Jóbérlők

Lányom romantikus felindulásból többszobás albérletbe akar költözni a barátnőjével, azt reméli, a Jóbarátok c. sorozat hangulatát élik majd át. Mindkettőjüknek van barátja, de azt nem akarják, hogy ők is odaköltözzenek. Helyes az ösztön. A Jóbarátok ugyanis mesterséges felállás két fiúval és két lánnyal. Nem az életről, hanem a nézettség és reklámbevételek szempontjából maximálisan kiaknázható helyzetkomikumról szól (a műfaját angolul sit-com-nak hívják). Nem írják oda a végére, mint a Superman „repülőruha” látványos reklámja után: „Ezt ne próbáld meg otthon.” Pedig a jelek szerint célszerű lenne odaírni.

Két fontos különbség a Jóbarátok és az élet között, hogy 1. az életben egyneműek laknak közös albérletben, és 2. nem flörtölnek könnyedén egymás barátjával/barátnőjével (előfordul, hogy flörtölnek, ám a 3-4 érintettből többnyire senki sem lesz ettől igazán boldog). Idekívánkozik még egy fontos színházi szempont: a tragédia eseményeit a szereplők szemszögéből látjuk, velük sírunk; a komédia szereplőit elidegenülten látjuk, nem velük, hanem rajtuk nevetünk; az életet ehhez képest a saját testünkön belül éljük, és nem szeretnénk, ha rajtunk nevetnének.