A Miatyánk záró szakaszát kissé átalakítva arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világban "gonoszság"-ként elkönyvelt jelenségek nem feltétlenül egy természetfeletti, páratlan ujjú patás, kénszagú bukott angyal machinációihoz köthetők, hanem nagyon jól és kézenfekvően magyarázhatók három emberi jellemhibával: a kapzsisággal, az önzéssel és a voluntarizmussal (az akaratunk mindenek feletti érvényesítésének igényével). A rabszolgaság, a kizsákmányolás, a nemi erőszak, a gyilkosságok, az elnyomó diktatúrák, a háborúk, a népirtások, az éhínségek mind-mind e háromnak következményei.
Ha a világot jobbá akarjuk tenni, a kapzsiságot, az önzést és a voluntarizmust kell optimumközeli mértékre csökkentenünk (vagy növelnünk). Természetesen magunkon kezdve. A kapzsiság, az önzés és a voluntarizmus csírája mindenkiben megvan, ám nem jó mumusnak tekinteni, mert az ellenkező véglet (igénytelenség, önfeladás, alávetés) semmit sem old meg. Egészséges egyensúlyra célszerű törekedni. Ha a keresztények (+ a hithű kommunisták, szektatagok, hivatalnokok, katonák, ápolónők, pedagógusok és laisser-faire szülők) például igénytelenek, önfeladóak, alávetik magukat mások önkényének, azzal csak növelik a világ bajait, mert a kapzsiak, önzők, voluntaristák örömmel használják ki őket, és nem jut eszükbe, hogy másképp kéne élniük.
A demokráciában bevált fékek és ellensúlyok rendszeréhez hasonlóan csökkentheti a világ bajait, ha az igénytelenek, önfeladók, alávetők éppen a jellemhibáik középszintre turbózásával tartják féken tobzódó embertársaikat. A hatékony önérvényesítést, azaz asszertivitást tanfolyamokon oktatják. Csak eredményes önérvényesítő viselkedéssel valósíthatjuk meg azt az elvet, hogy az egyén szabadsága ott ér véget, ahol a többi ember szabadsága kezdődik. Az asszertivitás a legjobb eszközünk a világ "gonosztalanítására".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése