A jó választás felelőssége

Tegnap felmerült egy beszélgetésben, hogy esetleg tévedtem, amikor a Fideszre szavaztam, hiszen magam mondom, hogy csupa baromságot művel. Nem ilyen egyszerű a helyzet: a Fidesz sok intézkedésének rendben van a tartalma (kettős állampolgárság, családi pótlék iskolalátogatás alapján, a vörösiszap okozta károk gyors megtérítése), ám elszúrják a formát (a kettős állampolgárság ügyében látványosan letojják az érintett szomszédos országok véleményét, az iskolalátogatás ellenőrzésén túl egyelőre nem foglalkoznak vele, hogy mi lesz abból a gyerekből, a vörösiszap károkozóját nem bíróság, hanem a kormány találja határozat útján hibásnak).

A magánnyugdíjpénztárak ügye már tartalmilag is rosszul alakul. Igazságtalan volt a kialakult helyzet, amelyben egyeseknek van magánpénztári egyenlege, ketteseknek, köztük nekem meg nincs, mert nem jelentkeztem be alá. Rendben, hogy a kormány szükségfinanszírozás alapon tizenvalahány hónapra behúzza a befizetéseket, de nincs rendben, hogy utána nem jobbá, hanem rosszabbá teszi a rendszert. A jövő állami nyugdíjait ugyanis tényleg veszély fenyegeti, az alulfinanszírozottság veszélye. A veszély ellen találták ki a magánnyugdíjpénztárakat, amelyek felvilágosult abszolutizmus keretében nálunk garantáltan jobban működnek, mint teljes önkéntesség mellett (a felvilágosult abszolutizmusból az következett volna, hogy a be nem jelentkezőket egy alapértelmezett magánpénztárba sorolják; ha ez megtörténik, nem lenne igazságtalan a kiindulási helyzet, nem is lehetne visszacsinálni). Az alkotmányozás kérdése még rosszabbul áll, mekkelekes autodafévá, közröhejjé degradálódik. A médiaszabályozás az ellenzék nélkül nem működik – valójában semmi sem működik a társadalom többségének meggyőzése, egyetértése, támogatása nélkül; semmi sem tartható fenn az ellenzék bevonása nélkül; semmi sem szalonképes a nemzetközi véleményformálók minimális egyetértése nélkül. A Fidesz eddigi működése voluntarista, bukásra ítélt formai és részben tartalmi hibák sora. Nem ragozom. Majd akkor szólok, ha véletlenül „jót s jól” tesz a kormány.

A fentiekből azonban nem következik, hogy rosszul döntöttem a Fideszre szavazva, hiszen a kevés tartalmi jó is több az ország szempontjából, mint az előző 8 év összes intézkedése együttvéve. Tévedtem viszont, amikor azt gondoltam, hogy számos rossz vagy félig jó helyett egy gyakorlatilag teljesen jó alternatívára szavazok. A valóság jelenleg azt mutatja, hogy több rossz közül szavaztam a kisebbikre. Elégedetlen és felháborodott vagyok: nem engedhetjük meg, hogy ez így legyen.

A közügyek jó működéséhez kinek-kinek a maga oldalát kellene jobbá tennie. Mivel a Fidesz nem figyel oda a választóira (http://verteslaszlo.blogspot.com/2010/11/valasztoi-tiltakozas.html), erre csak a baloldallal együtt tiltakozva, akár tüntetve van lehetőségem. Hasonlót várok (vártam előzőleg is) a baloldaltól – mármint a maga pártjainak jobbá, alkalmasabbá tétele terén. A szavazásból nem jogi, hanem közéleti felelősség adódik: ha mindenki a kisebbik rosszra szavaz, akkor az ország helyzete csak a katasztrofálishoz képest lesz egyre kevésbé rossz. Ha azt akarjuk, hogy egyre jobb legyen, addig kell nyüstölni a politikai oldalunkat, ameddig jól (és az elfogult magyar viszonyokhoz képest viszonylagos elfogadottsággal) nem teljesít.