Bevett baloldali tétel, hogy bajszos pénzügyminiszterünk 1995-96-os ténykedései nyomán rendbe jött a magyar gazdaság, megnyílt a fejlődés útja, csak ki kellett volna bontakozni. Ez téves és kártékony mítosz, sietek eloszlatni.
Bokros egyszerű gazdasági modellt követett: a kiadásokat bármi áron a bevételekhez akarta igazítani, az adósságot minden értékesíthető vagyontárgy árán akarta csökkenteni. A kiadáscsökkentés szociális feszültségekhez vezetett, ám e téren csak a diplomáciai érzék és az empátia teljes hiányát lehet Bokrosnak felróni, maga az elgondolás jobb kommunikációval akár sikerre vihető lett volna. Bokros a második stratégiai törekvésben halmozta fel soha el nem évülő hibáit: az adósságot nem helyes, sőt tilos a vagyontárgyak válogatás nélküli eladása árán csökkenteni.
Olyan ez, mintha az eladósodott víz- és gázszerelőt a szerszámai eladásával szabadítanánk meg az adósságteher egy részétől. Anyagilag félszabad lett, a fele pénzzel és kamataival még mindig tartozik, de lehúzhatja a rolót, mert nem tud mivel pénzt keresni. A pillanatnyi egyenleg szép képet mutat, a hosszabb távú egyenleg viszont rosszabb, mint a kiinduló helyzet. Ez a "jótétemény" emberünk megélhetésébe, jövőjébe kerül. Mehet félpénzért gürizni az új mester mellé, aki a szerszámait megvette -- ha az igényt tart a munkájára.
Magyarország privatizálta megmaradt iparvállalatait, melyeket az új tulajdonosok hamarosan becsuktak, termelésüket áthelyezték, munkásaikat szélnek eresztették. Ráadásul az adósság sem szűnt meg, csak majdnem megfeleződött, bőven maradt annyi, hogy a termelőeszközeitől megfosztott gazdaságot agyonnyomja. Ezek után nem csoda, hanem törvényszerű, hogy a magyar gazdaság nem szárnyalt, hanem vergődött, vegetált. Mindezt Bokros Lajosnak és a politikáját csendben folytató utódnak, Békesi Lászlónak köszönhetjük.
Minden jóléti állam a polgárai tulajdonában álló gazdasága révén tett szert magas életszínvonalra, Magyarország esetében is csak ez ígér változást, erre kell törekedni. A kellő arányban üdvözölt és ésszerűen szabályozott részvételű külföldi befektetők fontos eszközei a fejlődésnek, ám minden felelőtlen lépés gazdasági függéshez vezet, ezáltal a jövő generációinak jólétét csökkenti. Bokros Lajos nagy fekete betűkkel írta be magát a magyar gazdaságtörténet szégyenkönyvébe.
Bokros egyszerű gazdasági modellt követett: a kiadásokat bármi áron a bevételekhez akarta igazítani, az adósságot minden értékesíthető vagyontárgy árán akarta csökkenteni. A kiadáscsökkentés szociális feszültségekhez vezetett, ám e téren csak a diplomáciai érzék és az empátia teljes hiányát lehet Bokrosnak felróni, maga az elgondolás jobb kommunikációval akár sikerre vihető lett volna. Bokros a második stratégiai törekvésben halmozta fel soha el nem évülő hibáit: az adósságot nem helyes, sőt tilos a vagyontárgyak válogatás nélküli eladása árán csökkenteni.
Olyan ez, mintha az eladósodott víz- és gázszerelőt a szerszámai eladásával szabadítanánk meg az adósságteher egy részétől. Anyagilag félszabad lett, a fele pénzzel és kamataival még mindig tartozik, de lehúzhatja a rolót, mert nem tud mivel pénzt keresni. A pillanatnyi egyenleg szép képet mutat, a hosszabb távú egyenleg viszont rosszabb, mint a kiinduló helyzet. Ez a "jótétemény" emberünk megélhetésébe, jövőjébe kerül. Mehet félpénzért gürizni az új mester mellé, aki a szerszámait megvette -- ha az igényt tart a munkájára.
Magyarország privatizálta megmaradt iparvállalatait, melyeket az új tulajdonosok hamarosan becsuktak, termelésüket áthelyezték, munkásaikat szélnek eresztették. Ráadásul az adósság sem szűnt meg, csak majdnem megfeleződött, bőven maradt annyi, hogy a termelőeszközeitől megfosztott gazdaságot agyonnyomja. Ezek után nem csoda, hanem törvényszerű, hogy a magyar gazdaság nem szárnyalt, hanem vergődött, vegetált. Mindezt Bokros Lajosnak és a politikáját csendben folytató utódnak, Békesi Lászlónak köszönhetjük.
Minden jóléti állam a polgárai tulajdonában álló gazdasága révén tett szert magas életszínvonalra, Magyarország esetében is csak ez ígér változást, erre kell törekedni. A kellő arányban üdvözölt és ésszerűen szabályozott részvételű külföldi befektetők fontos eszközei a fejlődésnek, ám minden felelőtlen lépés gazdasági függéshez vezet, ezáltal a jövő generációinak jólétét csökkenti. Bokros Lajos nagy fekete betűkkel írta be magát a magyar gazdaságtörténet szégyenkönyvébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése