Miért nem tudunk megegyezni a média szabályozásáról?

Azért, mert az ország közvéleménye még mindig megosztott, és kimondatlan szándékoktól terhelt. A jobboldal viktoriánus médiát szeretne, amelyben a jobboldal számára fontos ügyek természetesen nyíltan tárgyalhatók, és amelyben a baloldal társadalmi súlya szerint szerepel - azaz visszaszorul; a baloldal ellenben freudista médiát szeretne, amelyben a baloldali témák dominálnak, a jobboldali témák meg tök véletlenül - független, objektív alapon - rendre szalonképtelenek.

Magyarán a médiapolitika az ország egészéhez hasonlóan harci terep, csak a harcászati célok nincsenek kimondva. A közvélemény belefásult a csatározásba, ezért kap örömmel a fedőtervnek igencsak átlátszó, gumicsontnak annál alkalmasabb viktoriánus-freudista szembeálláson. Tudod, melyik Magyarország legolvasottabb napilapja?

A Blikk. Háromszor annyian olvassák, mint a Népszabadságot, négyszer annyian, mint a Magyar Nemzetet. Ez sokat elárul a közvélemény tájékozottságáról, közügyek iránti elkötelezettségéről. Hogy érthető legyek: a közéleti napilapok a híranyag közé kevernek némi kis színest, a Blikk pedig a kis színesek közé kever némi híranyagot.

Egyetlen fejlett demokráciában sincs folyamatosan vállveregetős-puszipajtáskodó kirakatbéke, de minden fejlett demokráciára jellemző, hogy a társadalom működésének alapjai annyira maguktól értetődőek, hogy nem kell őket törvénybe foglalni, mert jobbra-balra elfogadottak, önként vállaltak és betartottak. (Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban, Németországban jártomban sosem hallottam még a Tilos Rádióhoz hasonlót, holott lehet, hogy a médiatörvény ott nem tiltja kifejezetten a működését. Vagy igény nincs rá, vagy - mondjuk - a zöldségpiaci rendtartás alapján nem kap engedélyt. Persze lehet, hogy maximális titoktartás mellett működik, és senki nem tud róla.) A saját jólétünk és egy kis várva várt közéleti wellness fíling érdekében ki kéne találnunk a közös alapokat, aztán párt- és kormányfüggetlenül tiszteletben kéne tartanunk őket.