2014. május 27., kedd

Világi öröm - keresztényeknek?

Minden átgondolt tudományos modell nem egyszerűen csak egybevág a kereszténységgel, hanem kifejezetten használ a világméretű terjedésének. Ilyen a törzsfejlődés (evolúció) elmélete is.

Az evolúció szerint a változó életfeltételekhez leggyorsabban, legszerencsésebben alkalmazkodó egyedek maradnak életben, és ők válnak dominánssá. Ezt szolgálja az életre általánosan jellemző örömelv: az adott helyzetben sikeres viselkedésminta örömöt okoz (jó), a sikertelen viselkedésminta negatív érzéssel jár (rossz). Ami öröm, azt egyre többször és gyakrabban csináljuk, ami rossz, azt igyekszünk elkerülni, és így evolúciósan egyre sikeresebbek, személyesen pedig egyre boldogabbak leszünk.

Az evolúció úgy is megfogalmazható, mint a hasznos kellemességének modellje. Ha az egyén szívesen táplálkozik, jobban táplált és életképesebb lesz - egy bizonyos pontig, amelytől az evés örömét elkezdik ellensúlyozni az egészségügyi problémák, szerencsés esetben elvéve a kedvünket a túl sok evéstől. Jól ki van ez találva - mondanám, de pontosabb rá, hogy elképesztően jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája.

Miközben a zsidó Messiás tanítása (ami hasznos, az jó, és fordítva) egybevág az evolúció örömelvével, számos átgondolatlan kereszténységértelmezés szembemegy vele.

Kommentvitáim során visszatérő téveszme, hogy a kereszténység nem jár földi sikerrel és jóléttel. Más szóval, kénytelenek vagyunk választani a között, hogy 1. a földön szenvedünk a túlvilági boldogságért; és a között, hogy 2. a túlvilágon szenvedünk a földi boldogságért. Harmadik lehetőség nincs - ebben a felfogásban, amely adós marad azzal, hogy ha így lenne, mi lenne benne az örömhír.

A Messiás ezzel szemben azt tanítja, hogy lehetséges úgy sikerben és jólétben élni a földön, hogy ezáltal elnyerjük az örök boldogságot is. Ez már valódi örömhír, akkora, hogy érthetővé teszi, miért küldte Isten a Fiát a világba, hogy közölje velünk. Magunktól ugyanis nem tudtuk volna kitalálni, beleragadtunk volna a két rossz közötti választások csapdájába.

A Messiás megadta a receptet, amellyel az örömhír megvalósítható: 1. szeresd Istent teljes erődből, szívedből, elmédből; 2. szeresd embertársadat, mint önmagadat; 3. a nevemben taníts meg erre minden népet. Ennyi? Ennyi. Hát nem csodálatos?

A fejüket csóválók kedvéért folytatom még egy kicsit. Örömhír lenne, ha csak kétféle diéta közül választhatnánk: vagy rossz ízű, de egészséges ételt kellene ennünk egész életünkben, vagy jóízű, ám az egészségünkre ártalmasat? Ez elvi lehetetlenség, ugyanis az evolúciónak van megoldása erre a látszatproblémára: azok az egyedek lesznek dominánsak, akik véletlen mutációk miatt úgy születtek, hogy az egészséges ételt egyben finomnak is találják. Következésképp az "egészségeset vagy finomat együnk-e" csak átmeneti dilemma, automatikusan átalakul egy "legtöbbünk szerint az egészséges azonos a finommal" helyzetbe.

Két egyszerű példa:
- az ember ösztönösen viszolyog az ürüléktől, míg a kutya például nem, ennek az az oka, hogy a bomló fehérjék az ember számára halálos fertőzésveszélyt jelentenek, így az ürüléket fogyaszthatónak találó emberek idő előtt, utód nélkül meghaltak, és dominánssá vált az ürüléket büdösnek, undorítónak találó embertípus
- a várandós nő ösztönösen tudja, mire van épp szüksége a szervezetének, és az illető tápanyagot tartalmazó élelmiszert hirtelen ellenállhatatlanul finomnak tartja, azonnal igényt tart rá, pl. egy kiló eperre decemberben

Ugye, milyen jól kitaláltnak tűnik az alkalmazkodás prózai mechanikája?

A kereszténységre nézve ez azt jelenti, hogy akinek az örök boldogságra vezető földi életmód terhes, mert szenved tőle, az egyre fogy majd, végül a mazochista deviáns kategóriába kerül, és azok a messiáskövetők válnak dominánssá, akik az örök boldogság felé vezető utat már itt, a földön is örömtelinek érzik. Mivel számukra boldogító, egyre gyakrabban, egyre intenzívebben gyakorolják az ennek megfelelő viselkedésmintákat. Ez automatikusan - és minden félreértelmezéssel szemben újra - igazzá teszi a Messiás eredeti tanítását, miszerint a fenti három parancs betartása földi és egyben örök boldogsággal jár.

19 megjegyzés:

  1. Én egy dolgot kérdőjeleznék meg a posztban. A jólétet. Már sokat beszéltünk erről. Én kétségbe vonom azt, hogy Európában az emberek jólétben élnek.De az egyértelmű, hogy az alsóbb rétegek jobban élnek, mint a száz-százötven évvel ezelőttiek. Ám szerintem ehhez a marxista kommunizmusnak, illetve a Bakunyinista anarhizmusnak több köze van, mint akármelyik keresztény egyháznak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor két lehetőséget látok: 1. te nem szereted a jólétet, ezért vagy "keresztény" valamilyen értelemben; 2. szereted a jólétet, és "keresztényként" rossz helyen vagy, hiszen a kommunizmusban és az anarchizmusban hiszel - amelyek határozottan vallásellenesek, sőt bátran hozzáteszem, hogy szabadság-, demokrácia-, közbiztonság-, emberiesség-, gondolkodás- és életellenesek is.

      Törlés
    2. Az egyik baj veled, hogy te mindig csak két megoldást, lehetőséget látsz. Pedig sokkal több van. A kommunizmus és az anarchizmus valóban vallásellenesek, és én is az vagyok. De nem Istenellenesek. Egyébként pont ennek a két embernek köszönheted hőnszeretett demokráciádat valamint az ő nézeteik vezettek sok általad is értékelt tulajdonságához ennek a társadalomnak. :) Lehet hogy egy kicsit jobban meg kellene ismerned a kommunizmus és az anarchizmus hatásait a társadalomra.

      Muszáj bizonyítanom, hogy nem vagyok robot?

      Törlés
    3. A posztban pl. három lehetőséget sorolok fel, nem vesszőparipám, hogy mindig csak kettő van.

      Tehát szerinted valós harmadik lehetőség, hogy a kommunizmus és az anarchizmus a vallást keményen ellenzi, de az istenhitet nem? Ismersz magadon kívül valakit, aki ezt elhiszi? A kommunizmus Isten létezését tudományosan, hivatalosan, karhatalmilag elutasítja, és elnyomni rendeli a hívőket (akár vallásosak, akár csak hívők). Olvass utána, ez benne van az alapdokumentumokban.

      Törlés
    4. :) mutasd azokat az alapdokumentumokat :) Mindkét nézetnek annyi válfaja van, hogy meg se lehet számolni. De amint látom számodra amiről nem tudsz az nem is létezik. Pedig érdemes lenne körülnézned a saját házad táján, hiszen ezt a fajta teológiai nézetet amivel én is szimpatizálok éppen a Katolikus egyház képviseli, és azon belül is a Jezsuiták. Amikor Ferenc pápádat megválasztották, jó pár újságcikk írt ennek a nézetnek a győzelméről. Ugyanis a két korábbi pápa hozzád hasonlóan rossz szemmel nézett a marxista kommunizmusba hajló teológiára. Nem győzték figyelmeztetni a dél amerikai teológusokat, egyházi vezetőket. Szóval a kommunista, anarchista jövőkép és az Istenbe vetett hit nincsenek túl messze egymástól. Olvass kicsit több József Attilát, Adyt, Tolsztojt, Dosztojevszkijt. Nem kell egyetérteni velük, de úgy sem szabad tekinteni őket, mint akik nem léteztek

      Törlés
    5. Az említetteket szoktam olvasni, és a kommunizmus vallásellenessége ügyében Marx-Engels műveit javaslom. Amikor én jártam egyetemre, a filozófia tanszék könyvtárában, sőt minden más könyvtárban is ott volt folyóméterre a Marx-Engels-Lenin összes, magam is lapozgattam őket néha. Így bukkantam rá a "nép ópiuma" fejezetben a gondolatra, hogy a vallás (nem megkülönböztetve a hittől, hanem vele együtt) csak az elnyomás eszköze, de mivel a nép ésszerűtlen mértékben ragaszkodik hozzá, erőszakkal kell majd megfosztani tőle. Ebben már benne van a későbbi program, szó sincs róla, hogy a szovjetek félreértették a nagy elődöket.

      Törlés
    6. Nekem mindegy. Nem tudom miért kell mindenáron Marxhoz kötni a kommunizmust. Voltak rajta kívül még bőven akik ezzel foglalkoztak. Mivel nem vagyok marxista, ezért rám semmiféleképp nem vonatkoznak a nézetei. De szerintem nyugodtan elvonatkoztathatsz végre a marxizmustól, nem tudom miért kötelező abban hinni amit Marx állít. Az őt követő kommunisták jelentős része vallásos és istenhívő volt. Sőt sok kommunista nem is volt szakállas, valamint nem volt körülmetélve :P Tehát nem követték mindenben Marxot. Azért mert bizonyos nézetei szimpatikusak az nem jelenti azt, hogy minden nézetét el kell fogadni. Te csupán azért gondolod ezt mert mint korábban is mondtam, te csak két lehetőségben tudsz gondolkodni. Csak fekete fehérben látod a világot.Pedig sok szín van. És ugyanígy simán össze lehet hozni a marxizmus gondolatait a teológiával. Pont a Jezsuiták erre a legjobb példa.. Ha nekik sikerült, méghozzá olyan erőteljesen, hogy az egyik képviselőjük pápa is lehetett, akkor szerintem érdemes lenne kicsit engedned a szűklátókörüségedből

      Törlés
    7. "Nekem mindegy. Nem tudom miért kell mindenáron Marxhoz kötni a kommunizmust."

      Nézd, én tudom, mit írt Marx, Engels, Lenin, és ennek alapján határozottan elutasítom a kommunizmust.

      Te visszatérően utalsz a kommunizmus és az anarchizmus szerinted jó elgondolásaira, miközben nem tudod, mit írt Marx, Engels és Lenin, sőt ami rosszabb, fel sem tűnt neked, hogy az eszméikkel kacérkodva illene tudnod, mit írtak.

      A felszabadítás teológiáját sem valószínű, hogy közelebbről ismernéd, de lepj meg. Ha kiderül, hogy neked tágabb a látóköröd, és tényekre, ellenőrizhető összefüggésekre alapul, szívesen fejlődök.

      Törlés
  2. Laci, jó gondolatokat fogalmaztál meg, és egyetértek veled abban, hogy az ollót nem kellene ennyire szélesre nyitni (ami az "itteni boldogtalanság-túlvilági boldogság" és fordítva dolgot illeti). A kereszténységben később megragadó aszkéta életideál is idegen a zsidóság gondolkodásától, sokkal inkább a görög háttérből jöhetett. Tehát én sem hiszek abban, hogy a földi lét Krisztus tanítása szerint csakis gyötrődés és önsanyargatás, hogy aztán a túlvilág igazán boldog legyen.

