát, egyenlőséget, az egész emberiséggel való szeretetközösséget hirdetett, és az erre nyitott zsidók segítségével meg is valósította. A zsidó Messiás tanaira épülő nyugati demokratikus kultúrában élünk, olyan eredményekkel, amellyekkel más égtájak, más kultúrák nem büszkélkedhetnek.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-6-resz.html

2013. április 21., vasárnap

Gázt nekik?

A korábban "gój", most "nemzeti érzelmű" motorosok felvonulást terveztek mára, amikor mások a holokauszt áldozataira emlékeznek az Élete Menete rendezvény keretében. A motorosok a Dohány utcai zsinagóga előtt is elhaladtak volna, és -- nyilván teljesen véletlenül -- Adj gázt! címet adtak megmozdulásuknak.

A rendőrség először engedélyezte a vonulást, azután Orbán Viktor személyes utasítására visszavonta az engedélyt. A hatalmi ágak szétválasztását szorgalmazó nemzetközi liberális erők alighanem dilemmaként élik meg a helyzetet. Az agyalágyult motorosok nem tartják meg ízléstelen és provokatív rendezvényüket, ez elvileg jó. Másrészt a miniszterelnök közvetlen utasítására visszavonni az engedélyt elvileg gáz. Harmadrészt mekkora szaftos balhé lehetett volna belőle, pár százalékkal amortizálva a jobboldal szavazótáborát, szóval mégis csak kár érte. Ebből is látszik, mennyi fejtörést okoz manapság a liberális lét.

A megélhetési anti-antiszemitáknak nem kell teljesen elkeseredniük, a kerge kétkerekűsök más útvonalon, más elnevezéssel mégis kaptak vonulási engedélyt, és a függetlenségéről híres nemzetközi sajtó nem lesz rest úgy prezentálni őket, mintha az eredeti tervhez tartották volna magukat, ilyenkor jó az, aki rosszra gondol.

Bácsfi Diána, a Vér és Becsület és egyéb műnácik után gépparipán blamálják nemzetüket a tökkelütöttek. Ha már gázt akarnak, érdemes lenne stílszerűen kipróbálniuk a Robert Merle Mesterségem a halál című klasszikusában leírt megoldást: a megsemmisítő táborok előpróbájaként  kamionba zárták a deportáltakat, és a raktérbe vezették a kipufogógázt. Náci szemmel ez nem bizonyult hatékonynak, még órák múlva is voltak túlélők, nem szólva a rengeteg elpöfögött üzemanyagról. Ha már bowdengázról  (mi másról?!) beszélnek a baromarcú motorosok, egy félórácskára igazán kipróbálhatnák ezt a kísérleti berendezést, hogy történelmi hangulatba jöjjenek. Kell egy jó becsali mese, mondjuk azt, hogy odabent névre szóló, Fehérlófia által dedikált turulszobrot kapnak. Aztán ha bent vannak, rájuk zárni az ajtót, indítani, és gázt nekik! Vagy inkább mégsem, ne vicceljünk ezzel.

Komolyra fordítva a szót, nemzeti érzésekkel rendelkezni dicséretes dolog. A haza érdekeit képviselni jó mulatság, férfimunka a javából. A nemzetet IQ-hiány okán leégetni, érdekeit hátramozdítani viszont hazaárulás. Értem, hogy benned van az oly szent akarat, rendben, hogy szívesen latba vetnéd az erődet, csakhogy ész nélkül több kár lesz belőle, mint haszon. Ha nincs agyad, bízd másra az érdekképviseletet, vagyis fogd be a szád, és nemzeted nevében mosolyogj kedvesen mindenkire. Ha lelki defektus miatt mosolyogni nem tudsz, és kényszeres szájmenésed van, akkor pedig a haza érdekében fojtsd el a nemzeti érzéseidet!

2013. április 20., szombat

A kereszténység térnyeréséért 4. rész

Jézus tanítása a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája.

Talán nehéz ezt elhinni, amikor annyi irányból és olyan hatásosan sulykolják az ellenkezőjét, ezért kiindulásként tisztázzuk az egységes mérce fogalmát. Az egységes mérce annyit jelent, hogy hasonló embereket hasonló helyzetben hasonlóan ítélünk meg. A szimmetrikus etika annyit jelent, hogy alapértelmezetten úgy mérünk másoknak, ahogy magunknak, a normaszegőknek viszont úgy, ahogy ők mérnek embertársaiknak.

Ebből több fontos dolog is következik: az egységes mérce NEM jelenti azt, hogy különböző embereket hasonló helyzetben hasonlóan ítélünk meg; SEM azt, hogy hasonló embereket különböző helyzetekben hasonlóan ítélünk meg; SEM hogy a normaszegőknek kötelesek vagyunk úgy mérni, ahogy magunknak. Szintén fontos kiegészítő szabály, hogy a hasonlóságot vagy különbözőséget nem formális megközelítésben, hanem józan ésszel, tartalmi/lényegi értelemben kezeljük.

Dávid és Góliát esetében például előírhatnánk, hogy csak azonos fegyverrel harcolhassanak, hiszen formális megközelítésben mindketten emberek, nem diszkriminálunk. Ezzel kb. 0,1% esélyt adnánk Dávidnak, és 99,9%-ot Góliátnak, tehát a látszat ellenére nem alkalmaznánk egységes mércét. Tartalmi, lényegi értelemben akkor egységes a mérce, ha 50-50% esélyt eredményez. Ezt akkor érnénk el, ha véletlen sorsolással dőlne el, melyik oldalt képviseli Góliát, melyiket Dávid, és mindkét fél fenntartás nélkül előre beleegyezne ebbe, nem tudva, mit hoz a sorsolás. John Rawls erkölcsfilozófus a "tudatlanság fátylának" nevezi ezt a döntési mechanizmust, és az igazságosság alapjának tekinti. A kereszténység ebben a lényegi értelemben alkalmaz egységes mércét.

A multik és a hazai kisvállalkozások versenyében a formális megközelítés egységes szabályokat diktálna, de ezzel nyilvánvalóan nem teremtenénk esélyegyenlőséget. Az előbbiek értelmében akkor mérünk egységes mércével, ha üzletemberek segítségével kétféle szabályrendszert dolgozunk ki a multikra és a kisvállalkozásokra, majd véletlen sorsolással döntjük el, hogy melyik üzletember melyik oldalra kerül. Mivel nem tudnák előre, hogy egy multinál vagy egy kisvállalkozásnál kell-e boldogulniuk, a lehető legigazságosabb szabályrendszert alkotnák meg, bizonyára komoly eltérésekkel, mégpedig a kisvállalkozások javára. A kereszténység célja az ilyen értelemben vett igazságosság, és nem a formális diszkriminációmentesség.

A szimmetrikus mércéből az következik, hogy egy normakövető emberrel a lehető legbarátságosabban bánunk, a normaszegővel viszont a tettei súlyának megfelelő szigorral. Egy bűnöző jogait annyira kell tisztelni, amennyire ő tiszteli áldozatai jogait, testi épségét annyira kell óvni, amennyire ő óvja áldozataiét, egy gyilkos életét annyira kell kímélni, amennyire ő kímélte az áldozatáét. Jézus megbocsátásra és esélyadásra tanít, amennyiben a tettes elismeri és őszintén megbánja a bűnét, bocsánatot kér, elégtételt ad, és nem esik vissza. Enyhe esetekben akár a többszöri visszaesés is tolerálható, amennyiben a megbánás minden körben őszinte. A többedik eset után valójában nem a megbocsátás szándéka hiányzik, hanem a megbánás válik hiteltelenné, ráadásul a modern büntetésvégrehajtási rendszerben az elégtétel sem valósul meg -- nem csoda, hogy a rendszer nagyon komoly működési hiányosságokat mutat, gyakorlatilag nem működik! Erről azonban már nem a kereszténység, hanem jézusi etika alapjait aláásó liberalizmus térnyerése tehet.

Nézzük, mi a helyzet a többi vallással. A hinduizmus mércéje: annak van igaza, aki magasabb kasztba született, aki több baksist fizet, akinek jobb ismerősei vannak. Ez a szemlélet India teljes közéletét áthatja, így az igazságszolgáltatást is. Ennek fényében nem meglepő, hogy a ma használatos indiai büntető törvénykönyvet 1860-ban a brit gyarmatosítók alkották, a saját esetjoguk alapján, és az azóta eltelt 150 év alatt a hinduk nem érezték úgy, hogy szebbet, jobbat, működőképesebbet tudnának létrehozni. A "hindu" igazságszolgáltatás alapja a protestáns keresztény jog ... lenne, ha az említett kulturális anomáliák keretében el nem szabotálnák.

Az iszlám mércéje: döntsön a helyi uralkodó, kénye-kedve szerint. Az úgynevezett saría nem egy konkrét törvénykönyv, nem is jogszabályok együttese, hanem gyűjtőneve mindennek, ami a joggal így-úgy összefüggésbe hozható. A saría alapja a Korán, és ez sokat mond azoknak, akik már megpróbálták elolvasni, átlátni a szerkezetét. Ilyennel ugyanis nem rendelkezik. Mohamed esetében rendszeres etikai tanításról nem beszélhetünk, követői így jobb híján a törzsi szokásjogot folytatták. Ennek lényege, hogy a törzsfőnöknek mindaddig igaza van, ameddig nem jön egy újabb törzsfőnök. Akinek ez nem tetszik, azt levágják. A "teljes alávetésnek" nem a következetes etikai mérce, hanem a kardhasználat a lényege, amiből az következik, hogy az erősebbnek van igaza, nincs kihez fellebbezni. A "jogorvoslat" egyetlen módja, hogy kardot ragadsz, csapatot gyűjtesz, és te leszel az erősebb. Aki ellenkezik, azt levágod. Mindaddig, amíg nálad erősebb érkezik csapatai élén, stb., stb. Erre tanít a Próféta életpéldája, Mohamed maga is így cselekedett. Nyugati értelemben ezt a megoldást nem nevezzük "jognak", ezért is van bajban, aki nyugati fogalmak szerinti jogot és igazságot keres az iszlám világban.

A konfucianizmus nagyon hasonló helyzetet eredményez. Bár rendszerezett tanítással rendelkezik, annak szintén az a végkövetkeztetése, hogy az erősnek van igaza, és az erényes ember nem szegül ellen. Aki ezt megérti és átlátja, nem kezd el feleslegesen emberi jogokat és jogállamot követelni Kínában, mert felismeri, hogy ezek a vívmányok csak keresztény társadalmakban érhetők el. Maga az elvárás is keresztény közegben alakult ki, és olyan értelmezési-működési fogalomrendszert igényel, amellyel kizárólag keresztény társadalmak rendelkeznek. 

A messiásvárók etikája a következetes szabályokba foglalt kettős mérce. A tízparancsolat közösségen belül érvényes, kívülállók felé csak olyan mértékben célszerű a megtartásának látszatát mutatni, amilyen mértékben a kívülállók vannak többen, amilyen mértékben ők az erősebbek. Ez nem valós, lényegi kötelezettség, hanem gyakorlati fogás a túlélés érdekében. Ebben a keretben a kívülállók tetszőleges eszközzel való átverése nem csak megengedett, hanem erény, közös büszkeség forrása: mi vagyunk az okosabbak, ügyesebbek, életrevalóbbak, megérdemeljük az így elért eredményeket. Ahol a társadalom többsége messiásváró, ott persze egy ilyen rendszer működésképtelen. Szigorú értelemben véve nincs ilyen ország, Izrael sem az, hiszen a "zsidó" lakosságnak friss felmérés szerint csak 20%-a hisz Istenben és várja a Messiást. Másrészt az etno-kulturálisan, vagyis nacionalista alapon összetartó "zsidó" lakosság mégis csak többségben van, és ennek megfelelően, külföldi támogatás nélkül a hazája egy hétig sem tudna működni, mivel nem rendelkezik a keresztény államokat fenntartó etikai alapokkal, sem a kínai társadalmat fenntartó hangyamentalitással, sem az iszlám társadalmakat fenntartó olajjal, sem a hindu társadalmat fenntartó önellátó mezőgazdasággal.

Jézus tanítása nem egyszerűen csak az egyetlen szimmetrikus etika és egységes mérce, hanem a nyugati értelemben igazságos társadalom alapja, szükséges, de nem elégséges feltétele. Ahol a Messiás követése irányadó, ott megvan a társadalmi igazságosság lehetősége, jóllehet, élni is kell vele, mert a módszer nem önfelfújó matrac, nem instant leves! Kolumbiáról vagy Mexikóról például nehéz lenne azt állítani, hogy kihasználja a jézusi etikából adódó lehetőségeket. Ahol pedig nem a Messiás követése az irányadó, ott megvan a lehetőség a tanításának elfogadására és alkalmazására, ami nélkül törvényszerű, hogy nem lesz jog, nem lesz igazság.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-5-resz.html

2013. április 19., péntek

A kereszténység térnyeréséért 3. rész

Vállaljuk büszkén a kereszténység második nagy vívmányát is: a miénk az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között.

