A kereszténység térnyeréséért 5. rész

A kereszténység a világ egyetlen demokratikus értékrendje.

A demokráciához demokratikus gondolkodásmódra van szükség, arra a szemléletre, hogy ha bort iszol, nem prédikálsz vizet. Ha három terepjáróra tartasz igényt, hogy felváltva használhasd őket, akkor nem siránkozol azon, hogy kevesen veszik igénybe a közösségi közlekedést. Ha a lehető legtávolabb igyekszel lakni a cigányoktól, nem oktatod ki az előítéletek károsságáról azokat, akik a közelükben élnek. Ha Budán laksz, nem tartod természetesnek, hogy tisztább vizet ihatsz, mint akik Pesten laknak, nem várod el, hogy a tíz villából álló domboldali utcádban óránként takarítsák a havat, miközben egymillió ember utcájába két hét alatt sem jut el a hótoló. Ha a kirekesztés ellen küzdesz, akkor nem rekeszted ki maroknyi közösségedből az emberiséget. Ha fennen hirdeted, hogy a tény szent, a vélemény szabad, akkor nem gyártasz propagandacélból álhíreket. Nem vádolod pedofíliával a papságot, ha a saját köreidben százszor annyi a pedofil. Demokratának lenni annyit tesz, hogy úgy mérsz másnak, mint magadnak. Demokrata úgy lehetsz, hogy a zsidó Messiás tanítását követed.

Az egyértelműség kedvéért, nem része a demokrataságnak, hogy az "egyenlőség" jegyében két egységnyi munkáért egy egységnyi bért kapj, hogy kétszer akkora jövedelemből háromszor annyit adózz, hogy munkanélküliként úgy élj, mint ha keményen dolgoznál, hogy feleségül vehesd a nagyanyádat, ha ez hiányzik a boldogságodhoz, hogy méh nélkül gyermeket szülhess, hogy ha nincs karod, akkor is vezethess buszt, hogy vak létedre vizuális kultúrát oktass, vagy hogy légi mentőként biciklivel járj. A demokrataság ismérvei tartalmiak, nem formaiak, ugyanis nem az egyenlőség betűjének, hanem a lényegének kell megfelelned, pontosan úgy, ahogy Jézus tanítja. A demokrácia lényegének megvalósítására egyedül a messiáskövetés alkalmas.

Vegyük sorra az alternatívákat. Az úgynevezett "ateisták" a világi társadalomban látják a demokrácia zálogát. Csakhogy nem létezik ateista demokrácia, sosem volt, ma sincs, sosem lesz. Kuba és Észak-Korea mintaszerű ateizmust folytat, utolsóként bolygónkon. Keresve sem találunk náluk kevésbé demokratikus országot. Sokan emlékszünk még a Szovjetunióra és a magyar szocializmusra. Ha valamiféle ateista keretben demokráciát lehetett volna belőlük csinálni, miért kívántuk volna a bukásukat? A javíthatatlanul antidemokratikus kommunista tömb összeomlását a világ legfejlettebb keresztény demokráciájának, az Egyesült Államoknak köszönhetjük.

Nincs demokratikus iszlám ország, aki nem hiszi, járjon utána. Azon már lehet vitatkozni, hogy valaha lesz-e. Kizárt, hiszen a "teljes alávetés" és a kard mindent megoldó erejébe vetett hit ellentmond a demokráciához szükséges egységes mércének, egy esetleges ateista fordulat pedig elvadult diktatúrát eredményez. Az iszlám világ egyetlen módon közeledhet a demokratikus működéshez: Jézus követésével.

A hinduizmus szintén nem vezet demokráciához, Indiában a kasztok beszélő viszonyban sincsenek egymással, a kasztok közötti házasodás pedig gyakorlatilag lehetetlen, a balsorsú szerelmeseket a saját családjuk gyilkolja le. A hindu tehénkultusz kiválóan megfelelt egy ókori földművelő társadalom működési követelményeinek, a hindu világkép azonban összeférhetetlen a demokráciával.

Kínából sem lesz konfucianista demokrácia, kulturálisan lehetetlen, hogy az egyén egyenes derékkal megálljon a hatalommal szemben, és öntudatosan szimmetrikus etikát, jogegyenlőséget követeljen. Erre konfucianista keretben nincs sem lehetőség, sem igény. A messiáskövetés itt is megoldást hozhat, de nem a konfucianizmus alapján, hanem annak ellenében.

A messiásvárás ugyancsak alkalmatlan a demokráciára, mert aki übermenschnek tartja magát, és elkülönül a kívülállóktól, annak az egyenlőség a világ végét jelenti. Kultúráját, közösségi létét csak az egyenlőtlenséget, a kettős mércét gyakorolva, igenelve és dicsőítve őrizheti meg. Messiásváró nézetben "a sírt, hol nemzet süllyed el, demokratikus társadalmak veszik körül". Ennek jegyében tiltják például a zsidó származású messiáskövetők hazatelepülését Izraelbe. Jehosuával szemben a legfőbb ellenvetés, hogy "gonoszul" meg akarta fosztani népét az übermensch ideológiától és a belőle adódó hatalmi-gazdasági előnyöktől.

Az ellenvetés jogos, ugyanis Jehosua demokráciát, egyenlőséget, az egész emberiséggel való szeretetközösséget hirdetett, és az erre nyitott zsidók segítségével meg is valósította. A zsidó Messiás tanaira épülő nyugati demokratikus kultúrában élünk, olyan eredményekkel, amellyekkel más égtájak, más kultúrák nem büszkélkedhetnek.

A következő rész: http://verteslaszlo.blogspot.be/2013/04/a-keresztenyseg-ternyereseert-6-resz.html