Nincs igazságtalanság
Pontosítok: a nyugati keresztény világban nincs rendszerszintű igazságtalanság. Ez azt jelenti, hogy a nyugati keresztény világban is előfordulhat eseti igazságtalanság, de nincs mögötte rendszerszintű probléma. Azt is jelenti, hogy a nem nyugati keresztény világban akár rendszerszintű probléma is előfordulhat. Továbbá, hogy a nem keresztény világban temérdek eseti és rendszerszintű igazságtalanság van abból adódóan, hogy az illető kultúrrégió 1. nem keresztény és 2. nem nyugati jelleggel az.
Mivel olvasóim a nyugati keresztény világban élnek, számukra érvényes üzenet, hogy nincs rendszerszintű igazságtalanság. S mivel ez talán nem magától értetődő, kifejtem.
Jézus tanítása nyomán kialakultak a nagy jóléti rendszerek, amelyek fedezékében csak az éhezhet elvétve, aki nem akar dolgozni, illetve aki mihaszna szülők gyermeke - míg a gyermekvédelem közbe nem lép. A munkaerőpiac tudás-, teljesítmény- és vállalkozókedv-alapú béreket biztosít, így aki többet akar keresni, az egyszerűen többet tanul, többet dolgozik, rátermettebben vállalkozik, és máris meg van oldva minden jogos problémája. Az a probléma, hogy "nem tanulok" / "nem dolgozom" / "nem vállalkozom" / "nincsenek kiemelkedő képességeim", "mégis ugyanakkora jövedelemre tartok igényt, mint a sokat tanuló és dolgozó, kiemelkedő képességű vállalkozók" NEM JOGOS probléma. Szerencse, hogy nem sikerül megoldani, mert attól összedőlne a jóléti civilizációnk.
A nagy jóléti rendszerek elvben minden problémát és veszélyeztetett egyént lefednek, a gyakorlatban viszont lehetnek (és vannak is) hiányosságok, melyek a rendszer hatékonyabbá tételével, és nem a rendszer szétverésével orvosolhatók. Példa: néha késhet egy-egy vonat, de ezt nem lehet a sínek felszedésével megoldani.
Az egyéni problémákat értelemszerűen egyéni szinten kell elemezni, és ennek alapján kell kifejleszteni a lehető legtöbb esetet lefedő megoldást.
A média hajlamos csak a rosszat gombostűhegyre tűzve azt sugallni, hogy tulajdonképpen minden rossz, ideértve akár a nagy rendszereket is. Távolról sem ez a helyzet: a nagy rendszerek működnek, az esetek döntő többségében kezelik a kezelendő igazságtalanságokat.
Jó okunk van az eseti működési zavarokra / hiányosságokra összpontosítani, és azokat megoldani optimistán.
Közben a Covid19-járvány farvizein kiderült, hogy az amerikai (nyugati, keresztény) típusú gazdaság a válságra K-alakú kilábalási görbével reagált: a kapitalista gazdasági elit összességében brutálisan gazdagodott a válság alatt (pl. mindenki az Amazonon rendelt a boltba járkálás helyett), miközben a kisvállalkozások százezerszámra zártak be. Az “az nem dolgozik, aki nem akar” eddig a kapitalista fehér elit alig titkoltan rasszista dumája volt; most már nem az: az amerikai rozsdaöv fehér munkásosztálya dolgozna, de NINCS MUNKA; a gazdaság száguldására vonatkozó sikerdokumentáció a tőzsdei indexre, a kapitalizációra, a tulajdonosok gazdagodására alapul (biztosan “eseti igazságtalanságnak” tekinted, hogy Trump mint a világ 1. sz. közszereplője simán megússza, hogy nem adja ki az egyéni gazdagodására vonatkozó pénzügyi adatokat, jóllehet kevesebb adót fizetett az elmúltnyolcévben, mint egy átlag brooklyni középiskolai tanár); mindeközben az Obamacare-t Trump lebontotta, mert “szocialista” jóléti intézkedés (ezt Trump munkanélküli fehér szavazói szívták meg legjobban, de elhitték, hogy Trump majd egy jobbat fog átnyomni — SEMMI nem lett belőle). Trump hátországa szerint NINCS rendszerszintű igazságtalanság, mert ezt vallja a prosperity theology: aki evangelikál keresztény és gazdag, az Istennek tetsző élete evilági jutalmát élvezi; mindenki más annyit ér, amennyije van (Lázár János); ha nincs neki semmije, akkor nyilván nem jó keresztény. — Kíváncsi vagyok, hogy azóta, hogy ezt a cikket megírtad, nem merült-e föl benned, hogy esetleg mégiscsak van ott rendszerszintű igazságtalanság, ahol a kormány elvonja az önkormányzatok bevételeit, majd karácsonyra címkézetlen (azaz a működésre használható) ajándékmilliárdokat oszt szét a kormánypárti önkormányzatoknak, miközben minden fillér, amit ellenzéki önkormányzat kap, a kormány preferenciái szerint támogatott beruházásokra mehet csak, működésre nem? Csak mert egy ilyen kormánydöntést “eseti igazságtalanságnak” kategorizálni viccnek durva volna.
VálaszTörlés"Az “az nem dolgozik, aki nem akar” eddig a kapitalista fehér elit alig titkoltan rasszista dumája volt; most már nem az: az amerikai rozsdaöv fehér munkásosztálya dolgozna, de NINCS MUNKA;"
Törlés- Trump par excellence azon volt, hogy legyen kékgalléros munka, azonban a koronavírust nem csak kihagyta a számításból (ahogy más is), hanem a vírussal kapcsolatban sok rossz döntést hozott. Az alapszabály: a konzik melót hoznak mindenkinek, lehet és kell is dolgozni. Trumpnak ez most nem sikerült, de aki munkát akar, mégis inkább a konzikban bízhat, mint a kontraproduktív szociális demagógiában. Senki nem ígérheti szétosztani mások munkájának jövedelmét a munkátlanok között abban a reményben, hogy ez tartósan működni fog.
Úgy érted, a szegények és gazdagok közötti szakadék további szélesedése rendben van, mert a konzik munkát hoznak, ami jobb, mint a kontraproduktív szociális demagógia?
VálaszTörlésAlapvetően igen, rendben van (feltéve, hogy egy fapadalap adót befizet), ez teljesen logikus folyamat: minél nagyobb erőáttétellel dolgozhat egy zseniális egyén, annál rettenhatalmasabb különbségek fognak képződni. Világhálónk van, ez kb. milliárdszoros különbséghez vezetett mára, és még bővülni fog a különbség. Ha galaktikus hálónk lesz, az ezertrilliócsilliárdszoros különbséget is előidézhet, és még az is rendben lesz (ha sikerül az illetővel az alapadót befizettetni, aztán felőlünk lakatlan sziget helyett vehet magának lakatlan galaxist).
TörlésNe feledjük Adam Smith eredeti szövegét: a pék a haszonért süt, és mivel jó keresztény, a haszonból jótékonykodik. A gondolat első felét sűrűn emlegetik, de a második felét sem szabad szem elől téveszteni. A legtöbb csilliárdos jelentős adományozó is egyben, és végül is, mellékes, hogy transzcendens jutalomért vagy földi dicsfényért.
Marx idejében észszerűnek látszhatott az ötlet, hogy igazából a munkás teremt értéket. A kommuszocializmus bukása arra tanított minket, hogy talán mégsem csak a munkás teremt értéket, mert ez a tan szegénységhez és csődhöz vezet. A világháló szerverein meg elég evidens, hogy nem kétkezi munkások teremtenek értéket... Persze a zseninek is kell munkás, ahogy a munkásnak kell zseni, ez egy önmagától beálló dinamikus egyensúly (feltéve az alapadó beszedését).
Miért folyik ennek ellenére a kontraproduktív szociális demagógia? Attól tartok, egyéni ügyeskedésből házalnak még mindig vele egyesek, mert a közösség számára csak kára van.