Miért veszélyes az ateizmus?

Az ateizmus több, mint Isten létének tagadása. Elengedhetetlenül következik belőle minimum kettő szabály, és a másodikból adódó harmadik: 1. a világ működését kizárólag az anyag törvényei irányítják; 2. az egyén feletti legmagasabb tekintély önmaga; 3. minden törvény és erkölcsi szabály kizárólag emberi megegyezés eredménye.

Aki nem hiszi maradéktalanul a három fenti szabályt, az nem következetes ateista.

A hagyományos kultúrák vadászai bocsánatot kérnek egy-egy állat leöléséért, elmagyarázzák neki, hogy kénytelenek megölni, hogy a törzs élhessen: ösztönösen érzik, hogy az ölés felborítja a természet rendjét, és a felborult rend káros hatása rájuk hullik vissza, ha nem kompenzálnak. Úgy tűnik, van egy ösztönös, huzalozott kategorikus imperativuszunk is ölés ellen, ami nem csak kanti spekulatív alapon létezik, hanem konkrétan ott van a fejünkben.

Nehéz dolga van a hentesnek, a katonának és a rendőrnek, mert a munkaköri leírásában van az ölés. A hentesnek nehéz fékeznie az állat-ember analógiákat, a katonának és a rendőrnek még nehezebb a dolga, mert ember-ember analógiák izgatják a fantáziáját. A gyengén alkalmas embernek az ölés esik nehezére (ezért dehumanizálja és démonizálja az áldozati célcsoportot a hatalom), az erősen alkalmasnak meg az ölés eseti leállítása (v.ö. háborús embertelenségek; de a sztársebészek közül is többen elismerik a belső késztetést a trancsírozásra).

Az ateista ember csak úgy lehet következetesen ateista, ha letagadja a huzalozását, és spekulatív elméletet állít fel önmagával a középpontban.
Aki nem tagadja a huzalozását, az látja, mi minden esik nehezére (ölni, hazudni, ad hoc trágárkodni, az igazságtalanságot elviselni, nem utánozni másokat, ellenállni a csoportnyomásnak), és mi mindenre kénytelen akarata ellenére (pl. aggódni a 13. számtól vagy hinni a csillagok és sorsok összefüggéseiben, a kabalákban és szerencsét hozó kombinációkban). Ezek után már nem állíthatja kizárólag az anyag által vezéreltnek magát. Fel kell ismernie szabadságának korlátait, és azt is, hogy egy abszolútként elfogadott good belief system (jó meggyőződésekből álló világnézet) nagyobb szabadságot ad neki, mint ha önmaga főnökévé teszi magát.

Akiből hiányzik a kategorikus imperativusz huzalozás, és a spekulatív alapon kiszámított szabadságát meg is éli, az a társadalomra veszélyes pszichopata. A pszichopata személyiségéhez tökéletesen illeszkedik az ateizmus tana (az említett 3 pont), ő eleve így gondolja, és örül, ha ebben megerősítik. Számára az ateizmus végzetes destrukciót elszabadító mém (vírusként terjedő kulturális entitás).

AZONBAN az önbevallott ateisták többsége 1. nem következetes ateista, mert saját tanait nem éli ki azok teljességében; 2. jól van huzalozva, csak fejben elnyomja az erről szóló ismeretet; 3. nem tudja, mit szabadít a világra a mémjével.

Ha olvasta ezt, akkor már szólva van neki.