2013. április 13., szombat

A kereszténység térvesztéséről

A 2011-es népszámlálási adatok szerint tíz év alatt 28%-kal csökkent a magukat kereszténynek vallók száma. Beállok az okokat találgatók/elemzők hosszú sorába.

A csökkenés nem feltétlenül akkora gond, amekkorának látszik: ha tíz éve még sok olyan ember tartotta magát így-úgy kereszténynek, aki alapos megfontolás után rájött, hogy dehogy az, akkor még örülhetünk is, végre tiszta víz került a pohárba. A pontatlanul az ország "megosztásának" titulált nemzeti azonosságkeresés sokakat késztetett arra, hogy tisztázzák magukban, kik és mik ők. A "mük vogymuk?" kérdésre azt felelték, hogy sokfélék, pl. ősmagyarok/pogányok/emberek/ateisták/ezoterikusok/világi állampolgárok, stb., de nem keresztények. Az őszinteség mindenkinek használ, ki-ki adja és vállalja önmagát, az ebből következő csökkenést nem tartom problémának.

A magukat kereszténynek vallók száma azonban sokkal nagyobb mértékben csökken annál, hogy egyszerűen az őszinteségnek tudjuk be. Ha egyetlen okot kellene megjelölnöm, azt mondanám: a kereszténység magára vette az "életidegen lúzer bagázs a világ ellen" imázst, és az emberiség ennek megfelelően reagál, nem szívesen vallja magát meghasonlott, életidegen lúzernek.
  • Ha meg akarod tudni, hogyan érvényesülj, nem fordulsz keresztényhez, mert legfeljebb olyat ismersz, aki kereszténysége ellenére érvényesült, olyat azonban nem, aki kereszténységével összhangban ért el nagy eredményeket, és még szimpatikus is.
  • Ha boldog e világi életre vágysz, nem keresztényt kérdezel, mi a titka -- vajon miért?
  • Az örömteli szex témával nem fordulsz nőtlen paphoz, mert... hmm..., az furcsa lenne.
  • A személyiségfejlesztő zsebkönyvek között nem találod azt a címet, hogy "Siker és boldogság Jézussal".
  • A keresztény előtag fosztóképző vagy szitokszó lett, mint a "szocialista" erkölcs (pl. keresztény kurzus, evolúciótagadó keresztény).
A kereszténység sokak szerint valóban csak erről szól, ennyit ér. Azon kevesek, akik másként gondolják, nem találták meg az üzenetük átadásának módját. Haszontalannak tartom például az aluljáróban való igehirdetést, a nyilvános vallomástételt, a szórólapozást, a stadionos lelkiséget, a TV-s evangelizációt és a többi korszerű marketing módszert. Ami a vízcsapból is folyik, amit egyre szélesebb körben reklámoznak, és folyamatosan leértékelnek, hogy minél többen minél akadálymentesebben hozzájussanak, az a gagyi kategóriába kerül. A gagyi márkát mindenki ismeri, de mivel ciki, egyre kevesebben tartanak rá igényt. Egy fokkal jobb módszer a közösségi élményteremtés, de nem várnék tőle nagy eredményt, mert egy ponton úgyis kiderül, hogy itt nem iPad-et osztanak, hanem elköteleződést várnak, és akkor pont annyian maradnak, mint az aluljáró igehirdetője körül. Aki a társasági élmény miatt nem megy el, az pedig hiába javítja a statisztikát, lásd a második bekezdést.

