Mi az időben élünk, Isten pedig az időn kívül. Az idő a mi szempontunkból biológiai és hormonális, külső nézetben egészen más, csak nincs igazi külső nézetünk, mindössze következtethetünk az idő bizonyos (vélt) jellemzőire.
Szigorúan filozófiai értelemben azt sem tudhatjuk, van-e idő, vagy mi kényszerülünk a valóságot időbeliségként érzékelni. Bennünk és körülöttünk folyamatok zajlanak, változások folynak, ezeknek van kezdete, közepe, vége, és ami összeköti az egymásutániságot, azt jobb híján időnek nevezzük.
Egy görög filozófus szerint nincs mozgás, mivel nem tudjuk meghatározni az elemi részeit. Idő sincs, mivel nincs az a pillanat, aminél ne tudnánk rövidebb pillanatot kitalálni. A folyóval szerencsére nincs ilyen problémánk, ott legalább meg tudjuk határozni a vízmolekulákat. Az érzékelésünk szempontjából viszont mozgás és idő is létezik, csak nem elkülöníthető elemek formájában, hanem folyamatként.
Az óra nem más, mint egy olyan mechanikai folyamatot lefuttató szerkezet, amely egyenletessége folytán alkalmas az idő megbízható jelzésére. Nem úgy, mint a testünk, amely hangulattól függően hol egy évnek érez egy órát, hol egy percnek egy hetet.
Isten időhöz való viszonyát nem tudjuk pontosan elképzelni, de a youtube-nak köszönhetően legalább közelíthetünk a probléma feltárásához. A videókat nézve bármikor szünetet tarthatunk, vagy visszatekerhetjük, újranézhetjük a már lezárt felvételt. A jövőbe viszont nem pörgethetjük, és ha újrakezdjük, nem tudjuk átalakítani. Ha be tudnánk avatkozni a szereplők életébe, azt tapasztalnánk, hogy a következő lejátszáskor már más van a felvételen. Istennek mindez lehetséges. Hát nem elképesztő?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése