2012. november 14., szerda

Szándék vagy következmény?

Az erkölcs egyik felfogása szerint a szándék az elsődleges, ezt az irányzatot szándéketikának (deontológiának) nevezzük. Az erkölcs másik felfogása szerint a tettek következménye az elsődleges, ez a következményetika (konzekvencializmus), más néven közhaszonetika. A két irányzat az emberiség történelme során folyamatos versenyben áll egymással, vetélkedésük a mai napig eldöntetlen, és egzakt értelemben véve alighanem az is marad. 

Miért is kellene döntenünk a kettő között? Cselekedeteink nagy részében a szándék a következmény kiváltására irányul, és azt is eredményezi. Például elhatározom, hogy jó cselekedetként segítek a barátomnak villanyt szerelni. Célom, hogy barátom előbb elkészüljön a feladattal, és örüljön az eredménynek. Előzetesen mérlegelem, hogy értek-e a villanyszereléshez, azaz jó esélyem van-e a kívánt következmény kiváltására. Úgy döntök, hogy igen, tehát megkezdjük a munkát. Be is fejezzük, méghozzá fele annyi idő alatt, mint barátom egyedül. Örül az eredménynek. Szándékom kiváltotta a következményt, így ebben az esetben mindegy, hogy a szándék vagy a következmény-e az elsődleges.

Az is lehet azonban, hogy nem értek eléggé a villanyszereléshez, illetve a konkrét helyzetben nem vagyok képes segíteni a barátomnak. Ha ezt előre tudom, bele sem kezdünk, és a tétlenségem erkölcsileg helyesnek tűnik. Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy a következményt tartom elsődlegesnek: szándékom jó, de úgy gondolom, hogy a következmény rossz lesz, barátom nem fog örülni a közreműködésemnek. Döntésre kényszerültem, és a következmény elsődlegességére szavaztam.

Előfordulhat, hogy úgy gondolom, értek a villanyszereléshez, és segítségem örömet okoz majd a barátomnak. Menet közben azonban rosszul alakulnak a dolgok, barátomat miattam megrázza az áram, és finoman szólva nem örül a közreműködésemnek. Az eset mérlegét utólag megvonva: szándékom jó volt, a következmény rossz lett. Erkölcsileg helyesen vagy helytelenül cselekedtem?

Egy szándéketikus szerint helyesen jártam el, jót akartam, és ez a lényeg. A következményetikus szerint helytelenül jártam el, hiába akartam a jót, a lényeg az eredmény. Az erkölcsfilozófia története tele van hasonló dilemmákkal: Kant szerint hazudni bűn, ezért ha egy baltás gyilkos a barátod tartózkodási helye felől érdeklődik, köteles vagy azt elárulni. Kant erkölcsi rendszerében a "ne hazudj" szabály fontosabb az emberi életnél.

Scott Siskind következményetikus szerint az élet fontosabb a szabálynál, ezért a "ne hazudj" szabály mindaddig alapértelmezetten igaz (hiszen általában jót tesz az emberiségnek), ameddig nincs nagyon jó okunk feltételezni, hogy egy konkrét esetben a merev alkalmazása rosszat tesz az emberiségnek. Ami Kant erkölcsi felfogását illeti, etikája elvont elmejáték, és nem az emberiség jólétét szolgálja.

Ha valóban az emberiség jólétének növelése a célunk, akkor ennek hatékony eszköze a következményetika, amely elszórtan máris része az életünknek. Jó példa rá a közlekedés szabályozása. A KRESZ elsődleges szempontja az emberi élet és biztonság védelme. Normál esetben nem szabad áthajtanunk a piros jelzésen, de ha ezzel balesetet előzünk meg, akkor nem csak szabad, hanem kötelező is. Normál esetben be kell tartanunk a sebességkorlátozást, de ha szülő nőt szállítunk kórházba, akkor az ő és a baba élete és biztonsága az első, úgy kell vezetni, hogy a lehető leggyorsabban, baleset nélkül odaérjünk, és a sebességkorlátozás átmenetileg figyelmen kívül hagyható. Igen ám, de mi van, ha...? Amint kilépünk az egyszerű szabályok biztonságából, szerteágazó lehetőségekkel és potenciális dilemmákkal szembesülünk.

A következményetika sokkal bonyolultabb, mint a szándéketika, ezért csak kellően összetett logikai műveletek elvégzésére képes embereknek való, és csakis külső ellenőrzés mellett. Mivel azonban az emberiség jólétét a szándéketikánál hatékonyabban szolgálja, célszerű minél több embernek elsajátítani a kellően összetett logikai műveletek elvégzését, hogy ne csak a szándék, hanem a következmények szempontjából is erkölcsösen tudjon viselkedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése