Száz egeret fognék ezzel a hírrel: "(Európai Unió) Maradhat a telefonadó is
A telekommunikációs szektorra kivetett válságadó után most a telefonadó ügyében indított keresetét is visszavonta az Európai Bíróságon az Európai Bizottság Magyarország ellen - közölte Ryan Health, a digitális területért felelős biztos, Neelie Kroes szóvivője. A döntést azzal indokolta, hogy júniusban a bíróság úgy határozott, hogy a Franciaországban 2009-ben a távközlési szektorra kivetett adó sem ütközik uniós jogba, konkrétan az engedélyezési irányelvbe, ezért az ehhez hasonló kifogásait, amelyeket ugyanerre az irányelvre hivatkozva indított Brüsszel, most sorban mind visszavonja a Bizottság. MTI" (Forrás: metropol, 2013. szeptember 27. péntek)
Elsőként kifejteném, hogy beállt az úgynevezett "Hungary-fatigue" (Ungarn-fásultság), az Európai Bizottság izomlázat kapott a Magyarországnak kiosztott sallerektől, és bár bőven akad még koki a kokitárban, nagylelkűen úgy döntött, hogy - üsse tyúkanyó -, ezúttal futni hagy bennünket, csak aztán meg ne lásson többet a környéken, mert lesz nemulass.
Másodsorban elmagyaráznám, hogy miután az Európai Bizottság földbe döngölte Magyarországot, feltörölte vele a Vén Kontinens porát, kifacsarta bő gatyánkat a szelektív hulladékvíz-gyűjtőbe, lehipózta rólunk az ugarszagot, merő jószívűségből mégsem küld vissza minket a sztyeppére, ahová egyébként valók vagyunk, mert ejropéer úriember nem süllyed a vele szemben álló alpári csürhe szintjére.
Harmadsorban közölném: a magyaroknak minden okuk megvan rá, hogy magukba szálljanak, mert ki hallott már olyat, hogy a kis töpszli addig hepciáskodott a nagykutyákkal, míg azok rá nem csattintottak egyet a méretes állkapcsukkal, és kitörött az összes foguk? Ilyen nincs, sosem volt, sosem lesz, tessék szépen helyreállítani a harapási rendet, és kirúgni a hatalomból minden másként gondolkodót.
Negyedsorban sejteni engedném, hogy okosan van ez kitalálva, még nincs vége a játszmának, Brüsszel egy nagyobb átkaroló hadművelet részeként visszavonulást színlel, hogy mikor már biztonságban érezzük magunkat, harapófogóba szorítson, dupla Nelsonba fogjon, tripla Rittbergerbe szúrjon, a Nagy Bertába töltött sós lövedékkel hátsón lőjön, elpárologtasson a kozmikus csodafegyverrel, és szétszórja atomjainkat a távoli galaxisok peremvidékén - nu zájec, nu pagagyi!
Így folytatnám ezt százig és tovább, helyre igazítván a hagymázas téveszmét, miszerint az, hogy Brüsszelnek a sokadig körben sem lett igaza Magyarországgal szemben, az azt jelentené, hogy Magyarországnak a sokadik körben is igaza lett Brüsszellel szemben. Nem, nem, soha! Ha én róka volnék, sajtszerzésre szakosodnék, és sosem énekelném, hogy ...amióta a szívemet összetörte, savanyú a, savanyú a császárkörte.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése