2014. március 8., szombat

Kérdések választás előtt

- Előfordulhat, hogy a magyar demokráciát temetők számára csak akkor van demokrácia, amikor a többség önként és dalolva a szájuk íze szerint dönt?
Gyanúm szerint a pártállami idők terhes öröksége, hogy a demokráciára a legtöbben úgy gondolnak, mint az akaratátvitel elegánsabb módszerére: milyen szép is az, mikor a gyanútlan többség azt hiszi, szabadon, önállóan cselekszik, miközben spontán úgy dönt, ahogy döntenie kellene. Milyen csúnya és bosszantó ellenben, mikor a többség spontán másképp dönt! Az a demokrácia halála, a birkanép, az átverés, a populizmus, a fasizmus, stb. Liberális kollégáimnak megemlítettem, hogy mintha a demokráciát mindenki úgy képzelné el, hogy ott ér véget, ahol a többség nem neki ad igazat. Azt válaszolták, hogy vannak olyan elvi kérdések, amelyekről nem tartunk szavazást, és amikor ilyen elvek sérülnek, akkor a demokrácia valóban bajba kerül. Ezzel egyetértek. A demokrácia úgy működik, hogy alapvető elvi kérdések nem képezik politikai vita tárgyát, a fennmaradó gyakorlati kérdésekről pedig valóban a többség dönt. Csakhogy mitől válik valami ilyen elvi kérdéssé, és megoldható-e, hogy az egyik oldal számára fontos ügyek ilyenné váljanak, a másik oldal számára fontos ügyek pedig ne? Azt gondolom, hogy nem oldható meg, mert minden társadalom alapszabálya a szimmetria. (Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.) A baloldal szeretné, ha a magántulajdon és a szabad piac szent tehén lenne, a jobboldal pedig a nemzeti érdekeket  és a becsületes munkával elérhető jólétet szeretné vitán felül állóvá tenni. A jobboldalnak semmi gondja a magántulajdonnal és a szabad piaccal, amíg ezek a nemzeti érdekeket és a jólétet is szolgálják, a baloldal viszont elavultnak tartja a nemzeti érdeket, a munkával szerzett jólétnél pedig fontosabbnak véli a nem dolgozók jólétét. Mindkét álláspontnak jelentős a tábora. Amíg ezekről az ügyekről vita folyik, a demokrácia valóban betegeskedik, de nem az egyik vagy a másik oldal miatt, hanem az ügyek közvéleménybeli eldöntetlensége miatt. Néhány választás és a tanulságok levonása segíthet: ami beválik, azt folytassuk, ami nem válik be, azt hagyjuk abba. Fogalmazzunk meg jövőálló elveket, amelyeket a döntő többség valóban támogat, többé ne tegyük őket kampánytémává, és egyből egészséges lesz a demokrácia.

- Megeshet, hogy a sajtószabadság bajnokai szerint a sajtó akkor szabad, amikor a többség úgy dönt, ahogyan döntenie kell? 
Ezek szerint nem az a meghatározó szempont, hogy mindenki eljuttathatja-e az üzeneteit mindenkihez, hanem hogy a "helyes" üzenet a többi fölé magasodik-e, és választási győzelmet is eredményez-e. Ez egy körkörös definíció, semmi köze a sajtószabadsághoz. Sajtószabadságban a szabad sajtófogyasztó szabadon olyan álláspontot alakít ki, amilyet szabad? Mi van, ha a szabadságával élve alternatívákat is tanulmányoz, és olyat gondol, amit nem (lenne) szabad?

- Lehetséges, hogy a "demokráciát", "sajtószabadságot", "jogállamiságot" féltők valójában erkölcsi felháborodásukban hangoskodnak?
Meg vannak róla győződve, hogy az az erkölcsös helyzet, amikor nekik folyamatosan igazuk van, és más érdemben nem kap szót. Amikor ez nincs így, például mert más vélemény is megfogalmazható, akkor sérül a "jó erkölcs", ez felháborító, és a felháborodásnak úgy lehet nagyobb nyomatékot adni, hogy az érzelmek bevallása helyett szakszavakat használnak. A hívek szerint méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy folyamatosan a bal-liberálisok legyenek hatalmon. Ha nem ők vannak hivatalban, az magától értetődően méltatlan és igazságtalan, illetlen és kárhozatos. Aki másként gondolkodik, az pedig nem hozzáértő, nem szakember, nem demokrata, stb.

Egy hónap múlva kiderül, ténylegesen mit akar a többség, és hogy a "demokraták"-nak tetszik-e a létező demokrácia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése