Zsidó-keresztény érdekközösség

Ebben a posztban kifejtem az első pillantásra rejtélyesnek látszó mondatot: "a diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet fogalma".

Először is, kik a "zsidók"? Jézus és az apostolok után minden keresztény zsidó, ebben tehát nem különbözik a "zsidóktól". A "zsidók" megkülönböztető jellemzője (differencia specifikuma) nem a származásuk, hanem a kettős mérce és a messiásvárás. 

Mi a kettős mérce? Ha más szabályzat vonatkozik miránk, mint őrájuk. Jézus egységes mércét tanított, a nem zsidókat is egyenrangú embertársnak tekintette. Nem Jézus találmánya az aranyszabály (tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások tegyened veled), de kortársait ő sokkolta vele. Abban a korban a zsidók létszáma elenyészően kicsi volt az emberiséghez képest, a törzsi etika nem okozott problémát, sőt a fennmaradás záloga volt. Ma kétmilliárd keresztény révén a világ csaknem 30%-a zsidó, ebből mindössze 12 millió a kettős mércéjű messiásváró, esetükben a törzsi etika visszatetsző és káros. Eljárt felette az idő, nem illik sem Európába, sem a globalizálódó világba.


Mi a messiásvárás? A keresztények szerint Jézus a Messiás, már nem kell rá várni. Tanítása elérhető, tanulmányozható, "mindössze" meg kell valósítani. A "zsidók" szerint Jézus nem volt messiás, mert több ponton sem teljesítette a messiásság feltételeit. A legnagyobb hiányosság, hogy nem a földi valóságban hajtotta végre nagy tetteit. Felfogásuk szerint a Messiás azóta sem jött el, noha többen is próbálkoztak. Eddig Bar Kochba került a legközelebb ahhoz, hogy Messiás legyen -- csak annyi hiányzott, hogy Kr.u. 135-ben nem győzött a rómaiak ellen.


Mi a diaszpóra? Az említett Bar Kochba-lázadás leverése után a rómaiak elűzték a messiásvárókat, akik szórványban (görög szóval diaszpórában) telepedtek le.


A diaszpórában élő zsidók számára értelmezhetetlen az önmérséklet fogalma. Ez azt jelenti, hogy mivel szórványban élnek, nem kényszerülnek önálló, életképes közösségi keretek kialakítására, mint Izrael államban. Nincs szükség például a szakmák egyensúlyának kialakítására, mert a többségi társadalom biztosítja az élhető hétköznapok hátterét, logisztikáját.


Az önmérséklet a kettős mérce szerint nem erény, hanem a balekség jele. Miért adnál fel önként bármit is? Jöjjenek, és vegyék el, ha tudják! Ha nem tudják, akkor győzött az ügyesebb, és annyi. Ez egy európai keresztény hátterű ember számára teljességgel érthetetlen, számára ugyanis íratlan szabály az önmérséklet, az utolsó morzsa nem elvétele, a földön fekvő felsegítése. Végső soron nem meglepő, hogy a kettős mércéjű messiásvárók és az egységes mércéjű messiáskövetők között nem más, mint a jézusi tanítás hiánya/megléte a különbség. A keresztények lelki átalakuláson estek át, a messiásvárók pedig megrekedtek a Jézus előtti állapotban -- erősen lemaradva az egyre nagyobb uniókban élő emberiségtől.


A messiásvárók kettős mércéje nem csak a párbeszédet, hanem a szembenézést is akadályozza, hiszen hogyan lehetne közös emberi alapra hivatkozva egyezkedni azzal, aki kiválasztottnak, egy isteni kiváltságokkal felruházott csoport tagjának tartja magát, paradox módon akkor is, ha nem hívő.


Belső nézetből olyan ez, mint főnemesnek lenni egy nemesi kiváltságokat el nem ismerő világban. Hivatalosan nincs gróf, nincs báró, nincs herceg. Nem hivatalosan, azaz belülről ellenben nagyon is van! A gróf pontosan tudja, kik a többiek, mert egyrészt kevesen vannak, és egymás között házasodnak, másrészt a főnemességnek vannak csalhatatlan jelei, az élre vasalt nadrágtól kezdve az ingmell keményítésén át a hanghordozásig, a főtartásig, az összbenyomásig. Meg lehet nyíltan vitatni a főnemesekkel, hogy viselkedésük nem demokratikus, szíveskedjenek befogadni a köznépet? Reménytelen, hiszen ahhoz, hogy a vita nyílt legyen, a partnernek eleve főnemesnek kellene lennie, viszont ha az lenne, tudná, hogy nem szabad feltennie a vita lefolytatásához szükséges kérdéseket. Róka fogta csuka helyzet.


Nem lenne jó leragadni a reménytelenség logikájánál, természetesen van kiút: a "zsidókat" szembesíteni lehet azzal, hogy nem a származás, hanem a kettős mérce és az európai etikától idegen, falig elmenő magatartás különbözteti meg őket, továbbá hogy kiválasztottságuk ugyanúgy elmondható Európa szinte teljes lakosságáról. Az európai társadalmak demokratikusak, egységes mércét igényelnek, illetve amennyire nem tökéletesen demokratikusak, annyira a kettős mércével szemben is toleranciát mutatnak.


Az összefüggéseket megfontolva kiderül, hogy a "zsidók" valójában az eredeti Tant megélő kereszténység erősödésében érdekeltek: aki komolyan veszi az Evangéliumokat, és tanulmányozza a judaizmus hátterét, annak világossá válik, hogy minden keresztény zsidó is egyben, mégpedig az ősi vallási szabályok alapján vér szerint! Ezek után keresztényként antiszemitának lenni nem csak fából vaskarika, hanem fogalmilag kizárt, az öngyűlölet vagy az elmebetegség kategóriájába tartozik. "Zsidó" részről pedig bele kell törődni abba, hogy a kettősmérce-ellenesség nem rasszizmus, hanem diszkriminációellenesség, a demokratikus értékrend egyik fő eleme.