    De amennyire idegen az ilyesmi a kereszténységtől, szerintem ugyanennyire idegen az ellenkezője, amikor Jézus követését összekapcsolják a boldogsággal. Jézus ezt sem ígérte meg. Amit említett, hogy az Ő követése a kereszt napi felvétele. Aki mellette dönt, az számíthat arra, hogy gúnyolódás céltáblája lesz, üldözni és bántani fogják. Paradoxnak tűnhet, de a boldogságot csak ebben a nyugtalan és feszült légkörben lehet Krisztus szerint megtalálni. Szóval az igaz, hogy nem kell savanyúnak lennünk itt és most, hogy majd örülni tudjunk "odaát", ám amikor boldogságról beszélünk, akkor sem feltétlen ugyanarról beszélünk, mint a világ. Legalábbis szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó az ellenérved, valóban szükséges azzal foglalkozni, hogy milyen értelemben siker, milyen értelemben jólét az, amit a kereszténység biztosít. Szakkifejezéssel: menedzselni kell az elvárásokat.

      Pl. eladsz valakinek egy Keresztény Siker & Jólét feliratú csomagot, és fél év múlva reklamál nálad, hogy "figyu, már jó ideje használom a csomagot, és még egyszer sem jártam Barbadoson, pedig meg volt ígérve a jólét, és a gyülekezet összes nőjét sem szereztem még meg, pedig számomra ez is evidens volt, hogy benne van a pakliban, nem? Én most kiszállok a csomagból." - nos, meg mernéd-e mondani neki, hogy "barátom, te valamit nagyon félreértettél, de erről nem én tehetek, mert ezek a feltételezéseid sosem voltak benne a csomagban, és a legkevésbé sem ésszerűek, nem is reálisak. Ha korábban rájövök, hogy óvodás szinten értelmezed a világot, rég felvilágosítottalak volna a személyközi kapcsolatok működéséről, sikerről, boldogságról, miegymásról, amiket nagycsoportban nem tanítottak meg neked." Nem tudom, hogy meg mernéd-e nyíltan mondani, de feltételezem, hogy igen, sőt hogy egyetértesz velem: erről a csomag megvásárlása előtt kell beszélni.

      Az emberiség hány százaléka értelmezi a sikert és a jólétet hedonista fogalomként? Nyugaton akár 40% is lehet.

      A naponta 1 percet gondolkodó emberek hány százaléka értelmezi a sikert és a jólétet hedonista fogalomként? Talán 5%.

      Ha 5 percre elbeszélgetsz az illetővel, hány százalék fogja továbbra is hedonista fogalomként értelmezni a sikert és a jólétet? Szerintem 0%, és remélem, egyetértesz.

      Mi okunk lenne ennek alapján alkalmazkodni azokhoz, akik óvodás szinten látják a világot, miért kellene az ő primitív hedonista koncepcióikhoz alkalmazkodnunk a szóhasználatban? Szerintem pont annyi okunk van erre, mint elfogadni, hogy aki haladó, az bal-liberális, és nem a valódi haladás híve.

      Amikor sikerről és jólétről beszélünk, akkor nem arról szólunk, amiről a fényes borítójú életmódmagazinok, hanem arról, amiről a naponta legalább 1 percet gondolkodó emberek döntő többsége, akár hisz, akár nem.

      Törlés
    2. Ha keresztényként élni nem "éri meg" itt a földön (vagyis nem teremt élhetőbb világot a számomra és legalább a szeretteim számára), akkor nem érdemes így élni. Pusztán a túlvilági boldogság ígérete nem elég, nem is lenne önmagában értelme. A középkori "siralomvölgy"-életérzés inkább az emberiség által teremtett sanyarú körülményekből, mintsem a kereszténység megértéséből fakadt. Ugyanakkor Sytka aggályait is osztom: vagyis Jézus egyszerre állította, hogy életünk "bőségben lesz", ugyanakkor naponta fel kell vennünk a keresztünket. Ez az amire utal: "Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja..." Tehát nem mellőzhető a magyarázat, mert a jólét mindenkinek az agyában a gazdagsággal-egészséggel keveredik, és kizárólag azzal.

