Paks

Miért nem kérdeztek meg minket Paks bővítéséről? Legalább ilyen érdekes, hogy ha megkérdeztek volna, mit feleltünk volna, és minek alapján. Milyen ésszerű álláspontok képzelhetők el atomenergiaügyben?

Aki mindent megfontolt, mindent meggondolt, és ennek alapján határozottan úgy gondolja, hogy nem szabad bővíteni, az joggal tiltakozik. Aki megfontoltan úgy véli, hogy bővíteni szabad, de semmiképpen sem orosz közreműködéssel, az is indokoltan háborog. Hány ilyen ember lehet ma Magyarországon? (Mármint aki mindent megfontolt, meggondolt ebben az ügyben.)

Aki nem tudja, mi lenne a megfontolt álláspontja, de abban biztos, hogy ha a legjobb információk alapján kialakítaná, akkor ez az álláspont szerfelett véleményformáló lenne, az megalapozottan elégedetlen, hogy a döntés a feje fölött, illetve a háta mögött született meg. Hány ilyen ember lehet hazánkban? (Mármint aki magabiztosan kijelenti, hogy tegyék csak elé a vonatkozó adatokat, ő majd azok alapján szakértő álláspontot alakít ki.)

Aki úgy gondolja, hogy az álláspontja nem lett volna véleményformáló, de mégis meg kellett volna őt kérdezni, joggal morog. Ilyen emberből már viszonylag sok van.

Aki szerint a bővítés elvben nem hangzik jól, ám a gyakorlatban elkerülhetetlen, és jobb előbb, tudatosan, olcsóbban, mint szükséghelyzetben, kényszerből, drágábban, az nem tiltakozik. Még akkor sem, ha jobban szeretett volna maga eljutni erre a következtetésre. Születtek már hasonló döntések Európában, így van mire támaszkodni.

Néhány megfontolás: tudjuk-e csökkenteni az áramfogyasztást? Egyelőre folyamatosan nő a felhasználásunk. Újabb és újabb áramigényes eszközök, gépek kerülnek a háztartásba, nem szeretnénk lemondani a kényelemről és a modern technikáról.

Mi lenne, ha nap-, szél- és vízenergiából fedeznénk a többletszükségletet? Az ötlet remek, de a számok azt mutatják, hogy az így termelt energia a kereslet növekményét sem fedezi, nem hogy a teljes igényszintet. Vagyis nem arról van szó, hogy 100 egységből egyre több egységet állítunk elő környezetkímélő módon, hanem arról, hogy mire nagy nehezen sikerül 10 egységet így megtermelni, addigra az áramigény már 15 egységgel nőtt. Elég világos, hogy ezzel a módszerrel nem sokra megyünk, nem képzelhetjük megoldásnak.

Vegyük sorra a konkrét problémákat: az atomerőművek teljes kapacitását könnyedén kiváltó fúziós erőműveket legkorábban 2050-re ígérik, egyelőre más alternatívákban kell gondolkodnunk. A szélenergia nekünk nem jön be, sík ország vagyunk, egyszerűen nem fúj nálunk eléggé a szél. Sopron környékét telerakhatjuk szélgenerátorokkal, rakjuk is, amíg a tájkép szempontjából elviselhető, de az édeskevés lesz. A biomasszát nem éri meg áramtermelésre használni, fűtésre annál inkább, ezért jó dolog, csak nem az atomenergia alternatívája. A vízenergia szuper, de nagy szintkülönbségek kellenek hozzá, és ahol van szintkülönbség (pl. Bős-Nagymarosnál), ott nem akarunk erőművet, legalábbis eddig ez volt a többségi álláspont. Marad a napenergia, ami tiszta, olcsó, és bőven rendelkezésünkre áll. Csak pénzünk nincs rá sem egyénileg, sem államilag, a gyártó/szállító (Kína) pedig nem ad olyan kedvező hitelt, mint Oroszország.

Más lenne a helyzet, ha mi gyártanánk a napelemeket, és így a napenergiával a saját iparunkat támogatnánk, kezdjünk hozzá minél előbb! Jelenleg még nem vagyunk napelem-nagyhatalom, mint Németország, amely az áramigénye kb. 5%-át elégíti ki napelemekkel, és ezzel világbajnok. Szinte minden tetőn látunk fotovoltaikus rendszert, az állam évek óta támogatja az ilyen beruházásokat. Nálunk mintegy 25%-kal több a napsütéses órák száma, ha fejlettségben hirtelen utolérnénk Németországot, akkor 6,5%-ot tudnánk így előállítani. Nekem nagyon tetszik az elképzelés, és ha arra kerül a sor, a teljes háztetőmmel támogatom, de mennyire bízhatunk mennyiségi ugrásban, továbbá honnan vesszük majd azt a kevéske áramot, amely a 100%-hoz még ez után is hiányzik? A német példa követendő, de ha valóban sikerül követnünk, annak feltűnő jelei lesznek mindenfelé - sajnos még nem eléggé mutatkoznak.

A német társadalom népszavazáson úgy döntött, hogy 2027-ben leállítja az atomerőműveit. Ugyanez a német társadalom 2026-ban kénytelen lesz átgondolni a döntést, különben a következő évtől jelentős áramdeficittel néz szembe. A hiányt elsősorban francia atomerőművekből lehet majd pótolni - a franciák úgy döntöttek, hogy nem állítják le a maguk atomreaktorait. Tehát a kérdés nem az lesz, hogy akarnak-e atomerőművet a németek, hanem az, hogy a német vagy a francia atomerőművekben bíznak-e inkább. A német műszaki hozzáállás ismeretében nincs kétségem afelől, hogy épp annyira helyezik majd francia kézbe az atombiztonságot, amennyire jövőre Renault-ra cserélik a Vokswagenjüket.

Az is elképzelhető, hogy a környezettudatosság megugrik, és az emberek önként lemondanak az áramról, a villanyórát felszerelik egy korlátozó rendszerrel, amely a napi, heti vagy havi limitet elérve lekapcsol, akár lesz meleg víz a mosakodáshoz, akár nem. Aki ebben bízik, próbálja ki, tapasztalja meg, mivel jár a gyakorlatban, és ha vállalhatónak tartja, ugyancsak jogosan tiltakozhat Paks bővítése ellen. A kérdésem ismét: hány ilyen ember van Magyarországon? (Mármint aki ridegtartásban érzi jól magát, és ezt embertársai számára is könnyedén előírná, nem firtatva, mit szólnak hozzá. Ismertem egyszer egy félig-meddig ilyet, Nicolae Ceausescunak hívták. Jeleskedett honfitársai ridegen tartásában, ám mivel magára nézve nem tartotta irányadónak ezt az életmódot, a hálátlan honfitársak megsértődtek, és maradandóan megrongálták a nyugdíjba készülő Nicolae és neje egészségét. Szóval csak óvatosan a mások terhére vállalt takarékossággal!)

Ami az orosz közreműködést illeti, a Fideszt és Orbán Viktort két dologgal szokták kritizálni: 1. az orosz partnerek számára nem elfogadható tárgyaló fél; 2. mégis elfogadható tárgyaló fél. Természetesen mindenki azzal bírál mindenkit, amivel neki tetszik, de nem igazán elegáns, és nem vall a köz javát előtérbe helyező őszinte jó szándékra, ha mindkét kritikát ugyanazok az emberek fogalmazzák meg.

Bízom benne, hogy sikerült néhány támpontot adnom a Pakssal kapcsolatos társadalmi töprengéshez, minden átgondolt és működőképes ötletre nyitott vagyok.

Friss hír: az International New York Times február 19-i száma arról cikkezik, hogy a németek 2011 óta fokozatosan állítják le az atomerőműveket, ezzel párhuzamosan felfuttatják a hazai barnaszénbányászatot, és ez veszélyezteti a bányaközeli településeket, amelyek eltűnhetnek a térképről. A lakosok felháborodottan tiltakoznak, és minderről Merkel kancellár tehet. Ez az atomellenes energiaprogramjának a sötét oldala - írja a lap.

Nehéz megfelelni annak az elvárásnak, hogy legyen is atomerőmű, meg ne is, ez a mutatvány még a tehetséges Angela Merkelnek sem sikerült.