Így neveld a pszichopatádat

George Simon Báránybőrben című könyvéből megismerhetjük a pszichopata személyiségét: rafinált manipulátor, aki szuggesztív beszédmódjával, hitelesnek látszó stílusával vonzalmat ébreszt, majd könyörtelenül kihasználja és tönkreteszi ismerőseit, párját, családját, környezetét. A szembeszegülőket érzelmileg zsarolja, jogaira hivatkozva lábbal tapossa a jogaikat, kétségbeesésbe kergeti végsőkig kiszipolyozott, tehetetlen áldozatait. Közben egy pillanatnyi lelkiismeret-furdalást sem érez, empátiát nem ismer, érzelmileg alulfejlett, az erkölcs szerinte hülyéknek való -- közéjük sorol magán kívül mindenkit. A közhiedelemmel ellentétben a pszichopaták ritka altípusa a baltás gyilkos, sokkal gyakoribb a házasságszédelgő, a fehérgalléros bűnöző, a tőzsdecápa, a bigámista és a többedik családban zűrt zűrre halmozó, kapcsolatokba ki-be sodródó, öntörvényű ember. Simon azzal fejezi be a remek gyakorlati-nevelési tanácsokat adó könyvet, hogy a pszichopata személyiségű (karakterzavaros) felnőttek aránya folyamatosan nő az utóbbi évtizedekben, és a szakemberek egyelőre csak találgatják ennek okát.

Támadt néhány ötletem. A pszichopata három személyiségjegy alapján diagnosztizálható: 1. nem szeret; 2. nem szorong; 3. tapasztalataiból nem tanul. Nézzük meg, melyikből mire következtethetünk.

1. A pszichopata nem szeret: ez az érzelmi alulfejlettségből adódik, pontosabban úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a pszichopata senkihez sem kötődik érzelmileg.  A kötődés gyermekkorban alakul ki, a családból hozott minták élnek tovább a felnőttben. Ahol a szülők nem végeznek érzelmi nevelést, elmossák a jó és a rossz, a pozitív és a negatív cselekedetek közötti különbséget, mondván, "majd eldönti, ha nagy lesz", ott a gyerek világlátása nagy valószínűséggel sérül. A pszichopatára jellemző, hogy logikailag dönt el a "normális" embereknél érzelmi alapon mérlegelt ügyeket. Például, a "normális" ember azért nem lopja meg a környezetében élőket, mert már a gondolat is kellemetlen érzéseket ébreszt benne. A pszichopata nem érez effélét, logikai kihívásnak tekinti a kérdést. A lopás gyors haszonnal kecsegtet, ügyes szervezéssel kicsi a lebukás veszélye, így aztán nem habozik. Érett, "normális" felnőtt nem bocsátkozik egyéjszakás kalandokba, mert van némi lelki-kötődési igénye -- írtam volna tíz éve. Az újságok és tévésorozatok által megdolgozott közvélemény egyre inkább úgy látja, hogy aki nem vállal be időnként egy kis alkalmi szexet, és nem titkolja el az emberi jogként járó magánélvezetet a párja elől, az nem "normális". Vajon milyen hatással jár ez a trend az emberiség érzelmi életére, önmagán kívül kihez tud kötődni a kötetlen, következménymentes szex híve?

2. A pszichopata nem szorong: nincs lelkiismeret-furdalása. Hiányzik belőle az érzékenység mások bánatára, feldúltságára. Ha valakinek fájdalmat, szenvedést okozott, akkor látja a könnyeket, hallja a kiabálást, de nem érti, mire ez a hacacáré, miért kell ekkora balhét csapni egy általa állítólag "elkövetett" apróság miatt. Őszintén fogalma sincs, miért nem hagyják őt békén enni, tévézni, aludni, stb. Más szóval, képtelen felfogni azt, amit a "normális" gyerek óvodás korára világosan ért, mivel ha rosszat tett, megszidták, korholták, érzelmi nyomást gyakoroltak rá, azaz szorongást ébresztettek benne. Sigmund Freud és Dr. Spock egész életműve a szorongás megszüntetéséről, teljes kiiktatásáról szól. A modern nevelés jegyében generációk élete vált stressz- és gátlásmentessé. Régen rosszallás, megvetés övezte a normaszegőket, ma -- nagyrészt a szórakoztatóiparnak és a politikai propagandának köszönhetően -- közöny vagy kifejezett helyeslés veszi körül őket. A nagy vonatrablás című angol film végén az ügyes rabló így felel a miértet firtató bírói kérdésre: "mert kellett a pénz". Ezután elmenekül, és a tömeg lelkesen éljenzi, hősként ünnepli. Más: Franciaországban a baloldali kormány azzal az érvvel igyekszik elfogadtatni az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt, hogy véget kell vetni az egynemű párok lenézettségének, szégyenének. A francia közvélemény többsége támogatja az elképzelést, tényleg, miért is kellene szorongania bárkinek a tettei vagy az életmódja miatt?

3. A pszichopata nem tanul a tapasztalataiból: hiába ismétlődik meg többször egymás után ugyanaz a kellemetlen helyzet, a viselkedése nem változik. Ez az előző két személyiségjegyből következik, hiszen a pszichopata számára a "kellemetlen" helyzet egyáltalán nem kellemetlen, kihívásnak, izgalomnak tekinti -- végre történik valami a sekélyes életében. Ha hazugságon kapják, nem pirul el, nem kezd igazat mondani, folytatja a hazudozást, mint ha mi sem történt volna.  Abban bízik, hogy úgyis ő lesz az okosabb, az erősebb, a rámenősebb, a kitartóbb, és nem változik. Meg van róla győződve, hogy le fogja gyűrni az életébe jogtalanul beleszólókat. Ez egyrészt biológiai adottság lehet, valószínűleg mindannyian ismerünk ilyen embereket. Másrészt ha egy gyereknek kilencszer már szabad, értéksemleges választást engedtek, és ez tizedszerre zavaró problémához vezet, ezért hirtelen fordulattal le akarják állítani, meg akarják nevelni, szervi ok nélkül is sokáig tart, mire belátja, hogy ez nem illetéktelen, önkényes, hülye emberek ízetlen tréfája csupán, akik ürügyet gyártanak, hogy megsértsék a szabadságjogait.  Hiszen jogában áll boldogtalanná tenni önmagát és közben másokat, a társadalomnak viszont nem áll jogában ebbe beleszólni. Van-e, lehet-e ellenérvünk?

Nos, kedves olvasó, mit tippelsz, mitől nőhet évről évre a pszichopata személyiségek aránya, és mit tehetünk, hogy mostantól csökkenjen?