Készítsük el sorra a főbb konkurens vallások földi-transzcendens mérlegét. A hinduizmus reménytelen  transzcendens taposómalom, a földi életet siralomvölgynek, a testet börtönnek tartja, amelyből szabadulni kell. A buddhizmus a hindu szabadulás egykedvűen testtagadó útja. A konfucianizmus egyensúly a kozmikus világrenddel, amellyel elkerülhetők a bajok, de amelyből nem fakad öröm. Az iszlám teljes alávetés Istennek, amelyen belül nincs rendszer, ezáltal az ember teljesen kiszolgáltatott az aktuális földi tekintélynek. A messiásváró judaizmus arrogánsan földhöz ragadt, ami nem testi élvezet, az nem érték. Ha Isten akar valamit, mondja el a szomszédos népek kiirtásával, vagy fogja be.

A hinduizmusban és a buddhizmusban elég az embertársat nem bántani, a senkivel sem törődő, magába forduló élet épp oly erényes, mint a jó cselekedetekkel teli, mert csak az individuum számít, közösségi elvárás nem létezik (ezt imádják benne a hollywoodi sztárok). A konfucianizmus épp fordítva működik, az egyénnek nincs értéke, a legfőbb erény a hangyaboly életmód elfogadása, ami nem  öröm, viszont minden más szenvedést hoz. Az iszlám az egyetlen nagy vallás, amely az alávetés szabályán kívül nem rendelkezik módszeres tanítással, és Mohamed harcos élete nyomán erénynek tekinti az erőszakot, amelyért még mennyei jutalmat is ígér! A messiásváró judaizmus fő motívuma a kettős mérce: az erőszak nem erény, de kívülállókkal szemben megengedett, a választott nép ugyanis az emberiség felett állónak, más minőségnek, übermenschnek tekinti magát. Egyfajta mércével mér magának és közösségének, és egészen másfajtával mindenki másnak.

A hinduizmus, buddhizmus, konfucianizmus és az iszlám nem tulajdonít különösebb szerepet a tudománynak, nem rendelkezik nyugati értelemben vett racionális gondolkodással, és nem is hiányolja: egyszerűen nem érti, minek kellene fogalmakat definiálni és velük különféle agyi műveleteket végezni, amikor szépen süt a nap, illatos a rét, és egy tea mellett kellemesen el lehet csevegni mindenféléről. Az állításoknak nem az igazságtartalma, hanem az érzelmi és társas értéke számít. Sőt az állításoknak nincs is nyugati értelemben vett igazságtartalma, a fekete nem stabilan fekete, a fehér nem következetesen fehér, minden az adott helyzet hangulatától függ.

A messiásváró judaizmus éppen ellenkezőleg működik: kifejezett erény az Írást tanulmányozni, logikai összefüggéseket keresni, akár megszámolni az Ószövetség betűit, és megtalálni a középső szó középső betűjét. Erény kombinálni, spekulálni, okoskodni: ha sábeszkor csak 300 lépést tehetünk, hogyan felelhetünk meg mechanikusan ennek a szabálynak úgy, hogy mégis mindent el tudjunk intézni. A messiásváró kultúra milliónyi jogászból áll, akiknek csak a Törvény betűje számít, a lelki tartalma mellékes és kijátszható. A tudomány és gondolkodás, a lázas szellemi tevékenység nem csak a gójok, hanem áttételesen az Isten fölé emelkedés eszköze: ha több ezer értekezést írunk arról, hogy szentírási részletek alapján csak és kizárólag milyen lehet a Messiás, akkor a spekuláció olyan szilárddá válik, hogy Isten kénytelen lesz betartani a szabályainkat, vagy megnézheti magát. Az arrogancia odáig terjed, hogy egyre több messiásváró sértődik meg az Úrra, mondván: a messiásvárás történelmi eseményeinek fényében "megszegte" az Ábrahámmal kötött szerződést, tehát le is út, fel is út. Ez nem Isten létének tagadása, hanem trónfosztási kísérlet. Isten a mi népünké, a tudománnyal kipeckeljük a száját, és azután már azt csinálunk, amit akarunk. E hozzáállás fényében érthetjük meg igazán, mivel szemben hirdette meg Mohamed a "teljes alávetést" (arabul: iszlám).

A messiáskövető judaizmus értelemszerűen a Messiás tanításának követéséről szól, egyetemesen egységes mércét és emberi kapcsolatokra épülő szeretetteljes földi életet hirdet, amelynek jutalma az örök boldogság. Sem Jézus előtt nem volt, sem azóta nincs más vallás, amely egyszerre testszerető, társas és lélekbarát, amely tökéletes egyensúlyt teremt test és lélek,  egyén és közösség, Isten és ember, hittan és tudomány, ima és munka, földi és túlvilági élet között.

Az egyetemessé lett zsidó Messiás tanításában kiteljesedik az emberiség vallási kultúrája, az ember-Isten kapcsolat olyan csúcspontra ér, ahonnan csak visszafejlődés lehetséges a logikátlan, dacos tagadás, a bálványimádás vagy a rendszertelen babonaság felé.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-4-resz.html

2013. április 18., csütörtök

A kereszténység térnyeréséért 2. rész

Tudatosítanunk kell magunkban, és az emberiséggel is meg kell ismertetnünk a kereszténység érdemeit: 1. Jézus tanítása a judaizmus kiteljesítése; 2. az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között; 3. a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája; 4. az egyetlen demokratikus értékrend; 5. az egyetlen valóban toleráns vallás.

Jehosua tanítása a judaizmus kiteljesítése

Kétféle judaizmus van: messiásváró (kb. 2,5 millió hívővel) és messiáskövető (kb. 1,2 milliárd hívővel). Jehosua idejére a Messiást váró nép válaszúthoz ért. A zsidók ókori története a Biblia ószövetségi könyveiben olvasható: egy kis pásztornép küzd a túlélésért a nagy birodalmak árnyékában. Az egyiptomi fogságból (kb. Kr.e. 1200) Mózes az ígéret földjére vezeti a zsidókat, a babiloni fogságból (kb. Kr.e. 560) pedig Ezrás viszi haza a birodalmi intrikák közepette rossz lóra tevő elitet. A teljes zsidó nép létszáma ekkor mintegy 130 ezer fő. A fogságok közötti időszakok véres háborúkkal telnek, ókori szokás szerint "írmagot se hagyj" felfogásban. A zsidók e tekintetben nem jobbak vagy rosszabbak a környező népeknél, mindössze részletesebben dokumentálják a konfliktusokat. Jehosua születésekor Izrael már 60 éve római fennhatóság alatt állt, a nép hőn várja az új szabadítót.

