Milyen stratégiát kövessünk a szlovák-magyar konfliktus rendezéséhez?

Olyat, ami eredményt hoz. Akkor kell engedményt tenni, ha cserébe hasonló engedményt kapunk.
A szlovák nyelvtörvény szégyenfolt, Mo. és az EU szembeköpése. A kisebbségek nyelvhasználatát manapság nem korlátozzák az EU-ban (a '60-as, '70-es években még több országban korlátozták, de ez ma már nem trendi). Sólyom Lászlót kitiltják a Szt. István szobor avatójáról, ez nyílt provokáció.
Mo. eddigi stratégiája olyan, mintha az osztály erős gyerekének odaadnánk a tízórainkat, aztán az uzsonnánkat, aztán az ebédünket, aztán a pénzünket, aztán jól térden vágnánk a gyomorszájunkkal - igazi lúzertörténetet írnak a Külügy géniuszai. És az erős gyerek mégsem békült meg, nem elégedett. Találjuk ki, miért?
Szlovákia tudatosan, visszatérő módon provokál, mi pedig azt hisszük, hogy megbékíthető. Vicces ötlet lenne, ha nem a felvidéki magyarok fizetnék meg a bénázás árát. Ki kell állnunk az emberi és kisebbségi jogok mellett, nemzetközi fórumokhoz kell fordulnunk, és közben támogatnunk kell Sólyom bátor és következetes kiállását az alapvető normák mellett. Nem Mo. vétett a normák ellen, hanem Szlovákia. Nem nekünk kell ezért bocsánatot kérnünk, hanem Szlovákiának. Nem nekünk kell engednünk, hanem Szlovákiának. Hiszek az okos kerülőstratégiákban, ha azok működnek. Amíg Mo. nem dolgoz ki ilyet, addig a következetes, gerinces jogvédelemben hiszek.