      Törlés
    3. "Tehát nem mellőzhető a magyarázat, mert a jólét mindenkinek az agyában a gazdagsággal-egészséggel keveredik, és kizárólag azzal."

      Ebben igazad van, köszönöm a szempontot, amelyet tényleg ki kell fejteni. A kérdés lényege, hogy az optimális miért nem tökéletes, miért van a legjobb erőfeszítéseink ellenére is némi szenvedés?

      Ez misztérium, nincs róla tételes tanítás, hacsak a "tudás almáját" annak nem tekintjük. Amennyiben belőle szeretnénk kibontani egy tételes tant, akkor annyi, hogy aki önreflexióra képessé válik, az szükségképpen szembesül a viselkedése/állapota és az elképzelhető legjobb közötti különbséggel, ezt éli meg hiányként/szenvedésként. Ezzel együtt, szerintem a szenvedés miértje és hogyanja nincs tételesen kifejtve, a Messiás így látta jónak.

      Leibniz nyomában elindulva (szerinte a logikailag lehetséges világok legjobbikában élünk, rajtunk múlik, milyen állapotba hozzuk) nézzük azt a végpontot, hogy ha az emberiség minden egyes tagja önként és maradéktalanul követné a Messiás tanítását, akkor vajon maradna-e szenvedés a világban. Emberi tettek, gondolatok és mulasztások miatt nem sok maradna, de azért mégis maradna: ugyanabba a jó pasiba pl. lehetnének egyszerre ketten szerelmesek, ugyanazt a világi posztot többen is be akarnák tölteni, stb. Főként: a halál akkor sem hibátlan állapotban érné a testünket, egyes szerveink rosszabb állapotban lennének más szerveinknél, ez szükségképpen betegségeket és szenvedést jelent még egy maximális kereszténységgel elérhető legjobb világban is. Ez a szenvedés kiiktathatatlan.

      Jézus tanításával viszont csökkenthető a keresztényietlenséggel okozott szenvedés, és ez óriási előrelépés lenne. A világ mai állapota elképesztő mértékben javulna, ha az emberiség egésze keresztény társadalmakban élne, és a többség számára irányadó lenne a messiási értékrend, egész pontosan a fenti 3 parancs.

      Jézus a buddhizmustól és más szemlélődő életmódoktól különbözteti meg a követését akkor, amikor azt mondja, hogy ki-ki vegye fel a maga keresztjét: azaz vállalja fel az élethelyzetével összefüggő nemszeretem feladatait és nehézségeit. Ne üldögéljen egy gyümölcsfa alatt 50 évig, mint Buddha, hanem aktívan alakítsa, tegye jobbá maga körül a világot, mert nem ér rá ezerszer újjászületni. Az élete egyszeri és megismételhetetlen lehetőség, amelyen a maga és mások boldogsága múlik.

      A világ milyen békét kínál? Tapasztalatom szerint olyat, hogy a gazda örül az esőnek, a kiránduló meg szenved tőle, és mindketten Istent hibáztatják, ha épp (nem) esik. Nos, Jézus tényleg nem ilyen békét kínál, hanem egy belátáson, Istennek való engedelmességen alapuló békét, miszerint nem én vagyok egyedül a világon, mások jóléte tőlem is kisebb-nagyobb alkalmazkodást, önmegtartóztatást igényel. Az összrendszer optimalizálásához Isten ért, ezért keresem az Ő akaratát a csőlátó önérvényesítés helyett.

      Izgalmas még, hogy mit kellene feltétlenül közölni a potenciális vásárlókkal, mielőtt megveszik a Keresztény Siker & Jólét nevű csomagot, vagyis hogy mi az apróbetű.
      - A földi életed nem lesz örök, sem egyfolytában harsányan heppi, "csak" kiegyensúlyozottan boldog.
      - A sikered a többi ember sikeréhez fog közelíteni, ha körülötted sírnak/nevetnek, te velük együtt sírsz/nevetsz.
      - Amennyivel rátermettebben dolgozol, annyival többet kereshetsz, de mivel szolidáris leszel, a különbségnek csak egy részét fogod megtartani.
      - Csak egy igazi partnered lehet, az is kizárólag a másik nemből, mindenki más valamilyen értelemben pótszer lesz.
      - Ha ezt keveselled, még nincs rálátásod az életre. Próbálkozz a magad módszereivel, és a kudarcaiddal szembesülve, megfontolt elvárásokkal gyere vissza.

      Törlés
    4. Szerintem Leibniz elméletét alaposan megcáfolta Voltaire a Candide-ban. Persze tudom, hogy ez neked kevés, de Szerintem a Biblia is cáfolja. Ha ez lenne a lehetséges legjobb világ, és csupán tőlünk függ az, hogy azzá tesszük vagy sem, akkor miért prófétál a Biblia egy másik, jobb világról, ami a jövőben fog megvalósulni? Valamint miért beszél a jelenlegi életről ekképp:

      "Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti. "

      Szerintem azok tekintik a jelenlegi világot a lehetséges legjobbnak akik nincsenek tisztában a földön élő emberek problémáival, és csupán a számítógépén keresztül találkoznak emberekkel, Olyanok akiknek se kutyája se macskája, és így nincs kiért aggódnia, nincs kit szeretnie. Ugyanis az az anya aki rendszeresen kemóra viszi a gyermekét, és hónapokig kétségek között szenved, mert talán meg fog halni a gyermeke, az biztos nem a legjobbnak tekinti a világot. Ráadásul semmit sem tehet, hogy jobbra fordítsa gyermeke sorsát, mert nem az ő kezében van a megoldás kulcsa. Ha rengeteg pénze lenne, akkor talán tudna más gyógymódot választani, de a te elképzeléseddel ellentétben a mai emberek jelentős része egyáltalán nem él jólétben, mivel a szerinted demokrata keresztény vezetők az ő vére árán gazdagodnak meg

      Törlés
    5. Jó dolgokat vetsz fel: a prédikátor könyvéből idézel, amiről tudhatod, hogy egy beteljesületlen állapotról szól, a Messiás eljövetele előttiről. Mi viszont a Messiás eljövetele után élünk. Érdekesség, hogy az ójudaisták még mindig ilyennek látják a világ állapotát, számukra ez egy önbeteljesítő jóslat. Tanulság, hogy a Messiás alapvető fejlődést hozott a világ állapotába, amiből kimaradnak a Messiást elutasítók, mivel önmagukat zárják ki belőle.

      Lehet, hogy én fogalmaztam félreérthetően Leibniz híres tételéről? Azt mondta, hogy az AKTUÁLISAN, a JELENLEGI EMBEREK-kel lehetséges világok legjobbikában élünk. Ha a jövőben keresztényebbek lesznek az emberek, annyival jobb lesz a világ is + még Isten kegyelmi tényezője is ebbe az irányba hat. Vagyis PERSZE, HOGY elképzelhető jobb világ, rajtunk múlik, hogy létrejöjjön. A Messiás megadta a módszert, csak be kell tartanunk.

      A lehető legkeresztényibb világban megszűnik a kemoterápia? Félek, hogy nem. Ez az a pont, ahol elakad az agyunk, önámítás lenne azt ígérni, hogy ha majd mindenki überkeresztény lesz, akkor nem lesz kemó. Ez nem rajtunk múlik, ez misztérium. Tulajdonképpen erre is utal Jézus utasítása, hogy vedd fel minden nap a keresztedet.

      Nem élünk jólétben? Viccelsz? Az alapszükségleteink szerint nem élünk jólétben, vagy olyan értelemben, hogy a nálunk keresztényebbeknél még nagyobb jólétet látunk, és irigyeljük tőlük? Nincs az a keresztény csúcsjólét (GDP) a világon, amit ugyanazzal a munkateljesítménnyel el ne tudnánk érni, és amit a keresztény etika szerint teljesítményarányosan/igazságosan el ne tudnánk osztani.

      A keresztény vezetők az emberek vére árán gazdagodnak meg? Komolyan? Ez egyáltalán nem vág egybe az általam a világban tapasztaltakkal. Konkretizálnád, kire/mire gondolsz?

      Törlés
    6. Tehát a messiás utáni időszakban csak az idióta barmok voltak elnyomottak, akik teljesen feleslegesen sírtak, mert ők tehettek arról, hogy erőszakkal elnyomták őket. Magyarán aki az elnyomó réteghez tartozik az jó keresztény, aki pedig el van nyomva az csupán egy szükséges rossz, aki csupán azért van ezen a világon, hogy a szaros és értéktelen életével hozzájáruljon a jólétben élők gazdagságához. Egyetlen szerepe az istentelen élet következményeinek bemutatása.

      Törlés
    7. Azt hiszem, nem ártana egy kis történelemfrissítés, mintha megmaradtál volna a marcista osztályharcos törinél, ami finoman szólva elavult.

      A keresztény világon belül voltak aránytalanul elnyomottak, volt társadalmi merevség, de az igazságtalanságok leírására alkalmasabbnak találom a meritokrácia hiányának fogalmát.

      Hidd el, nem az a célom, hogy eladjak neked valami olyat, ami nem jó, ami nem igaz. Felteszem, neked sem célod, hogy hamisnak tüntess fel valódi tényeket és tényeknek hamis adatokat.

      Jézus meritokrata tanítást adott a világnak, azaz ki-ki az érdemei szerinti helyre emelkedjen a keresztény társadalomban. Minél nagyobb a külső fenyegetés (pl. török), minél tőkeigényesebb a hatalom gyakorlása (pl. sereg, földbirtok, stb.), annál torzabb viszonyok alakulnak ki. A demokratizálódás konkrétan a gazdagodó polgárságnak köszönhető, de nem eltérés Jézustól, hanem közeledés Jézus meritokrata tanításához.

      Egy mai példa: ha egy bank alapításához 200 milliárd kell, akkor a bankok nagy igazságtalanságokat engedhetnek meg maguknak. Ha 1 millióval bárki alapíthat bankot, akkor beindul a verseny, és pillanatok alatt demokratizálódik a bankhelyzet. A feudalizmus is hasonló okból volt merev: a jobbágyok nem voltak a földesurakkal versenyképes helyzetben, ezért a meritokrácia egyre súlyosabban sérült, egészen a forradalmi pontig.

      Ez azonban nem a kereszténység lényegéből adódott, hiszen ha így lett volna, akkor ma is ilyen torz viszonyok uralkodnának, de nem uralkodnak. Az osztályharcos elmélet nem ad ésszerű áttekintést, mivel a kommunista ideológián kívül semmivel sem vág egybe.

      Törlés
  3. Livia Kölnei: igen, anyagi gazdagság, egészség, valós vagy vélt intellektuális, szellemi fölény mások fölött, több, magasabbrendű vagyok nálad, ne közeledj...pedig pont az ellenkezője lenne a lényeg. Befogadás, elfogadás, szeretet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondd csak, nem az ójudaizmust jellemezted a fentiekkel? Szemben a zsidó Messiás követőivel, akik a befogadással, elfogadással és szerettel együtt, éppen ezeknek köszönhetően érik el a világi sikert és jólétet.

      Törlés
  4. Meglepő kérdésre is illik válaszolnom, mert a másik fél joggal vár el tőlem minimálisan ennyi jóhiszeműséget, tiszteletet. Tehát, bevallom, hogy nem gondoltam konkrét személyekre, inkább szellemiségre, amit sokféle "izmusban" láttam és látok még mostanában is megtestesülni a mindennapi életem során (kenyerem javát bizony elfogyasztottam már). A zsidó Messiás követésében meg mindenképpen közös érdekünk van, szerintem.
    Jézusnak a "világi jóléthez" való hozzáállásáról és a hívőknek tett ígéretéről, hogy erről mit gondolok és azt, hogy önteném szavakba, azon még gondolkodom.

    VálaszTörlés