O.K. az optimizmusra 5. rész

A növekedés határa a csillagos ég

Napi mantra "tudatos" körökben, és már-már elhittük, hogy rossz megközelítés az éves növekedésre koncentrálni, hiszen nem lehet folyamatosan növekedni, mert bolygónk erőforrásai végesek... Pedig dehogy.

Miközben egyes természeti erőforrásaink tényleg végesek, a szellemiek végtelenek, és a növekedés jelentős része az utóbbiakra alapul. A kőolaj elfogy egyszer, vagy legalábbis olyan lassan termelődik újra, hogy minimális mennyiségben áll majd rendelkezésre. De az olaj kiváltásáról szóló ötleteink soha nem fogynak el, és folyamatosan növelik majd az életszínvonalunkat.

Sok véges erőforrás visszanyerhető a termékek újrahasznosítása során: ilyen az alumínium vagy a réz. Ezek nem fogynak el, mert ha kevés lesz belőlük, hatékonyabbá tesszük a belőlük készült termékek újrahasznosítását.

Szintén sok az újratermelődő természeti erőforrás, mint a fa: egyre több életszínvonal-növelő termék készülhet fából, szalmából, stb.; a kivágott erdőrészek újratelepítésével, illetve a gabonatermelés miatt, az alapanyag soha nem fogy el. Egyelőre még nem csinálunk fából belső égésű motort, számítógépet, napelemet, utasszállító repülőt, de valószínűleg nemsokára meglesz rá a technológiánk.

Aminek a növekedését GDP rövidítéssel mérni szoktuk, az az emberek közötti tranzakciók összértéke. A tranzakciók száma és bonyolultsága még nagyon sokáig növekedhet értelmesen, ahogy az önellátásról fokozatosan áttérünk a szakosodott munkavégzésre. Mindenki azzal foglalkozhat majd, amire a legalkalmasabbnak érzi magát, amit a legszívesebben csinál. Ez is az életszínvonalunkat emeli.

A szellemi termékek értéknövekedése pedig potenciálisan végtelen: hány Windows operációs rendszer készülhet egy évben? Akárhány. Hány emberből lehet úgy programozó, hogy az általa fejlesztett programra legyen fizetőképes kereslet? Akárhányból: akár minden második ember programozással foglalkozhat, a jó programokra soha nem merül ki a fizetőképes kereslet.

Minden okunk megvan tehát e téren is az optimizmusra: soha (vagyis a következő ezer évben biztosan) nem érjük el azt a pontot, amitől kezdve már nincs további növekedés.