A marketing megközelítés nem érvénytelen, csak végig kell vinni: Jézus idejében a kereszténység új termék volt, az apostolok új piacokat hódítottak meg vele, új vásárlók körében népszerűsítették. Ma a piac telített, a termék unalomig ismert, mint a "hagyományos mosópor", a vásárlók mind hallottak róla, csak köszönik szépen, nem kérnek belőle, újra, másra, izgalmasra vágynak. Ebben a helyzetben nem segít, ha több párhuzamos csatornán juttatjuk el hozzájuk a termék hírét, attól nem lesznek lelkesebbek, sőt. "Biztosan nem hallottál még a hagyományos mosóporról..." "Van itt egy csodálatos újdonság, a hagyományos mosópor." "Neked is szükséged van hagyományos mosóporra. Én azzal mosok, nézd, milyen fakó a ruhám." "Énekeljük együtt: hagyományos mosoóÓpououour. Hová szaladsz, gyere vissza!" "A hagyományos mosópor a világ legcsodálatosabb találmánya, vegyél te is belőle." "Gyere velünk kirándulni, a végén értékes ajándékban részesülsz: ingyen mintát kapsz a hagyományos mosóporból." "Tudom, hogy hagyományos mosóporra vágysz, de nem fértél hozzá, ezért új akciónk keretében most könnyebben hozzájuthatsz, házhoz szállítjuk, kezedbe adjuk, zsebedbe tesszük, orrod alá dugjuk." "A hagyományos mosóport végre nem hagyományos csatornákon is terjesztjük, ez majd ellensúlyozza a forgalomcsökkenést." "Akkor lesz boldog a világ, ha mindenki hagyományos mosóporral mossa a ruháját." "Miért járnál színesben, ha fakóban is járhatsz? Mint például én." Ne azon csodálkozzunk, hogy ez nem működik. Az lenne az elképesztő, ha működne. A marketingnek van ugyan megoldása a helyzetre -- nevezd át a terméket, tervezz új csomagolást, mondd, hogy intelligens részecskéivel levadássza a makacs foltokat, színezd át, adj hozzá szexi-szerelmes háttérsztorit, tedd izgalmasan újjá --, de a kereszténységre ezek a trükkök nem alkalmazhatók.

Más megoldással érhetünk el eredményt: átgondoltan, következetesen be kell mutatnunk a kereszténységben eleve benne lévő értékeket. A részben kívülről ráerőltetett, részben balekségből bevállalt keresztény imázs torz és hamis, semmi köze a valódi kereszténységhez, amely a judaizmus kiteljesedése, az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között, a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája, egyetlen demokratikus értékrendje, egyetlen valóban toleráns vallása.

Aki megérti Jézus tanítását, az eredményesebben éri el földi életében mindazt, amit hosszú távon elérnie érdemes. Boldogabb lesz a többi világkép követőinél, nem vágyik trombitarézre arany helyett, és valódi szeretetközösséget alakít ki embertársaival. Már itt a földön több örömre lel, mint ha a karrierre, a vagyonra, a szingli életmódra, a változatos nemi életre, az étkezésre, a sportra, az utazásra, az életélményekre, vagyis az önmaximalizálásra összpontosít, és ez csak a kezdet... Kereszténynek lenni összhangot és nem ellentétet jelent a világgal. Ideje átfestenünk a rólunk kialakult képet.

Ehhez "csak" annyi kell, hogy jelként éljünk a világban, (anyagilag is) sikeres, boldog, kiegyensúlyozott emberek, hiteles példák legyünk az érdeklődők számára. Ne kívülről vegyük magunkra, hanem mi határozzuk meg a kereszténység imázsát, következetesen tegyük helyre a tévedéseket, ferdítéseket, kitalációkat (pl. az inkvizícióról, az állam és az egyház szétválasztásáról, a kereszténység és a tudomány viszonyáról, a feltétel nélküli megbocsátásról, az evolúció elfogadásáról, az óvszerosztás és az AIDS összefüggéséről, stb.). A jogos kritikát fogadjuk el, de ne váljunk szorongó, bűnbánó nyuszikká, akik a farkas véleményével azonosulva egyformán szégyellik, ha van rajtuk svájci sapka, meg azt is, ha nincs. Ismerjük fel a kommunikációs trükköket, és vetítsük őket vissza a kitalálóikra.

Fogalmazzuk meg üzeneteinket Jézus tanítása szerint: szelíden mint a galamb, okosan mint a kígyó. Kezdjük azzal, hogy reális elvárásokat támasztunk. 1. Keresztényként legalább 10%-kal nagyobb jólétben élhetsz az átlagnál. 2. Legalább 10%-kal kevésbé erőszakosan oldod meg a problémáidat, konfliktusaidat. 3. Legalább 10%-kal erkölcsösebben viselkedsz az átlagnál. 4. Legalább 10%-kal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz a földi életed. 5. Az átlagnál sokszorta nagyobb esélyt adsz magadnak az örök életre.

Ne féljünk helyre tenni azokat, akik nem érik be 10%-kal: ki sokat markol, keveset fog; ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. A jó szándék tesztje, ki mit tart 10% különbségről. Ha őszintén, tisztességes szándékkal közeledik a kereszténységhez, az eredmény nem marad el. Ha képmutatóan arra utasít, hogy tedd olyan magasra a lécet, hogy senki át ne ugorja, majd a következő utasítás így szól: "most ugord át!", akkor pedig keressen magának egy kellően bugyuta tündért, és neki adja elő ezt az agresszív kismalac poént. Jézus tanítása igazgyöngy, méltóvá kell rá válni.

Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)