Jehosua azonban úgy tűnik, nem lát veszélyt a Római Birodalomban, nem tartja vérrel lemosandó gyalázatnak a világ első jogállama általi "megszállást". Fontosabb számára, hogy Isten népe lélekben nemesedjen, elfogadva az adott kereteket. Nagy újításai: visszatérés Mózes törvényeihez (a Tórához), amelyet addigra már felváltott a "szóbeli törvény" (halacha), 613 szabállyal gúzsba kötve a mindennapi életet, elhomályosítva az eredeti törvényeket és különösen a két legfőbbet: szeresd Istent teljes erődből, és szeresd embertársadat, mint önmagadat. Jehosua ezekre helyezi a hangsúlyt, lelki megújulást kíván népétől.

Kölcsönös a csalódás. Jézus lelkiséget akar, engedelmességet, Isten útján járást, a zsidók meg az emberi erőszak útján járó nacionalista politikus-hadvezért, új Sámsont, aki csokorba gyűjti a leölt rómaiak előbőrét. Kölcsönös a figyelmeztetés is: aki Messiásnak és Isten fiának mondja magát, de nem teljesíti ezek világi követelményeit, annak meg kell halnia; aki pedig nem hallgat Isten Fiára, az megszegi az ábrahámi szövetséget, nem lesz Isten népe, és az Úr az engedelmeskedő zsidók vezetésével új népet toboroz magának, amellyel új szövetséget köt. A többi történelem.

Kétezer év távlatából a messiást tovább várók helyzete két szóban foglalható össze: GAME OVER.  A keresztre feszítés után 30 évvel a rómaiak lerombolják a jeruzsálemi templomot, kő kövön nem marad, ahogy Jézus megjósolta. A keresztre feszítés után 100 évvel már be sem tehetik a lábukat Jeruzsálembe, rítusaikat és jelképeiket az egész birodalom területén tilos használniuk. A földi kontra lelki értékek konfliktusában a lelkiek győztek, a kiüresedett formákhoz ragaszkodó zsidók megint rossz lóra tettek, mint a babiloni fogság előtt, de ezúttal visszavonhatatlan, önmegsemmisítő következményekkel.

Ezerkilencszáz évvel később, sok megpróbáltatás és egy holokauszt után visszatértek a Szentföldre, amely éppen abban az ókori állapotban van, amelyben a rómaiak által elűzetve hagyták. Csakhogy a Szentföld lakott, a kardhívők töltik be. Nem kérdés, hogy a messiásvárók és a kardhívők összecsapása esetén ki marad felül. A hívő zsidók létszáma 2,5 millió, a politikai értelemben zsidóké 12 millió, míg a kardhívőké 2 milliárd. Izrael állam puszta léte a külföldön élő messiásvárók anyagi támogatásának köszönhető, akik kizárólag a messiáskövetők világában érvényesülnek. A messiáskövetők társadalma az egyetlen hely a világon, ahol viszonylag boldogok és sikeresek lehetnek, máshol boldogtalanság és életveszély fenyegeti őket, ideértve azt az országot is, ahol ők a többség. Természetesen ott az ókori lehetőség, hogy a messiáskövető világban kifejlesztett fegyverekkel kiirtsák az útjukban állókat, de a 21. században élünk, ezt már nem teszi lehetővé az az etika, amelyet szintén a messiáskövetők tettek irányadóvá.

Messiásváróként a messiáskövetőkre szorulni, velük nem igazán, nélkülük viszont egyáltalán nem rendelkezni önálló, életképes kultúrával klasszikus patthelyzet, mint oly sok korábbi népé, például a szarmatáké, a longobárdoké, a vizigótoké, a hunoké, a kunoké, a besenyőké, a gepidáké vagy az avaroké. A messiásváró forgatókönyv csődöt mondott, fenntarthatatlanná vált. A Jézus által kétezer éve kiteljesített reformjudaizmus viszont erősebb, sikeresebb és eredményesebb, mint valaha, és végső fokon a messiásvárók skanzen jellegű fennmaradásának záloga.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-3-resz.html

2013. április 17., szerda

Magyarország nem libtatúra

Nem csak a hazánkat érő nemzetközi kritika alapul félreértésen, hanem honi visszautasítása is. Szerencsésebben alakulhatott volna viszonyunk a nagyvilággal, ha idejekorán tisztázzuk, pontosan miről van szó. Kénytelen vagyok magyarról magyarra tolmácsolni, hogy érthetővé váljanak a fő üzenetek.
  • Magyarországon veszélyben a demokrácia. = Veszélyben a liberális egyeduralom.
  • Magyarországon megszűnt a jogállamiság. = Megszűnt a liberális egyeduralom.
  • Magyarországon nincs szólásszabadság. = A liberálisokon kívül más is érdemben megszólalhat.
  • A magyar igazságszolgáltatás nem független. = Az igazságszolgáltatást nem uralják a liberálisok.
  • Magyarország leépíti a piacgazdaságot. = Vége a liberális gazdasági egyeduralomnak.
Remélem, ebben a formában már minden külső és belső kritika a megértés villámfényében ragyog. Nézzük a kritikára adott válaszokat.
  • Magyarország nem gyarmat. = Nem leszünk a nemzetközi liberalizmus bábja, sem a gazdasági liberalizmus kizsákmányoltja.
  • Brüsszel nem diktál nekünk. = Nem az EU liberokratái kormányozzák az országot.
  • Nemzeti gazdaságot akarunk. = A hazai vállalkozásoknak is adunk esélyt.
Ha a kritikai hangokat helyesen értelmezzük ("Magyarország botrányos módon nem libtatúra."), akkor nyugodtan egyetérthetünk ("Magyarország tényleg nem libtatúra, hanem demokratikus jogállam."). Így véget érhet a süketek párbeszéde, amely persze nem teljesen véletlenül alakult ki.

A probléma hátterében az áll, hogy a fejlett nyugati országok az utóbbi néhány évtizedben úgynevezett "liberális demokráciát" (liberal democracy) építettek ki, amelyben a politikailag korrekt bal-lib hang gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált. Más is megszólalhat, csak kifütyülik, elhatárolódnak tőle, tüntetnek ellene, ezer újságcikkben és médiainterjúban ítélik el, tudtára adják, hogy szégyellje magát, csak azért hagyják megszólalni, hogy példát statuáljanak rajta. Vagyis aki nem osztja a politikailag korrekt bal-lib álláspontot, az megnézheti magát, érdemben nem hallgatják meg. A csendes többség persze gondol amit gondol, nem véletlen, hogy a nyugat-európai országok szélsőjobb pártjai 2010-ben ugyanúgy 15% körüli eredményt értek el, mint nálunk a Jobbik. Csak ott a liberális uralom alatt álló médiában kizárólag negatívan lehet erről beszélni, a szélsőjobb szimpatizánsai főként baráti körben és otthon mondhatják el a véleményüket -- kifelé pedig a véleményük gyakorlatilag nem létezik, be van tiltva, ki van cenzúrázva. A nyugati bal-lib média félrevezeti a nemzetközi közvéleményt, meghamisítja az országról sugárzott képet. Az ép ésszel gondolkodók pedig találgathatják, hogy ha kötelező politikailag korrektnek lenni, és ezt a közvélemény meghatározó része így gondolja, akkor vajon miért szavaz minden hatodik nyugati választó a radikális jobboldalra, és miért kap további 30-55%-ot a konzervatív (jobbközép) párt. Rejtély -- ha hiszünk a bal-lib média országképének.

Amennyiben igyekszünk reális helyzetképet szerezni a nyugati országok belső viszonyairól, a miénkhez meglepően közeli állapotokkal szembesülünk. A nyugati jobboldal részrehajlással és hamisítással vádolja a baloldali sajtót, botrányosnak tartja a bal-lib kormányok tevékenységét, Nagy-Britanisztánban, Frankisztánban és Germanisztánban pont olyan viták zajlanak, épp olyan erős a bal-jobb ellentét, mint Madzsarisztánban. A különbség legfeljebb annyi, hogy nyugaton a nemzeti érdeket még a bal-lib élcsapat sem meri kikezdeni, mert tudja, hogy az casus belli lenne, össznépi felháborodás söpörné el a liberális fennhatóságot.

A világméretű bal-lib hálózat ügyes szalámitaktikát folytat, a nyugati országokról cenzúrázott képet közvetít, példaként állítja őket a feltörekvő demokráciák elé: tessék, nézzétek meg, nálunk mekkora a politikai korrektség, vegyetek rólunk példát. A feltörekvő országok médiája szintén kiretusálja a kép jobb oldalát, és azt sugározza nyugatra: igyekszünk még nálatok is politikailag korrektebbek lenni, tartsatok lépést. Így lesz a világ egyre PC-bb, anélkül, hogy észrevenné a csalást. Magyarország nem csak észrevette, hanem igyekszik is tenni ellene, ezért zúdul ránk az össztűz. Még a német kereszténydemokraták sem maradtak ki belőle, nehogy az ottani média rájuk süsse a neofasiszta stigmát, amelytől a politikai korrektségre trenírozott Germanisztánban nem lehet megszabadulni. Miért tűri a nyugati közvélemény a folyamatos félretájékoztatást? Azért, mert nincs érdemi jobboldali médiaalternatíva, legalábbis nem nemzetközi ügyekben. Megjegyzem, nálunk sincs. Amit Afrikáról, Ázsiáról, vagy akár Amerikáról és Európáról tudunk, az olyan balosan polárszűrt, hogy amit kérdeznek, azt sem szabad(na) kritikátlanul elhinni. Ha elfogadtad a tendenciózus kérdést, már meg vagy vezetve, a távoli országok helyzetéről azt fogod gondolni, amit balról sugallnak.

A bal-lib médiaszalámizás eredménye, hogy nyugaton a demokráciáról folyó diskurzus kimondva-kimondatlanul a liberális demokráciáról folyik. Mi a különbség? Nem kevés. A demokrácia a többség uralma, alapszintű kisebbségvédő intézkedésekkel, egyszerű logikával. Az irányít, akié az 50,1% (értelemszerűen a választáson részt vevők, és nem az összlakosság arányában mérve!). A többi 49,9% szabadon dolgozhat rajta, hogy 50,1%-ra emelkedjen, ezt négyévente tesztelik, de mindenkor az van, amit a választani hajlandók többsége akar*. A liberális demokrácia ellenben a liberálisok egyeduralma, libtatúra. Ha a liberálisok vannak többségben, akkor gátlástalanul elnyomják a kisebbségi véleményt, szégyellje magát minden maradi fasisztoid! Ha nagy ritkán kisebbségbe kerülnek, akkor viszont olyan erős kisebbségvédelmet biztosítanak maguknak, hogy gyakorlatilag uralmon maradnak, kisebbségből irányítanak addig is, amíg újra magukhoz ragadják a formális vezetést. Pár hónapja egy liberális kollégám ilyenformán fogalmazott:
- Tudod, egyre inkább azt gondolom, hogy nem szabad a döntést a többségre bízni.
- Hogyan?? - hitetlenkedtem.
- Nem azt kell tenni, amit a többség akar, hanem azt, ami helyes.
 Ez világos beszéd, díjaztam az őszinteségét.

Nos, ez a liberális "demokráciafelfogás" került veszélybe Magyarországon. A többség uralma az, ami ellen egyesült erővel tiltakozik a liberális világhálózat. Bizonyos fokig egyet tudok érteni a külső és belső kritikával: Magyarország 2010 óta tényleg nem libtatúra. Mivel működőképes jóléti demokráciát szeretnénk, az az érdekünk, hogy soha többé ne is legyen.

*A választáson részt vevők helyett mondhatunk politikailag aktívakat is, különösen ha a szavazólapokra felvesszük az "Egyikre sem szavazok" rovatot. A pártot nem választók így kifejezhetnék a politikai osztállyal kapcsolatos általános elégedetlenségüket, valószínűleg jelentősen nőne a részvétel. Aki pedig ilyen körülmények között sem vesz részt a választásokon, az tudatosan mond le a demokrácia alakításáról.

2013. április 16., kedd

A kereszténység térnyeréséért 1. rész

A kereszténység térvesztésének egyetlen okát láttam az erről szóló bejegyzésben: a keresztények magukra vették az "életidegen lúzer bagázs a világ ellen" imázst, és ez egyre kevésbé kelendő. A kereszténység térnyerése érdekében először valós képet kell mutatnunk vallásunk érdemeiről: 1. Jézus tanítása a judaizmus kiteljesítése; 2. az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között; 3. a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája; 4. az egyetlen demokratikus értékrend; 5. az egyetlen valóban toleráns vallás. A következő posztsorozatban egyenként kifejtem ezeket a témákat. Először azonban arról az időről szeretnék képet adni, amikor a "hagyományos mosópor" még ultramodern termék volt.

Amikor a Jézus feltámadását megtapasztaló, hitükben újjászületett, etno-kulturálisan és szokásaikban azonban továbbra is ízig-vérig zsidó apostolok elindultak hirdetni az Örömhírt, hallatlan és szokatlan dolgokról beszéltek, elképesztve és hol meggyőzve, hol megbotránkoztatva hallgatóságukat.

Zsidó nemzettársaik megbotránkoztak, mert úgy vélték, a Messiás földi király, aki egyesíti a világon szétszórtan élő zsidókat, újjáépíti a jeruzsálemi Nagytemplomot, kiűzi a rómaiakat Izraelből, és olyan tetteket művel, hogy minden gój önként aláveti magát a zsidók fennhatóságának. Jehosua ezzel szemben transzcendens királynak mondta magát, lélekben igyekezett egyesíteni a zsidókat, feltámadt testében szimbolikusan újjáépíteni a Nagytemplomot, de semmilyen formában nem űzte ki a rómaiakat, és az első egy-két évtizedben a gójok széles tömegeit sem nyűgözte le. Következésképp zsidó álláspont szerint Jehosua nem lehetett a Messiás, követői megtévedt eretnekek. A koncepció egyedülálló, a kor egyetlen vallása sem épített hidat Isten és az ember közé, mint Jézus. Sem Noé, sem Ábrahám, sem Mózes, sem Dávid, sem Salamon, sem Illés, sem Keresztelő János nem állította magáról, hogy több vagy más minőség lenne, mint a többi ember. Jézus ellenben azt mondja, hogy Isten küldte, egy Istennel, Isten tanítását belülről ismeri és  hordozza, sőt Ő maga az Út, az Igazság és az Élet, az Atyához egyedül általa juthatunk el. Ez forradalmi tanítás volt, csak épp ellenkezni látszott a judaizmus dogmatikus értelmezésével.

A gójok számára -- akiket Jézus hosszabb távon nagyon is lenyűgözött -- az volt a szokatlan, hogy nem sok, hanem egyetlen Isten van, aki legalább annyira szerető, amennyire igazságos, és aki nem áldozatot, hanem irgalmasságot kíván. Aki úgy mér neked, ahogy te mérsz embertársaidnak. Ilyen vallás nem volt abban a korban. Több ezer különféle kultusz létezett az apostolok idejében, mind titkos tanításokra, égő áldozatokra, furfangos alkukra és szeszélyes istenekre épült, akiknek a kegyéért udvarolni kellett, akik hétfőről keddre átpártolhattak az ellenségedhez, mert mondjuk, nem ízlett nekik az áldozatod füstje, vagy mert egyszerűen olyan kedvük volt. Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy ne a saját akaratod teljesüléséért imádkozz, hanem Isten akaratának megvalósulásáért, Isten ugyanis nagyobb jót készített számodra és mindenki számára, mint hogy megnyerd a következő csatát vagy sikerrel járj kereskedő utadon. Ehhez hasonló üzenetet egyik vallás sem terjesztett akkortájt. Ha jobban belegondolunk, azóta sem.

A rabszolgák számára Jézus túlvilági vigaszt, uraik számára pedig jótékonykodást hirdetett Isten országának elnyeréséért. Mivel ők felszabadították a rabszolgákat, utóbbiaknak valójában nem kellett beérniük transzcendens vigasszal. A kereszténység radikális társadalmi reformot, demokratikus átalakulást hozott. Jézus hosszabb távon teljesített egy újabb messiási elvárást, a zsidó apostolok tanítványává tette a gójokat, sokak vallásává az addig törzsi keretben működő judaizmust. A tartalom helyett a formához ragaszkodó zsidók időközben kudarcot kudarcra halmoztak, egy nacionalista lázadás után, Kr.u. 70-ben a rómaiak lerombolják a jeruzsálemi templomot, a messiásjelölt Bar-Kohba lázadása (Kr.u. 132-135) során a római katonák 580 ezer zsidót ölnek meg, a győztes Hadrianus császár Kr.u. 135-ben halálbüntetés terhe mellett kitiltja a zsidókat Jeruzsálemből, sőt az egész birodalomban betiltja a körülmetélést és a judaista rítusokat, jelképeket. A keresztre feszítés után mintegy 100 évvel a messiásvárók kolosszális lúzerek, a messiáskövetők ellenben elképesztően sikeres reformzsidók képében jelennek meg, akik a gójok élére állva egy globális, multikulturális demokratizálódási hullámot irányítanak, hogy a kiteljesített judaista üdvtanban egyesítsék az emberiséget. Az erőszakkal és igazságtalansággal teli ókori világ eresztékei recsegnek-ropognak, zsidó lelki és szellemi vezetéssel egy szelídebb, igazságosabb világrend épül.

A kereszténységben ekkor még nincs semmi megszokott, semmi természetes, semmi hagyományos.  Átütő megoldásokat hoz a kor nagy problémáira, minden megmozdulása szokatlan, minden állítása lenyűgöző, minden újítása forradalmi. A Messiás (görög szóval: Krisztosz) tanítását nem kell tukmálni, futótűzként terjed, sorban állnak érte. Mai térnyerése érdekében ezt a tartalmat kell aktuális formába öntenünk, ezt a hangulatot kell újra megteremtenünk.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-2-resz.html

2013. április 15., hétfő

Kettős választójog

A határon túli magyarok kettős állampolgársága és választójoga különleges megoldás -- különleges helyzetre. Az érintettek ugyanis nem önként hagyták el Magyarországot, hanem a nagyhatalmak szeszélye tette őket más országok állampolgárává, ahol alapvető jogaikat sem biztosítják, miközben a Fidesz-kormány kákáján lankadatlanul makraméző "ejropéerek" cinkosan hallgatnak.

A helyzet nem szokványos, nincs rá sem igazi precedens, sem kikezdhetetlen megoldás. Két alapvető megközelítés létezik, ízlés és egyéni preferenciák kérdése, melyiket választjuk. A progressziv.blog.hu friss posztja felvázolja az "A" irányt (felejtsük el határon túli nemzettársainkat, boldoguljanak új hazájukban magyar választójog nélkül, vagy költözzenek át, hogy szavazhassanak).

Én a "B" megoldás híve vagyok: számomra természetes, hogy a magyarul beszélő, magyar kultúrát ápoló, Magyarországgal és a magyar néppel közösséget érző határon túliak a kulturális nemzethez tartoznak, és döntésük szerint részt vehetnek a magyar kormány megválasztásában. Számos érv szól e mellett.

Egyrészt, a határon túliak úgy kerültek "túlra", hogy nem átköltöztek, hanem helyben maradtak. Nagy többségük továbbra is magyarnak vallja magát, magyarul beszél, közösséget érez az anyaországával, ráadásul az állampolgársága szerinti országban magyarként elnyomják, identitásának megélésében korlátozzák, egyéni és közösségi jogait folyamatosan megsértik. Erősen érdekelt tehát abban, hogy Magyarországnak az ő sorsáért felelősséget érző és azt javítani igyekvő kormánya legyen. Ezt legegyszerűbben a szavazatával biztosíthatja.

Másrészt, ha nincs is pontos nemzetközi precedens, vannak némileg hasonló helyzetek Európában, és ha megvizsgáljuk őket, azt tapasztaljuk, hogy megengedőek: általában igény szerint kettős állampolgárságot és választójogot biztosítanak. Így kezelik határon túli nemzettársaikat például a csehek, a szlovákok, a szerbek, a horvátok, a szlovének, a románok is.

Harmadrészt, a magyar baloldalt senki sem kényszeríti az "A" megoldásra, ezt maga találta ki, maga tart ki mellette, önként és dalolva veszi magára a vele járó imázst. Ennyi erővel harakirit is elkövethetne, az gyorsabban hozza meg ugyanazt az eredményt, a borítékolható választási vereséget. Ha az ellenzék lenne kormányon, akkor is megfontolandó, hogy szembeforduljon-e a magyar közvéleménnyel. Az ellenzék azonban ellenzékben van, miközben a határon túliak jogállásáról a Fidesz-kormány dönt. A külhoni nemzettársak elhanyagolása biztosan vesztes stratégia ebben a játszmában, nem is szólva a tudatos hergelésükről, az előre megfontolt eltaszításukról. Ép eszű ellenzéki csak akkor tesz ilyet, ha még sokáig ellenzékben akar maradni.

Negyedrészt, az ellenzéki pártok valamelyikére szavazó hazai választó is tudhatja, hogy vesztes csapatra tesz. Amennyiben megfontolt jövőképe úgy fest, hogy egy vesztes ország vesztes kormánya tegye vesztessé a határon túliakat is, joga van a véleményéhez. Viszont nem gondolhatja komolyan, hogy ez a jövőkép eséllyel indul az alternatív jövőképpel szemben, amely szerint egy érdekérvényesítő erős ország erős kormánya nyertessé teszi a magyarokat határon innen és túl. Egy hajléktalanság felé sodródó depressziós, alkoholista munkanélküli nem indul azonos eséllyel az életvidám, pozitív gondolkodású, sikeres vállalkozóval szemben.

Éld bele magad egy kicsit a határon túli magyarok helyzetébe: a jobboldal jóindulatot, támogatást kínál,  átsegít a zebrán, akár át akarsz menni, akár nem; továbbá kapsz tőle egy lovat, legfeljebb nem pont ilyenre vágytál -- erre számíthatsz a szavazatodért. A baloldal ellenben leköp, azután felpofoz, győzelme esetén kemény rúgást ígér legkényesebb testrészedbe, mert szerinte eleve nem is lenne szabad szavaznod, csak nem tudja megakadályozni, hogy leadd az aktuális erőviszonyok mellett talán döntő szavazatodat. Harmadik lehetőség, "C" megoldás nincs. Most őszintén, Einsteinnek kell lenned, hogy kielemezd, melyik a kedvezőbb?

Egy évvel a választások előtt még mindenki szabadon alkothat jövőképet, stratégiát, taktikát, kampányüzeneteket. Valaki magyarázza meg, mert számomra felfoghatatlan, miért alakítja ezeket úgy a bal-lib ellenzék, hogy józan számítás szerint veszítsen. Nem akar nyerni? Akkor mire a nagy harci lárma?

A magyar demokráciát féltő független nemzetközi bal-libek problémája, hogy Erős Jánost még nem sikerült teljesen gúzsba kötniük. Az én problémám, hogy más országoktól eltérően, Erős János alternatívája nálunk nem Izmos István, nem Muszklis Márton, nem Bors Botond, hanem Nyomasek Bobó, Gugyerák Gyugyu, Kolontos Palkó és Pandacsöki Boborján. Tényleg van okunk aggódni, de ha működőképes jóléti demokráciában szeretnénk élni, akkor nem Erős Jánosból, hanem Nyomasek Bobóból kell kevesebb.

2013. április 13., szombat

A kereszténység térvesztéséről

A 2011-es népszámlálási adatok szerint tíz év alatt 28%-kal csökkent a magukat kereszténynek vallók száma. Beállok az okokat találgatók/elemzők hosszú sorába.

A csökkenés nem feltétlenül akkora gond, amekkorának látszik: ha tíz éve még sok olyan ember tartotta magát így-úgy kereszténynek, aki alapos megfontolás után rájött, hogy dehogy az, akkor még örülhetünk is, végre tiszta víz került a pohárba. A pontatlanul az ország "megosztásának" titulált nemzeti azonosságkeresés sokakat késztetett arra, hogy tisztázzák magukban, kik és mik ők. A "mük vogymuk?" kérdésre azt felelték, hogy sokfélék, pl. ősmagyarok/pogányok/emberek/ateisták/ezoterikusok/világi állampolgárok, stb., de nem keresztények. Az őszinteség mindenkinek használ, ki-ki adja és vállalja önmagát, az ebből következő csökkenést nem tartom problémának.

A magukat kereszténynek vallók száma azonban sokkal nagyobb mértékben csökken annál, hogy egyszerűen az őszinteségnek tudjuk be. Ha egyetlen okot kellene megjelölnöm, azt mondanám: a kereszténység magára vette az "életidegen lúzer bagázs a világ ellen" imázst, és az emberiség ennek megfelelően reagál, nem szívesen vallja magát meghasonlott, életidegen lúzernek.
  • Ha meg akarod tudni, hogyan érvényesülj, nem fordulsz keresztényhez, mert legfeljebb olyat ismersz, aki kereszténysége ellenére érvényesült, olyat azonban nem, aki kereszténységével összhangban ért el nagy eredményeket, és még szimpatikus is.
  • Ha boldog e világi életre vágysz, nem keresztényt kérdezel, mi a titka -- vajon miért?
  • Az örömteli szex témával nem fordulsz nőtlen paphoz, mert... hmm..., az furcsa lenne.
  • A személyiségfejlesztő zsebkönyvek között nem találod azt a címet, hogy "Siker és boldogság Jézussal".
  • A keresztény előtag fosztóképző vagy szitokszó lett, mint a "szocialista" erkölcs (pl. keresztény kurzus, evolúciótagadó keresztény).
A kereszténység sokak szerint valóban csak erről szól, ennyit ér. Azon kevesek, akik másként gondolják, nem találták meg az üzenetük átadásának módját. Haszontalannak tartom például az aluljáróban való igehirdetést, a nyilvános vallomástételt, a szórólapozást, a stadionos lelkiséget, a TV-s evangelizációt és a többi korszerű marketing módszert. Ami a vízcsapból is folyik, amit egyre szélesebb körben reklámoznak, és folyamatosan leértékelnek, hogy minél többen minél akadálymentesebben hozzájussanak, az a gagyi kategóriába kerül. A gagyi márkát mindenki ismeri, de mivel ciki, egyre kevesebben tartanak rá igényt. Egy fokkal jobb módszer a közösségi élményteremtés, de nem várnék tőle nagy eredményt, mert egy ponton úgyis kiderül, hogy itt nem iPad-et osztanak, hanem elköteleződést várnak, és akkor pont annyian maradnak, mint az aluljáró igehirdetője körül. Aki a társasági élmény miatt nem megy el, az pedig hiába javítja a statisztikát, lásd a második bekezdést.

A marketing megközelítés nem érvénytelen, csak végig kell vinni: Jézus idejében a kereszténység új termék volt, az apostolok új piacokat hódítottak meg vele, új vásárlók körében népszerűsítették. Ma a piac telített, a termék unalomig ismert, mint a "hagyományos mosópor", a vásárlók mind hallottak róla, csak köszönik szépen, nem kérnek belőle, újra, másra, izgalmasra vágynak. Ebben a helyzetben nem segít, ha több párhuzamos csatornán juttatjuk el hozzájuk a termék hírét, attól nem lesznek lelkesebbek, sőt. "Biztosan nem hallottál még a hagyományos mosóporról..." "Van itt egy csodálatos újdonság, a hagyományos mosópor." "Neked is szükséged van hagyományos mosóporra. Én azzal mosok, nézd, milyen fakó a ruhám." "Énekeljük együtt: hagyományos mosoóÓpououour. Hová szaladsz, gyere vissza!" "A hagyományos mosópor a világ legcsodálatosabb találmánya, vegyél te is belőle." "Gyere velünk kirándulni, a végén értékes ajándékban részesülsz: ingyen mintát kapsz a hagyományos mosóporból." "Tudom, hogy hagyományos mosóporra vágysz, de nem fértél hozzá, ezért új akciónk keretében most könnyebben hozzájuthatsz, házhoz szállítjuk, kezedbe adjuk, zsebedbe tesszük, orrod alá dugjuk." "A hagyományos mosóport végre nem hagyományos csatornákon is terjesztjük, ez majd ellensúlyozza a forgalomcsökkenést." "Akkor lesz boldog a világ, ha mindenki hagyományos mosóporral mossa a ruháját." "Miért járnál színesben, ha fakóban is járhatsz? Mint például én." Ne azon csodálkozzunk, hogy ez nem működik. Az lenne az elképesztő, ha működne. A marketingnek van ugyan megoldása a helyzetre -- nevezd át a terméket, tervezz új csomagolást, mondd, hogy intelligens részecskéivel levadássza a makacs foltokat, színezd át, adj hozzá szexi-szerelmes háttérsztorit, tedd izgalmasan újjá --, de a kereszténységre ezek a trükkök nem alkalmazhatók.

Más megoldással érhetünk el eredményt: átgondoltan, következetesen be kell mutatnunk a kereszténységben eleve benne lévő értékeket. A részben kívülről ráerőltetett, részben balekségből bevállalt keresztény imázs torz és hamis, semmi köze a valódi kereszténységhez, amely a judaizmus kiteljesedése, az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között, a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája, egyetlen demokratikus értékrendje, egyetlen valóban toleráns vallása.

Aki megérti Jézus tanítását, az eredményesebben éri el földi életében mindazt, amit hosszú távon elérnie érdemes. Boldogabb lesz a többi világkép követőinél, nem vágyik trombitarézre arany helyett, és valódi szeretetközösséget alakít ki embertársaival. Már itt a földön több örömre lel, mint ha a karrierre, a vagyonra, a szingli életmódra, a változatos nemi életre, az étkezésre, a sportra, az utazásra, az életélményekre, vagyis az önmaximalizálásra összpontosít, és ez csak a kezdet... Kereszténynek lenni összhangot és nem ellentétet jelent a világgal. Ideje átfestenünk a rólunk kialakult képet.

Ehhez "csak" annyi kell, hogy jelként éljünk a világban, (anyagilag is) sikeres, boldog, kiegyensúlyozott emberek, hiteles példák legyünk az érdeklődők számára. Ne kívülről vegyük magunkra, hanem mi határozzuk meg a kereszténység imázsát, következetesen tegyük helyre a tévedéseket, ferdítéseket, kitalációkat (pl. az inkvizícióról, az állam és az egyház szétválasztásáról, a kereszténység és a tudomány viszonyáról, a feltétel nélküli megbocsátásról, az evolúció elfogadásáról, az óvszerosztás és az AIDS összefüggéséről, stb.). A jogos kritikát fogadjuk el, de ne váljunk szorongó, bűnbánó nyuszikká, akik a farkas véleményével azonosulva egyformán szégyellik, ha van rajtuk svájci sapka, meg azt is, ha nincs. Ismerjük fel a kommunikációs trükköket, és vetítsük őket vissza a kitalálóikra.

Fogalmazzuk meg üzeneteinket Jézus tanítása szerint: szelíden mint a galamb, okosan mint a kígyó. Kezdjük azzal, hogy reális elvárásokat támasztunk. 1. Keresztényként legalább 10%-kal nagyobb jólétben élhetsz az átlagnál. 2. Legalább 10%-kal kevésbé erőszakosan oldod meg a problémáidat, konfliktusaidat. 3. Legalább 10%-kal erkölcsösebben viselkedsz az átlagnál. 4. Legalább 10%-kal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz a földi életed. 5. Az átlagnál sokszorta nagyobb esélyt adsz magadnak az örök életre.

Ne féljünk helyre tenni azokat, akik nem érik be 10%-kal: ki sokat markol, keveset fog; ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. A jó szándék tesztje, ki mit tart 10% különbségről. Ha őszintén, tisztességes szándékkal közeledik a kereszténységhez, az eredmény nem marad el. Ha képmutatóan arra utasít, hogy tedd olyan magasra a lécet, hogy senki át ne ugorja, majd a következő utasítás így szól: "most ugord át!", akkor pedig keressen magának egy kellően bugyuta tündért, és neki adja elő ezt az agresszív kismalac poént. Jézus tanítása igazgyöngy, méltóvá kell rá válni.